SZEMPONT
A Rovatból

Magyarok jövője Ukrajnában: „Lesz fájó seb, ebben biztos vagyok, mert van már most is"

Józan hangú beszélgetés a múltról, jelenről és a jövőről egy fiatalemberrel, aki majdnem egyidős a szuverén Ukrajnával. Kárpátaljai születésű, Bucsában és Kijevben él.


Még mindig mérgezi az orosz propaganda a magyar közvéleményt, de azon keresztül kihat a kárpátaljai magyarokra is. Emiatt érdekelt engem az, hogy milyen helyzetben élnek most magyarok Ukrajnában, hogyan látják a helyzetüket, tartanak-e attól, hogy magyar mivoltuk kompromittálja őket az ukrán többség szemében. Így találtam rá egy rendkívül tisztán gondolkodó fiatalemberre, Christianra. 1992-ben született, már a szuverén Ukrajnában. Identitását tekintve magyar is és ukrán is. Családjával Bucsában élt a háború kitöréséig. Az oroszok elől még időben el tudott menekülni, a napokban tért vissza bucsai házába. Vele beszélgettem Bucsáról, Ukrajnáról, a háborúról, az oroszokról és a magyarokról is.

– Azt írja a Facebook-bejegyzésében, hogy sérüléseket szenvedett a lakása. Milyen állapotban van?

– Amellett, ami rombolás ebben a városban történt, tulajdonképpen semmi. Egy aknából egy szilánk rongálta meg az ablakomat és a mennyezetemet. De erre nem helyeznék hangsúlyt, mert amellett az erőszak és gyilkosságok mellett, melyek az itt maradt békés lakossággal történtek, ez eltörpül. Bármilyen ukrán szimbólumot találtak az embereknél, vagy hadra fogható férfiakra akadtak, azokat az embereket kivégezték. A nőket, tinédzsereket megerőszakolták. Én most humanitárius céllal jöttem vissza Bucsába, ahol február 24-ig éltem a családommal. A testvéremmel közös alapítványunk által felajánlott mentőautót szállítottam, némi gyógyszerkészlettel a városba.

Christian kérdése Orbán Viktorhoz

– Ön mikor tudott elmenekülni Bucsából?

– A testvéremmel együtt az utolsók között hagytam el a várost, jó egy hónappal ezelőtt, amikor még arra lehetőség volt. Most három napja jöttem vissza.

– Hogyan lehet most ott megélni?

– Ami az infrastruktúrát illeti, százalékos arányt mondani nem tudok. De könnyebb megrongált épületet, utat, vezetéket találni, mint épet. A szolgáltatások jelenleg újjászervezés alatt állnak. Tűzszerészek dolgoztak mindenütt az első napokban, aknákat, robbanóeszközöket kerestek és hatástalanítottak. Most kezd az egészségügy újra működni. Pontos arányt itt sem tudok mondani, de nagyjából a cégek húsz százaléka kezdett újra működni.

Az általam ismert boltokat vagy kirabolták, vagy felgyújtották, azok nem működnek.

Azok a lakosok, akik már visszajöttek, az önkéntesek, akik segítenek kitakarítani Bucsát, azok humanitárius központból kapják az élelmiszert. Egyelőre élelmiszert konkrét címekre szállítanak ki.

A mentőautó, amit Christianék alapítványa Bucsának adományozott

– Ezek szerint ön is önkéntesként dolgozik?

– Igen, én is önkéntesként dolgoztam. Korábban a hadseregnek szállítottam tartós élelmiszert észak-Ukrajnába, majd itt segítettem be az élelmiszerek kiszállításába.

– Vannak-e személyes veszteségei ismerősök, barátok körében?

– Vannak megdöbbentő történetek, nagyon nem akarok ebbe belemélyedni. Szerencsére a szomszédaim közül mindenki él. De vannak ismerőseim, akik életüket vesztették menekülés közben. Irpinyben halt meg egy ismerősöm. Irpiny és Gosztomel össze van épülve teljesen, Gosztomelben voltak az első deszantos akciók a repülőtér ellen, még február 24-én. Egy idős asszony menekülés közben szívrohamot kapott a stressztől, amit elszenvedett. Ő is meghalt, sajnos. Én Bucsába annyira nem voltam integrálódva, Kijevben élek és dolgozom, ami innen 35-40 kilométer, ezért sok közeli ismerősöm itt nincsen. Családomat szerencsére néhány nappal a háború előtt kiszállítottam Kárpátaljára.

– Ott vannak most is, Kárpátalján?

– Nem, már továbbmentek Prágába. Az utóbbi időben ott is egyre több a légiriadó. Bár a técsői járásban, ahonnan a feleségem származik, nyugalom van, de azért szerettem volna, hogy a gyermekem nyugalomban tölthesse az éjszakáit, és ne arra ébredjen, hogy megint a pincébe kell lemenni légiriadó miatt.

– A családból ezek szerint csak ön maradt Ukrajnában?

– Rajtam kívül még az édestestvérem, aki agysebész, és jelenleg gyógyszerek beszerzésével és szállításával segít a hadseregnek. Ő most Ungváron van.

– Hogyan lehet ezt félelem nélkül kibírni? Illetve hogyan lehet a félelmet kibírni, mert félni biztos fél mindenki.

– A félelmet az ukrán nép többször átélte 2014 óta, amikor elkezdődött először a krími agresszió. Aztán a Donyeck és Luhanszk környéki háború. Ez ugyanaz a háború, illetve azok voltak az első szakaszai, ahogyan Putyin eltervezte. Már akkor nagyon nagy volt az összetartás az ukrán népben. Amikor most februárban megszaporodtak megint az egyértelmű jelek, mire készülnek az oroszok, az ukrán nép nem ijedt meg. Láttam, mennyien jelentkeztek már akkor a területvédelmi egységekbe (itt zajlik a gyorsított kiképzés, melynek végén az önkénteseket elhelyezik az ukrán hadseregbe). Nemcsak férfiak, nők is jelentkeztek. Egyértelmű volt, mindenki elszánt, hogy nem adjuk meg magunkat.

A politikai vezetőktől az állampolgárokig egységesek vagyunk. Ez az elszántság és felkészülés már nyolc éve tart. Ezt Oroszország sajnos nem értette meg. Ha értette volna, talán nem indítja el a mostani támadást.

Akkor nem lett volna ennyi ártatlan áldozat.

– Milyen kimenetelt tart reálisnak ebben a konfliktusban most?

– Nem vagyok elemző, csak arról tudok beszélni, amit én láttam, hallottam. Több forgatókönyv van. Azt látjuk, hogy az orosz hadseregben a morál nagyon alacsony. Az is látszik, hogy ez az idővel csak még jobban csökken. Putyinnak valami kisebb győzelemre viszont szüksége van, mert az egyértelmű, hogy nagy győzelmet már nem arathat, sőt az már látszik, hogy a modern orosz hadtörténelem legnagyobb veresége az, amit az orosz hadsereg itt elszenvedett. A húszezres veszteség nagyjából egy valós szám. Látszik, hogy Észak-Ukrajna továbbra is cél, továbbra is vonják össze a haderőt a térségben, de az ukrán nép kilencvenöt százaléka és a kormány is azt mondja, hogy ellent fogunk állni. Az biztos, hogy szimbolikus jelentőségű lenne, ha bármilyen kisebb győzelmet tudna aratni május kilencedikéig, ami a posztszovjet térségben a második világháború végének az emléknapja (Európában május nyolcadika). Az, hogy meddig jut addig, illetve egy kibontakozó ukrán ellentámadás hogyan hiúsítja ezt meg, még nem tudom.

– Ahogy látom, végzetesen összeomlott Oroszország tekintélye. Ahogy a második világháború után Németországnak hosszú idő kellett, hogy ismét bizalommal tekintsenek rá, Oroszországnak is eljön Putyin után egy ilyen zéró nap. Hogyan lehet majd egyszer jó szomszédként tekinteni Oroszországra? Az emberek hogyan fognak újra normális kapcsolatokat kialakítani?

– Ukrajna orosz nyelvű része is mára megértette, hogy ezek után nem lehet testvéri népekről beszélni. Ugyanakkor a propaganda átmosta az oroszországi emberek agyát. Nem hisznek még saját családtagjaiknak sem.

Amikor itt él egy testvér, és a másik meg Oroszországban, hiába mondja az Ukrajnában élő, hogy bizony itt bombáznak, bizony itt ártatlan emberek halnak meg, egyszerűen nem hiszi el. A testvérének sem hiszi el, aki itt van.

Éveken keresztül sulykolták, például azt, hogy Ukrajna egy náci ország. Közben sok orosz katona döbbent meg itt a fogságban, hogy miért is háborúznak. Hiszen, akik ellen háborúznak, sok esetben ugyanúgy oroszul beszélnek. Normális családjuk van. De ez is változik most a háború miatt. Orosz anyanyelvű harminc-negyven éves emberek inkább használják az ukrán nyelvet úgy, hogy eddig nem használták, és nem is kellett használják.

– Mi a helyzet a magyarokkal? Ők hogy élik meg mindezt? Mennyire fertőzte meg őket a Magyarországról áramló oroszpárti propaganda, amitől még most sem határolódott el kellő eréllyel a hivatalos Magyarország? És ez hogy hat ki a magyar kisebbség ukrajnai megítélésére?

– Úgy érzékelem, hogy a kárpátaljai magyarságnak talán a fele szimpatizálhat ezekkel az üzenetekkel, nyílt oroszbarátságról most már nincs szó, viszont kicsit többen lehetnek, akik egyértelműen Ukrajna oldalán állnak. Sajnos a propaganda működik. Ahogy Magyarországon, itt is.

Elsősorban azok fogékonyak erre, akiknek nem sikerült integrálódnia az ukrán társadalomba.

Azt megértem, hogy az embernek van egy nyelve, egy kultúrája. Magam is hat éves koromig csak magyarul beszéltem, sem ukránul, sem oroszul nem tudtam. Viszont a független Ukrajnába születtem. Az, ahogy Kárpátalja Ukrajnához került, számomra történelem. Viszont, ha ebben az országban élek, szeretném beszélni ezt a nyelvet, integrálódni a társadalomba. Goethe gondolatával egyetértve: ahány nyelvet beszélek, annyi ember vagyok. Kárpátalján a magyarság egy része azt gondolja, hogy bármi, ami ukrán nyelven zajlik, az a jogaikat sérti.

Az oktatási törvény sokan sérelmesnek tartják, nekem mondjuk, nem számít, mert én beszélem az ukrán nyelvet, Kijevben jártam egyetemre. De biztos vagyok benne, hogy ez a törvény változni fog.

Amikor eljön az ideje, hogy tudjunk a kultúrával foglalkozni, biztosan elfogadhatóbbá teszik ezt a törvényt. De azt, hogy valaki ne tanulja meg a nemzeti nyelvet, az sem elfogadható.

Vannak, akik a háború kapcsán is azt a reményt táplálják magukban, hogy Magyarországhoz csatlakozzanak inkább. Ennek részben gazdasági okai vannak: Ukrajnában élni mindig is nehéz volt. A másik kulturális természetű, ez főleg a beregszászi járásra igaz. A beregszásziaknak mindig kevés a magyarság, többet akarnak. Ráadásul, a kulturális központ, az emlékhelyek ellen történő provokációk is felzaklatták a magyarokat. Bár egyértelműen kiderült, hogy ezek provokációk voltak és az elkövetőket el is ítélték, de sok magyar mind a mai napig úgy tekint erre, hogy ez a hivatalos Ukrajna jóváhagyásával történt.

Holott erről szó sem volt. Ukrajna demokratikus ország, biztos vagyok benne, hogy a jövőben sokat tesznek majd azért, hogy a magyarok jól érezzék itt magukat.

Szélsőséges nacionalisták vannak, mint mindenhol. Semmi bizonyíték arra, hogy a merényleteket ők követték el. Az pedig, hogy felvonulnak, tüntetnek, joguk van hozzá egy demokráciában. Másrészt ugyanezek a fiúk most felvették a fegyvert, és Észak-Ukrajnában harcolnak az oroszok ellen.

Most az életük árán védik nemcsak az ukránokat, de a kárpátaljai magyarokat is, hogy odáig ne jusson el az a szörnyűség, ami ott folyik.

– Van-e annak reális veszélye, hogy a magyarok ellen forduljon az ukrajnai közvélemény?

– Az, hogy lesz fájó seb, abban biztos vagyok, mert van már most is. Nekem például szegedi rokonommal volt hosszas vitám. Küldte nekem az egyértelműen oroszbarát cikkeket. De azért remélem, hogy túl leszünk ezen. Ez attól is függ, mennyire ébrednek rá az emberek a valóságra, és haladják meg a propagandát. De Ukrajna és Magyarország viszonya leginkább Kárpátalján konfrontálódik. Ott találkozik Ukrajna modern történelme, a magyaroknak meg a régi történelmi múlt. Nekem, bennem meg mind a kettő. Én abban reménykedem, hogy amikor vége lesz a háborúnak, meg tudom hívni az összes rokonomat, ismerősömet és együtt tudunk ünnepelni majd a Vereckei-hágón. Ez az én reményem. Meg az, hogy a magyarokra nem fog tartósan annyira hatni az orosz propaganda, mint jelenleg sajnos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk