Hallássérülteknek és siketeknek zenéltek egy interaktív koncerten – interjú Hámori Mátéval, az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével
Nem mindennapi vállalkozásba kezdett Hámori Máté és az Óbudai Danubia Zenekar: siketeknek szerveznek koncerteket. Az első furcsán hangzó kezdeményezésről, a Beethoven-projektről beszélgettünk.
- Beethoven-év van. Adja magát a kérdés, mi volt előbb: a Beethoven-évhez kerestek valami jó témát, vagy volt egy régi ötlet, ami a Beethoven-évvel végre aktualitást kapott?
- Először volt a Beethoven-év, amelynek kapcsán készítettünk egy háromrészes, beszélgetős portrésorozatot. Ennek kapcsán a feleségemnek jutott eszébe a Beethoven-projekt alapötlete.
Az Óbudai Danubia Zenekar küldetésének tekinti, hogy eljuttassa a zenét olyan emberekhez, akikhez amúgy nem jutna el. Ezért megkerestem egy céget, és megkérdeztem, hogy áll most a tudomány, lehetséges-e hallássérülteknek és siketeknek valahogy érzékelni a zenét.
Elindult egy párbeszéd, ennek a végén született meg a Beethoven-projekt, aminek több ága-boga van. Az egyik ez, hogy a hallássérülteket és siketeket meghívtuk egy interaktív koncertre, ahol különböző segédeszközökkel próbáltuk közelebb vinni hozzájuk a zenét.
Ugyanakkor a hallóknak is fel akartuk hívni a figyelmét arra, hogy a hallásra vigyázni kell,
ugyanis nagyon sokan vesztik el a hallásukat, vagy legalábbis romlik el a hallásuk az életformájuk miatt.
- Egyébként ahhoz, hogy valaki élvezni tudja a zenét, szükséges valamilyen szintű zenei hallás?
- Nagyon érdekes kérdés, hogy mire van szükség, és a Beethoven-projekt erre adott egyfajta választ. Amikor siket gyerekek és felnőttek ültek be a zenekarba, megérintették a hangszereket – nagybőgőt, trombitát, üstdobot –, és figyelték az arcokat. Az esemény hangulatából és a visszajelzéseikből az jött le, hogy ez óriási élmény volt számukra még úgy is, hogy semmit nem hallottak. Valamennyire a rezgéseket érzékelni tudták, de nem ez volt a lényeg, hanem, hogy a közösségi élménybe be tudtak csatlakozni.
Van olyan idős hölgy, aki már másodszor jött el ilyen koncertre, és azt mondta, hogy őt a Beethoven-projekt hozta vissza az életbe. Korábban hallott, idős korára azonban teljesen megsüketült egy betegség miatt. Nagyon fontos volt az életében a zene, és azt hitte, hogy ő ebből már örökre kimarad.
Ez nyilván szélsőséges példa, de azt mutatja, hogy a zene sokkal több szinten működik. A zenei élménynek, a zenei hatásnak csupán egy része a hang.
A halló közönségnek tartottunk egy kis hallásvizsgálatot. Egy tesztet kellett kitölteniük, hogy a zenerészletek közt mennyire érzékelik a különbséget. Pontosan azt volt hivatott vizsgálni, hogy mennyire jó a zenei hallásuk, kiszűrik-e, ha egy-egy hangszer nem játszik, ha egy dallam kimarad.
Az eredmény elég megdöbbentő volt, mivel 13% körülire jött ki azoknak az aránya, akik a halló közönségből valamilyen mértékű hallásvesztéssel élnek.
Kicsit messze kanyarodtam, de a válasz a kérdésére az, hogy a zenét lehet élvezni a hallásképesség majdnem minden szintjén, tehát zenei hallás sem szükséges hozzá.
- A hallássérültek, siketek hogyan gondolkodnak a zenéről? Hiszen ha nem is tudnak zenét hallgatni, nyilván találkoztak azzal, hogy létezik ez a zene nevű valami.
- Egyáltalán nem olyan idegen tőlük. A kimondottan siketeket és hallássérülteket oktató iskolákban is tanulnak a zenéről és a hangszerekről. Sőt! Mint tudjuk, náluk a beszéd is sokszor problémát okoz, és a beszédterápiában az éneklésnek nagyon fontos szerepe lehet, mert az éneklés az út a beszédhez.
Azt tapasztaltuk a projekt kapcsán, hogy nagyon nagy volt az érdeklődés, mert egy érzékeny, de számukra nagyon is fókuszban lévő témára tapintottunk rá. Már az a tudat, hogy ők eljöhettek egy koncertre, sokaknak ad egyfajta pluszt. Pontosan Beethoven sorsán láthatjuk, hogy a siketség nagyon magába zárja az embert. Egy ilyen fajta közösségi élmény ezért nagy hatással lehet rájuk.
- Pontosan hogyan valósulhat meg a halláskárosultak zeneélménye?
- Regisztrációhoz kötöttük az egyébként ingyenes részvételt, és rákérdeztünk minden fontos adatra. A hallássérülés mértékére, jellegére, milyen eszközöket használ. Volt egy szuper hallókészülékünk, aki igényelte, kipróbálhatta. Így névre lebontva tudtuk, kinél mire számítsunk.
Voltak lufik. Ez viccesnek tűnhet, de a lufi nagyon érzékenyen viszi tovább a rezgéseket. Illetve, ami még nagyon jól működött, hogy aki akart, beülhetett a zenekarba.
A zenének egy olyan dimenziója nyílt meg, ami a hangokon túl van.
Ha valaki néz egy koncertfelvételt, és leveszi a hangot, akkor is látja, hogy egy zenekarban ül 80 ember, akiket összeköt egy láthatatlan szál. A feszült pillanatokat, az oldott pillanatokat egyszerre élik meg, szavak nélkül. Ha valaki ott ül a teremben, akkor ezt a fajta elektromosságot érzi.
