SZEMPONT
A Rovatból

Spronz Júlia a megölt japán édesanya ügyéről: Ez nem egy extrém eset volt, hanem egy rendszerhiba rendkívül szomorú eredménye

A nőjogi szervezetek ma az utcára vonulnak, hogy felhívják a figyelmet: a nők elleni erőszakot még mindig nem veszik elég komolyan a hatóságok. A Patent Egyesület vezetője szerint a civileket is be kellene vonni a történtek kivizsgálásába.


Múlt héten meghalt egy nő. Egy anya, egy elvált asszony. A halálát a rendőrség eleinte úgy kommunikálta, hogy ágyban dohányzás okozta. A bökkenő az volt, hogy a Budapesten élő japán nő soha életében nem dohányzott. Barátai, akik ismerték teljesen biztosak voltak benne, hogy a volt férje gyilkolta meg. Szerintük már korábban is többször bántalmazta, és fenyegetés is elhangzott, nem egyszer. Az asszony a rendőrséghez fordult, több alkalommal is. Hiába.

A Magyarországon élő külföldi anyák kezdeményezésére szombaton a Parlament elé vonulnak a nőjogi szervezetek és szimpatizánsaik, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ami a múlt héten történt Budapest belvárosában, az nem egyedi eset, és a hatóságok mind a mai napig nem kezelik kellő érzékenységgel, alapossággal és hatékonysággal az ilyen ügyeket. Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával beszélgettünk.

– Miért érzik úgy, hogy most van itt az ideje fellépni?.

– Az igazság az, hogy ez egy alulról jövő kezdeményezés. Ez a konkrét haláleset, ez egyrészt mérhetetlen felháborodást váltott ki a Magyarországon élő külföldi anyák csoportjában, illetve azok között, akik a nőt közvetlenül ismerték, szoros barátai és segítői voltak. Számos sorstársa is van a meghalt nőnek ebben a csoportban, aki hasonló tapasztalatokkal rendelkezik, és küzd a rendszerrel jelenleg is, továbbá mérhetetlenül sok Magyarországon élő magyar nő is jelezte, hogy hasonló nehézségekkel küzd. Tehát valójában nem a Patent Egyesület látta úgy, hogy itt az idő, hanem tényleg nagyon nagy nyomást kaptunk az érintettek részéről, hogy most már utcára kellene vonulni, hallatni a hangunkat, jelezni a nyilvánosság felé, hogy

ez nem egy extrém eset volt, nem egy tragédia, amit ne lehetett volna megfelelő szakmaisággal megelőzni, hanem egy rendszerhibának a rendkívül szomorú eredménye.

A nők elleni erőszak esetköre, illetve azok a bűncselekmények, amik ide tartoznak, nem élveznek prioritást a rendőrség köreiben. Az ügyfeleink sok esetben be se jutnak a rendőrségig, mert már az objektumőr a kapuban visszafordítja őket.

– Próbáltak a rendőrséggel leülni, egyeztetni, ezeket a jelenségeket rendszerszinten eléjük tárni, szembesíteni őket, megoldást keresni ezekre a dolgokra?.

– Nekünk kapcsolatunk kizárólag a BRFK-val van, országos szinten semmilyen kapcsolódási szándékot nem észleltünk.

– Önök kezdeményeztek ilyet?

– Próbálkoztunk egy ideig, csak mivel állandóan lepattantunk, most már felhagytunk vele. A BRFK-val viszont van egy működő kapcsolatunk, tartottunk is képzéseket a rendőrség számára, de egyrészt nyilvánvaló, hogy az egyszeri képzés nem képzés, márpedig a rendőrség nem tudta azt finanszírozni, hogy folyamatos képzéseket tudjunk nyújtani a számukra, másrészt meg stratégiai leüléseink nem voltak valójában. Viszont amióta ez az ügy a nyilvánosság elé került, én vártam volna megkeresést a Budapesti Rendőr-főkapitányság részéről, különösen azért, mert vannak kapcsolataink. Pályáztunk is az Európai Unióhoz egy olyan projekttel, ami arról szólt volna, hogy dolgozzunk ki a rendőrséggel együtt a nemi erőszak áldozatai számára követendő protokollt, mert úgy tűnik, hogy nincsen ilyen a rendőrségen, de azt sajnos nem nyertük meg.

– Most kijött egy bocsánatkérés a rendőrségtől, de ott csak arról volt szó, hogy megígérték, nem így fognak kommunikálni. Arra nem tettek ígéretet, hogy ezeket az ügyeket alaposabban fogják vizsgálni.

– Én is úgy láttam, hogy a bocsánatkérés annak szólt, hogy a BRFK közösségi média felületén valaki vagy valakik valóban bicskanyitogató stílusban, lekezelően és felháborítóan reagálták le a hozzászólásokat. De ez egy marginális kérdés ahhoz képest, hogy milyen problémák vannak, milyen problémák vetültek fel.

Önmagában az, hogy az ügyfelünknek az öt feljelentéséből összesen egyet találtak meg a rendszerben, már ez aggodalomra ad okot.

Mindenesetre arra tettek ígéretet a keddi sajtótájékoztatón, hogy ki fogják vizsgálni, hogy hogyan lehetséges, hogy ez a feljelentés még a nyomozásig sem jutott el, hanem azon nyomban kikukázták. Én azonban akkor lennék megnyugodva igazából – illetve azt hiszem, hogy nőszervezeti szinten is ezt mondhatom –, ha ezeket a kivizsgálásokat, a problémák feltárását és a reformokat egyesült erővel csinálnánk. Nem feltétlenül a Patent Egyesület bevonásával, de bármely olyan szervezettel, amelyik a nők elleni erőszak témájával több évtizede foglalkozik, és ezen a területen nevet szerzett. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy valóban fellélegezzünk, hogy itt nem csak szavak szintjén, de ténylegesen is van akarat arra, hogy a hibákat feltárják, és reformokat vezessenek be.

– Nem lenne ideje ezeknek a jogvédő szervezeteknek egy közös platformot létrehozni és úgy kezdeményezni az ORFK-nál egy egyeztetést?

– Az a helyzet, hogy mi eddig is közös platformon kerestük meg ezeket a szerveket. A NANE-val és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel karöltve fordultunk oda a korábbiakban. Igaz, hogy már egy ideje nem, de nekünk ez nem okoz problémát, mert azért elég jó a sisterhood ezen a téren. De azért az felmerül bennem, mogy miért nekünk kell proaktívnak lenni?

Miért nem fordulhat az elő, hogy egy ilyen esetet követően megkeres minket az ORFK, hogy na gyerekek, akkor gyertek, ha ilyen nagy a szátok, mondjátok, mit csináljunk másképp.

Itt vannak ezek a totálisan alulfinanszírozott, egzisztenciálisan instabil és halálra dolgoztatott szervezetek. Nem sajnáltatni akarom magunkat, hanem a napi valóságunkat írom le. Próbáljuk erőnkön felül ezt a rengeteg családon belüli erőszak áldozatot segíteni, és akkor miért velünk szemben elvárás, hogy mi kezdeményezzünk mindig? Nem volt olyan lehetőség, amivel ne éltünk volna, amit kaptunk ilyen szinten. Tehát ahányszor, például az Igazságügyi Minisztérium kiküldött egy javaslatot észrevételezni, mi beküldtük az észrevételeinket. Nem hagytunk ki lehetőségeket, csak azokat nem vették soha figyelembe. Mondok jó példát is. Amikor 2007 körül revideálták az ORFK utasítást, a családon belüli erőszak kezeléséről. Azt a módosítást együtt a rendőrséggel készítettük elő, mert kaptunk erre felkérést. Majd amikor 2018-ban módosították, az már a fejünk fölött zajlott.

Igazából mi nem olyan civil szervezet vagyunk, aki csak fújol mindenre, és kritizálja a rendszert. Örömmel megyünk bármikor együtt dolgozni, segíteni, mert az a célunk, hogy valóban javulás történjen, pozitív irányba változzanak a dolgok, így az elmúlt időszakból nagyon nehéz lenne felidéznem bármi olyan lehetőséget is, amivel mi ne éltünk volna.

– Az elmúlt években érzékelhető-e az esetszámban változás, stagnáló vagy rosszabbodó helyzet? És egyáltalán a társadalmi megítélés terén érzékelnek-e változást?

– Jó, hogy hozzátette ezt az utóbbit, mert egyébként azt mondtam volna, hogy nem. Viszont

a probléma társadalmi megítélésében egyértelműen van előrelépés.

30 éve ezen a területen dolgozom, itt nem tudott olyan történni az elmúlt három évtizedben a családon belüli erőszak témájában, amit ne követtem volna közelről figyelemmel, ezért bátran állíthatom, hogy egyértelmű javulás ott érhető tetten, hogy a társadalom sokkal érzékenyebb, lényegesen tudatosabb, sokkal kevésbé elítélő, áldozathibáztató, összehasonlíthatatlanul nagyobb tudás áll az emberek rendelkezésére ebben a témában. Például maguk az érintettek is egyre sokkal hamarabb észlelik a helyzetüket, beazonosítják, nevet adnak neki, tudják, hogy hova forduljanak, tudják, hogy miket kell csinálni. Ezen a téren van előrelépés, viszont az állami ellátórendszerben én ezt a progressziót nem látom. És ez én szerintem, amennyire tudom, látszik is az esetszámban is.

– Azt gondolná az ember, ha jogtudatosabbá válnak az áldozatok vagy a potenciális áldozatok, akkor az önmagában csökkentheti az esetszámot.

– Vagy növelheti az esetszámot. Például a büntetőügyek vagy a családjogi perek számát. Nyilván, ha valaki tudja, hogy őt bántalmazás érte, és nem azon pörög, hogy ez nem is az volt, hanem csak én provokáltam ki, és teljesen jogos dolog történt velem, akkor természetes, hogy többen fordulnak a rendőrséghez segítségért. Illetve

a nők is könnyebben válnak el, ha tudják, hogy egy bántalmazó kapcsolatból akarnak kimenekülni.

De nekem nincsen rálátásom ilyen statisztikákra, viszont amiket ismerek, amiket láttam, ott nem látok komoly változásokat az évek előrehaladtával. Sőt, például a távoltartások száma kifejezetten csökkent az évek során, ami szerintem azt mutatja, hogy kiábrándultak belőle az emberek, főképpen a nők.

– A másik nagyon fontos szerepet betöltő hatóság az ilyen erőszaktörténetekben a gyámhatóság. A legkiszolgáltatottabb áldozatok pedig a gyermekek. A gyámhatóságoknak a hozzáállásában sincsen elmozdulás, a velük való együttműködésük sem mutat semmilyen elmozdulást az elmúlt években?

– Nem mondhatom. Az elmúlt években a gyámhatóságtól viszonylag sok feladatot elvettek, és áttettek a bíróságokhoz vagy más szervekhez.

Most mi inkább egy lepattintós attitűdöt látunk a gyámhatóságoknál, hogy lehetőleg ne kelljen semmivel sem foglalkozni, tessék menni a bírósághoz.

Ez a változás, amit 2020 óta tapasztalunk. Azt is el kell mondanom, hogy bizonyos területeken, ami korábban a gyámhatósághoz tartozott, és most már nem, ott viszont az a tapasztalat, hogy korábban, amíg a gyámhatóság kezelte ezeket a témákat, sokkal emberségesebb, sokkal igazságosabb döntések születtek, mint most. De azt én nem látom, hogy meglenne a tudás a gyámhatóságokban, hogy például azonosítsanak egy párkapcsolati erőszakot, akkor is, ha nincsenek külsérelmi nyomok, és ennek jelentőséget tulajdonítsanak. Ez egyáltalán nem számít.

Mind a mai napig azt látjuk, ha például megállapítják, hogy egy gyerek veszélyeztetett, akkor nem azt írják le, hogy azért veszélyeztetett, mert párkapcsolati erőszakkal érintett családban él, vagy bántalmazó szülője van, hanem a veszélyeztetettséget kommunikációs problémaként, a szülők közötti kommunikáció zavaraként írják le.

