SZEMPONT
A Rovatból

Mától él az új ügyeleti rendszer Budapesten - Kunetz Zsombor szerint érthetetlen és életveszélyes, ami történik

Az egészségügyi szakértő szerint a rendszerbe bevont háziorvosok nem sürgősségi szakorvosok, az egy másik szakma. Ráadásul nagyon sokan úgyis a mentőket fogják hívni, pedig nekik már így sincs elég kapacitásuk, hogy minden hívást helyben fogadjanak.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. október 01.



Október elsejétől Budapesten is elindul az új ügyeleti rendszert. Ezentúl a 1838-as központi ügyeleti számot kell hívni a háziorvosi rendelési időn kívül jelentkező, sürgős, de nem életveszélyes egészségügyi problémák esetén. Életveszélyes helyzetekben továbbra is a 112-es telefonszámot kell tárcsázni. Az új rendszerbe a háziorvosokat is bevonják: hétköznap délután 4 órától este 10-ig, hétvégén és ünnepnapokon pedig reggel 8 és délután 2 között ők fogadják a betegeket az ügyeleti pontokon. Ezen időszakokon kívül a sürgősségi ellátást a mentők biztosítják.Mobil egységek is bevethetők lesznek, ha valaki mozgásképtelen vagy súlyos állapotban van, hogy a beteg a saját otthonában kaphassa meg a szükséges ellátást.

A változtatások miatt a főváros eddigi 52 ügyeleti pontjából 18 maradt meg, köztük három speciális gyermekellátóhely.

Az Országos Mentőszolgálat szerint az új rendszerrel az ellátás egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb lesz. A 1830-as hívószám segít majd eligazodni az ellátásban, megszűnnek a kerületi határok, azaz a beteget mindig a hozzá legközelebb eső helyre irányítják. A Magyar Orvosi Kamara azonban aggódik. Szerintük nem igaz, hogy Budapesten minden tárgyi, személyi feltétel adott az október elsejei induláshoz, mivel a fővárosban a 906 felnőtt háziorvosi praxisból 100, a 297 gyermekpraxisból pedig 28 betöltetlen. Dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértővel arról beszélgettünk, mire számíthatunk októbertől, ha ügyeletre kell mennünk.

– Mennyiben lesz nekünk jobb a Budapesten is bevezetett új ügyeleti rendszer?

– Egyáltalán nem lesz jobb. Hosszú távon sokkal rosszabb lesz, mint a jelenlegi, nem működő rendszer.

Ez ugyanis a mentőszolgálattól fog elvonni további olyan erőforrásokat, kapacitásokat, amelyeket a mentés fejlesztésére, vagy legalább a jelenleg nem túl rózsás színvonal fenntartására lehetett volna használni.

Sokkal komolyabb és az egészségügy egészét sokkal előnyösebben érintő rendelkezéseket lehetett volna létrehozni, például azzal, hogy a háziorvosi rendelőket fejlesztik.

– Egyáltalán, milyen ügyek tartoznak az ügyeletre? Mert a nagyon sürgős eset az a mentőre tartozik. Ami ráér holnapra, az ráér holnapra. A kettő között mi van, ami az ügyeletre tartozik?

– Nincs ilyen. Én ezzel foglalkozom, ez a szakmám, a sürgősségi ellátás. Azt mondom, hogy ami ráér holnapra, az ráér holnapra. Ami nem ér rá, az meg nem ér rá. És ami nem ér rá holnapra, az sürgős. Erről van egy jogszabály, hogy mi tartozik a sürgősség körébe, az 52/2026/2006-os EU rendelet, és ez leírja, hogy mik tartoznak a sürgősségi ellátás körébe, és mi tartozik az életveszélyeztető állapotok és betegségek körébe. Nyilván vannak olyan betegségek, amelyekről nem tudjuk az első pillanatban, hogy fennáll-e a sürgősség, hiszen a beteg önmagában nem tudja diagnosztizálni, sokszor az orvos is csak képalkotó vagy egyéb eszközök segítségével tud korrekt diagnózist adni, ezért ezen gyanúk esetén is fennállhat a sürgősség esete.

De a körömgomba, a három hete fájó hát nem tartozik ebbe a körbe.

Azért érthetetlen számomra ez az ügyeleti átszervezés, mert a háziorvos nem sürgősségi szakorvos, hanem háziorvos, és az egy másik szakma. A háziorvos nem lesz kötelezhető arra, hogy rendszerszinten sürgősségi ellátást végezzen, hiszen nem ez a szakmája, akkor meg mire akarja használni a rendszer a háziorvost? Ha arra akarja használni, amit egyébként a rendelőben is végez, akkor miért nem a rendelési idején módosít, miért hoz be külön ügyeleti ellátást, ami ráadásul teljesen értelmetlen, hiszen délután négy órától este tíz óráig, hétvégén és ünnepnapokon pedig reggel nyolc és délután két óra között kell ügyeletet ellátnia.

– Az ezen kívüli időszakban pedig mentősök fogadják az ügyeleten a pácienst?

– Igen. Hétvégén délután kettő után hirtelen ugyanez a beteg a mentőellátásba kerül. Szóval akkor ez hogy fog történni? Az én olvasatomban ez a változtatás azért jött létre, mert

a mentőszolgálat képtelen ellátni a saját feladatát, és ehhez valamilyen külső burkolt segítséget kívánt behúzni a háziorvosok személyében, ami, még egyszer mondom, életveszélyes, mert a háziorvos nem sürgősségi ellátó, hanem háziorvos, a sürgősségi szakorvos egy külön szakma.

Megjegyzem, hogy maga a mentőszolgálat mondja ki, hogy mennyire értelmetlen az új rendszer, hiszen azt mondja, hogy bármelyik háziorvos gondoskodhat a saját helyettesítéséről, és a helyettesnek nem kell szakvizsgával sem rendelkeznie, hanem bárki egy általános orvosi egyetemi diplomával részt vehet ebben az ellátásban. Márpedig én azt gondolom, hogy ez egy életveszélyes történet, hogy ilyen orvosokat engedünk be akár sürgős, életveszélyes állapotok ellátására, hiszen nincs meg sem a tapasztalatuk, sem a megfelelő tudásuk. Éppen ezért kellett volna az egész rendszernek arra épülnie, hogy a mentőszolgálat veszi át ezt a szerepet, és a mentőszolgálat dönti el, hogy ez a beteg sürgős ellátásra szorul-e vagy sem.

– Tehát akkor ezek szerint eddig azok, akikkel ügyeletben találkoztunk, sürgősségi ellátásban részt vevő mentős szakorvosok voltak?

– Nem mind, mert azok között az ügyeletek vagy magánellátók között, akikkel szerződtek az önkormányzatok, olyanok is voltak, akik azt gondolták magukról, hogy ők jártasak a sürgősségi ellátásban. Vagyis eddig is előfordult, hogy nem sürgősségi képzettséggel rendelkező szakember végezte a sürgősségi ellátást. Budapesten emellett kifejezetten az volt nagyon sokszor a probléma, hogy ezek a magánszolgáltatók fedték le nagyjából Budapest ellátását, és nagyon sokszor kerületenként szerződtek, kerületenként vették fel a mentéshez vagy a 24 órás ügyelet fenntartásához a támogatást, illetve a finanszírozást.

