Oscar 2022: A CODA után szebbnek látjuk a világot
Körülbelül egy éve mutatták be a magyar származású Sian Heder (édesapja: Héder Lajos) filmje a Sundance Filmfesztiválon, ahol begyűjtötte az összes nagyobb díjat (szám szerint négyet). Akkor már tudni lehetett, hogy nagy dolgokra hivatott a film, ezt pedig 2021 szeptemberében, a miskolci CineFest filmfesztiválon is sokan megerősítették, a szerencsések ugyanis itt láthatták szélesvásznon is a CODA-t, amely egyébként streamingpremiert kapott az Apple TV+-on, augusztus 13-án.
Azóta rengeteg további díjat és jelölést kapott. Többek között a Golden Globe-on is nominálták a legjobb film díjára, az Amerikai Filmintézet az Év Filmjének választotta, a National Board of Review az év tíz legjobb független filmjének egyikeként emelte ki, a nevadai filmkritikusoknál 2021 legjobb filmje lett. Mindezek megkoronázásaként pedig három Oscar-díjra jelölte az Amerikai Filmakadémia: a legjobb film, Troy Kotsur révén a legjobb férfi mellékszereplő, valamint a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriáiban.
Bizony, A Bélier család című 2014-es francia film (Éric Lartigau rendezésében) ugyanerről szól: adott egy tinédzser lány, akinek édesapja, édesanyja, sőt, még a fiútestvére is siket, így rá hárul a nemes feladat, hogy lefordítsa családja jelbeszédét a külvilág felé, hogy így olajozottabban működjön vállalkozásuk. A lányról közben kiderül, hogy imád énekelni, ráadásul isteni hangja van, amiből a família persze nem hall semmit. Hősünk ezért válaszút elé kerül: a családtagjainak segítségére legyen a továbbiakban is, avagy tehetségét kihasználva továbbképezze magát a zeneakadémián.
A CODA (amely egyébként egy mozaikszó, jelentése: Child Of Deaf Adult, vagyis siket felnőtt gyermeke, egyben pedig egy zenemű befejező részét is jelöli) ennélfogva egy angol nyelvű remake. A cselekményét Heder áthelyezte Franciaországból Massachusettsbe, Bélier-éket átnevezte Rossiéknak, akik ezúttal nem egy gazdaságot vezetnek, hanem halásznak.
Például a halló lány, Ruby (Emilia Jones alakításában) kapcsolatát kissé hippis mentalitású őseivel (Marlee Matlin és Troy Kotsur), a folyton bizonyítani akaró bátyjával (Daniel Durant), a tehetségét felfedező zenetanárral (Eugenio Derbez), valamint az első nagy szerelemmel (Ferdia Walsh-Peelo). Nem utolsósorban pedig önmagával: ilyen korban keressük leginkább a helyünket a világban, az önös érdekek, a hagyományok, a felfedezés, a megfelelni akarás, az új, ismeretlen érzések és a gyökerek viaskodnak minduntalan, nehéz időszak ez, kétségtelen.
A film további érdekessége, hogy a siket családtagokat a valóságban is siket színészek alakítják. Marlee Matlin a leghíresebb, igazi veterán ő már Hollywoodban, ráadásul Oscar-díjas színésznő: 1987-ben nyerte el 21 évesen a legjobb női főszereplő szobrocskáját az Egy kisebb isten gyermekeiért, azóta pedig olyan filmekben és sorozatokban tűnt fel, mint például A játékos (1992), a Kisvárosi rejtélyek (1993-1996), Az elnök emberei (2000-2006), az Elcserélt lányok (2013-2017) vagy A varázslók (2017-2019). Daniel Durantot szintén az Elcserélt lányok című szériában lehetett látni, valamint a netflixes Te egyik 2019-es epizódjában. Mindketten pazar alakítást nyújtanak, ahogyan Emilia Jones is (őt mostanában a Locke & Key – Kulcs a zárját című ifjúsági fantasysorozatban lehet látni), akiről végérvényesen kiderült, hogy isten áldotta tehetség színésznőként és énekesnőként is.
Van egy jelenet a filmben, amikor az általa játszott Frank megkéri a lányát, hogy énekelje el újra neki azt a dalt, amit az iskolai darabban előadott, és miközben Ruby énekel, megérinti a nyakát, hogy a rezdülések segítségével legalább így „hallja” ő is azt az angyali hangot, amit a fülével képtelen. Minden bizonnyal ezért a pillanatért jelölték Oscar-díjra Troy Kotsurt, valóban kivételes alakítás.
És ha már megható momentumok: számos ilyen kapott helyet a CODA képkockái közt, így akár a nézők versenyezhetnek is, melyikük bírja tovább könnyek nélkül. Egy-két jelenetet hatásvadásznak is gondolhatnánk, sőt, lehet, hogy azok is, de amennyiben a hatásvadászat működik, akkor ott a helye a filmben: az iskolai darab, a már említett apás ének, a Ruby és a bátyja közti veszekedős nagyjelenet, legkivált pedig a zeneakadémiai felvételi előadás mind-mind olyan szcénák, amelyek alattomosan, de sikeresen csalják elől belőlünk a krokodilkönnyeket. De finom könnyek ezek, és amint kitisztul a szemünk, máris szebb és jobb lesz minden körülöttünk, ugyanakkor talán elfogadóbbak is leszünk embertársainkkal. Fontos üzenetek, fontos hatás, fontos film.
