Olvass kortárs magyar írók műveiből! - Lackfi János, Siroki Mátyás és Moskát Anita
A 20/20 a Mastercard jövőre induló kortárs kulturális programjának nyitóprojektje, melyben népszerű kortárs írók és street fotósok különböző társadalmi problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. A felvezető kampányban a Könyves Magazinnal működnek együtt. A Budapest Street Photography Collective fotósainak képei alapján – amelyek 20 szemszögből dolgoznak fel a megadott témákban történeteket – 20 kortárs író alkotását olvashatjuk a projektoldalon szegénység, digitalizáció és környezetvédelem témakörben.
A kampány szerzői: Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter
Oldalunkon decemberben a közös munkákból válogatva mutatunk be részleteket, melyek folytatásait a projekt oldalán olvashatod el!
Lackfi János - Hatalmas királyok
– Nézzed, Menyus, micsoda verda, én ilyet hajtanék, pitty-patty felgyorsul százra, mire a rendőr bekapcsolja a vijjogóját, én már mint a füst, szevasztok, anyátok!
– Hova mennél vele, kifele a világból? A kövi sarkon egy másik zsaru lemeszel, és kampó. Ha nem te vagy az erősember, akinek van megfelelő kapcsija, akkor annyi. Ha te vagy, akkor azt csinálsz, amit akarsz, le van ez zsírozva. Bunda az egész világ, és nyúzott menyét minden ember. Kitől idéztem, tesókák? Fingotok nincs? Mert bunkók vagytok. Azért dekkoltok az utcán.
– Nagy az arcod. Bezzeg te az Intercontinentalban éjszakázol! Ugyanazon a nyamvadt kartonon nyomod az aluljáróban, mint mi. Ha ilyan okos vagy, miért nem a részvényeidet számolgatod a budai villádban?
– A szittyó miatt. Elszittyózgattam a szép életem. Szürcsi-szürcsi, a hangulat kedviért, meg ha ideges voltam. Aztán egyre többször voltam ideges. És ráittam. Megnyugodtam. De csak a következő pohárig. Kellettek az új nyugikortyok. Aztán kitelt a becsület.
– Ezt nézd, Menyus, micsoda maca! Mikor voltál nővel utoljára? Ne mondd, hogy nem ágaskodik! Micsoda domborzati térkép, elsülök!
– Mutassad, Gazsi, ki van ez párnázva elöl-hátul, nem zuhannál keményre, bárhol kapnád el, az tuti!
– Oké, Boldi, nem rossz, de lett volna ilyen nőd, tudnád, hogy nem nagy szám. Hamar beleunsz.
– Ja, mert neked volt, mi, Menyus? Meséljél öreganyádnak, hallod?
Fotó: Soós Bertalan
Lackfi János: Hatalmas királyok c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Siroki Mátyás - Amikor földet ér
amikor titokban, az ablakon kihajolva
amit elhagyatott helyeken
amikor a nyílt utcán
amikor a napjaid része lett
amit írás közben
amikor tényleg segített
az összeset, amit erkélyeken
ahogy elnyúlt alattad a város
amikor az ünnepléshez tartozott
amikor kértél, és adtak
amikor azt mondtad, hogy neked sincs
amit esténként, miután lefeküdtek a gyerekek
amikor azért, hogy megnyugtasson
miután felhívott, és bevallotta
amikor közölték
amiket az udvaron a többiekkel
amit unalomból
amikor az autópályáról a gyárkéményeket
amit csak úgy, az autó ablakából
amelyiket egy pocsolyába
amiket hajnalban
amikor látod, hogy felveszi a földről
amikor valaki a bőrén nyomja el
amikor tüzet kértek, és odanyújtottad
ahogy felparázslott
Fotó: Soós Bertalan
Siroki Mátyás: Amikor földet ér c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
Moskát Anita - Gyompálma
Valami csöpög, mondja, és hallgatózik. Mindig így kezdődik, felfedez egy apróságot, és beakad neki, mintha a cipőjéből nem bírná kirázni a talpát bökő kavicsot. Most is a csöpögést keresi. Ellenőrzi a csapot, amelyből a Duna rekordalacsony állása óta csak vízkő pereg, a kiszáradt vécétartályt, a nyárra leeresztett radiátorokat, aztán körbecsoszogja a két vízgyűjtőt, olvasószemüveggel az orrán műanyag falukat kocogtatja. Nem mondja ki, de rám gyanakszik. Biztos megfúrtam az övét, tűszúrásnyi lyukon át, cseppenként lopom a vizet a készletéből.
– Én nem hallok csöpögést.
Az orvos felkészített rá. Eleinte pillanatnyi zavar volt, rövidzárlat, csak neveket felejtett el, aztán a tejesdobozt a komódban találtam meg, a zoknit a mikróban. Egyik reggel nyakkendőt kötött, az irodai belépőkártyát kereste, máskor uzsonnát csomagolt Sárának, feltúrta a lakást a tornazsákért, itt kell lennie valahol a sportcipőnek, a múltkor még itt volt, és nem értette, miért nem találja sem a tornacuccot, sem a lányát.
– Kevesebb víz van a tartályban – mondja. – Kevesebb a víz, és valami csöpög. Lopják a készletünket.
Az aszálykorlátozás óta húsz liter a fejadag, az eddigi legszigorúbb. Naponta megyünk érte a fegyveresekkel őrzött lajtos kocsihoz, görgős tárolón gurítjuk haza a palackokat. Az egyik őr figyelmeztetett minket a rablásokra: a bandák direkt idősekre utaznak, vigyázzunk magunkra. Akkor vásárolt paprikaszprét. A könyökhajlatába rejtve szorongatta végig, és amikor a szomszéd egyetemista fiú, aki rendszerint műszaki rajzokkal teli mappával közlekedett, segíteni akart becipelni a ballonokat a házba, ő rákiáltott, hogy tolvaj, tolvaj, lopják a vizet, és arcon fújta a szprével. A fiú többé nem ajánlotta fel a segítségét.
Moskát Anita: Gyompálma c. történetének a folytatását a projekt irodalmi partnerének oldalán, a Könyves Magazinon tudod elolvasni.