Azonban nem volt sem elég orvos, sem elég mentőtiszt, nem tudtak kit beosztani a rendszerbe, így akár az is előfordulhatott, hogy egy-egy orvossal vitték egész Budapest ügyeleti ellátását.

Tehát ez messze nem volt ideális, ez egy teljesen rossz rendszer volt. Annak, ami most zajlik, az egyetlen nagy előnye, hogy ezeket a szolgáltatásokat kinyírja. Azonban ezen egyetlen előny mellett olyan rendszert hoz létre, ami további problémákat generál. Ugyanis Budapesten és Pest megyében a háziorvosoknak a délutáni munkaidőn túli rendelésével olyan nagy baj nem volt, mert hetente, legrosszabb esetben kéthetente, de egyszer-egyszer egy-egy háziorvosi praxis elérhető volt este 7-ig, 8 óráig. Most viszont nemcsak az ügyelet változik meg, hanem azt is a háziorvosok tudtára adták, hogy reggel 8-tól délután 4 óráig a saját területük ellátását nekik kell biztosítani. Igen ám, de mi van azzal a háziorvossal, aki délután 4-től este 8-ig rendelne? Reggel 8-tól 16 óráig a saját területén nyolcórás készenlétet kell adni az előírás szerint, majd utána négy órát kell dolgozni?

Na de hát ez 12 órás munkaidőt jelent. Erre plusz finanszírozást nem kapnak.

Ráadásul a háziorvosok nagy része vállalkozó, a vállalkozó pedig nem a jogállási törvény hatálya alá tartozik, hanem a munka törvénykönyve alá. Ez tehát számos olyan problémát vet fel, ami jogilag is aláássa azt, hogy ez egyáltalán valahogy működhet.

– Eddig hány helyre lehetett ügyeletre menni, és ezután mennyi helyen lesz ügyeleti ellátás Budapesten?

– Nem az ellátási helyek számával van a baj, hanem azzal, hogy ezen ügyeleti helyek diszfunkcionálisak voltak, nem nagyon működtek, mert nem volt orvos, nem volt ellátó. Tehát most nem az a baj, hogy csökkent a számuk, hiszen nem működött eddig sem. A nagy baj az, hogy úgy alakították át, hogy a háziorvosok kapacitását csökkentik, amely kapacitást arra kellett volna használni, hogy sokkal inkább a területükön lévő betegeiket lássák el.

– Azt írja az OMSZ főigazgatója, hogy minden tárgyi és személyi feltétel adott az október elsejei induláshoz...

– De hát ez szemmel láthatóan nem igaz. Nem egy körlevél van, amit látok, ahol vidéki megyéből kell mentőegységet kiállítani ahhoz, hogy működjön ez a rendszer. Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy egy idő után elfogy ezeknek a dolgozóknak a túlórakerete, azaz a saját területi ellátásuk hátrányára, kárára tudják a budapesti ügyeleteket ellátni vagy kiszolgálni.

– Azt betegként honnan tudjuk, hogy ha valami komoly bajunk van, akkor az ügyeletre menjünk vagy mentőt hívjunk?

– Így is, úgy is ez lesz a történet vége, hogy a mentőszolgálat fogja eldönteni, ki a valódi sürgős eset. Keresnek diszpécsereket is, akik majd triázsolják a betegeket, tehát eldöntik, hogy hova jussanak, ezzel is probléma lesz. És van még egy jelentős gond.

Hiába van a 1830-as szám, ami az ügyelet külön hívószáma, ezek után is nagyon sok ember lesz, aki ezt nem tudja még, és a megszokott, régi ügyelethívó számot, vagy a mentőt fogja hívni.

Pedig már jelen pillanatban is a budapesti hívások jelentős része úgynevezett túlcsorgó hívás, tehát ami Budapestre érkezne be segélykérés, az kicsorog a vidéki irányítócsoportokhoz, és ott válaszolnak rá. Budapest nem tudja felvenni, ezért ez átcsordul Bajára, Szekszárdra, Tolnára, Baranyára.

– Az ilyen esetekben van az, amikor sokat kell várni egy mentőre, mert onnan is indítják a kocsit?

– Nem. Azért kell várni, mert annyira leterhelt a budapesti mentőellátás, hogy nincsen a hívások számához elegendő mentőegység, ami azért nincsen, mert a mentő a körömgombára is reagál. Tehát nincs meghatározva az a szakmai kritériumrendszer, hogy mi számít mentésnek és mi nem. Holott ez benne van egy jogszabályban, de miután semmi nem védi a mentésirányítást adott esetben, kifejezetten rossz szerintem a mentésirányítási protokolljuk.

Minden hívásra mentőt küldenek, mert abból számukra nem lehet baj. Abból lehet baj, ha nem küldenek mentőegységet.

És amikor ilyenkor bejön egy tömeges baleset, megtörténhet, hogy csak sokára ér oda az első mentő.

– Végül is nem mentőegységből nincsen elég, hanem a szabályozási környezet olyan rossz, hogy túlterheli a mentőket olyan feladattal, amit nem nekik kellene elvégezni?

– Erre a kérdésre akkor tudnék válaszolni, ha lennének egyrészt nyilvános, publikált tisztességes adatok,

például a kiérkezési adatokat nem onnan számolnák, teljesen unortodox módon, hogy mikor sikerült a betelefonáló segélykérőhöz mentőautót párosítani (és ez akár órák kérdése is lehet), hanem onnan, hogy bejön a hívás, és felvettük a telefont, ahogy egyébként ezt normális helyeken és Nyugat-Európában is így számolják.

Tehát, hogyha tisztességesebbek lennének, akkor lehetne erre a kérdésre válaszolni, de valószínűleg egy jól szervezett rendszer alapján működő mentőszolgálat sokkal hatékonyabb tudna lenni, mint a jelenlegi, és a jelenleg rendelkezésre álló mentési kapacitást is sokkal hatékonyabban fel tudná használni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Gyarmati István: Ahogy az ukránok számára elfogadhatóbbá válik ez a béketervezet, úgy lesz egyre elfogadhatatlanabb az oroszok számára
A szakértő szerint az eredeti amerikai javaslat egy tákolmány volt, a módosítása viszont azt is eredményezheti, hogy a megállapodás az oroszokkal egyre távolabbra kerül. Az elkövetkező napok nagyon fontosak lesznek, de valószínűbb, hogy folytatódik a háború.


A pár napja kiszivárgott amerikai béketerv sokkolta az ukrán és az európai vezetőket. Zelenszkij drámai beszédében azt mondta, könnyen lehet, hogy választaniuk kell a méltóságuk és a legerősebb szövetségesük között. Csupán Orbán Viktor volt, aki azonnali elfogadásra ajánlotta azokat a pontokat, melyekről pár nap múlva már Trump is úgy nyilatkozott, hogy azok csupán javaslatok voltak. Az amerikaiak és az ukránok között Genfben lefolytatott intenzív megbeszélések után hétfő estére szinte semmi nem maradt az eredeti tervezetből. A pontok száma sajtóhírek 20 közelébe csökkent, és kikerült a szövegből az ukrán hadsereg létszámának korlátozása, a NATO-csapatok Ukrajnán belüli állomásoztatásának tilalma, valamint az a rész is, hogy hol húzzák meg az Oroszország és Ukrajna közötti új határokat.

Így viszont megnőtt az esélye, hogy kapásból visszautasítja az átdolgozott béketervet, ezek ugyanis épp az oroszok eddigi legfontosabb követelései voltak. Születhet-e minden érintett fél által elfogadható, aláírható békeegyezmény a trumpi alapokon? Az esélyekről Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, egyetemi oktató, volt diplomatával beszélgettünk.

– Először volt egy 28 pontos amerikai béketerv, aztán jött egy 28 pontos európai alternatíva, most pedig már 20 pontról írnak a genfi tárgyalások eredményeképp. Mi történik pontosan?

– Az első kérdés, hogy az amerikai 28 pont az amerikai-e, vagy orosz? Rubio egyszer azt mondta, hogy az orosz. Utána letagadták, persze. Trump azt mondta, hogy csütörtök a végső határidő, hogy Ukrajna elfogadja a tervezetet, ha nem, akkor minden amerikai támogatást megvonnak. De utána azt mondta, hogy ez természetesen nem az utolsó szó, hanem erről is lehet tárgyalni. El is kezdtek tárgyalni, mert az ukránok nagyon helyesen nemet mondtak, és határozottan felsorakoztak mögéjük az európaiak. A jó hír, hogy a genfi tárgyalásokon nem Steve Witkoff vezeti az amerikai delegációt, mert ő egy inkompetens, arrogáns, hozzá nem értő alak, aki ráadásul Putyin zsebében van, az üzletei még ma is Oroszországban vannak. Ez a 28 pont az ő műve. Most szerencsére ő csak benne van a delegációban, reméljük, hogy jó hátul. Az ukránok és az európaiak is előjöttek egy másik 28 ponttal, és azt mondta Rubio, hogy ez egy nagyon jó tárgyalás, mert haladnak előre. Egy dolgot felejt el Rubio, most nem tudom, hogy elfelejti-e, vagy szándékosan nem említi, hogy

ahogy az ukránok számára elfogadhatóbbá válik ez a béketervezet, úgy egyre elfogadhatatlanabbá válik az oroszok számára.

Tehát lehet, hogy nagyon jó tárgyalás zajlik ott, de ez azt is eredményezheti, hogy a megállapodás az oroszokkal egyre távolabbra kerül. J. D. Vance azt mondta, hogy minden megállapodásnak vagy tervezetnek három kritériumnak kell eleget tenni, és ebben az egyik kritérium az volt, hogy elfogadható legyen mindkét fél számára. Üzenem J. D. Vance-nek, hogy ilyen nincsen, ilyen megállapodástervezet nincsen, és nem is lesz addig, amíg az egyik felet, az ukránokat az európaiakkal, vagy az oroszokat rá nem kényszerítik arra, hogy elfogadják.

– A hírek szerint 11 órányi tárgyalás után teljesen átakult a 28 pont. De akkor tulajdonképpen mi az amerikai álláspont?

– Az amerikai álláspontot nem ismerjük, mert állandóan változik. Hol az a 28 pontos szörnyűség az amerikai álláspont, aztán kiderül, hogy nem is az, de nem tudjuk, hogy micsoda. Nekik csak az kell, hogy elfogadható legyen. Úgyhogy nagyon nehéz így megállapodni.

Ezért helyes az a tárgyalási stratégia, amit az európaiak folytatnak, hogy dicsérik az amerikainak nevezett javaslatot, és közben szétszedik darabokra.

Egyébként, ha megnézi az eredeti 28 pontot, politikai irányultságától függetlenül, ez egy tákolmány. Ha egy első féléves diplomata szakos hallgató nekem ilyet terjesztene elő, úgy megbuktatnám, mint a huzat.

– Nézzük azt, hogy milyen pontok miatt érdemelné ki az elégtelen minősítést.

– Azért, mert következetlen. Nagyon fontos dolgok nincsenek benne, nincsenek tisztázva. Ez egyszerűen végrehajthatatlan, mert hiányzik belőle egy csomó olyan kérdés, amit egy megállapodástervezetnek tisztázni kell.

– Ilyen például a területek kérdése?

– Igen. Az eredeti tervezetben van egy „innovatív” megállapodásrész, ami még akár érdekes is lehet: az oroszok bért fizetnének azokért a területekért, amiket megszállnak, és nem az övék. Tipikus Donald Trumpnál: mindent meg lehet venni, a szuverenitást is. Ez érdekes dolog, de nem hiszem, hogy túlságosan nagy esélye van a sikerre. Az európai tervezet meg azt mondja, hogy

területi kérdésekről csak majd a fegyverszünet után tárgyalunk,

nagyon helyesen. A megállapodástervezetben emellett van egy olyan pont, hogy békeidőben nem állomásoznak NATO-haderők Ukrajnában. Ez még akár elfogadható is. De itt is tettenérhető a tákolmány-jelleg: ebben a tervezetben, amelynek Lengyelország nem része, mégis azt a kötelezettséget írják elő Lengyelországnak, hogy fogadjon be NATO repülőgépeket. Ráadásul, akik írják ezt a tervezetet, azoknak lehet, hogy tudniuk kéne, hogy Lengyelországban már vannak NATO repülőgépek.

– Azt tudjuk, hogy Trump mindenáron nagyon gyors megegyezést akar, de mikor lehet reális a béke?

– Az amerikai nyomásnak olyan erősnek kell lennie, hogy valamelyik fél belássa: jobb elfogadni azt, amit az amerikaiak javasolnak, mint tovább folytatni a háborút.

– Van olyan vélekedés, miszerint Ukrajna a kimerülés küszöbére jutott, Oroszország ezt a háborút előbb-utóbb meg fogja nyerni. Mások szerint viszont éppen Oroszország éli fel szép lassan a tartalékait, most már az aranykészleteit kezdi kiárusítani.

– Ezt mi nem tudjuk felmérni, mert azt, hogy egy háborúban ki mire képes, csak maguk a háború résztvevői tudják eldönteni. Egy háborúban teljesen más dolgokra képesek az emberek meg az országok, mint amit egyébként elképzelnénk róluk. Nem tudjuk, mire képes Ukrajna, nem tudjuk, mire képes Oroszország. Ezért kellene az amerikaiaknak azt tenni, amit Donald Trump már huszonötször megígért:

szankciókkal rákényszeríteni Oroszországot arra, hogy egy normális megállapodást kössön meg.

De hát egyelőre úgy tűnik, hogy Donald Trump jobban szereti Putyin barátját, mint hogy ezt megtegye.

