KULT
A Rovatból

Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben

Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Videó: Megnéztük Azahriah idei első koncertjét a SopronFesten, amit még a tripla Puskás Aréna koncertjei előtt adott
Az első sorokat kapunyitástól birtokba vették a lelkes Azahriah-rajongók, de ez nem is csoda, hiszen ebben a félévben csak a SopronFesten vállalt fellépést.

Link másolása

Véget ért a II. SopronFest. Magyarország legújabb fesztiválja formátumában is különlegesnek számít: 80 helyszínen 300 programon vehettek részt a Sopronból és az ország más részéről érkező vendégek. Mi is ellátogattunk az eseményre, az alábbi TikTok videóban megnézhetitek beszámolónkat róla:

TikTok-videónkat ITT nézheted meg:

@szeretlekmagyarorszag.hu♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Minden szempontból újszerű, izgalmas és tartalmas programmal indult az idei fesztiválszezon. A SopronFest szervezői célul tűzték ki, hogy koncertekkel, beszélgetésekkel, kiállításokkal, túrákkal, gasztronómiával és irodalommal töltik meg a város utcáit, tereit, kávézóit, éttermeit, teraszait. Harminc kiállításnak adott otthont Sopron, „A Hűség Városa” című tárlatot Lévai Anikó nyitotta meg, a kiállításon szereplő művészek – többek között Ef Zámbó István, Sibitka Panni és Bereczki Kata - pedig a belvárosban kialakított alkalmi művésztelepen alkottak napokon át. Az itt készült különleges művek, a hatalmas szív alakú szobrok a tervek szerint a jövőben helyi szállodákat, éttermeket díszítik majd, ezzel a hétköznapokba is csempészve egy szeletet a kortárs képzőművészetből.

Több tucat beszélgetés és színes témaválaszték jellemezte a SopronFest keretében megvalósult Telekom PodcastFestet. Itt mások mellett Kadarkai Endre, Ördög Nóra, vagy éppen Kende-Hofherr Krisztina ült a mikrofon elé, Áder János Steigervald Krisztiánnal beszélgetett, a boldogság és a mesterséges intelligencia kérdéséről Tari Annamária, Szabó Béla, Nánási Pál és Weiler Péter elmélkedett, a fesztivál egyik nyitó eseményét, Puzsér Róbert és Sebestyén Balázs „párbaját” pedig már közel félmillióan látták a YouTube-on.

A Fő téri Soproni Sörnapok programjai között szerepelt a Kispál és a Borz, a holland Kraak & Smaak, vagy éppen Demjén Ferenc koncertje,

az extrém helyeken felbukkanó „esernyős ember” pedig négy év után újra megmutatta magát, ezúttal a Tűztorony legtetején állva kápráztatta el a közönséget.

A hazai gasztronómia legismertebb alakjai közül Bíró Lajos, a Kistücsök Étterem csapata, Mautner Zsófia, Szabi, a pék és Gianni látogatta meg Sopron éttermeit, kávézóit, egy-egy napig ők látták vendégül a hozzájuk betérőket.

A „bemelegítő napok” után a legtöbb vendég a pünkösdi hosszú hétvégére utazott Sopronba. A Lővérekben felépült színpadokon a szervezők céljainak megfelelően az év könnyűzenei keresztmetszetét mutatták be. Ez a törekvés sikernek bizonyult, hiszen

Azahriah és a Halott Pénz csak a SopronFesten vállalt fellépést ebben a félévben, de a legaktuálisabb nevek mellett igazi legendák is jelen voltak a fesztiválon.

A Csillagok Városa projekt keretében Azahriah egy valódi szobor-széket kapott ajándékba. Ef Zámbó István alkotását a jövőben Sopronban kereshetik majd fel a rajongók.

„Sopron nem maradhat ünnep nélkül!” - Dr. Farkas Ciprián polgármester ezzel a gondolattal tette le a SopronFest alapjait. A munkában a főszervező Weekend Event mellett a város kulturális életének motorjai mind aktív részt vállaltak. Egy olyan új esemény indult el nagy sikerrel, amelynek alapítói célnak tekinti, hogy hosszabb távon is fenntartható és „emberi léptékű” legyen a fesztivál. Egy olyan új színnel bővült a hazai fesztiválpaletta, amely minden korosztály számára kínál lehetőséget. A Lővérekben zajló koncerteken harmincötezren, míg a SopronFest összes programján közel ötvenezren vettek részt. Nemcsak a szállodák, de az éttermek, kávézók, az utcák és terek is élettel teltek meg.

2025-ben a III. SopronFest június 6. és 8. között várja a közönséget.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Lovassy András: A 2020-as években is születtek már olyan dalok, amiket nem kell szégyellni, mint egy Kozsó-számot
Két zenekart is méltó utódnak tartanak a Kispál és a borz tagjai. Szerintük már eddig is született egy csomó olyan sláger az évtizedben, amire később emlékezni fogunk. Exkluzív interjúnk Lovasi Andrással és Dióssy D. Ákossal.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. május 23.


Link másolása

„Ami fura, hogy vannak fiatalok. Nem tudom, hogy a szüleiknél hallották, vagy van az emberekben egy természetes igény, hogy utánanézzenek, mit csináltak a régiek” – válaszolta Dióssy D. Ákos, vagyis Dió a Kispál és a Borz billentyűse arra a kérdésünkre, hogy miben változott a turnézás a korábbiakhoz képest.

Lovassy András azt is elárult a Kobuci Kertben rendezett koncertjük előtt, hogy szerinte ma is vannak nagyon jó fiatal zenekarok abban a stílusban, amit ők képviselnek, kettőt meg is nevezett közülük: az Elefántot és a Carson Comát.

„Szerintem a 2020-as években is születtek már most olyan dalok, amik valószínűleg tíz év múlva is hallgathatók és énekelhetők lesznek, és nem kell szégyellni őket, mint mondjuk egy Kozsó-számot”

– tette hozzá a zenekar frontembere.

A teljes beszélgetésből ezen kívül az is kiderül, hogy kinek melyik a kedvenc Kispál-lemeze az eddigi életműből:

@szeretlekmagyarorszag.hu A #kispálésaborz két tagjával, #lovasi ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: