Az új magyar kasszasikerben négy nő fut maratont egy hamvakkal teli urnával – A Futni mentem az év legjobb hazai vígjátéka
Herendi Gábor joggal mondható az utóbbi 35 év legnagyobb magyar kasszasikergyárosának, hiszen a rendszerváltás óta 10 legsikeresebb, vagyis legtöbb nézőt vonzó magyar film közül (az első persze továbbra is az 1997-es A miniszter félrelép 662 ezer nézővel) négyet: Valami Amerika (529 ezer néző), Magyar vándor (456 ezer néző), Kincsem (456 ezer néző), Valami Amerika 2 (448 ezer néző) ő rendezett, a tizenegyedik pedig jelenleg a Valami Amerika 3 (372 ezer néző), vagyis már az ötödik filmje a listában.
A nyitóhétvége adatai alapján pedig úgy tűnik, hogy Herendi nyolcadik filmje, a Futni mentem sem rondít bele a sormintába, hiszen a moziforgalmazása első négy napján országszerte 63 ezren nézték meg, vagyis könnyen lehet, hogy már e héten átugorja a 100 ezres álomhatárt.
A Futni mentem kapcsán ráadásul azért is óriási kunszt ez, mert egyetlen forint állami támogatás nincs a költségvetésében, teljes mértékben független forrásokból állt össze a büdzsé, egy tisztán műfaji, avagy közönségfilm esetében pedig, amely általában ismert színészekkel, változatos külső és belső helyszínekkel, valamint megkapó vizualitással operál, a visszafogott anyagi lehetőségek igencsak megnehezítik az alkotók dolgát.
A Futni mentem ugyanis egy 2019-es cseh film, a Nők, ha futnak magyar újragondolása. Vagyis az alapsztori, miszerint egy háromgyermekes édesanya a férje halála után elhatározza, hogy teljesíti annak utolsó kívánságát, és a felnőtt lányaival váltóban lefutja a maratont, eredetileg Martin Horský fejéből pattant ki (ő írta és rendezte a cseh alapot), amit Divinyi Réka és Miklya Anna forgatókönyvírók igazítottak át a magyar miliőbe.
Persze a remake sem egyszerű műfaj, ha nem csupán az eredeti hű lekoppintása a célunk, Herendi, Divinyi és Miklya azonban szerencsére kitűnően vették a feladatot (Divinyi már a 2018-as BÚÉK-kal is bizonyította, hogy érti és érzi ezt a zsánert). Remek karakterekkel, sziporkázó dialógokkal és vicces szitukkal tömték tele a szkriptet, Herendi pedig van olyan rutinos közönségfilmes, hogy mindebből pergő, jó dramaturgiai érzékkel megáldott, könnyed, jóleső és bájosan naiv mozgóképet kanyarítson.
Apropó karakterek, a maratoni futásra készülő anya és lánya története számos szereplőt mozgat.
Ott van például a legidősebb lány, Dorina (Tenki Réka), aki a szülei gyakori távollétében gyakorlatilag egymaga felnevelte a húgait, mára pedig egy szingli, gyermektelen, törtető ügyvédnő lett belőle egy menő cégnél. A szintén gyakorta egyedül lévő szomszéd kislány, Panni (Tóth Rozi) aztán újra előhozza belőle a gondoskodó nőt, ráadásul a rendőrfőnök apuka (Csányi Sándor) sem hagyja hidegen.
Aztán ott a középső lány, a kétgyerekes, gyerekkönyvíró és illusztrátor Kata (Lovas Rozi), aki egy kissé belesüppedt a családot kiszolgáló háziasszony szerepébe, ráadásul a párja és két fiának apja, Viktor (Bányai Kelemen Barna), akivel a gimi óta együtt vannak, nem hajlandó őt elvenni, mivel nem hisz a házasságban.
A legkisebb a három lány közül pedig Emma (Trill Beatrix), a család vadóca, aki gyakran vált melót, és falja a borzalmasabbnál borzalmasabb pasikat, jelenleg például a nős főnökének (Schmied Zoltán) a szeretője. Belibben azonban a képbe az anyjuk, Vera (Udvaros Dorottya) által felbérelt futóedző, Máté (Ember Márk), aki a kezdeti ellenszenv ellenére talán kirobbanthatja őt a sehová sem tartó életvitelből.
Nem mellesleg a lányok nem szívesen vágnának bele a futásba az apjuk (Csuja Imre) emlékére, mivel bennük van továbbra is a tüske, amiért anno gyakran egyedül hagyta őket azért, hogy világot lásson, kalandozzon, az anyjuk pedig vele tartott, nehogy elveszítse őt.
Szóval a fentiekben látható, hogy vannak bőven karakterek, sorsok, viszonyok, elfojtások, örömök, bánatok és feszültségek a családon belül is, Herendiék mégsem egy drámát kanyarítottak mindebből, hanem egy könnyen befogadható, mégis tartalmas komédiát.
Az pedig, hogy mindez végül utat talált a széles közönséghez így, független színekben, a szintén (csak másképp) kiváló Fekete ponthoz hasonlóan, valóságos csoda.