– Reálisnak tartja, hogy egyértelmű áttörés következzen be csütörtökig? Trump erős nyomás alá helyezte ennek érdekében Ukrajnát, miközben úgy tűnik, Oroszország nincs ekkora nyomás alatt.

– Nem, mert szerelmes a barátjába. A két ember politikája, Trumpé és Putyiné, sokkal közelebb áll egymáshoz, mint Trumpé és Zelenszkijé. Így aztán nem meglepő, hogy nem nagyon szeretne keménykedni. De nem teheti meg, mert mégiscsak ő az amerikai elnök, és ma már otthon is háborognak a politikai tényezők, még a Republikánus Pártban is. Úgyhogy ez egy nagyon két- vagy többesélyes játszma. Nem tudjuk, hogyan fog végül is alakulni. Az elkövetkező napok nagyon fontosak lesznek, de nem vennék rá mérget, hogy elvezetnek a békéhez.

– Sokak szerint Trump a békeközvetítéssel eltereli a figyelmet az Epstein-akták miatti belpolitikai viharról. De ugyanakkor, amit ön említett, az is igaz, hogy most már republikánus képviselők is felróják neki, hogy becstelenség lenne egy ilyen egyezményt megkötni abban a formában, ahogy az eredeti javaslata szólt. Sokat nyerhet, de sokat veszíthet is ezzel.

– Ez a Trumpi politika. Mindez akkor is fennállt, amikor az Epstein-aktákról még nem is nagyon volt szó. Lehet, hogy van egy ilyen mellékhatása, bár nem látszik, hogy az Epstein-aktákról sikerrel terelné el a figyelmet, nem hiszem, hogy ez lenne Donald Trump fő motivációja. Egyszerűen ilyen a politikája; tragikus. Erről sajnos nem sok jót tudunk elmondani. Mindig is ilyen volt.

Most egy drámai csúcsponthoz érkezett, de egyáltalán nem biztos, hogy a végkifejlethez közelítünk.

– És ott van Zelenszkij. Elfogadni egy rákényszerített békét azok után, hogy négy éven keresztül ennyi ember, ennyi erőfeszítés ment ebbe a háborúba, nem az azonnali bukást jelentené neki?

– Nem feltétlenül. Ha viszonylag elfogadható feltételeket sikerül végül elérni, akkor az emberek megértik: nem jó, de a lehető legelfogadhatóbb megoldás született. Megértik az ukrán emberek is, mert elegük van nekik is a háborúból. Tehát

ha nem a megadás, nem az ukrán államiság, szuverenitás feladása az ára, akkor ezt meg fogják érteni, és nem tartom valószínűnek, hogy Zelenszkij ebbe belebukna.

Valószínűleg úgy jár majd, mint Winston Churchill, bár ő megnyerte a háborút. Az ukrán elnök egyébként azt mondta, a háború után nem indul újra az elnökségért.

– El tud képzelni egy olyan helyzetet, hogy bár komoly engedményekkel, de Ukrajna számára elfogadható egyezmény szülessen?

– Attól függ, mik a részletek. Azt megírtam nem olyan régen, hogy a NATO-tagság, ha lenne, önmagában nem elég garancia Ukrajna számára, mert ott a segítségnyújtás feltételes. Neki olyan garanciákra van szüksége, ahol nem feltételes a segítségnyújtás, és ezt mindenféle több- vagy kétoldalú megállapodásokon keresztül lehet biztosítani. Ez nem lehetetlen, és szerintem efelé haladunk. Kérdés, hogy az amerikaiak benne lesznek-e. A legutóbbi állítólagos megegyezés alapján benne lesznek, de hát ez már három napja volt, és az sajnos nem biztos, hogy ma még érvényes. Mindenki elfeledkezik róla, pedig sokszor mondtam, hogy egy ilyen garancia lehetne az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdése, ami kimondja:

ha bármelyik uniós tagállamot megtámadják, a többiek kötelesek segítséget nyújtani.

Hogy ez mit ér a gyakorlatban, az sok mindentől függ. Főként attól, hogy az oroszok támadnak-e ismét Ukrajna ellen, vagy akár azon túl is. Ez viszont nem csak attól függ, hogyan rendezik az ukrán kérdést, hanem attól is, hogy az európaiak – és velük az amerikaiak, hogyan készülnek fel arra, hogy hogyan reagáljanak, ha Oroszország valamilyen követelést támaszt. Tehát ez egy nagyon átfogó dolog, nem pusztán az ukrán megállapodás kérdése.

– Valószínűbb, hogy úgy múlik el a hálaadás napja, hogy Trump nem tud felmutatni egy mindenki által elfogadott egyezséget? És akkor egyelőre folytatódik a háború?

– Valószínűleg, igen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: Lehet, hogy ugyanúgy kihozzák 1,5 milliós négyzetméter áron az új lakásokat, de a műszaki tartalom „vékonyodik”
Miközben 25 éve nem látott mértékben drágulhatnak idén az ingatlanok, az épülő új lakásoknál problémás lehet a másfél milliós árkorlát - mondja a Bankmonitor elemzője. Kulcskérdés, hogy az adminisztratív könnyítések mit jelentenek majd forintban a kivitelezőknek.


25 éve nem látott drágulást jelez előre év végéig a Nemzeti Bank az ingatlanpiacon. Legújabb elemzésük szerint már a második negyedévben gyorsuló ütemben, 17,7 százalékkal nőttek a lakásárak, az év egészében pedig pedig országosan elérheti az áremelkedés mértéke a 29 százalékot. Ezzel Magyarország vezetheti az EU lakásár-emelkedési rangsorát.

A kormány azt ígérte, hogy az Otthon Start nem okoz drágulást, vagy legalábbis nem emelkednek jobban az ingatlanárak annál, mint amennyire amúgy is emelkedtek volna. Ez azonban láthatóan másképp alakult. Az Otthon Start miatt augusztusban már 46%-kal nagyobb volt a kereslet mint egy évvel korábban, szeptemberben pedig már a tranzakciók száma is 37%-kal emelkedett. Argyelán Józseffel, a Bankmonitor vezető elemzőjével beszélgettünk a következményekről.

– Az MNB elemzése szerint már a második negyedévben 17,7 százalékos volt az áremelkedés az ingatlanpiacon. Mennyiben tulajdonítható ez az Otthon Start programnak?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte semennyiben. A második negyedévről beszélünk, ami június végével zárult, az Otthon Start programot pedig július 2–3-án jelentették be. Tehát

már az Otthon Startot megelőzően rekord-áremelkedés volt a lakáspiacon.

Ez egy érdekes helyzet: egy olyan környezetben jelentettek be alapvetően az ingatlanárakat felfelé toló programot, amikor már eleve elég dinamikus volt az árnövekedés. Ha azt nézzük, mi volt ennek az áremelkedésnek az oka, összetett a kép, több tényező is közrejátszott, de talán kiemelhető az állampapírpiacokon megfigyelhető változás. Az idei év első pár hónapját „kamatesőként” emlegették, mert a lakossági állampapíroknál, különösen a Prémium Magyar Állampapírnál (az inflációkövető PMÁP-nál) ekkor voltak a kamatfizetések, a korábbi magas infláció alapján kalkulált, 18–19% körüli éves kamattal. Mindenki azt figyelte, hogy a kifizetett kamatok hová áramlanak: maradnak-e állampapírban, vagy más befektetési formát keresnek. Felmerült az is, hogy egy részüket visszaválthatják, hiszen az új kamatszint alacsonyabb volt a megelőzőnél. Ez fokozott hype-ot okozott az ingatlanpiacon is, ami lecsapódott az árakban. Inkább az első negyedév tolta emiatt az árakat; a második negyedév már kicsit nyugodtabb volt, de éves alapon még mindig komoly drágulást láttunk.

– Mennyire célszerű ilyen körülmények között elindítani egy Otthon Start-jellegű programot?

– Három időtávot érdemes nézni: nagyon rövid, rövid–középtáv és hosszabb táv. Nagyon rövid távon, főleg a hitelből vásárlóknál, kedvező az elmozdulás, javult a hozzáférhetőség. A 6,5% körüli piaci kamatozású hitelek helyett 3%-os Otthon Start-hitelt vehet fel sok ember. Az Otthon Start új célcsoportot céloz: első lakásszerzőkét, de életkori, családi állapothoz vagy gyerekszámhoz kötött feltételek nélkül. Ráadásul az „első lakásszerző” definícióját a jogszabály elég megengedően fogalmazza, tehát sokan beleférhetnek. Rövid távon a kamatcsökkenés miatt érdemben nőhet az elérhető kölcsönösszeg, és ez akár 20–30%-os bővülést is jelenthet, ami javítja a vevők hitelhez és így az ingatlanpiachoz való hozzáférését. Ugyanakkor a keresletet is növeli: többen tudnak több pénzt elkölteni. Itt jön elő rövid–középtávon a kérdés, hogyan reagál a kínálat, ami különböző okokból valóban nőtt valamennyit, de kérdés, a tartósan magas keresletet hosszabb távon ki tudja-e szolgálni.

Ötezer új építésű lakást nem lehet egy hét alatt elővarázsolni: idő kell a projektek indításához, értékesítéséhez, majd az átadáshoz.

A használtlakás-piacon is megjelent több új hirdetés, részben lakáscserélőktől, részben olyanoktól, akik korábban leálltak a hirdetéssel, de ha a kínálat hosszabb távon nem tudja követni a keresletet, az komoly áremelkedéshez vezethet, és ez az áremelkedés már el is indult. Pontos MNB- vagy KSH-adatok még nincsenek a harmadik negyedévre, de az ingatlanközvetítők és ingatlanportálok becslései dinamikusabb drágulást jeleznek: a korábbi, országos 17% körüli év/év emelkedés helyett akár 23% is lehet, Budapesten pedig 29% fölött. Ezek becslések néha túlzók, de a trendet többnyire jól mutatják.

– Az, hogy 2025 második negyedévében két és fél éves csúcsra ugrott a kiadott építési engedélyek száma, előrevetíti, hogy a kínálat is próbál majd lépést tartani a kereslettel?

– Ez biztos, de ez már inkább közép–hosszú távú tényező. Nagyon rövid távon az történik, hogy mielőtt az árak még jobban megugranának, a vevők több hitelhez jutnak, és mivel több pénzük van, az árak is elindulnak felfelé. Ez már az Otthon Start bejelentése után, de még az indulás előtt megtörtént. Középtávon az a kérdés, a kínálat fel tudja-e venni a versenyt, elsősorban az új építésű ingatlanoknál. Valóban érdemben bővülni kezdett az építési engedélyek száma, de az átadások száma történelmi mércével nézve alacsony. Amit ma engedélyeznek, abból később lesz kész lakás: egy hagyományos projekt nulláról indulva nagyjából három év, míg elkészül, új technológiával ennek a fele is lehet, de akkor is idő. Ezek az engedélyek már az Otthon Start előtt is emelkedni kezdtek.

Az MNB előrejelzése szerint az átadások száma jó eséllyel az idei évben még nem fog érdemben nőni.

Az viszont tény, hogy az Otthon Start erre az engedélyezési hullámra rá is tett egy lapáttal, a programirodához több ezer, sőt egyes információk szerint több tízezer kérelem vagy egyeztetés érkezett.

A kivitelezőket is megmozgatja az új lehetőség, főleg, hogy több egyéb kedvezmény kapcsolódik hozzá, például egyszerűsített eljárások, egyes helyi építéshatósági elvárások könnyítése, illetve az építményi jog alkalmazása is segíthet,

ami lehetővé teheti, hogy a vevők már nagyon korai fázisban önálló jogot szerezzenek, ami rákerül a tulajdoni lapra, és jelzálog is bejegyezhető rá. Fontos, hogy a projektek sokszor már tervezőasztalos, félkész állapotban megjelennek a piacon, de a banki finanszírozás jellemzően használatbavételi engedélyhez kötött, persze az önerőt már korábban is átadhatják a vevők. Ez az Otthon Startra is igaz valamilyen szinten. Vannak kezdeményezések a rendeletben, amelyek könnyítést jeleznek, de jelenleg kérdés, hogy az építményi jog, amely várhatóan jövő évben teljes körűen megjelenik, hogyan épül be a folyamatba, és lehetővé teszi-e, hogy szakaszosan, az elkészülés előtt is finanszírozhatók legyenek a lakások Otthon Startból. Mert ha a jogszabályi környezet csak kész állapotra engedi a finanszírozást, akkor az erős, Otthon Start által fűtött kereslet és a kínálat nem tud találkozni addig, amíg el nem készülnek az ingatlanok.

Most ezt próbálják áthidalni olyan szabályozással, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen megvárni a végleges elkészülést a támogatott hitelhez.

Ez tényleg kulcsfeltétel ahhoz, hogy az új építésű ingatlanok minél hamarabb ki tudják szolgálni az Otthon Start által fűtött keresletet.

– Budapesten egyes felkapottabb kerületekben a panellakások ára megközelítette az új építésűekét. Ez hogy lehet?

– Az Otthon Startnál eleve próbálták fékezni az árakat különböző korlátokkal. Kétféle árkorlát van: egy abszolút értékhatár, lakásoknál 100 millió, házaknál 150 millió forint, és egy 1,5 millió forintos négyzetméterár-korlát, amely általánosan érvényes minden ingatlantípusra. Budapesten ez élesebben jelentkezik, sok kerületben és típuskategóriában is rengeteg ingatlan ára meghaladja ezt. A panellakások gyakorlatilag bárhol jó eséllyel a korlát alatt vannak, mind négyzetméterárban, mind az abszolút árban.

Nagyon sok első lakáskeresőnek tehát azon kellett gondolkodnia, hogy vesz-e rosszabb állapotú vagy külső kerületi lakást, vagy inkább egy számára frekventált helyen lévő panelt. Sokan a panel mellett döntöttek, ami erősen felfűtötte a panellakások árait.

Ha a teljes piacot nézzük Budapesten, az áreloszlás is átrendeződött, kiugróan nőtt az 1–1,5 millió forint közötti négyzetméterár-sávban lévő ingatlanok aránya, sokan gyakorlatilag az 1,5 milliós plafon közelébe áraznak, míg a plafon fölötti szegmensben csökkenés látszik. Ennek két oka lehet: egyrészt kisebb ott a kereslet, másrészt akik eddig kicsivel a limit fölött voltak, leáraztak a limit alá.

Az újépítésűeknél Budapesten elég alacsony azon lakások aránya, amelyek megfelelnek mindkét árkorlátnak; korábban nagyjából 17–18% volt.

Itt tehát komoly előrelépés kell, akár költségoldali hatékonysággal, adminisztratív terhek csökkentésével, hogy minél több projekt beférjen 1,5 millió alá. A kivitelezés hosszú távú elköteleződés; ha bármi történne a programmal (például másfél év múlva kivezetnék), az a folyamatban lévő projekteket nagyon negatívan érintené. Éppen ezért a kivitelezőknek kiszámítható, stabil környezet kell. Vélhetően ezért kommunikálja a kormány is, hogy az Otthon Start hosszú távú program. Panyi Miklós államtitkár is hangsúlyozta, hogy nem tervezik kivezetni, hasonlóan kezelik, mint a CSOK-ot, amely 2015-től nagyjából 2023-ig élt. Ezzel igyekeznek biztonságot adni a kivitelezőknek, hogy a program által gerjesztett kereslet stabil lesz, érdemes a projekteket elindítani. Tehát fogjanak bele a kivitelezésekbe, álljanak neki a projekteknek, mert ott lesz a program akkor is, amikor már tényleg vevőket kell keresniük az új lakásokra.

– Meddig tartható az árplafon? Nyilván csábító, hogy Otthon Starttal el lehet adni egy új lakást, de mi történik, ha ez már a gazdaságosság rovására megy?

– Ez valóban kényes kérdés. A kivitelezési költség és a projektek megtérülése kulcstényező. Ha van eladó és vevő az jó, de ha olyan áron kellene eladni, ami mellett nem térül meg a projekt, az olyan, mintha nem lenne vevő. A bérek és a hazai költségek is emelkedtek, 2–3 évre előre is kalkulálni kell további növekedéssel. Az MNB egyik elemzése szerint a budapesti új lakásprojektek potenciális profitrátája az utóbbi években inkább 20% körül alakult, miközben ezek ára bőven a 1,5 milliós négyzetméterár fölött volt.

Ha be kell szorítani a projekteket a plafon alá, plusz kigazdálkodni a további költségnövekedéseket, a profitráta gyorsan megfeleződhet, ha nem figyelnek.

Kulcskérdés, hogy a kiemelt eljárások, adminisztratív könnyítések forintban mérhetően mekkora segítséget jelentenek, erre nincsenek publikus becslések. Ha a költségcsökkentés jelentős, még jó ideig tartható lehet a 1,5 milliós limit, de ha nem, érdemi technológiai és hatékonysági ugrás nélkül több évig nem fenntartható a nyomott ár. A kormányzati szereplők többször elmondták, hogy nem kívánják felülvizsgálni a legfontosabb limiteket; jelen állás szerint a 1,5 milliós korlát marad. Hogy meddig, nehéz megjósolni. Én 2026 közepéig szinte biztosra venném, utána kérdéses, hozzányúlnak-e.

– Előfordulhat-e, hogy a kész ingatlanok minőségének rovására spórolnak majd?

– Alapvetően mindig van kockázat, támogatási programoktól függetlenül is. Mindig ott lebeg a félelem, hogy a projekt olyan minőségben és anyagokkal készül-e el, ahogy le van írva. A vevő műszaki tartalmi leírást és tervdokumentációt kap, a projektekben műszaki ellenőr, projektellenőr és más szereplők is dolgoznak, akiknek feladata a vállalt minimumok és a mászaki tartalom ellenőrzése. Ideális világban ez kizárja a trükközést, de a kockázatot nem lehet nullára csökkenteni. Új építésű ingatlan vásárlásánál, programtól függetlenül kalkulálni kell ezzel, és alaposan meg kell nézni a kivitelezőt: referenciamunkák, cégháló, tulajdonosi háttér, volt-e végrehajtás vagy eljárás korábban, milyen csúszások és problémák voltak korábbi projekteknél.

Hogy nagyobb-e a kockázat ilyen környezetben? Igen, potenciálisan nagyobb.

Ez nem feltétlenül úgy jelenik meg, hogy a vállalt műszaki tartalomhoz képest sunyi módon rosszabb ingatlan készül el, inkább úgy, hogy a vállalt műszaki tartalom „vékonyodik”. Lehet, hogy ugyanúgy kihozzák 1,5 millióból, de ha megnézzük a műszaki leírást, kiderül: szerényebb a specifikáció, kevésbé modern vagy jobb minőségű anyagokat használnak, és ami plusz, az feláras, külön megállapodás tárgya. Tehát ami eddig prémium volt, az lejjebb csúszhat. Természetesen az építési szabályok alapjainál senki sem mehet lejjebb, vannak minimum elvárások. De simán el tudom képzelni, hogy a műszaki tartalom úgy alakul át, hogy olcsóbban kijöjjenek a kivitelezések.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Miközben a Fidesz ismétli önmagát, a Tisza Pártnál egy frusztrált korosztály forradalma zajlik
A politológus egy komplett generációváltást lát kibontakozni, ami a rendszerváltás óta nem látott jelenség. Szerinte a negyveneseknek elegük lett, hogy 15-20 év munka után sem jutnak szóhoz.


Kéri László politológus az ATV Egyenes Beszéd című műsorában elemezte a Medián legfrissebb felmérését és a politikai helyzetet. A kutatás által jelzett 50-40-es arányt a Fidesz és a Tisza Párt között nem tartja meglepőnek, sőt, állítása szerint számítani lehetett a Fidesz erősödésére.

Ezt két okra vezette vissza: egyrészt szerinte „Orbán Viktor olyan erővel telepedett bele körülbelül szeptembertől a kampányba, hogy nincs nap, hogy ne lenne ő hír”, másrészt pedig elindult egy „ígéretcunami”.

A politológus ugyanakkor hozzátette, őszintén szólva jobban számított az olló záródására.

Úgy vélte, a Fidesz egyfajta kettős támadást indított, mivel Orbán Viktorral is beláttatták, hogy a rivális napi aktivitása miatt neki is mindennap kampányolnia kell. Az ígéretekről szólva megjegyezte, a lakosság nagy része nem gondolkodik azon, hogy „ezeknek az ígéreteknek a nagy része majd 2026 második felétől terhel”.

A politológus szerint a Fidesz stratégiája mégsem hozott akkora fordulatot, mint 2021 végén, mert bár zárta a távolságot 2-3 százalékponttal, de a nagy áttörés egyelőre elmaradt. Ennek egyik fő okaként azt nevezte meg, hogy „meglepően nincs új abban, amit csinálnak”.

Kifejtette, hogy az Orbán-mondandókban nincs újdonság, minden Brüsszelről szól, és arról, hogy a miniszterelnök a világpolitika nagyjai között mozog.

„A mondandó a régi, ígérek, az ellenfelem megint ugyanaz, hogy ők háborúpártiak, ez egyszer bejött 2022-ben, de 2025-26 fordulóján nem ugyanazt jelenti a háborúpártiság” – fogalmazott.

Kéri szerint Orbán Viktornak az utóbbi időben több, a politikai rutinjához képest szokatlanul nagy melléfogása is volt, példaként említette a „24 órán belüli Trump-béketeremtést” és a Pride-dal kapcsolatos könnyedén odavetett megjegyzését. „Ekkora beégései Orbán Viktornak a több évtizedes politikai rutinja alatt nem nagyon voltak” – állította.

Kéri László szerint a politikai helyzet alapvetően két dolog miatt változott meg 2022-höz képest. Egyrészt megjelent egy valóságos ellenfél, másrészt pedig megváltozott a hazai közvélemény szerkezete és érzékenysége. Míg korábban a közvélemény megvezethető volt, most „van egy gyanakvó közvélemény, amelyik most már állandóan éber, és kíváncsi arra, hogy ebből mi az, ami igaz”.

Ezt a médiafogyasztási szokások átalakulásával is magyarázta, mondván, ma már a kistelepüléseken is a 444-ből, a Telexből vagy a 24.hu-ból tájékozódnak, és a szakértői véleményeket (Mellár Tamás, Bod Péter Ákos, Surányi György) több százezren nézik.

„A mai közvélemény nagy része gyanakvóbbá vált és jobban szűri a mindennapi tapasztalatai alapján azt, amit 15 éven keresztül el lehetett nyomni a torkán” – tette hozzá.

A Tisza Párt és Magyar Péter stratégiájában Kéri egyértelmű elmozdulást lát a nyár óta: a kormánykritikáról a hangsúly a kormányzóképesség hirdetésére került át. Ennek bizonyítékaként említette az újabb szakértők – Kulcsár Krisztián, Bódis Kriszta, Tarr Zoltán, Kármán András – felmutatását. Szerinte ma már nem lehet azt mondani, hogy ez egy „egyszemélyes show”.

A 106 egyéni körzetben zajló jelöltállításnak kettős funkciója van: egyrészt helyben is megmutatni a párt jelenlétét, másrészt új arcokat bemutatni azoknak a választóknak, akiknek elegük van az eddigi politikai elitből.

A politológus egyfajta generációs forradalom jeleit is látja a Tisza Párt körül. Megfigyelése szerint a negyvenes korosztály aktivizálódott, egy olyan „frusztrált korosztály”, amely kimaradt a 2010-es változásból, és 15-20 év munka után most már szeretne beleszólni a saját szakmája, ágazata életébe.

„Rohadt élet, lassan 15-20 éve dolgozom, most már nekem is megvan a véleményem mindenről, most már mikor jövök én is szóba?” – idézte fel a korosztály attitűdjét.

Kéri szerint ezek az emberek már a rendszerváltás után nőttek fel, és „ezért van belőlük elegük, hogy ezt ezerszer színvonalasabban is lehetne”.

Úgy látja, a mostani egy belülről jövő, szakmai alapokon nyugvó rendszerváltási kísérlet, nem pedig egy tagadáson alapuló, mint a '90-es volt. A megjelenő új szereplőkben szakmai, nem pedig politikai magabiztosságot lát. „Én teszek szívességet azzal, hogy beállok oda melléjük, és nem ők tesznek szívességet azzal, hogy előre löknek engem. Ez azért egy nagy változás.”

Zárásként a politikai kommunikáció hitelességéről beszélt. Véleménye szerint annyi a hamisítvány és a csúsztatás, hogy már csak azt lehet elhinni, amit valaki a saját nevével, nyilvánosan felvállal. Azt jósolta, hogy „a magyar állampolgárnak olyan nehéz dolga lesz a következő öt hónapban, mint még nem volt soha”.

A teljes interjú

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kérlelt, sírt, elhúzódott, eltolta a másikat” - a kollégiumi erőszakról beszélő lány ügyvédje szerint több szinten is gond van az igazságszolgáltatással
Az egyetemisták és a jogvédők körében is nagy felháborodást váltott ki, hogy felmentették a Képzőművészeti Egyetem volt diákját, aki diáktársa szerint 2021-ben megerőszakolta a kollégiumban. A lány ügyvédje szerint elsősorban az ügyészség hibázott, de a törvény sem pontos.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 27.



Csordultig telt a Képzővészeti Egyetem aulája kedden az Eduline beszámolója szerint, ahol az volt a téma, hogy a bíróság felmentett egy diákot, aki diáktársa szerint 2021-ben megerőszakolta a kollégiumi szobájában. Az egyetemistákat főleg az háborította fel, hogy a múlt csütörtöki ítéletig szinte semmit sem tudtak az egészről, és a HÖK titkára szerint az egyetem három éven át sem az áldozatot, sem a diákságot nem védte megfelelő intézkedésekkel. A fiú a kollégiumban maradhatott, részt vehetett az Erasmuson, kiállíthatott az Art Marketen és lediplomázhatott, miközben a 21 éves lány egyéni tanrendet kért és kiköltözött a kollégiumból. Mérő Vera, az áldozatot képviselő jogvédő szerint az egyetem vezetésének belső vizsgálatot kellett volna elrendelnie, és lépéseket kellett volna tenniük a többi hallgató biztonsága érdekében. Az egyetem azonban úgy látja, nem hibáztak.

Az, hogy a fiút a bíróságon felmentették, nagy visszhangot váltott ki a politikában is. Mérő Vera szerint a bíró szóbeli indoklásában arról beszélt, a nem beleegyezés még nem erőszak a magyar törvények szerint. A Képzművészeti Egyetem hallgatói emiatt hétfőn véres lepedőket tettek ki az egyetemen, olyan feliratokkal, hogy „Nem” és „A hallgatás nem beleegyezés!” De a fiú felmentése a jogvédő és a lány ügyvédje szerint elsősorban azért történhetett meg, mert az ügyészség szexuális kényszerítéssel, nem pedig erőszakkal vádolta meg. Az ügyészség az ítélet ellen nem fellebbezett, tudomásul vette. Keviczky Istvánnal, a lány jogi képviselőjével az ügyről beszélgettünk.

— Milyen volt a kapcsolat az áldozat és a fiú között?

— Nem klasszikus párkapcsolat, inkább baráti viszony. Korábban előfordult köztük beleegyezéses aktus. Az adott estén a sértett magatartása egyértelmű volt: kérlelt, sírt, elhúzódott, eltolta a másikat. Jelentős fizikai, erőbeli különbség is volt köztük: a fiú száz kiló körül, a lány alig ötven fölött. Ilyenkor egy ágyban a falhoz szorítás már önmagában „hatásos”. A fiú többször hangoztatta, hogy felizgatja, ha ellenállást tapasztal; a sértett ezért egy idő után kevésbé látványosan állt ellen, remélve, hogy ettől alábbhagy. Nem így lett.

Másnap üzenetben a fiú gyakorlatilag elismerte, hogy beleegyezés nélküli aktus történt.

— Mit állított a védekezésében?

— Azt, hogy nem alkalmazott sem erőszakot, sem fenyegetést. Ezt azonban érdemben nem is lehetett ütköztetni, mert nem ez volt a vád tárgya.

— Az hogy lehet?

— Már a nyomozás során elcsúszott a történet. Röviden a jogi háttér: itt szexuális bűncselekményről van szó, ahol alapvetően két tényállás jöhet szóba: szexuális erőszak és szexuális kényszerítés. A kettő nem ugyanaz. A szexuális erőszakot régebben „erőszakos közösülésnek” hívták, a lényege, hogy erőszakkal vagy élet, illetve testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítik a sértettet a nemi aktusra. A szexuális kényszerítésnél nincs erőszak és nincs ilyen súlyú fenyegetés, de valamilyen, a sértettre nyomást gyakorló (például függelmi viszonyban állásvesztéssel való) fenyegetés mégis megjelenik. Mi szexuális erőszak miatt tettünk feljelentést.

A nyomozóhatóság azonban valamiért mégis a szexuális kényszerítés felé vitte az ügyet,

holott az elejétől fogva egyértelmű volt, hogy senki nem hivatkozott semmiféle fenyegetésre. Márpedig fenyegetés nélkül a szexuális kényszerítés tényállása biztosan nem valósul meg. Ezzel együtt az ügyészség is ezen a vonalon emelt vádat, ami szerintem eleve zsákutca volt.

— A szexuális erőszak hogyan képzelhető el kényszerítés nélkül?

— Fizikai erőszakkal. És a fizikai erőszak az nem kényszerítés. Az erőszak.

— Amikor kiderült, hogy mégis kényszerítés miatt folyik az eljárás, próbálták ezt korrigáltatni?

— Erre nincs valódi lehetőségünk. Magyarországon a sértetti jogosultságok szűkek: a feljelentés után az ügy hivatalból megy tovább. Küldhetünk jelzéseket a hatóságoknak, de

a nyomozati iratok nagy részébe a bírósági szakaszig nem is látunk bele.

Mi is csak a tárgyaláson szembesültünk azzal, hogy itt bizony gond van.

— Tehát önök erőszak miatt tettek feljelentést, az ügyészség kényszerítés miatt emelt vádat, miközben fenyegetésről nem volt szó, tehát ez nem is bizonyítható. Ebből pedig egyenesen következett felmentés. Amikor kiderült, hogy kényszerítés miatt emeltek vádat, már tudta, hogy ez felmentéssel végződik majd?

— Nem állítom, hogy tudtam, de rossz érzésem volt végig. Ráadásul

a bíróság vádhoz kötött: arról dönthet csak, ami a vádban áll.

Ha a vád tárgya eleve téves, az végzetes lehet.

— Van-e jogorvoslatra lehetőség?

— Rendes jogorvoslattal érdemben már nemigen lehet élni. Rendkívüli jogorvoslatok, úgy mint felülvizsgálat, alkotmányjogi panasz, elvben szóba jöhetnek, de ezekre kevés esélyt látok. Hozzáteszem: az sem vehető készpénznek, hogy ha erőszak miatt emelnek vádat, akkor biztos lett volna az elmarasztalás.

Ez az ügy jogi értelemben határeset volt. Nem brutális bántalmazásról szólt, de a mi megítélésünk szerint elérte az erőszak szintjét.

— A bíró sajtóhírek szerint úgy fogalmazott, hogy az még nem erőszak, ha a sértett nemet mond. Ez tényleg elhangzott?

— Nem pontosan így. De várjuk meg az írásbeli indokolást, mi csak a szóbeli összefoglalót hallottuk. A bíróság azt tudta, hogy a sértett részéről volt sírás, könyörgés, eltolás, elhúzódás, tehát minimális aktív védekezés. Ugyanakkor

hiányolta a nagyon határozott ellenállási formákat (menekülési kísérlet, sikítás, segítségkérés).

Én épp ezért mondtam, hogy a jelenlegi szabályozás és bírói gyakorlat problémás, ha ilyen elvárások felmerülnek.

— Milyen tágabb tanulságai vannak ennek az ügynek?

— Szerintem több szinten van gond. Ilyen típusú ügyészi tévedéssel ritkán találkozni. Egy eleve lehetetlen köztes megoldás (kényszerítés fenyegetés nélkül) nem vezethet eredményre. Emellett a szabályozás sem kielégítő. EU-s szinten napirenden van a „beleegyezés-alapú” megközelítés:

ahol nincs beleegyezés, ott erőszak van.

Ehhez viszont a beleegyezés fogalmát kellene törvényi szinten pontosan meghatározni. A beleegyezés nem csak kimondott „igen” lehet, hiszen a szexuális együttléteknél a beleegyezés tipikusan ráutaló magatartással fejeződik ki, ritkán beszélik meg előtte egy asztalnál konkrét szavakkal, mi lesz most. A ráutaló magatartásnak viszont egyértelmű jelei vannak.

– A beleegyezés hiányát hogyan lehet bizonyítani utólag?

– Bizonyítási szempontból ez nem lenne nehezebb a jelenlegi gyakorlatnál. Sokszor most sincsenek külsérelmi nyomok, tanúk sincsenek. Marad a felek elmondása és a pszichológus szakértő vizsgálata (mindkét fél szavahihetőségének, élményátéltségének értékelése). Ezek eddig is rendelkezésre álltak.

— Hogyan élte meg a lány a felmentést?

— Nagyon rosszul.

Ő ezt erőszakként élte meg, és ennek tartós pszichés következményei vannak.

Ráadásul ebben a történetben mindkét oldal vesztes: az érintett fiatalember sem volt boldog a felmentéstől, erős erkölcsi felelősséget érez. Úgy gondolom, még egy nem végrehajtandó büntetés kimondása is egyfajta feloldozást jelenthetett volna számára. Most ez sincs, és a helyzet mindkét fél számára ambivalens maradt.

Törvénymódosításra van szükség a jogvédők szerint

A Patent Egyesület jogásza, Spronz Júlia szerint a szexuális erőszak körül erős társadalmi felháborodás van, a valódi törésvonal pedig nem a társadalom és az áldozatok, hanem a nők/nőszervezetek és a mindenkori jogalkotás között húzódik. Törvénymódosítást sürget, mert szerinte a jog nemcsak véd, hanem üzen is: ha kimondja, hogy az akarattal szembeni szexuális aktus bűncselekmény, azzal az állam az áldozatok mellé áll. Úgy látja, a bírósági elvárások – például a „határozott ellenállás” – figyelmen kívül hagyják, hogy a nők sokszor a túlélésre játszanak, ezért nem állnak ellen. „Szerintem rablásnál sem várnak el ellenállást bizonyítékként, mégis szexuális erőszaknál gyakran igen.” A Patent a történtek után petíciót indított el, amely fő tételmondata megerősíti a Spronz Júlia által elmondottakat: „A lefagyás nem beleegyezés”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk