Felesleges? Lehet. Imádnivaló? De még mennyire! Az élőszereplős Így neveld a sárkányodat éppoly varázslatos, mint az eredeti animáció
A Disney immár több mint 10 éve tartó, az animációikat élőszereplős filmekké adaptáló mániája olyan eszméletlen kasszasikereket hozott eddig, mint az egymilliárd dollárnál is többet kereső Alice Csodaországban (2010), A szépség és a szörnyeteg (2017), az Aladdin (2019) vagy Az oroszlánkirály (2019), de rendesen tejelt a Demóna (2014), a Hamupipőke (2015), A dzsungel könyve (2016), A kis hableány (2023) és a Mufasa: Az oroszlánkirály (2024) is. Idén a Hófehérkével mondjuk begyűjtöttek egy kellemes buktát is, de nem tartott sokáig a lejtmenet, hiszen a Lilo és Stitch: A csillagkutya feldolgozása megint ízzé-porrá szedi a mozikat jelenleg, és lehet, egy újabb tag csatlakozik a milliárdosok klubjához.
Se lélek, se báj, se varázs, csak vizuális effekt vizuális effekt hátán, tisztelet a kivételnek. A fent felsoroltakból is nehéz olyat említeni, amit amúgy a nyilvánvaló mozis bevételhegyeket leszámítva lett volna értelme elkészíteni. Persze ez is elég nyomós ok a Disney-nek, mindenesetre nagyítóval kell keresni közülük olyat, amelyiket jobban szeretnénk, vagy legalább ugyanannyira, mint az eredeti rajzfilmet (talán A dzsungel könyve az egyetlen, ami felér az alapjához).
Furcsa is, hogy a Disney melletti másik legnagyobb animációs vállalat, a DreamWorks, látva a riválisa óriási sikereit, csak most vágott bele az első élőszereplős adaptációjába. Igaz, a legjobbat választották. Ugyanis Shrek ide, Kung Fu Panda oda, a 2010-es Így neveld a sárkányodat talán a valaha készült legjobb animációjuk. Amelynek amúgy óriási peche volt a bemutatása éve, ugyanakkor került ugyanis a mozikba a Toy Story 3, így esélye sem volt a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díj bezsebelésére. Bármely más évben minden bizonnyal nem akadt volna kihívóra. Ráadásul a 2014-es folytatás (Így neveld a sárkányodat 2), valamint a 2019-es harmadik rész (Így neveld a sárkányodat 3) sem rondítottak bele a franchise-ba, így együtt egy megható, vicces, akciódus, látványos, bizonyos szegmenseiben pedig meglepően drámai trilógiát alkotnak. Épp ezért volt bátor dolog a DreamWorks és a Universal részéről, hogy Hablattyal és Fogatlannal kezdjék el az élőszereplős feldolgozásaik sorát.
Meghoztak azonban egy olyan merész és rendkívül okos döntést, amit a Disney-nél sosem mertek: felkérték rendezőnek az animációs trilógia direktorát, Dean DeBlois-t. Nyilván ez a legtöbb esetben nehéz lett volna a Disney-rajzfilmek esetében, hiszen azok többsége a ’40-es, ’50-es, ’60-as években készült, a legfrissebb feldolgozott anyag épp a 2002-es Lilo és Stitch volt, és azt pont Dean DeBlois társrendezte, szóval itt is érthető, hogy mást ültettek a rendezői székbe.
Változásból nincs sok: ezúttal is a Hibbant-szigeten járunk, a Pléhpofa (Gerard Butler) által vezetett vikingfaluban, ahol a helyieknek meggyűlik a baja a kártevő, birkalopó sárkányokkal. Évszázadok óta harcolnak velük, Pléhpofa fia, Hablaty (Mason Thames) azonban nem egy gyilkos típus. Ő inkább összebarátkozik a legádázabb, még ismeretlen sárkánnyal, egy éjfúriával, akit elnevez Fogatlannak, és együtt megmutatják mind az embereknek, mind a sárkányoknak, hogy értelmetlen a háború, éljünk békében egymás mellett, szeressük egymást, gyerekek! Nyilván nem ilyen egyszerűen, szájbarágósan és giccsesen, ahogy ez hangzik, hanem rendkívül kifinomult eszközökkel.
Amennyiben ezt a verziót mutatták volna be 2010-ben, biztosan azonnal bevonult volna a családi fantasy műfajának nagyjai közé. Így persze nem sok esélye van erre, hiszen 15 éve ismert minden karaktere, mozzanata és tanulsága, ám hogy ez a film is meghökkenti, megnevetteti és megríkatja majd a nézőket, az is biztos.
A színészeket gyorsan meg lehet kedvelni és beazonosítani a karakterével: Nick Frost különösképp kiváló választás volt Bélhangos szerepére, az eredetiben is Pléhpofát szinkronizáló Gerard Butler pedig élőben is tökéletes erre a karakterre. A gyerekek is szuperek, a Fekete telefonból ismert Mason Thamesszel gyorsan lehet azonosulni, Nico Parker (Dumbó, The Last of Us, Bridget Jones: Bolondulásig) is tokkal-vonóval hozza (az ezúttal nem szőke, de annyi baj legyen) Astridot, és a többiek (Takonypóc: Gabriel Howell, Halvér: Julian Dennison, Fafej: Harry Trevaldwyn, Kőfej: Bronwyn James) is épp idevalók!
Nyilván azért is esett a DreamWorks választása az Így neveld a sárkányodatra, mivel az egy extralátványos kalandfilmet ígér, ezt pedig ki is használták rendesen.
A 2025-ös Így neveld a sárkányodat létjogosultságán lehet vitatkozni, sőt, akár feleslegesnek is tekinthető, hiszen ott van a 2010-es film, ami ugyanezt megadja, ám aki ódzkodik az animációtól, nem látta még az eredetit, avagy csak simán szeretné újraélni mindazt az élményt, amit az adott anno, annak tökéletes választás az új verzió is! Ennélfogva inkább örülünk, hogy elkészült.
