KULT
A Rovatból

18+-os Vissza a jövőbe-animáció? Igen, ez a Rick és Morty, és most a 8. évaddal támadnak!

Elindult az HBO Maxon a 8. évad, ez pedig egészen váratlan eredménnyel járt. Lehet, már nem olyan vicces Dan Harmon és kompániája, mint azt gondoltuk? Ez eddig elég gyenge...
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 30.



Mi lenne, ha a Vissza a jövőbe egy rajzfilmsorozat lenne? 2013-ben ez volt az alapfelvetése Justin Roilandnak, amikor is az Adult Swim csatornának bemutatta őrült agymenését.

Társnak megkapta az elképesztően kreatív és zseniális vígjáték író/rendezőt Dan Harmont és együtt kockatörténelmet alkottak.

Az Adult Swim egy felnőtteknek szóló tévécsatorna, ahol főleg humoros szkeccsműsorok, vígjátékok és rajzfilmek hódítanak. A Warner tulajdonában van, így idehaza az HBO Max keretein belül találkozhatunk Rick és Morty legújabb kalandjaival.

2013-ban a Rick és Morty egy üde, friss és rettenetesen rosszindulatú csoda volt. A humora nehezen behatárolható. Nagyon kockahumor, keverve erős szatírával, társadalomkritikával és elképesztően fekete humorral. Anno Roiland úgy képzelte el, mintha a Vissza a jövőbe Dokija és Marty (innen a Morty név) folytatnák az időutazós kalandjaikat, kiegészítve egy kevés multiverzummal és vérrel. Egy ténylegesen 18+-os felnőtt vígjáték sorozat, aminek a központi történetszála rengeteget fejlődött Dan Harmonnak köszönhetően. A két zseniális alkotó együtt, valami hihetetlen vicces dolgot rakott össze. Persze minden mesterműnek van árnyoldala,

Roilandot 2020-ban mindenhonnan kirúgták, teljesen jogosan, hiszen élettársát bántalmazta, ezért megszakadt minden kapcsolat a sorozat és az alkotó között.

Ami azért hatalmas gond, mert Roiland adta mindkét főszereplő eredeti hangját. A két karakternek olyan jellegzetes hangja volt, amit nehéz pótolni. Dan Harmon próbált tüzet oltani, hogy Roiland csak a projekt elején vett részt az alkotási folyamatban, de amióta eltávolították a produkcióból, azóta a Rick és Morty se az igazi.

Vagyis ha őszinte akarok lenni, a 8. évadjába lépett sorozat már egy jó ideje nem az elvárt szintet hozza. A cél az lenne, hogy a metahumort értelmes történet köré fűzve, kegyetlen poénokkal támadják a nézőket. Ebből az lett, hogy kapunk egy közepes történetet, egy-két ténylegesen jó poénnal és sok sallanggal. A szinkronhang-váltást már az előző évadban se lehetett észrevenni, sokan azt állítják, hogy mesterséges intelligencia segítségével érték el, hogy a két új színésznek olyan hangja legyen, mint az eredeti Roiland-féle szinkronnak.

Ez nézői szemmel teljesen indifferens. De ami ennél is fontosabb, hogy amit nézünk, az jó is legyen.

Itt az első számú, legnagyobb probléma. Nem annyira vicces már a Rick és Morty, mint az elején volt. Sokszor már munkának tekinthető nézni is. Nem úgy ülök le elé, hogy: „juj de jó, új rész!”, hanem „reméljük ez most jobb lesz mint eddig...” - és ez gond.

Dan Harmonnak is akadtak problémái, nem is kevés. Az elképesztően kreatív szakembernek köszönhetjük a Community (idehaza Balfékek keresztségre kárhoztatott) sorozatot, ami minden idők egyik legjobb vígjáték sitcomja volt. Aztán 2018-ban őt is megvádolták szexuális zaklatással és az alkoholizmusa sem segített. Igazából ekkortájt kezdett a Rick és Morty lefele menni a lejtőn. Itt jön az örök kérdés: el lehet-e különíteni a művet az alkotójától? Lehetne, ha a kettő nem kapcsolódna szervesen össze.

Az ok-okozati összefüggés egyértelmű: problémás alkotók mellett nem lesz tökéletes alkotás sem.

Hogy ezt miért kezdtem ennyire Ádámtól és Évától? Mert a Rick és Morty tökéletesen mutatja be ezt a felemás állapotot. Az animáció, a zenék, minden technikai elem évadról évadra egyre tökéletesebb, de a sorozat minősége mégis folyamatosan romlik. A tartalom egyre kevesebb, a viccek nem olyan pörgősek, nem kapunk négy másodpercenként két elmondott poént, két vizuális gaget és három rejtett apróságot, amit csak az vesz észre, aki kereste a részletekbe rejtett gyöngyszemeket.

Márpedig a Rick és Morty minden pillanata tele volt ilyen rejtett apróságokkal. A 8. évadra annyi maradt, hogy az első részre kaptunk egy féllábú Mátrix-paródiát. Nem fogja vissza magát egy másodpercre se, kegyetlen és véres, de egyre kevésbé vicces. Már nincs igazi átívelő szál sem, azt lezárták az előző szezonban. Nem tudom mivel lehetne új életet lehelni a sorozatba.

Az Adult Swim megrendelte a szériát a 12. évadig, amit valószínűleg tartani is fognak az alkotók, mert hatalmas pénzt kaptak érte.

De semmi más motivációt nem érzek az újabb és újabb évadokban és spinoffokban. Van ugyanis még egy anime-sorozata is a Rick és Mortynak, stílusosan csak Rick és Morty: Anime címmel. Ez sem rengette meg a világot 2024-ben, ahogy a következő évadok se fogják nagy valószínűséggel.

Bár ki tudja, Dan Harmon lehet, hogy önmagára talál és kapunk valami érdekeset, frisset és vicceset a 8. évadra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Egy este páholyban – kipróbáltuk, milyen, amikor a szállodai luxus az Operaházban teljesedik ki
Az Anantara New York Palace vendégeként exkluzív páholyokból élvezheted a budapesti Operaház páratlan kulturális élményét, ahol a luxus és a művészet tökéletes harmóniában találkozik.


Vannak esték, amikor az ember nem szimplán egy jó programra vágyik, hanem élményre. Olyanra, amitől kicsit királyibb lesz a hétköznap, amiben van egy kis luxus, egy csipetnyi kultúra, és egy adag olyan „na ezt biztos nem csináljuk minden héten” érzés.

Budapest egyedülálló kulturális és történelmi kincsei közül az Anantara New York Palace Budapest szállóvendégeinek pont ilyen élményt kínál.

Az elegáns szállodai tartózkodás mellett most arra is lehetőséged nyílik, hogy az Operaház előadásait egy exkluzív páholyból élvezd, egy olyan perspektívából, amely valóban különlegessé teszi az estét.

Cikkünkben kipróbáltuk ezt a csodás lehetőséget, és megmutatjuk, milyen plusz szolgáltatások teszik még teljesebbé a náluk töltött időt.

Különleges lehetőség az Anantara vendégeinek

Van valami igazán páratlan abban, amikor egy szállodai tartózkodás nem csupán kényelmes szobákról és finom reggelikről szól. Amikor a hely atmoszférája, a figyelmes kiszolgálás és az extra programok együtt olyan élményt nyújtanak, amit még sokáig emlegetsz majd. Az Anantara New York Palace Budapest pontosan ezt az érzést adja: az ikonikus épület, a patinás New York Kávéház lenyűgöző belső terei és a szálloda elegáns hangulata már az érkezéskor megadja az ember alaphangulatát.

Az elegáns szállodai tartózkodást egy előre foglalható operaélmény teheti még emlékezetesebbé az Anantara vendégei számára.

Ez nemcsak a belépőjegyet tartalmazza, hanem kényelmi szolgáltatásokkal is kiegészül, és lehetővé teszi, hogy az előadásokat az Operaház exkluzív páholyából élvezd.

Ez az ajánlat egyedülálló módon kapcsolja össze Budapest történelmi luxusát a város ikonikus kulturális intézményével, a Magyar Állami Operaházzal. Mi a Verdi Don Carlos című előadásra váltottunk jegyet – egy teljes, négyfős páholyt foglaltunk –, és az este minden várakozásunkat felülmúlta.

Don Carlos páholyból: egy este, amit nem felejtünk

Már az Állami Operaház épületébe lépve megérint a hangulat: a bársonyszőnyegek, az aranyozott részletek, a monumentális csillárok és a történelmi falak súgta elegancia mind azt sugallják: valami különleges következik.

A páholyba érve ez az élmény csak fokozódott – kényelmes bársonyszékek vártak ránk, emellett egy palack Sauska pezsgő és négyféle frissen sütött, sós perec – sajtos, magvas, klasszikus –, így mindenki megtalálta a kedvencét, miközben a színpadon elindult a dráma.

A Don Carlos monumentális díszletei és a szereplők lehengerlő teljesítménye már önmagában lenyűgöző, de abból a magasságból, ilyen kényelmes közelségből, egy külön térből figyelni az előadást – ez valódi kiváltság. Verdi operája gyönyörű, tele érzelemmel – és fentről nézve egészen más rétegei tárultak fel. Láthatod az énekesek mimikáját, a díszlet apró részleteit, és közben olyan, mintha a saját kis zárt univerzumodban ülnél. Társasági élmény is, de mégis intim – pont olyan, amitől az ember különlegesnek érzi magát.

Az operaélmény így nem csupán egy kulturális program, hanem egyfajta meghosszabbított szállodai luxus, amelyet Budapest egyik legszebb épülete tesz még emlékezetesebbé.

Az exkluzív lehetőségről érdemes közvetlenül a szálloda concierge-szolgálatánál érdeklődni: a recepción keresztül a program személyre szabható, az időpont egyeztetése pedig gördülékenyen zajlik – a szálloda csapata pedig kiemelkedően segítőkész volt a szervezés során.

Több, mint egy szálloda

Aki maradna még egy kis kényeztetésre, annak jó hír, hogy az Anantara számos más exkluzív programot is kínál.

Foglalhatsz például romantikus dunai hajózást városnézéssel 2–10 fős társaságok számára, vagy elmerülhetsz Budapest gazdag kulináris örökségében egy vezetett gasztrotúra keretében.

Ez utóbbi során megkóstolhatod a magyar konyha klasszikusait – mint a gulyás, a lángos és a rétes –, kipróbálhatod a tradicionális párlatokat, például az Unicumot és a pálinkát, és közben mélyebb betekintést nyerhetsz a hazai gasztronómia hagyományaiba, amelyek egyszerre őrzik a múltat és követik a modern irányzatokat.

A program nem csupán a külföldi vendégek számára lehet vonzó, hanem azoknak a magyar látogatóknak is, akik különleges estére vágynak. Ez az élmény ugyanis tökéletes lehetőség arra, hogy egy hétköznapból is igazi ünnep legyen – ahol a luxus és a kultúra együtt teremtenek felejthetetlen pillanatokat, amelyekre még hosszú ideig szívesen emlékszünk vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Magyar rendőr, hogyha támad a nép, álljatok át” – megjelent Beton.Hofi új klipje
A fiatal zenész Pokol című több erős aktuálpolitikai utalást is tesz. Rövid időn belül ez a második, aktuális üzenetet megfogalmazó dala.


Megjelent Beton.Hofi új klipje a Pokol című dalához. A fekete-fehér videót Amerikában forgatták. A rendezésért a gitáros Kovács Geri Gerrison felelt, a producer pedig Baba Aziz volt.

A dalban Beton.Hofi több erős aktuálpolitikai utalást is tesz.

„Magyar rendőr, hogyha támad a nép, álljatok át

Ezt a nemzetet nem vághatják a vájatok át

Itthon sokan remegve várják a hatodikát

Isten óvja tőletek a 6/A-t”

– hangzik el többek között a klipben.

A dal egy másik sorában azt mondja:

„Inkább túlélésre készüljetek, ne jövőre, a posztjaitok ki írta meg előre?”

Ez már a második olyan klip, amiben Beton.Hofi kritikus hangot üt meg. Az előző május elején jött ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Éveket öregedünk Az ifjúság forrása nézése alatt – Sajnos nem Guy Ritchie hozza el nekünk az új Indiana Jonest
Ilyen sztárokkal, ilyen sztorival, ilyen látvánnyal, ilyen akciókkal, ennyi pénzből, ennyi helyszínen csak győzni lehet, nem? Hát nem.


Hogy mit volt az ígéret? Guy Ritchie kalandfilmet készít fantasyelemekkel, furmányos rejtvényekkel, egy történelmi, legendás kinccsel, látványos akciókkal, változatos terepekkel (Egyiptom, London, Bécs stb.), nagy sztárokkal a főszerepben (John Krasinski, Natalie Portman) és új kalandfilmes hősökkel, akikre talán fel lehet építeni a jövőben egy franchise-t. Mit vártunk? A következő Indiana Jonest, A nemzet aranyát, A Da Vinci-kódot, ezek keverékét, vagy valami hasonlót.

S ehhez képest mit kapunk? Egy szép nagy pofára esést. Lássuk, mi minden ment itt félre!

Az örök fiatalság forrásával, illetve annak legendájával leginkább összefüggésbe hozott személy a XVI. századi spanyol felfedező, Juan Ponce de León, ő volt ugyanis az első európai, aki elérte Floridát. Lehet, hogy hallott pletykákat az ifjúság forrásáról, de nincs dokumentum, amely megerősítené, hogy ő az örök fiatalságot kereste, ehelyett inkább a földek és a hatalom megszerzésével volt elfoglalva. Történészek szerint valószínűleg a riválisai találhatták ki a történetet, hogy bolondnak állítsák be, és tönkretegyék a hírnevét.

Az ifjúság forrása mindenesetre a művészet rengeteg ágának művelőjét ihlette meg, köztük a filmeseket is. A mítosz vagy annak ilyen-olyan, egyéb műfajba oltott átirata olyan mozgóképekben tűnt fel többek között, mint A Karib-tenger kalózai – Ismeretlen vizeken (2011), a Selyemgubó (1985), a Star Trek – Űrlázadás (1998), A forrás (2006) vagy legutóbb A szer (2024).

A jó ideje évente egy filmmel jelentkező, vagyis keményen gyártószalagon dolgozó Guy Ritchie (csak az utóbbi 5 évben: Egy igazán dühös ember, Fortune-hadművelet – A nagy átverés, A szövetség, Úriemberek-sorozat, A piszkos hadviselés minisztériuma) idei menetében a régi regét helyezte modern köntösbe, de egy klasszikus kalandfilmes körítéssel.

Hogy a folyamatos forgatások között nincs idő rendesen kidolgozni, átgondolni, létrehozni egy minőségi filmet, annak pedig sajnos épp Az ifjúság forrása a legfőbb, igen szemléletes példája.

A sztori szerint a kincsvadász Luke Purdue (John Krasinski) a legújabb küldetésébe kénytelen beszervezni a húgát, Charlotte-ot (Natalie Portman), aki az apjuk halála után visszavonult a kalandozástól, hogy családot alapítson, és rendes munkát vállaljon, bár most épp válófélben van, és persze megy a vita a gyerek, Thomas (Benjamin Chivers) feletti felügyeletről. Luke azonban minden elkövet, hogy Charlotte csatlakozzon hozzá és a csapatához, Debhez (Carmen Ejogo) és Patrickhez (Laz Alonso), mivel szükség van az eszére és a tudására ahhoz, hogy megtalálják az ifjúság forrását. A kutatást a milliárdos Owen Carver (Domhnall Gleeson) pénzeli, aki halálos májrákban szenved, így az életet adó víztől várja a gyógyulását. Megindul tehát a hajsza földön-vizen-piramisban, miközben az Interpol és a thaiföldi maffia is őket üldözik, így nincs könnyű dolguk.

A fenti summárum nem is feltétlen hangzik rosszul, az igen változatos minőségű forgatókönyveket író James Vanderbilt (A sötétség leple, Az Amazonas kincse, Zodiákus, A csodálatos Pókember, Gyagyás gyilkosság 1-2, Sikoly 5-6) eredeti szkriptje azonban képtelen rendesen kiaknázni a sztoriban rejlő lehetőségeket.

Hiába áll rendelkezésére a sármja, humora (A hivatal) és fizikai adottságai, harci képességei (Jack Ryan) kapcsán is igen meggyőző John Krasinski, vagy az Oscar-díjas Natalie Portman, képtelen belőlük szórakoztató, vicces, érdekes és emlékezetes főhősöket faragni, a testvéri cívódásaik legalábbis egy idő után elég fárasztóvá válnak, és nagyjából ennyiben ki is merül a kapcsolatuk.

A gyenge párbeszédek és papírmasé karakterek (Carmen Ejogo és Laz Alonso például csak szimpla biodíszletek, mintha ott sem lennének) mellé ráadásul kevés emlékezetes akció és kép dukál itt, talán csak a tengerfelszínre emelt hajóroncson játszódó szcéna érdemel igazán említést. Írjuk ezt úgy, hogy az egyik gízai piramisban játszódik a finálé, de még ezt a klasszikus kalandfilmes terepet sem tudták rendesen kihasználni Ritchie-ék.

Egyértelműen hatalmas csalódás tehát Az ifjúság forrása, amely bátran vagy éppen pofátlanul nyúl a klasszikus kalandfilmek elemeiből, de képtelen azokból összegyúrni valami komplexet.

A poénkodni próbáló, de humortalan karakterek, a fárasztó egymásnak feszülések és a fantáziátlan akciójelenetek pedig folyamatosan kizökkentenek minket a sztori követéséből, ami, bár nem bonyolult (és még csavar is akad), még így is egy óriási katyvasznak érződik.

Nem csoda, hogy a gyártó Apple nem gondolkozott mozis bemutatóban (ahogy a júniusban érkező F1-nél), egy nagyobb költségvetésű, és cikinek persze azért nem mondható, de teljesen jellegtelen streamingfilm lett belőle.

S úgy tűnik, Guy Ritchie is ivott már a forrásból, mivel fáradhatatlan, továbbra sem áll le. Idén érkezik még egy filmmel, a Jake Gyllenhaal és Henry Cavill főszereplésével forgatott akciófilmmel, az In the Greyjel, illetve már leforgatta a Wife and Dog című thrillert is Benedict Cumberbatch-csel, Rosamund Pike-kal és Anthony Hopkinsszal. Reméljük, ezek kidolgozására már több időt fordít, az mindenesetre talán jó hír, hogy újra a saját forgatókönyveiből dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Hullanak a tinédzserek, ömlik a vér – A félelem utcája: A bálkirálynő vérbeli horrorként, de pocsék színészi játékkal támad
Lehet imádni, lehet utálni a Netflixet, de az biztos, hogy konzisztensen adja nekünk a tartalmat. Ha van egy franchise, amit meg lehet fejni, egy biztos: a piros streamingszolgáltató ott fog állni a tehénke mellett kezében fémvödörrel.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. május 24.



Robert Lawrence Stine, vagy ahogy többen ismerhetik R.L. Stein amerikai író. Könyvei hatalmas sikerűek világszerte. Neki köszönhetjük a Libabőr, a Rotten School, a The Nightmare Room és a Fear Street horror regényfolyamokat is. Magyarul a Libabőrrel találkozhattunk csak, pedig külföldön a Fear Street/A félelem utcája széria is nagy sikernek örvend.

Ezután érkezett a Netflix és jól megvásárolta a Fear Street jogait.

A több mint 51 regényből álló tinihorrormaszlagot fogták, kiválasztottak három menőn hangzó címet, és 2021-ben ráfűztek egy horroreseményt mely a nyári szünetben érkezett hetente. Inkább érdekes volt, mint hatásos, de valószínűleg működött, mert 2025-ben érkezett is a folytatás: A félelem utcája: A bálkirálynő!

A három részes horrort anno egy boszorkányos történetszálon vezették át, nem volt rossz, de nem éreztem az igazinak sem – felvizezett „horror light”-nak nevezném. Akik nem igazán szeretik a zsánert, vagy ez volt az első találkozásuk vele, azok a nézők lehet, hogy jobban értékelték. Visszafogottabb volt a vérmennyiség, de azért annyit próbáltak csavarni a zsáneren, hogy legyen benne valami egyedi. A bálkirálynőre is ezt gondoltam, egészen addig, amíg egy kibelezett áldozat a belsőségeit a kezében el nem kezdett sétálni a kamera felé.

Hát itt nem szerénykedtek a vérrel és a vérengzéssel. Itt kérem a tinik hullanak, mint a legyek és ez sokat dob, az amúgy nem túl magas mércén.

Ez egy kő egyszerű „whodunnit” slasher. A „whodunnit” az a típusú nyomozós film, amiben a főszereplőnknek ki kell találni ki is a gyilkos a szereplőgárdából. A slasher rész pedig annyit tesz, hogy van egy maszkos gyilkos, aki darabolja a fiatalokat. Természetesen mindig akad egy „utolsó lány”, akinek egyetlen esélye a túlélésre, ha végül szembe száll az üldözőjével. Aki látott már Péntek 13, Halloween vagy Sikoly-filmet, az a látottak alapján semmin sem fog meglepődni.

Főszereplőnk Lori (India Fowler) egy tinilány, aki szeretne családi „örökségétől” megszabadulni és megmutatni az igazi önmagát, ő szeretne lenni az 1988-as évfolyam bálkirálynője. Ezt persze nem egyedül ő szeretné. Az évfolyamból még van öt lány, a „Farkasfalka”, akiknek ugyan ez a céljuk – gyakorlatilag egy 18+ -os Bajos csajok. Mint a nevük is mutatja, van egy alfa köztük, Tiffany (Fina Strazza), aki mindenen és mindenkin keresztülgyalogol, hogy ő lehessen a királynő. Ebben nem csak gyönyörű és felszínes barátai, de szülei is támogatják, Nancy (Katherine Waterston) és Dan (Chris Klein).

Innentől a történet átmegy tipikus slasherbe, unalmas kamasz mellékszálakkal. A szereplők közti interakciók annyira hitelesek, mint O. J. Simpson a tárgyalásán.

Minden, ami nem közvetlenül a testek darabolásáról szól félrement A bálkirálynőben. Mondjuk nem meglepő, mert az előző három film is legalább ennyire blőd butaság volt, csak itt legalább a vér folyik. És bizony folyik, ömlik, bugyog és bugyorog. Minden gyilkosság egy kicsit visszahozza a régi Péntek 13-as életérzést. Akinek a 2023-as Hullaadás tetszett, kb. olyannak lehet elképzelni, csak jóval gyengébb színészekkel.

Apropó, színészek. Mindenki gyönyörű, divatos és felszínes. Színészkedni ugyan nem annyira tudnak, de legalább tényleg szépek. A büdzsé jelentős része nem a castingra ment el, hanem a zenei jogdíjakta. Na de nézzük a szereplőket: India Fowler alapvetően jól működő utolsó lány, sikít, menekül, teszi a dolgát. A többi tini is jelen van és szépek.

Egy két veterán színész dob a hangulaton, Chris Kleint mindig jó látni valamiben, Katherine Waterston nálam néha betalál, néha viszont rettenetesen irritál, itt működött.

A gyilkos egyébként kellően túljátssza szerepét, maga a rejtély, hogy ki a gyilkos, szerintem nagyon gyenge, egy ponton lelőnek egy fordulatot, amit inkább a végére kellett volna hagyni, mert így egyértelművé vált a kiléte. Van természetesen egy nagy csavar, amit kilométerekről látni. Minden kicsit klisés, igazából azok, amik egy slashernél kötelező elemek jelen vannak.

Nem fog senkit meglepni A bálkirálynő, de kellemes kis slasher péntek estére. Randifilmnek elmegy, Netflix színvonal alapján nézhető alkotás. Nekem jobban bejött, mint a sorozat eddigi részei, valószínűleg a vérengzés megjelenése miatt.

A film humora se rossz, a megszokott tini cuccokon kívül azért van egy-két rejtett gyöngyszem, amin jót lehet mosolyogni.

Például, hogy főszereplőnk anyja Rosemary és többször megjegyzik neki, hogy bizony ő Rosemary gyermeke, aki nem tudja miről van szó, sürgősen pótolja az 1968-as Roman Polanski filmet ezen a címen. Jobban jár, mint a Fear Street bármelyik darabjával.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk