Elévülhet-e egy gyerekgyilkosság? - Bárándy Péter, Bánáti János, Hack Péter és Lichy József a Till Tamás-ügyről
Közfelháborodást váltott ki a hír, hogy Till Tamás gyilkosát a rendőrség most, 24 évvel később azonosította, de a gyerekgyilkos az elévülési szabályok miatt szabadon elsétálhatott. Amikor ugyanis végzett a 11 éves kisfiúval, még nem töltötte be a 18-at, és ebben az esetben a büntethetőség 15 év után elévül. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a kormánytól azonnal jogszabály-módosítást követelt. „Egy normális országban egyszerűen nem fordulhat elő, hogy egy gyilkos az évek múlásával megúszhassa a felelősségre vonást. A Fidesznek itt és most cselekednie kell” – írta Magyar. A Fidesz pedig már másnap bejelentette, hogy kezdeményezi a szabályok szigorítását, hogy ne évüljenek el soha, semmilyen körülmények között az ilyen bűntettek.
Az emberek igazságérzetét nem véletlenül bántja, ha egy ilyen súlyos bűn bűntetlen marad, ráadásul úgy, hogy az elkövető be is vallja, mit tett. Ugyanakkor az elévülésnek van oka és logikája, ahogy annak is, hogy a fiatalkorúakat másképp büntetik. Mit gondol a mostani helyzetről Bárándy Péter volt igazságügyminiszter, Bánáti János, az ügyvédi kamara volt elnöke, Hack Péter egyetemi tanár, és a család ügyvédje, Lichy József? Erről beszélgettünk velük.
Bárándy Péter: Ha valaki már régóta nem követ el bűncselekményeket, akkor a büntetésnek már nincs értelme
A volt igazságügyminiszter szerint az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy azonnali törvénymódosításokkal reagál a politika a társadalmi felháborodásra. Most Till Tamás gyilkosa miatt van ez napirenden, de hasonló történt már a kegyelmi botrány kapcsán vagy a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban is.
„Ez az állandó törvénypiszkálás tönkreteszi a jogrendszerünket" – véli Bárándy. Szerinte a törvényeket nem kellene minden egyes esetben, amikor egy botrány kirobbant, össze-vissza módosítani. A jognak stabilnak kell lennie, és nem lehet, hogy mindenki azt csináljon vele, amit akar. „A törvényeknek nem az aktuális közvélemény-kutatások alapján kell születniük, hanem racionális alapon” – fogalmaz. A volt miniszter szerint az elévülési időket sem lehet ilyen könnyedén változtatgatni. „Az elévülésnek megvan a maga logikája" – mondja.
Bárándy szerint az, hogy az emberek most fel vannak háborodva a 11 éves kisfiú gyilkosával kapcsolatban, az érthető, de a törvények megváltoztatásával ezt a konkrét esetet már nem lehet befolyásolni. „Ha most megváltoztatjuk az elévülési szabályokat, akkor az csak a jövőben elkövetett bűncselekményekre vonatkozik majd” – magyarázza.
Bánáti János: Szavazatszerzési szándékkal minden belefér
A Magyar Ügyvédi Kamara korábbi elnöke egyetért Bárándy Péterrel. Szerinte is veszélyes az az utóbbi időben tapasztalható tendencia, hogy az egyes esetekhez igazítják a törvényeket. „Egy újabb, úgynevezett eseti jogalkotás történik" – mondja.
A volt kamarai elnök szerint a társadalom általában a legsúlyosabb büntetéseket addig követeli, amíg a probléma nem érinti személyesen őket. „Amíg a családban, vagy akár egy baráti körben valakivel egy fiatal valamit nem csinál olyat, ami a másik oldalra sodorja át, addig nagyon fontossá válnak mondjuk a védelemhez való jogok, a kiegyensúlyozottság és minden egyéb” – magyarázza Bánáti. A volt kamarai elnök szerint fontos tisztában lenni azzal, hogy „a büntetésnek a célja az általános megelőzés mellett az elkövetőnek a nevelése, jobbá tétele, visszatartása, hogy újabb bűncselekményt kövessen el.”
Hack Péter – A büntetés egyik célja az elrettentés
Más véleményen van Hack Péter egyetemi tanár. Szerinte a tervezett módosítás a konkrét ügyet nem érinti, mert „a visszaható hatály tilalma” az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezségokmánya szerint alapelv. Ezért „ahhoz, hogy a konkrét ügyben felelősségre vonás történhessen, ki kellene lépni az Európai Unióból és az Európa Tanácsból.”
Ugyanakkor egy olyan módosítást támogat, hogy a jövőben „a legsúlyosabb bűncselekmények esetében ne legyen elévülés,” például minősített emberöléseknél. Azzal egyetért, hogy a fiatalkorúak esetében az enyhébb büntetési tételek indokoltak, hiszen „személyiségük még nem kiforrott.” Ugyanakkor az elévülésnek szerinte más szempontjai vannak: „Amikor egy 15 éves gyerek elkövet egy bűncselekményt, és 15 évvel később vonják felelősségre, ő már nem fiatalkorú.” Ezért az elévülési szabályok a jövőbeni büntetés kiszabásakor nem feltétlenül alkalmazhatók a fiatalkorúak javára.
Hack megjegyezte, hogy az elévülés eltörlése mellett és ellen is szólnak érvek. Például „egy bizonyos idő után kérdéses, hogy az elkövető felelősségre vonása ésszerű-e.” Ugyanakkor a büntetés egyik célja az elrettentés.
Mindezek mellett Hack szerint fontos hozzátenni, az, hogy elévülés most ilyen közfelháborodást okozott, nemcsak a jogszabályok, hanem „az állam kudarca” is, mert 15 éven belül nem tudta kideríteni, ki az elkövető. Szerinte „érdemes végiggondolni, hogyan lehet a nyomozásokat hatékonyabbá tenni,” mert bármilyen elévülési szabályokat hoznak, mindig lesz olyan elkövető, aki az elévülést kihasználva elkerülheti a felelősségre vonást.
Lichy József: Az elkövető álljon bíróság elé, élje át a megszólalás kényszerhelyzetét
A Till család jogi képviselője, Lichy József serinte érthető a felháborodás, hogy „a gyilkos megúszta a bűncselekmény miatti felelősségre vonást” az elévülés miatt. Lichy jogászként is egyetért azzal, hogy az elévülési szabályokat egységesíteni kell, mert „az elévülésnek nincs köze ahhoz, hogy a fiatalkorúakat enyhébben kell büntetni, hanem arról szól, mennyi időn belül lehet felelősségre vonni egy elkövetőt.”
Lichy kiemelte, hogy bár büntetőjogilag az elkövetőt már nem lehet felelősségre vonni, „perjogilag nem évült el az ügy”. A család sérelemdíj iránti keresetet nyújt be, nem a pénz miatt, hanem azért, hogy „az elkövető álljon bíróság elé, élje át a megszólalás kényszerhelyzetét.”
Hack Péter állítása, miszerint az állam felelőssége, hogy nem fogta el az elévülési időn belül a gyilkost, felveti a kérdést, hogyan is úszta meg a gyilkos 24 évig? Tinédzserként követte el a bűncselekményt: „brutális módon, egy ácskapoccsal verte agyon” az akkor 11 éves fiút. Lichy szerint a gyilkos „ügyesen rejtette el a holttestet egy betonozott helyre”, és évtizedeken át nem adott semmi jelet arról, hogy ő az elkövető. „Lövése nem volt senkinek, hogy ebben az emberben kell keresni a lehetséges elkövetőt” Lichy szerint „majdhogynem egy tökéletes gyilkosságot követett el, felderíthetetlen gyilkosságot követett el ez a gyerek.”
Ha élete végéig tartja magát ahhoz, hogy nem beszél semmit a történtekről, sosem derül ki, hogy ő a tettes. Azonban kiderült, s az ügyvéd elfogadva az elévülés tényét, mellyel a család is csak kedden szembesült, mostantól azon dolgozik, hogy legalább az adjon némi elégtételt a családnak, hogy ha másért nem, legalább a sérelemdíj okán bíróság elé állíttassa az elkövetőt.