Ez rendkívül ártalmas, mert nem disztingvál az erőszak áldozata és elkövetője között. Mind a kettőt ugyanarra a felelősségi szintre helyezi, és mivel a problémát nem fogják meg a lényegénél, nem a valóságot tükrözik vissza, ezért nem is hoznak igazságos döntéseket, végképp nem olyat, ami reflektálna a valós problémára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos Hatvanpusztáról: Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát
A műemléki védettségű épületegyüttes lerombolása lehet Orbán egyik banánhéja, amin elcsúszhat 2026 után, állítja a független képviselő, akit kedden újabb incidens ért a birtoknál. Arra is gyorsuló ütemben gyűlnek a bizonyítékok, hogy ami ott épül, az nagyon más, mint egy gazdaság.


Hadházy Ákos szép lassan Hatvanpuszta szakértőjévé képezte ki magát. Amit ugyanis a kormányfő majorságnak, édesapja gazdaságának nevez, arról a független képviselő azt állítja, hogy az valójában Orbán Viktor uradalma, kastélya. Minderről a fényképes bizonyítékok mellett, most már hivatalos, földhivatali papírok is vannak: az állítólagos üzemről lakóépületként készült energetikai tanúsítvány.

Hatvanpuszta eredetileg József nádor, Habsburg főherceg mintagazdasága volt, majd fokozatosan romló állaggal állattenyésztés folyt a falak között. A papíron Orbán Győző tulajdonában álló épületegyüttest, mely elvileg műemléki védettség alatt állt,

a tulajdonváltás után földig rombolták, majd újra felépítették, mai építőanyagokkal, technológiával, megváltozott belső kialakítással és funkcióval.

Bár a tulajdonos-építtető az ott dolgozóktól elveszi telefonjaikat, de mégis egyre több olyan fotó kerül ki, melyek a korábbi és mostani drónfelvételekkel egybecsengően egyre inkább megnehezítik Orbán állítását. Ami korábban sejtés volt csak, és szóbeszéd, például a föld alatti hatalmas hűtőkamrák megléte, az mára bizonyított tény. És vajon mikor kerül elő bizonyíték a ma még szintén csak sejtetett szivarszobáról, és moziteremről? Egyáltalán: hogyan kerül egyre több fotó Hadházy Ákoshoz? Erről is kérdeztük a politikust.

– Amióta Hatvanpusztával foglalkozik, egyre könnyebben küldenek Önnek újabbakat. A forrásvédelmet figyelembe véve mennyit tud elárulni arról, hogyan érkeznek Önhöz ezek a képek?

– Például a tüntetés alkalmával is jutott el hozzám kép, amikor valaki személyesen odajött hozzám. Ez csak az első volt, utána továbbiak is érkeztek, amelyeket már ennek hatására küldtek el.

– Korábban ez elképzelhetetlen lett volna?

– Korábban is láttam képeket, sőt videót is bentről, tehát én tudom, hogy mi van ott bent. Csak hát van az, amit én mondok, és van, amikor képekkel tudom alátámasztani. Az utóbbi nyilván sokkal erősebb, bizonyítékként szolgál. A képek persze nem bizonyítanak mindent, például a lakott részek kérdésében. De például azt az információt, hogy egy nagy széfet is beemeltek, egymástól függetlenül többen is állítják. Ez azért mégis hozzátesz valamit ahhoz, hogy el lehessen dönteni: mezőgazdasági épületről van szó, vagy valami másról.

Az információk, amiket közzéteszek, olyanok, amelyeket adott esetben bizonyítani is tudok.

De természetesen vannak olyan dolgok is, amelyeket elmondanak nekem, csak a forrás nem vállalja, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek.

– Tehát ön ennél többet is tud, de a források némelyike nem járul hozzá, hogy ezt nyilvánosságra hozza?

– Igen, ahogy mondtam: láttam olyan videókat, képeket, amelyeket a forrás nem mert átadni. Például az úgynevezett „Tiszti lakban”, ami konkrétan a miniszterelnöki család lakhelye,

egy hatalmas, antiknak tűnő nagy cserépkályha van, illetve olyan intarziás parketta, amit csak a bécsi Burgban lát az ember.

Ezeket el kell hinni, mert a képeket nem kaptam meg, nyilvánosan nem tudom bemutatni. De például az, amiről korábban csak információként beszélhettem, hogy hatalmas hűtőkamrák vannak az egyik épület alatt, ahol több hónapra vagy akár évre is lehet tárolni élelmiszert, most ezekre már van bizonyíték.

– Vannak olyan információk, amelyek megerősítésre várnak még?

– Igen, például az egyik nagy épületben,

amit ők vendégháznak neveznek, és amiről a miniszterelnök azt állítja, hogy mezőgazdasági üzem, ott több szoba van, moziterem, szivarszoba, és hasonlók.

Ezeket egyelőre nem tudom bizonyítani, mert az ezekről készült képeket nem kaptam meg. A széf jelenléte is ilyen: többen, egymástól függetlenül állították, de bizonyítékom egyelőre nincs róla. Viszont arra már tudtam egy nagyon komoly bizonyítékot bemutatni, hogy ez nem üzem, hanem lakóépület: egy honfitársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyilvános adatként elérhető az épület energiatanúsítványa, amely szerint az új épület lakóépületként van besorolva.

– Tehát amit eddig Ön állított, azt most papírral is alá tudja támasztani. De azokról a képekről, amelyeket kap, tudja minden kétséget kizáróan állítani, hogy valóban Hatvanpusztán készültek? Hiszen ha látunk egy alagsort páncélajtóval, az akár máshol is lehet.

– Erről láttam videót, amelyen belépnek egy folyosóra, ami ugyanaz a folyosó, amiről aztán képeket kaptam. Így

a videó elején látható külső nézet összeköthető azzal a belső térrel, melyet a publikálható fotókon láthatunk.

– Tehát ez az az eset, amikor egy olyan videóra tud hivatkozni, amit nem tud megosztani, de látott, és így tudja azonosítani a helyszíneket?

– Igen.

– Említette azt is, hogy a dolgozóktól származó információk szerint az egyik boltozott járat kívülről vastag betonnal van megerősítve, míg belül díszes burkolat van. Erről is van bizonyíték?

– Igen, ezt megerősítette egy olyan drónfelvétel, amit magyar fotósok készítettek, amikor fölé repültek. Azokon jól látszik, hogy ezek a járatok valóban vasbetonnal vannak megerősítve.

– Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan készülhetnek ezek a képek. Hiszen tudjuk, hogy az ott dolgozóktól elveszik a telefonokat. Vannak, akik kijátszották ezt, becsempésztek készüléket, és kockáztatták a munkájukat?

– Ez nem olyan nehéz. Ha lead egy telefont, de van egy másik (nekem is kettő van), akkor könnyen megoldható. Az egyik forrásom például elmondta, hogy

volt egy régi telefonja, amit csak zenehallgatásra használt, és az nála maradt, azzal készítette a képeket.

Az éberség természetesen csökkenti a lehetőségek számát, de nem zárja ki teljesen.

– Térjünk rá a műemlék-rombolás ügyére. Itt egy nagyon komoly állítást tett: azt mondta, hogy ez lehet Orbán Viktor egyik „banánhéja”. Meg is mutatta, hogy belül itong van, azon vasbeton, és végül apró tégla. Tehát ön szerint egy műemléket gyakorlatilag porig romboltak. Mennyit lehet kapni egy ilyen rombolásért, és hogyan lehet bizonyítani, hogy ki rendelte el?

– Itt nemcsak műemlék-rombolásról van szó, hanem hivatali visszaélésről is. Egyszerűen nem lehetett volna ezt engedélyezni. Végigjártam ezeket a hivatalos utakat, nem volt könnyű, de kaptam válaszokat a kormányhivataltól. Kiderült, hogy megadták az engedélyt. Aki kiadta az engedélyt, az nyilván vádalkuval majd elmondhatja, ki utasította erre. Hadd ne mondjak most konkrét büntetési tételeket, de nagyon súlyos bűncselekményről van szó.

Gondoljon csak bele, hogy valaki odamegy, és ledózerolja a Parlament egy szárnyát.

Hatvanpuszta ledózerolása körülbelül ugyanilyen súlyú ügy, mivel kiemelt műemléki besorolású épület volt.

– Beszéljünk egy kicsit a politikai vetületéről is. Orbán Viktor mostanában beszél is Hatvanpusztáról az úgynevezett interjúiban.

– Igen, valószínűleg azért, mert érzékeli, hogy ez ügyben mondania kell valamit. Nyilván mérik, hogy ez a téma a fideszes szavazókat is zavarba hozza, ezért reagál rá.

– Csakhogy mindig ugyanazt mondja: hogy ez egy majorság, és az édesapjáé, kérdezzük meg az édesapját. Aztán amikor megkérdezik, ő nem válaszol.

– Lehet, hogy ma már úgy gondolja, okosabb lett volna hallgatni. Ha nem mentünk volna oda több ezer emberrel, talán még jó ötletnek is tűnt volna. A propaganda sok mindent el tud hitetni, de én hálás vagyok annak a több ezer embernek, aki eljött, és segített leleplezni ezt az ordas hazugságot.

– Attól nem tart, hogy a most meghirdetett bejárásokkal idővel elkopik a téma?

– Ezeket közkívánatra hirdettem meg, sokan jelezték, hogy a nyári szünet miatt nem tudtak eljönni. Szívesen megmutatom nekik. Persze minden téma előbb-utóbb „elkopik”, de a rendszer lényege épp az, hogy újabb és újabb ügyekkel feledtessék az előzőeket. Ez a téma viszont azért került újra elő, mert maga a miniszterelnök hozta fel, nyilván azért, mert azt mérik, hogy ez még a fideszeseket is zavarba hozza. Ezért ez ellenzéki feladat: ne hagyjuk elcsendesedni ezt a témát.

Az interjú után nem sokkal a képviselő újra Hatvanpusztán járt, ahol a biztonsági örök két autóval jelentek meg, és le akartak szorítani az útról. Végül az egyik autójuk járt pórul, és felborult. Az incidensről kétszer is posztolt Hadházy Ákos, a Szeretlek Magyarországnak pedig ezt mondta:

– Mit gondol, mi volt a céljuk ezzel? Megfélemlítés? Vagy több?

– Ha ezt parancsra csinálta a biztonsági őr, akkor igen, a megfélemlítés miatt adták a parancsot. Ha önszorgalomból, akkor lehetett mögötte egy megfelelési kényszer a főnöke felé, de persze szimpla gyűlölet is felém.

– Mit tervez? Feljelentést tesz? Későbbiekben folytatja-e a birtok felderítését, akár egyedül is, vagy inkább visz magával több embert?

– Én azt hiszem, már mindent felderítettem, amit lehet. De igen, a cél az, hogy minél többen személyesen meggyőződjenek arról , hogy mi folyik ott. Ezért is ajánlom fel, hogy aki augusztus elején lemaradt, de szeretné saját szemével látni, hogy mi folyik ott, azt egy újabb időpontban elviszem - akár több alkalmat is szervezhetünk. De egyedül biztosan nem megyek vissza oda.

– Mi lehet a teendő egy új kormány számára ezzel az ingatlannal? Vannak, akik a megnyitásáról beszélnek. Mi ennek a realitása?

– A kérdés az, hogy a rendszerváltás választáson történik-e, vagy egy elcsalt választás után egy hibrid forradalommal, esetleg forradalommal, ha az kell. A cél nyilván az, hogy az elkövetők ne élvezhessék ezt a lopást. Hogy az épület sorsa mi lesz, az más kérdés. Például meg lehet vizsgálni azokat a számlákat, amelyek alapján az autópálya-építésekhez követ vásároltak. Ezeknek jogi következményei is lehetnek, hiszen

a miniszterelnök apja 30-40%-os haszonnal adja el a követ, míg más bányák 3-4%-os haszonnal dolgoznak. Ez nyilvánvaló hűtlen kezelés, és innen el lehet jutni a kastélyig is.

– Ön szíve szerint milyen funkcióban látná Hatvanpusztát 2026 után?

– Például nagyon szép hely lenne egy szanatórium számára. Nagyon alkalmas lenne rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET: