Hallássérülteknek és siketeknek zenéltek egy interaktív koncerten – interjú Hámori Mátéval, az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével
- Beethovenről köztudott, hogy halláskárosult volt. Sőt, számos jelentős művét is már ilyen állapotban komponálta. Laikusként csodálattal tölt el, hogyan volt erre képes. Mi erre a magyarázat?
- Hogy milyen mértékű volt Beethoven halláskárosultsága, arra csak következtetni tudunk, de sokatmondó, hogy élete utolsó éveiben beszélgető füzeteket használt, tehát írásban kommunikált.
Ez azt jelenti, hogy a belső hallására támaszkodva írta meg ezeket a műveket. Ha valaki ismeri a zeneszerzők munkamódszereit, annak ez azért nem annyira meglepő. Nagyon sok zeneszerző dolgozott fejben, nem kellett a művet eljátszania mondjuk zongorán ahhoz, hogy le tudja jegyezni.
A zeneszerzők – és sokszor az előadók – belső hallása annyira fejlett, hogy csak ránéznek a kottára, és hallják. A karmesterek is így tanulnak.
Ami érdekesebb, hogy jellemzően a zeneszerzők is akkor hallják egyben az egész művet, amikor egy nagy zenekar bemutatja azt. Sokan ilyenkor még végeznek apróbb javításokat ennek hatására.
Beethoven az utolsó években ezt a visszacsatolást nem kapta meg, épp ezért van is egyfajta éteri, földtől elrugaszkodott jellege a kései Beethoven-műveknek.
Ez csak az én elméletem, de szerintem ez az oka, hogy ez a fajta visszacsatolás nem volt meg.
- Visszatérve a Beethoven-projektre: Önnek mit adtak ezek a koncertek?
- Az első koncertünk, ahová siket gyerekeket is hoztak, életem egyik legnagyobb koncertélménye volt, és valószínűleg az is marad. Azt hiszem, ezt a kollégáim nevében is mondhatom. Olyan mélységét és erejét mutatta meg a zenének.
Picit átértékeltem magamban, hogy micsoda ereje van annak, amivel foglalkozunk, micsoda kincs ez.
- A zenekar hogyan viseli a vírushelyzetből adódó megpróbáltatásokat?
- A vírus sok nehézséget okozott, és még fog is okozni. Megerősítettük az online jelenlétünket. Streameltünk, online énekórákat szerveztünk. A járvány elején például feldolgoztuk a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt, amit nagyon sokan láttak.
A másik az érzelmi oldal a zenészek részéről. Annyiból szerencsések vagyunk, hogy a zenészek nálunk állásban vannak, tehát a megélhetésünket a jegybevétel kiesések egyelőre nem veszélyeztetik. De hatalmas a bizonytalanság, nem csak az aktuális helyzet miatt. Eleve egy átalakulóban lévő iparágról beszélünk, amelynek átalakulását a vírus meggyorsította.
Nem látunk egy hónapra sem előre, nemhogy egy évre, és ez nagyon megviseli az embert.
- Legyünk optimisták. Milyen fontosabb koncertjeik lesznek a közeljövőben?
- Mi úgy készülünk, hogy a koncerteket megtarthatjuk. Hogy mennyi közönséget lehet beengedni, az kérdés.
Két sorozatunk lesz. Az egyik a Zeneakadémián szeptember 23-án indul, és 4 koncertből áll az első félévben, december végéig. Immár szokásunk, hogy igyekszünk olyan darabokat is műsorra tűzni, amiket ritkábban játszanak, vagy valamilyen szempontból kihívást jelentenek nekünk és a közönségnek is.
Például szeptember 23-án Bartók Divertimentója mellett Ivestól fogunk játszani egy darabot. Lesz még Adès, aki egy élő, nagyon-nagyon izgalmas szerző, és Sibelius VII. szimfóniája. Egyik sem mindennapos mű.
Az októberi koncert kicsit könnyedebb, de ott is lesz érdekesség: Lajtha László VII. szimfóniája, ami az ’56-os forradalomnak állít emléket. Nagyon szép, megrázó mű. Mellette pedig Csajkovszkij népszerű V. szimfóniája szólal meg.
Novemberben ősbemutatóra készülünk. Megkértem három fiatal zeneszerzőt, hogy dolgozzák át saját világuk, ízlésük szerint Bach Kunst Der Fugéjét.
Decemberben Britten ritkán hallható, de gyönyörű hegedűversenyét játssza Pusker Júlia – ha beengedik az országba –, és mellette Richard Strauss Hősi élete szerepel.
A BMC-ben pedig Csajkovszkij-sorozatunk indul, ennek Eckhardt Gábor a házigazdája, és fiatal karmesterek fognak vezényelni.
