KULT
A Rovatból

Gubancokkal teli bájos utazás Olaszországba – Könyvklub: A következő fejezet kritika

Felnőtt kalandok Olaszországban? Így mulatnak a kortalan dívák!

Link másolása

2018-ban Diane Keaton, Jane Fonda, Candice Bergen és Mary Steenburgen főszereplésével megismerkedhettünk egy évtizedek óta tartó barátság kedves kis mindennapjaival. Bár nem kiemelkedő, mégis szerethető vígjátékra ülhettünk be a mozikba. Idén elérkezett a folytatás, mely hasonló bohóságokkal teli történetet hozott el a szórakozni vágyó nézők számára.

A folytatást szintén Bill Holderman tette le az asztalra, aki nem csak rendezője, hanem Erin Simmsszel közösen írója is a Könyvklub – A következő fejezetnek. Holdermannak ugyan ez csak a második rendezése, de stabil kézzel irányítja a vígjátékot. A történet az egész világot érintő 2020-as vírushelyzettel kezdődik. Főszereplőink, akár csak a valóságban, a járvány kijárási tilalma miatt nem találkozhattak egymással.

A film első etapja erre a furcsa időszakra koncentrál, megfűszerezve helyzetkomikumaival.

Tökéletes a „nosztalgikus” hangulat, a helyzet életszerűsége miatt mindenki átérzi a szituációt, bele tudja képzelni magát, milyen is volt, amikor unalmunkban mindenféle új hobbiba kezdtünk, és mindenkivel csak videochaten értekeztünk. Bevallom, nem túl nagy elvárásokkal ültem be a moziba, de már az elején éreztem, hogy a Könyvklub folytatása nem az általam várt gyenge második rész lesz, abszolút pozitívan csalódtam. Persze csak a zsáner határain belül, ez attól még egy könnyed nyári komédia marad.

Az események további része már napjainkban folytatódik, a négy országos cimbora újra találkozik, és kezdődik a nagy kaland, amikor is a Jane Fonda által alakított Viviant eljegyzik, és a jóbarátok felkerekednek, hogy megvalósítsák régi vágyukat: elmennek egy rögtönzött lánybúcsúra Olaszországba. Innentől kezdve rengeteg váratlan fordulat éri főszereplőinket, ezeket nem spoilerezném el, de

legyen elég annyi, hogy egyszerű szórakoztatás várható.

Van benne egy kis eltúlzott Hollywood-faktor, hiszen ennyi véletlen a lottónyertesekkel sem történik, de valahogy mégis jól állt a filmnek. A humor nagyobb részben a hölgy nézőknek szól, de szerintem a férfinézők is el-el fognak mosolyodni. Nem több, de egy mosolyt megér.

A menyasszonyt és barátnőit nem nagyon kell bemutatni, hiszen zseniális színésznők egytől egyig. Jane Fonda (beavatkozástól függetlenül) simán letagadhatna 10 évet. Karakán, önfejű és teljes mértékben önálló nő Vivian szerepében. Diane Keaton és Mary Steenburgen még mindig nagyon csinos és bájos színésznő, mindenkit elvarázsolnak a vásznon. Személyes kedvencem Candice Bergen nyers, kissé érzéketlen, de végletekig humoros Sharonja, aki tökéletes volt.

Érezhetően lubickolt az általa megformált nyugalmazott bíró karakterben,

abszolút őt mondanám a csapat mozgatórugójának, ha ő nincs, sokkal laposabb lett volna a hangulat. Bár a hölgyek párjait játszó urak is ismert, remek színészek – Andy Garcia, Don Johnson és Craig T. Nelson - azonban mégis Giancarlo Gianninit emelném ki a rendőrfőnők szerepében, aki Candis Bergenhez hasonlóan több alkalommal tudott mosolyt csalni a nézők arcára, mogorva, bár humoros karakterével.

A barátnők utazásával mi is belecsöppenhetünk egy kicsit az itáliai életérzésbe, láthatunk csodaszép helyszíneket, impozáns épületeket, felcsendülnek az olasz dallamok, az egész nagyon hangulatos. Miféle kevésbé jót lehet írni a filmről? Talán a fentebb említett túlzott Hollywood-faktort.

Amennyire hiteles a járványidőszak ábrázolása, annyira tündérmesévé varázsolták a folytatás bizonyos részeit.

Nem mondanám egyértelműen negatív dolognak, de néha túlzásba estek a mázzal. Egy kissé gejl a végeredmény, amit azért nem tudok mindenkinek ajánlani, de az első rész kedvelői szeretni fogják a folytatást.

Nem nevezném filmtörténeti remekműnek, de egy könnyed vígjáték, a zsáner minden alkotóelemével, alapvetően szórakoztató, és ami célt kitűzött maga elé, azt eléri. Az biztos, hogy a célközönség a középkorú nők, de alapvetően az egész moziterem jól szórakozott a vetítés alatt. Ha hasonlítanom kéne korábbi művekhez, azt mondanám, hogy kicsit Mamma Mia, kicsit Last Vegas, és egy csepp Levelek Júliának (ha olasz hangulatról és véletlenek netovábbjáról van szó), megfűszerezve egy csipetnyi Szex és New York 2 -vel. Ezzel szinte teljesen körbeírtam.

Randifilmnek, egy kis kikapcsolódásnak bátran ajánlom, jobb, mint amire számítana az ember, de ne üljünk be rá magas elvárásokkal.

A Könyvklub: A következő fejezet május 11-től látható a magyar mozikban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: