A nők kevésbé intelligensek, mint a férfiak? A sakk királynőjében Polgár Judit mattot ad a toxikus sztereotípiáknak
Érdekes és minket, magyarokat, igen büszkévé tévő csillagzat alatt született A sakk királynője. A Netflix forgalmazza ugyanis világszerte az amerikai gyártásban, tehát amerikai pénzből készült dokumentumfilmet hazánk lánya, a sakknagymester Polgár Judit életéről. Ráadásul a rendező(nő) az ismert és elismert dokumentumfilmes Rory Kennedy, akit 2015-ben Oscar-díjra is jelöltek a Last Days in Vietnam című doksijáért. Nem mellesleg pedig a vezetékneve sem véletlen, ő ugyanis az 1968-ban meggyilkolt Robert F. Kennedy szenátor legkisebb gyermeke (a 11-ből).
Rory Kennedyt, aki olyan további dokumentumfilmekért volt felelős többek között, mint az Abu Ghraib kísértetei (2007), az édesanyjáról forgatott Ethel (2012), a Zuhanás: A Boeing-ügy (2022) vagy A Whakaari vulkánkitörés (2022), mindig az igazán fontos társadalmi kérdések érdeklik, mint például a függőség, az atomenergia elleni küzdelem, a háborús foglyokkal való bánásmód vagy a mexikói határkerítés politikája. Ezúttal látszólag egy könnyedebb témát pécézett ki magának a sakkszcénáról, azon belül is Polgár Judit életéről és eredményeiről, azonban A sakk királynője természetesen nem elégszik meg ennyivel.
Kennedy tehát nem hazudtolta meg önmagát, bőven talált olyan tematikákat, amikre rá lehet és rá is kell irányítani a reflektorfényt. Persze azért Polgár Judit van központban, ő itt a legfontosabb tényező, a rendező pedig ezt sosem feledi. A sakk világában általa elért fantasztikus eredmények, és legfőképp a Garri Kaszparovval vívott évtizedes csatározása köré szőtte fel az archív bevágásokat és az ún. „beszélő fejeket” (a történetben, eseményekben érdekelt emberek a kamera előtt ülve nyilatkoznak, és elevenítik fel egykori emlékeiket).
Először megismerjük Judit, Zsuzsa és Zsófia gyerekkorát, illetve a szüleiket, Lászlót és Klárát. Mivel szerencsére még köztünk vannak, ők maguk is aktív résztvevők és az események felelevenítői a filmben.
László a sakkot választotta, amelynek tudományát a lányoknak egészen kicsi koruktól kezdve el kellett sajátítania. Gyakorolni, tanulni, gyakorolni, tanulni. Ezen a ponton eszünkbe juthat Richard Williams és lányai, Serena és Venus Williams élete, akiknél hasonló volt a felállás: az apa mindenáron teniszcsillagokat akart nevelni a lányaiból. S bár ez sikerült neki, Serenának és Venusnak sok áldozatot kellett ezért meghoznia.
A sakk királynőjében Judit és a nővérei nem mondják ki nyíltan, hogy terhes volt számukra a gyerekkoruk emiatt, elmondásuk szerint valóban megszerették és szeretik máig a sakkot, maximum finom utalásokat kapunk arra, hogy azért nem volt egy fáklyásmenet számukra a felcseperedés.
Majd átcsapunk a sakk világába és a bajnokságokba, megtudjuk, milyen nehéz volt engedélyeztetni a kormánnyal, hogy 1988-ban a nővérek egyáltalán kiutazhassanak a thesszaloniki sakkolimpiára, amit egyébként Mádl Ildikóval kiegészülve meg is nyertek csapatként, legyőzve a „legyőzhetetlen” szovjeteket (Judit mindössze 12 volt ekkor, és minden játszmáját megnyerte, Zsófia 14, Zsuzsa és Ildikó pedig 19, szóval egy tinilányokból álló kvartett győzte le a világ legnagyobb sakkozóit).
Megnézhetjük azt is, hogyan ívelt fel aztán szólóban Judit karrierje, és miként győzte le sorra a földkerekség legjobb férfi sakkozóit is, majd megérkezünk a világ legnagyobb sakknagymestere, Garri Kaszparov elleni első összecsapáshoz 1994-ben (Judit 17 évesen állt ki az akkor 31 esztendős legendával). Amelyből aztán kirobbant a csalási botrány, Kaszparov ugyanis az egyik félresikerült lépése után elengedte a bábút, ám gyorsan rádöbbenve baklövésére, újra megfogta azt, és visszatette a kiindulópontjára, ezt pedig Juditon kívül senki sem látta. Csak a Kaszparov számára kedvezően alakult játszma lezárása után derült ki egy videófelvételről, hogy nem volt szabályszerű a lépése, és csak így tudott győzni, ellenkező esetben Judit kihozhatta volna már akkor döntetlenre a partit.
A sakk királynője tehát alapos munkát végez a sport, a korszak és a Polgár lányok életének bemutatásában. A sakkhoz nem értők időnként forgathatják a fejüket a gyakori kielemzések és a zsargon hallatán, de ők sem fognak unatkozni, mivel Rory Kennedy szórakoztató betekintést nyújt a sáncolások, a gyalogáldozatok, a blokkolások, a szicícliai védelmek és a lépéskényszerek agyafúrt és gyakran meghökkentő világába.
