SZEMPONT
A Rovatból

Dorner Lajos a vasúti balesetekről: Az, hogy egy héten belül ennyi emberi hiba történjen, olyan feltűnő, hogy most minden illetékes csak vakarja a fejét

Ugyanakkor sok a műszaki hiba is. A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke szerint alapvető reformokra és sokkal több pénzre lenne szükség a vasút területén, mert enélkül a leszakadás csak gyorsul.


Egymással szembe menő vonatok, váltóhiba miatt kisiklott vagonok, menet közben kifogyó üzemanyag, a tilos jelzés ellenére elinduló szerelvény miatt lezárt főpályaudvar, utassérülésekkel járó baleset a Keleti pályaudvaron, tolatás közben megsérült vasutasok - szinte minden napra jut valami MÁV-os rossz hír.

Az embernek olyan érzése van, mintha haláltáncát járná egy fontos közszolgáltatás. Miért alakult ki ez a helyzet, mit kellene tenni, mit tesznek a döntéshozók, hogy ez a helyzet változzon? Dorner Lajost, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnökét kérdeztük.

– Nem lehet olyan napot mondani, amikor az ember ne olvasna valami érdekes történést a MÁV háza tájáról. A késésekre már fel se kapjuk a fejünket. Mi zajlik itt?

– Minden jól nevelt mérnök ismeri a kád-görbét: amikor a rendszer az élettartama vége felé jár, és ha ezt a folyamatot felgyorsítja az alacsony szintű karbantartás, akkor hirtelen egyre több műszaki hiba jelentkezik, végül pedig az adott rendszer megadja magát. Az utóbbi időben egyre több műszaki hibából adódó baleset fordul elő, ami erre a jelenségre vezethető vissza. Az elmúlt héten és napokban azonban ez a magyarázat nem állja meg a helyét, ugyanis túlnyomórészt emberi hibákra visszavezethető esetek történtek. Ezeket a szakzsargonban balesetnek hívják, még akkor is, ha a vonatok csupán távolabb álltak meg egymástól. Például vörös jelző meghaladása, tolatási jelző figyelmen kívül hagyása, az ütközőbaknak való nekiütközés, vagy éppen a legutóbbi eset: tolatás közben egy mozdony túl nagy erővel csattant neki a tehervonatának. Ezek tipikusan nem műszaki hibák, hanem emberi tényezőkre vezethetők vissza. Ezek tehát nagy valószínűséggel járművezetői hibák, és az a tény, hogy ilyen tömegesen jelentkeznek, nem magyarázható a műszaki kád-görbével. Itt a szakértők is tanácstalanok. Utánanéztem, hogy a balesetek száma hogyan alakult az elmúlt években. A tavalyelőtti évhez képest a tavalyi esetszám 25%-kal nőtt, ez igazolt adat. Az idei év nagyjából a tavalyival azonos, de több eset került nyilvánosságra.

Nyilván lehet azt mondani, hogy gond van a munkavállalók képzésével, esetleg túlterheltek, sok a túlóra, és fáradtak. Mégis, az, hogy egy héten belül ennyi emberi hiba történjen, olyan feltűnő, hogy most minden illetékes, a Közlekedésbiztonsági Szervezettől kezdve a balesetvizsgálókig, csak vakarja a fejét, hogy mi történhetett.

Egy biztos: alapvető reformokra lenne szükség. Sajnos mindig nagy balesetek szokták előidézni a változásokat. Éppen a napokban volt a szajoli, sok halálos áldozattal járó baleset évfordulója, amely után nagy felülvizsgálatot rendeltek el. Azóta jóval kevesebb a súlyos baleset, helyette most sok kisebb, koccanásos baleset van. Ez sem jó igazán, de szerencsére halálos vasúti baleset Magyarországon nagyon régen történt. Nyugatabbra viszont bőven voltak: Ausztriában, Csehországban, Svájcban és Németországban is.

– Az EU-csatlakozás előtt sok cikk jelent meg arról, hogy a vasút lesz ennek a legnagyobb nyertese, mert az Európai Unióban a vasúti szállítás az első számú prioritás, és minden támogatást meg fog adni az EU. Eltelt 20 év, tagjai vagyunk az Uniónak, mégsem érzékelünk nagy változást. Valamit elszalasztott az ország, vagy az EU prioritásai változtak meg?

– Az Európai Unió prioritásai egyre inkább a vasút fejlesztése felé mutatnak. Olyannyira, hogy mostanra vasútépítési láz van Európa-szerte, ami megnövelte a beruházási időket is. Ma már 4-5 évbe telik egy járműmegrendelés teljesítése, mert elképesztő tempóban épül a vasúti infrastruktúra Olaszországtól Lengyelországig és Németországtól Romániáig. Magyarország viszont kevésbé használta ki az uniós forrásokat vasútfejlesztésre.

A kormány szerint a választói érdeklődés inkább a közúti fejlesztésekre mutat, ezért igyekeztek erre költeni a forrásokat. A jelenlegi ciklusban viszont már közúti fejlesztésekre sincs uniós forrás, és a politikai helyzet miatt vasúti fejlesztésekre sem kapunk pénzt.

A napokban megjelent egy cikk, amely szerint június óta egy fillér uniós pénz sem érkezett az országba. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy nincsenek projektek és számlák, amelyeket benyújthatnánk. Azok a beruházások, amelyek jelenleg zajlanak, elsősorban az autógyárak szállítmányozási igényeit szolgálják ki, miközben minden más háttérbe szorult. Ez egyértelműen a közlekedéspolitika megváltozásának a következménye, amelynek hatásait most tapasztaljuk. Az árufuvarozásnak elvileg nyereséges tevékenységnek kellene lennie, de Magyarországon hiányzik ennek legfőbb ütőere, a V0 nevű teherforgalmi korridor. Ennek építését már két ciklussal ezelőtt meg kellett volna kezdeni. Ez az összekötő vasútvonal az ország közepén kizárólag a tehervonatok kiszolgálására épülne, így tehermentesíthetné a budapesti elővárosi hálózatot, ahol most a tehervonatok miatt nem lehet fejleszteni. Ehelyett kerül sor a harmadik Duna-híd megépítésére és a Déli Körvasút nevű rendkívül költséges projekt kivitelezésére. Pedig az ország közepén, ahol kevesebb akadályba ütközne az építkezés, sokkal olcsóbb és hatékonyabb lenne vasutat építeni.

Az Európai Unió politikája az utóbbi időben megváltozott: most már kevésbé támogatja a járműbeszerzést, helyette piacnyitást és versenyhelyzetet szorgalmaz. A nemzetközi vasúti forgalomban már meg is valósult a piacnyitás, így magánszolgáltatók is indíthatnak járatokat. Ennek eredményeképpen például Budapest és Bécs között egy magánszolgáltató olcsóbban és jobb szolgáltatást nyújtva közlekedteti a vonatait.

Ez az irány nem feltétlenül rossz, ahogy a nemzetközi autóbuszközlekedés piacát is sikeresen letarolta a FlixBus. Előbb-utóbb Magyarországnak is fel kell adnia azt az álláspontját, hogy minden közszolgáltatást a MÁV-csoport végezzen, miközben nem biztosítják számára a feladat ellátásához szükséges tőkét. Ez a rendszer nyilvánvalóan nem fenntartható. Az államnak az infrastruktúrára kellene összpontosítania, és a szolgáltatási ágazatba külső tőkét kellene bevonni. Bár ezt később az utasoknak meg kell fizetniük a jegyárakban, a szolgáltatás minőségének javulása hosszú távon új utasokat vonzana, köztük fizetőképesebb rétegeket is. Az utóbbi időben bevezetett, rendkívül olcsó ország- és vármegyebérlet-rendszer azonban talán megkérdőjelezi a fejlődés lehetőségét. Ugyanakkor még mindig lennének olyan piaci szegmensek, ahol növelhetőek lennének a bevételek, például kényelmi szolgáltatásokkal. Helyjegy, légkondicionálás, internet – ezekért az extrákért el lehetne kérni a megfelelő összeget, és az emberek hajlandóak lennének fizetni értük. Az InterCity-járatokon például a helyjegyárak ezt már most is igazolják.

– Hiába jönnek ide a magánszolgáltatók remek szolgáltatásaikkal, ha a vasúti infrastruktúra siralmas állapota miatt prémium vasúti kocsiban is döcögni fogunk.

– Ezzel vitatkoznék. Például a veresegyházi vonalon óránként ütemesen közlekednek a légkondicionált, wifivel ellátott vonatok, és tele vannak. Bár a maximális sebesség 60 km/óra, sok helyen csak 40 km/óra, Fót belső részén pedig 20 km/óra, mégis használják az emberek, mert így is gyorsabb, mint autóval, és az utazás minősége is egészen más. Az esztergomi vonal története is tanulságos: először járműcsere történt, bevezették a dízelmotorvonatokat.

Az új járművek érkezése után az utasok száma annyira megnőtt, hogy hármasával kellett összecsatolni ezeket a vonatokat.

Ezután született döntés a vonal villamosításáról és rekonstrukciójáról. Az infrastruktúra fejlesztése tovább növelte az utasszámot, és most már emeletes szerelvényekkel közlekednek a vonatok csúcsidőben. A pontosság és a kiszámíthatóság gyakran fontosabb az utasok számára, mint a sebesség. Az emberek értékelik, ha tudják, hogy mikor érnek célba, és kényelmesen utazhatnak.

– Így van, a kiszámíthatóság nagyon fontos, de az esztergomi vasút példája jól mutatja, hogy miután átadták, a vonatok szinte svájci pontossággal közlekedtek. Néhány év elteltével azonban megjelentek a 6-10-15-20 perces késések, ami érthetetlen, hiszen mindent kicseréltek az utolsó csavarig. Itt újra előtérbe kerül az emberi tényező, és ez sajnos aláássa a rendszer működését.

– Talán túl sok forrást vontak ki a rendszerből. Nemcsak a pálya és a járművek állapotára kell gondolni, hanem például a személyzetre is. Nem véletlen, hogy a MÁV kísérletezik a kalauz nélküli járatokkal, egyszerűen nincs elég ember. A késések okai is sokfélék lehetnek: műszaki problémák, balesetek, gyakran olyanok is, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a vasúthoz, hanem például közúti eredetűek, és persze a személyzethiány is komoly gondot jelent.

– A jelenlegi közlekedési miniszter, Lázár János, akiről tudjuk, hogy korábban több vasúti beruházást is elkaszált, mennyire felelős a kialakult helyzetért?

– Egyrészt valóban leállított beruházásokat, de másokat fel is vett a listára. Ne gondoljuk azonban, hogy egy miniszter mindenható. Az ilyen döntéseket mindig a kormány hozza, és a pénzügyekért felelős vezető szava általában a végső. Otthon is hasonlóan működik a dolog: hiába szeretnél venni egy új tévét, ha a családi költségvetésben másra van szükség, az fog elsőbbséget élvezni. Így van ez a kormányzati döntéshozatalban is. A mindenkori miniszter felelőssége természetesen megvan, de a nagy döntéseket általában a pénzügyi szempontok határozzák meg. Az elmúlt 20 évben a vasúti ágazat folyamatos átszervezés alatt állt. Nem volt két olyan stabil év, amikor ugyanaz a szervezeti struktúra működött volna. Az állandó átalakítások folyamatosan elvonták a figyelmet és az erőforrásokat.

– Mit kellene tenni ahhoz, hogy a magyar vasút legalább olyan szintre jusson, mint a lengyel?

– Nézzük a számokat: 20 évvel ezelőtt a lengyel vasút még rosszabb állapotban volt, mint a magyar. Rettenetes körülmények között működött, de azóta óriási tőkebefektetések és átgondolt fejlesztések révén a lengyel vasút a fővonalakon már a magyar szintet meghaladó állapotba került.

Mi ezzel szemben folyamatosan csak a meglévő infrastruktúra állapotának fenntartására törekszünk, és az igényeinkből is visszavettünk.

A jelenlegi, 800 milliárdos felújítási keret például nem fejlesztésre, hanem csupán a meglévő pályaállapotok visszaállítására elegendő, amelynek eredményeként legfeljebb 100-120 km/óra sebességgel lehet majd közlekedni. Azért is drága egy vasútépítés, mert a 1960-as, 1970-es évek színvonalából kellene egy 2030-as évi színvonalra átlépni, amihez az kell, hogy az utolsó szögig mindent cserélni kell, míg ha csak azt a célt tűzzük ki, hogy annyival tudjunk menni és olyan színvonalat hozzunk, mint a ‘70-es években, akkor nyilvánvalóan konzerváljuk az 50 éves lemaradásunkat.

– Tehát a leszakadásunk ezen a téren is folytatódik.

– Sőt, gyorsul. Ezzel az ország versenyképessége is leszakad. Egyszerűen nincs elég pénz. Ezért alacsonyabb műszaki színvonalú megoldások születnek, amelyek konzerválják az ország vasúti lemaradását. Eközben más országok egyre magasabb színvonalon építkeznek, és ezzel tovább növelik előnyüket. Magyarország viszont tovább csúszik le a versenyképességi rangsorban, például azért, mert egy tehervonat áthaladása az országon lényegesen több időbe telik, mint máshol. Az osztrákok már régóta követelik, hogy a határtól Győrig emeljük 200 km/órára a pályasebességet, ami technikailag megoldható lenne, de ez kizárja a szintbeli átjárókat. A magyar agrárjellegű területeken azonban politikailag nehezen elfogadható, hogy a síneken ne lehessen szabadon átkelni. Ez a gondolkodás gátolja a korszerűsítést. Például a Budapest–Belgrád vasútvonal szerb szakaszán ugyanez a kínai cég 200 km/órás sebességű vasutat épített.

– Valószínűleg azért, mert a Vajdaság nem egy agrár jellegű vidék.

– Szerintem elég erősen az.

– Tehát nem arról van szó, hogy nem lehetne megvalósítani, hanem hogy egyszerűen nem akarják?

– Így van. Ugyanaz a technológia megfelelő lenne nálunk is, de zárt pályát kellene építeni, amely kizárja a szintbeli kereszteződéseket. A szerb szakaszon ezt megoldották, nálunk azonban az agrárlobbi ezt nem engedi. Ez a hozzáállás konzerválja a jelenlegi állapotokat, miközben a versenytársak egyre nagyobb előnyre tesznek szert.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kiszámoltuk, mit tegyünk 3 millió forinttal, ha eddig állampapírban tartottuk
Az első lehetőség, hogy továbbra is állampapírba fektetünk. A kormány biztosan ennek örülne, de ha ügyesen csináljuk, mi sem járunk rosszul. Szakértő segítségével azért kiszámoltunk más lehetőségeket is.


Már hétfőn sokan hozzájutottak az állampapírban tartott pénzükhöz, valamint annak kiugróan magas kamatához, és a következő hetekben még több prémium magyar állampapír jár le, összesen nagyjából 3000 milliárd forint értékben. Természetesen a Kincstárnak fontos, mi lesz ennek az összegnek a sorsa, hiszen ha sikerül a befektetőket megnyerni, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, azzal tovább tudják finanszírozni a költségvetést. Ugyanakkor Nagy Márton gazdasági miniszter abban is bízik, hogy költeni kezdenek az emberek, mert az államnak az azután kivetett adókbevételekre is égető szüksége van.

Közben az állampapírok kamatai drasztikusan vissszaestek, így sokan fontolgatják, hogy másfajta megtakarítási formát választanak. De milyen lehetősége van azoknak, akik néhány millió forintot tartottak eddig állampapírban? Erről beszélgettünk Argyelán Józseffel, a Bankmonitor elemzőjével.

– Nagy Márton azt mondta, hogy őrület lesz, annyi állampapír jár le, és ők majd gondoskodnak arról, hogy ezek a megfelelő helyre kerüljenek. De a befektetőnek mi lesz ez a megfelelő?

– Nem is feltétlenül a lejárat miatt lesz őrület, de ráadásul a prémium állampapíroknál nagyon komoly kamatfizetési összeg is áll előttünk. Az idei évben 1200 milliárd forint kamatfizetés lesz a prémium állampapírok esetében, ennek nagy része az év első négy hónapjában. Ehhez csatlakozik még egyébként 500 milliárd forint lejárat, tehát

összesen 1700 milliárd forint állampapír-kifizetés biztos lesz az idei évben.

Miért annyira rendkívüli ez a dolog? Az állampapíroknál, a prémium állampapír inflációkövető, ami azt jelenti, hogy az infláció mértékére fizet valamekkora felárat, a mostani kamatfizetések pedig még a 2023-as infláció utániak. Márpedig a 2023-as éves átlagos áremelkedés 17,6 százalék volt. Tehát itt 17,85 és 19,2 százalék közötti kifizetésekre lehet számítani. Kérdés, hogy mit kezdenek a befektetők a kifizetett összegekkel. Nyilván lesz, aki azt mondja, hogy elfogyasztja, elkölti, ez nem gondolom, hogy probléma a kormánynak, személy szerint Nagy Mártonnak sem, hiszen ez a fogyasztást serkenti.

– Ugyanakkor eddig az látszott, hogy emberek óvatosan fogyasztanak, és akinek eddig volt megtakarítása, valószínűleg ezután sem szeretne biztonsági háló nélkül maradni. Ők mit tehetnek?

– Az államkincstár számára a cél az, hogy az állam működését finanszírozza, és az ehhez szükséges forrásokat előteremtse. Azok, akik eddig állampapírban tartották a pénzüket, a pozitív tapasztalatok miatt jó eséllyel újra állampapírt vesznek. Viszont a mostani ajánlatok, a kedvezőbb inflációs körülmények köszönhetően, messze elmaradnak ettől a 17-18-19 százalékos kamatoktól.

– Tegyük fel, van 3 millió forintom. Mit tegyek vele, ha okosan akarom befektetni?

– Hogy egyszerűbben számolhassuk, a Prémium Magyar Állampapír új sorozatát, a PMÁP 2033/I-et veszem alapul. Tegyük fel, ebben van 3 millió forintja. Az utolsó év kamatát vonom a vizsgálat alá, és egy évvel tekintek előre.

A kérdéses papír január 20-án fizetett kamatot, évi 17,85% összegben, a 3 millió Ft-ra vetítve ez 535.500 Ft kamatot jelent (adó az állampapírokat nem terheli). Több lehetőség is lehetéges. Például megtartja a kérdéses prémium állampapírt. Az új kamat 3,95%, így 2026. január 20-án 118.500 Ft kamatfizetésre kerülhetne sor.

Emellett az előző év kamatát is be lehet fektetni. Ha a Fix Magyar Állampapírt (FixMÁP) választaná, akkor annak kamata évi 6,5%, így az előző évi 535.500 Ft a kamatokkal növelten 570.308 Ft lenne. Ha ekkor pénzzé tenné a befektetését, akkor jelen ismereteink szerint ennek 1% költsége lenne a Kincstárnál,

így a befektetései után 3.653.453 Ft-ot kapna kézhez.

Azt is megteheti, hogy a teljes állományt áthelyezi FixMÁP-ba. A visszaváltást követően 3.505.500 Ft kerülne be a FixMÁP-ba, melynek éves kamata 6,5%. Az első év végén a befektetés értéke 3.733.358 Ft lenne.

Ha ekkor kiszállna, akkor 1%-os költséget feltételezve 3.698.303 Ft-ot kapna kézhez.

Ha úgy döntene, hogy devizára váltja, akkor 3.505.500 Ft-ot lehetne átváltani más devizára. Itt is lehetne befektetést indítani, hiszen euróban például elérhető állampapír is (EMÁP), ekkor a befektetés kamata a 3 havi EURIBOR (Euro Interbank Offered Rate rövidítése, azaz Európai irányadó bankközi kamatláb) alapján változhat. A mutató aktuális, január 20-i értéke 2,667%. Nyilván itt a HUF/EUR árfolyam változása is hatással van a befektetés értékére, tavaly például az MNB árfolyama alapján a forint 7,3%-ot gyengült az euróval szemben, ez a befektetés forintban kifejezett hozamában megjelenik.

De nincs semmi garancia a forint hasonló jövőbeni leértékelődésére, illetve a befektetés kamata az EURIBOR értékének módosulása miatt is változhat. Innen nézve ez egy kockázatosabb megoldás lenne.

A bankbetétek között még mindig igen alacsony kamatot látni. Elvétve lehet találni kisebb pénzintézeteknél 3-5%-os kamatot. Azonban érdemes figyelni a magasabb kamatért elvárt esetleges feltételekre is. A betét után kamatadót és szochot is kell fizetni, így

Da jelenlegi kamatkörnyezetben még mindig nem lehet a betétről, mint az állampapír valós alternatívájáról beszélni.

Szóba jöhetnek még egyéb befektetési alapok, egyedi részvények. Itt befektetési alaptól, részvénytől függően komolyabb hozamokat is lehetett tavaly elérni. Azonban az ilyen típusú befektetések kockázata teljesen más szinten van, mint egy lakossági állampapíré. A múltbeli hozamok semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőbeni nyereségekre, sőt adott esetben még veszteséget is termelhetnek az ilyen megtakarítások bizonyos időtávokon. Éppen ezért ezeket a befektetések azok számára lehetnek jók, akik képesek nagyobb kockázatot vállalni a magasabb hozam reményében.

– Lehetséges, hogy az állam, ösztönzendő a befektetőket, hogy továbbra is állampapírban tartsák a pénzüket, és ezzel az államadósságot finanszírozzák, valamilyen vonzóbb termékkel áll elő?

– Már történtek is ilyen típusú elmozdulások, amik vonzóbbá tették az állampapírokat, de ez még nem jelent meg feltétlenül kamatban. Amit eddig láttunk, az az, hogy elindult egy applikáció, ami az állampapírcserét mint ügylettípust, nagyon megkönnyíti. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki úgy dönt, hogy visszavált egy állampapírt a kincstárnál, az applikáció felajánl alternatívákat, amit pár kattintással meg lehet vásárolni, tehát ezzel igyekeznek bent tartani a befektetőket a Kincstáron belül valamilyen más állampapír formájában. Illetve erre utaló jel az is, hogy

a Fix Magyar Állampapírból új sorozat érhető el, de ezen új sorozatnak a kamata nem változott az előzőhöz képest.

Viszont a vásárolható maximális összeget megemelték 50 millió forintról 200 ezer millió forintra, vagyis egy befektető egy szolgáltatónál nagyobb állományt vásárolhat. Ez miért fontos? Mert ezáltal azok a befektetők, akiknek nagy összegű prémium áll a papírjukon, és úgy döntenek, hogy visszaváltják ezt az állományt, nem ütközhetnek emiatt korlátba egy másik állampapír vásárlása során. Vélhetően ezért emelték vissza ezt a limitet, hogy az ilyen típusú visszaváltásoknál az új állampapír vásárlásnak ne legyen ilyen típusú összegkorlátja. Egyelőre ezek a lépések történtek meg.

De ha a Kincstárnál azt látják, hogy nagy kiáramlás van, akkor elképzelhető, hogy mással is próbálkoznak, például a visszaváltási díj módosításával.

Ez azt jelenti, ha valaki más állampapírt választ, akkor esetleg olcsóbban tudna visszaváltani, mintha kilépne és elhagyná az államkincstárt. Ilyen jellegű konkrét híreket ugyan még nem lehet hallani, de vélhetően megvan a forgatókönyve a Kincstárnak minden eshetőségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kunetz kiakadt Győrfin: Pali, menjetek a p...ba főigazgatóstól, orvosigazgatóstól, és soha többé ne legyen közötök az egészségügyhöz
A szakember meghallgatta a szóvivővel készült interjút, és az ott elhangzottak annyira felháborították, hogy hosszú posztban reagált a felvetett kérdésekre.


Dr. Kunetz Zsombor a közösségi oldalán fakadt ki egy rádióinterjú meghallgatása után. A TRádió Györfi Pált, az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét kérdezte a mentők helyzetéről.

Az egészségügyi elemző hosszú posztban elemezte a szóvivő kijelentéseit. Többek között azt írta:

"Őszintén igyekszem objektíven nézni, és azt gondolom nincs okunk Magyarországon egészségügyi szempontból szégyenkezni... ami a mentőellátásban történni fog... az világszínvonalú" - nem, ezt nem Kovács Zoltán a hazudozásért felelős államtitkár, hanem Győrfi Táncos Pál az Országos Mentőszolgálat szóvivője nyilatkozta a Trádió önjelölt műsorvezetőjének" - kezdte posztját.

Majd felidézte, mi volt a beszélgetés témája:

"A beszélgetésben (interjúnak nevezni erős) Győrfi arról panaszkodik, hogy hülyék a betegek, hiszen mindenhez mentőt hívnak, és az orvosok is nem átallottak szabadságot kivenni az ünnepek alatt, de bezzeg a mentők, de a budapestiek extra hülyék szerinte".

A szóvivő elmondása szerint egyre nő az esetszám, és a gond, hogy leginkább lázas, torokfájós betegekhez riasztják őket. Ezek megoldására pedig megoldásokat keresnek, gyors reagálású egységeket, mert "tényleg élet-halál helyzetekben életet jelenthet, ha gyorsan ott van a segítség".

Az elemző idézi a munkaerőgondokat is:

"Aztán ráfordul arra is, hogy az új munkaerő felvétele az igen nehéz, hiszen "Aki hozzánk jön dolgozni, lehet, hogy mondjuk nem keres többet, mint a másik munkalehetőségnél, de itt ő egy hősként dolgozhat". Mondjuk Győrfi nem így képzeli a hőssé válást, ő inkább milliókat keres"

- írja Kunetz.

"Szó mi szó, lázas szófosásban próbálja azt is bizonygatni, hogy nem is olyan rossz a vidéki dolgozóknak, hogy naponta 25-30 mentőegység több órás országjáráson vehet részt azért, hogy a maradék idejükben Budapesten, helyismeret nélkül kergethessék a torokfájós, körömgombás betegeket.

Érdemes meghallgatni a beszélgetést annak, aki alacsony vérnyomással küzd, valamint annak, aki élvezettel hallgatja egy egész más, párhuzamos világ magyarázkodását" - javasolja az elemző.

Végül egy személyes dolgot is megemlít:

"És akkor még csak annyi, hogy Győrfi szerint én soha nem adok konstruktív javaslatokat a helyzet megoldására, csak kritizálok. Hát akkor legyen, most is adok egyet. Pali, menjetek a picsába főigazgatóstól, orvosigazgatóstól, és soha többet ne legyen közötök az egészségügyhöz, éppen elég kárt okoztatok!"

A szakember egy képet is megosztott, melyhez még annyit hozzáfűzött: "Képként betettem egy olyan esetet, ami megmagyarázza, hogy miért tart ott a Mentőszolgálat, ahol, és milyen idiótasághoz küldenek mentőegységeket, így persze nem csoda, hogy oda nem jut, ahol az "élet-halál helyzetekben életet jelenthetnek" - írja bejegyzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Se szó, se beszéd átrobbant hozzám két konténernyi tégla, és idegenek mászkáltak az otthonom területén”
Mekkey Réka arra ébredt, hogy a kertjében vadidegen alakok tesznek-vesznek. Kiderült, hogy az önkormányzat küldött értesítőt, de valami nagyon félrement.


Kevés ember van, aki arra szeretne kelni, hogy vadidegen emberek ácsorognak a kertjében, egy halom törmelék és tégla között. Márpedig pontosan ez történt Mekkey Rékával, Rákospalotán. Erről egy Facebook-bejegyzésben számolt be.

„Meseszerű arra ébredni, hogy az ember lánya telkének hátsó téglakerítését a szomszédos telek felől szétverték, a telek hátsó fertályát térdig törmelék borítja, amiben 3-4 vadidegen egyén otthonosan gázol. AZ ÉN TELKEMEN!” - írta.

A házból sem mert kimenni, inkább hívta a rendőrséget. A rendőrök megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, „mivel azok az emberek csak dolgoznak.”

A szóban forgó emberek a telekszomszédnál, az önkormányzati tulajdonú ingatlanban ugyanis bontani kezdték a telekhatáron lévő falat.

„Nem hinném, hogy normális jelenség az, hogy se szó, se beszéd átrobban hozzám két konténernyi tégla és törmelék, valamint idegenek mászkálnak az otthonom területén”

- kommentálta Réka a történteket, hozzátéve, hogy a szomszédos ingatlan meglehetősen kétes és problémás lakóközösségű, és mivel ott nem zárják a kaput, a hátsó utca felől szabad a bejárás. „Kerítés MAJD lesz valamikor.”

Réka mindezek miatt e-mailben feljelentést tett ismeretlen tettes ellen birtokháborítás és szándékos rongálás miatt, értesítette a jegyzőt, haladéktalan intézkedést kérve, és a polgármestert is megpróbálta elérni, sikertelenül. Visszahívást ígértek. Aztán eljött az este.

„Annyit tudtunk itt tenni a nagynénémmel, a szomszéddal, hogy amíg ő őrködött, én világosban még kerékpároztam egy villanyszerelési boltba, vettem egy 100 W-os reflektort, amit beállítottunk az én teraszomra, és megvilágítva a kertet, hogy lássuk, ha bármi mozgás van, úgyhogy nem igazán aludtunk éjszaka. Kémleltük a kertet, el-elbóbiskoltunk” - mesélte a Szeretlek Magyarországnak.

Amikor az önkormányzattól megkérdezte, mégis hogyan történhetett meg, hogy anélkül kezdtek bármilyen munkálatokba, hogy az érintett tulajdonosokkal egyeztettek volna, Azt a választ kapta, hogy előre kiküldtek egy értesítést. Ám ez soha nem érkezett meg hozzá.

Aztán ez a rejtély is megoldódott. A Facebook-posztjára reagálva egy közelben lakó hölgy jelezte, hogy

ő kapott értesítőt. Furcsálta is, mert pont két és fél ingatlannyira van attól a faltól, amit most bontanak, tehát az ő ingatlanát semmilyen formában nem érintette a munka.

Mindenesetre Réka el volt készülve, hogy hosszú háborúskodás kezdődik, csüggesztő éjszakai őrködésekkel.

A nyitott telekhatár

Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor másnap reggel a Palota Holding Zrt-től, ami a helyi vagyonkezelő, telefonon megkeresték, hogy szeretnék megbeszélni az ügyet. Amikor a helyszínre érkezett a cég képviselője, stílusosan a szomszéd telek felől közelített, ám ő volt az első, aki megkérdezte, átlépheti-e a telekhatárt. Végre első kézből tudhatta meg a tulajdonos, mi is történt a telke határán.

„Elkezdtek valamit dolgozni ezen a melléképületen, aminek a hátsó fala az én kerítésem lényegében hátrafelé, és beomlott a tető. Gondolom, megijedtek, berekesztették a munkálatokat, kijött valamilyen szakértő, és megállapították, hogy életveszélyes az épület.”

Az épületről készült képeken látszik is, hogy végig van a fal repedve. Látszanak olyan helyek, ahol nincsenek kötésben a téglák, ami teljesen szakszerűtlen munkára utal, nem csoda, hogy szétesett az egész. Ezek után megállapították, hogy gyenge a fal minősége, és elhatározták, hogy megkezdik ennek a bontását, „ami egy nagy hiba volt, mert azon túl, hogy erről semmiféle tájékoztatást nem adtak, a munkálatokat megelőzően mindenképpen személyes birtokvédelmet kellett volna biztosítaniuk számunkra, mert pontosan a fal gyenge minőségéből adódóan szerintem várható volt, hogy le fog omlani.”

„És nyilván a tégla nem tudja, hogy hova kell esnie.”

Itt azonban váratlan fordulatot vett a történet. Az oly sokszor megszokott parttalan vita helyett a vagyonkezelő munkatársa a helyszínen elismerte a hibát, és megállapodott Rékával, hogy még azon a napon egy ideiglenes kerítést húznak fel a telekhatártól két méterrel beljebb, hogy a munkálatok alatt megvédjék a tulajdonosok birtokát, és nem utolsósorban az ott lakó kutyákat is végre biztonsággal ki tudják engedni a kertbe. Ezen felül még azt is megígérték, hogy a telekre áthullott építési törmeléket eltávolítják, és végleges megoldásként egy betonfalat húznak fel a telekhatárra.

A munkálatokat valóban elkezdték, és már aznap állt az ideiglenes kerítés. A per tehát elmaradt.
Áll az ideiglenes védmű

Megkérdeztük a Palota Holding Zrt. munkatársát például arról, hogyan mehetett ennyire félre az értesítés, és követtek-e el a meglátásuk szerint szakmai hibát. Ő ugyan nyilatkozott, de az interjú megjelenéséhez már nem járultak hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„10 évvel ezelőtt sorban álltak a tűzoltóság előtt, ma nagyjából akinek a keze-lába megvan, már fel is van véve”
Alacsony bérekről és tűzoltóhiányról beszél a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, az alapbér például 2012 óta nem emelkedett a tűzoltóknál. A Katasztrófavédelem szerint azonban egyre többen jelentkeznek.


„Összesen 9 évig voltam a tűzoltóságnál, a szerparancsnoki iskolát is megcsináltam, majd gyakorlatilag ingyen végeztem parancsnoki feladatokat. Nem volt előrelépési lehetőségem, fizetésemelés sem volt kilátásban, a vezetés pedig nagyon szemellenzős. Két és fél éve szereltem le, 9 év szolgálat után, nettó 190 ezer forint volt akkor a fizetésem. Még a vállalt félállásomban is többet kaptam. Ezért mondtam fel, pedig mindig is imádtam, amit csináltam - és máig tűzoltónak vallom magam” - mondja egy neve elhallgatását kérő exőrmester.

Az exőrmester úgy tudja, van ahol egy komplett szolgálati csoport szerelt le, máshol a leszereltek egy az egyben a helyi akkumulátorgyárba mentek dolgozni.

„Az ország egész területén ezzel küzdenek a laktanyák. Nem lesz egyszerű ezen változtatni, egy többlépcsős folyamatnak kell elindulnia” - erről már Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke beszél.

Szerinte az sem ritka, hogy nem minden autóra van sofőr egy műszakban, vagy nem mindig tartható a kötelező 6 fő egy kivonulásnál, és így az úgynevezett szerelési szabályzat betarthatatlan.

A BM országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt írta, hogy káreseteknél megfelelően tudnak beavatkozni a tűzoltóegységek, „a hivatásos tűzoltó-parancsnokságok és katasztrófavédelmi őrsök készenléti szolgálatot ellátóállományának feltöltöttsége pedig 91 százalékos. A szervezet állománymegtartó képessége jó.”

Az adataik szerinti fluktuáció a katasztrófavédelemnél tavaly 4,1% volt a teljes állományban, a hivatásosoknál pedig 2,7%-ot mértek.

Salamon szerint ez azért lehet így, mert egy eleve csökkentett állomány 91%-áról van szó, nem a korábbi vagy a szükséges mennyiségű tűzoltóról. A szakszervezeti elnök szerint elsősorban az a baj, hogy sok olyan kedvezményt töröltek el az évek során, ami vonzóvá tette ezt az egyébként vitán felül veszélyes szakmát. Ezek közül csak az egyik volt a korai szolgálati nyugdíj.

„A kollégáknak annyi kedvezményük maradt, hogy 60 éves korukban rendelkezési állományba vonulhatnak. Onnantól a tényleges nyugdíjig gyakorlatilag nem kell dolgozniuk. Ám ebben az 5 évben pénzügyileg megáll az idő.”

Ha például ebben az öt évben rendeznék a tűzoltók bérét, abból ők nem részesülnének. A fizetésük csak a mindenkori nyugdíjemeléssel emelkedik, és persze pótlékokat sem kapnak. Vagyis ebben az időszakban a korábbi bérük 70-80%-át vihetik haza. Salamon Lajos szerint bérrendezésre amúgy sem számít senki a következő években, maximum a választások előtti eseti korrekcióban bízhatnak. Mondjuk 3 évre visszamenőleg kapnak 6 havi pénzt, esetleg fegyverpénzt. Ami azt jelenti, hogy az alapbér marad, amennyi most.

A rendvédelmi alapbér 2012 óta nem emelkedett.

A minimálbér 9%-kal, a szakmunkás minimálbér pedig 7%-kal nőtt idén. Ha 2026-ban megint emelnek a beígért 13%-kal, akkor egy kezdő tűzoltó fizetése a szakszervezeti vezető szerint össze fog csúszni a minimálbérrel. „Ha ez akár csak közel is annyi lesz, amennyi nálunk a kereset a pótlékokkal, az probléma” - mondja Salamon.

A BM országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatása szerint egy kezdő beosztott tűzoltó illetménye bruttó 474.700 forint, amelynek összege a jogszabályokban meghatározott nyelvvizsgapótlék összegével, illetve megbízási díjak összegével emelkedhet.

A szakszervezeti elnök szerint az összeg valós, viszont csak a pótlékokkal együtt jön ki. A rendvédelmi illetményalap például 38.650 Ft, ehhez tartozik egy 4,7-es besorolási szorzószám, ezzel jön ki a 181.655 Ft-os alapbér. Erre jön a rendvédelmi pótlék, az éjszakai pótlék, a kompenzációs díj, 10 év szolgálat után pedig jöhet a kárpótlék, és az is majdnem bruttó 475 ezer Ft-ra duzzaszthatja a fizetést, ha valaki gépjárművezető.

Ami Salamon szerint még a szakmában tartja az embert a hivatástudaton túl, illetve ami inspirálhatja a fiatalokat, az a munkaidő. 24 óra munkát követően ugyanis van 48 óra szabadidő, ami elvileg a regenerációt szolgálja.

A gyakorlatban azonban ezeket a napokat a legtöbben másodállásban töltik, ami legalább anyagi biztonságot ad, de itt igen vékony a jég.

A fáradt tűzoltónál minden tekintetben jobb a kipihent.

„A törvényalkotók a másodállás lehetőségével is kalkulálnak, míg külföldön, ha csak a V4-eket nézzük, működik a szolgálati nyugdíjrendszer. Szlovákiában még lelépési pénz is van. Akár 15 éves szolgálatot követően is elmehet nyugdíjba a rendvédelmis - ugyan a pénze 40%-át kapja ezért, de így például már teljesen élhető a másodállás fogalma. A cseheknél ráadásul egy belügyi nyugdíjrendszer érvényes - a pénzt a belügyminisztérium rendszerén belül fizetik, és nem a központi nyugdíjkassza terhére, megszüntetve minden ezirányú társadalmi feszültséget” - hoz példákat a szakszervezeti elnök.

Eközben Magyarországon szerinte már annak is örülni kell, hogy amikor a tűzoltó fizikai vagy pszichológiai értelemben alkalmatlanná válik a munkakörére, végkielégítést kap, és felajánlanak a képzettségének megfelelő beosztást. Ilyenkor lesz a tűzoltó karbantartó, vagy udvaros. Ez egy kényelmes megoldásnak tűnik, de csak a teljes megyei létszám 2%-át érheti el az ilyen beosztások száma.

Az ekkor már ex-tűzoltó pedig a fizetésének 80%-át kaphatja meg.

Mivel többé már nem hivatásos, ehhez úgy juthat hozzá, hogy a minimálbérre rászámolnak egy akkora pótlékot, amivel ezt az összeget eléri. A szakszervezeti vezető szerint még ennél is méltatlanabb, hogy ha a következő évben megemelik a minimálbért, akkor a pótlék összegét csökkentik annyival, hogy az előző évben megállapított összeget kapja csak az ex-tűzoltó.

„Ezek a kollégák fel fognak mondani” - jósolja Salamon.

„10 évvel ezelőtt a srácok sorban álltak a tűzoltóság előtt, ma, toborzás mellett alig van jelentkező, és nagyjából akinek keze-lába megvan, már fel is van véve.”

A szakszervezeti vezető szerint megyénként változó, hányan jelentkeznek, és egyébként országon belüli migráció is megfigyelhető. „Idő kérdése a visszafordíthatatlan probléma. Eljön az az időszak, amikor nem lesz utánpótlás, és a 60-as korosztály nyugdíjba megy. Ezt nagyjából 5-7 évvel későbbre tendálom, 2030-ra itt nagy gondok lesznek” - jósolja Salamon.

A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szerint ezzel szemben a megüresedett helyek betöltése folyamatos, és egyre többen jelentkeznek a pályára. 2024-ben például 33-mal többen, mint egy évvel korábban.

@budapesti_tuzoltok #tűzoltóság #tűzoltók #budapestituzoltok #tuzoltosag #tuzoltok #fyp #foryoupage #nekedbe #fy #foryou ♬ eredeti hang - budapesti_tuzoltok

Salamon szerint ha holnap azt mondanák, hogy a tűzoltók 50 évesen nyugdíjba mehetnek, akkor „a szervezet lefejezné magát”. Egylépéses megoldás tehát semmiképp nem jöhet szóba, de egy bérrendezést, ami az állományban maradást és az utánpótlás-nevelést is ösztönözné, szerinte mindenképp el kell indítani. „Nem hónapok múlva, nem a választás előtt, hanem most, és első lépéstől kezdve szemmel látható összeggel.”

A leszerelt exőrmester nem bízik bérfejlesztésben, és úgy tudja, vannak tűzoltók, akiknek még a több tízezres túlórapénzük kifizetését is visszavonták. A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a konkrét esetekre nem reagált, de állításuk szerint vagy kifizetésben, vagy szabadságban minden esetben honorálják a tűzoltók túlmunkáját.

„Ők nem azért túlóráznak, hogy plusz pénzük legyen, hanem mert ilyenkor nincs senki más, akit be lehet hívni” - mondja a leszerelt őrmester.

Salamon Lajos véleménye, hogy a Katasztrófavédelem alá tartozó szerveket külön kellene kezelni, egy módszerrel ezek irányíthatatlanok. Nulladik lépésként hozzáértő, szakmailag elismert és kikezdhetetlen vezetésre lenne szükség. A szakszervezeti elnök szerint a régi beidegződéseket el kellene engedni, és ha csak a választások környéki látszatváltoztatásokban gondolkodik a rendszer, akkor a nemcsak a szervezet, hanem a társadalom körmére is ráég a probléma.

Az ex-őrmester is úgy látja, hogy a rendszert „áthatja egyfajta poszt-szocialista köd”, ami miatt fenntarthatatlan. Az edukációs eseményeken szerinte nem azok képviselik a szakmát, akik el tudják azt adni, és a legtöbb alulról érkező újító szándékra nemet mondanak. Szerinte az osztrák modell felé halad a magyar katasztrófavédelem. Ausztriában csak a nagyobb településeken vannak hivatásos tűzoltók, a kistelepüléseken pedig önkéntes tűzoltóságok működnek. Magyarországon több településen már ugyanez a helyzet.

„Az önkéntes tűzoltóknak néha jobb ruháik, jobb autóik, jobb felszerelésük van, hiszen pályázati pénzekből fenn tudják tartani magukat.”

Szerinte mivel a hivatásos állomány fenntartása az államháztartásnak komoly teher, sokkal könnyebb az ilyen önfenntartó rendszerekre támaszkodni. Akár azt is el tudja képzelni, hogy rendszerszinten akár cél is lehet az a kép, ami a nyugati szomszédunknál már a valóság.

A felvetéssel kapcsolatos kérdésünkre a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nem válaszolt.

A jobb utánpótlást az általunk megkérdezett tűzoltók szerint bérrendezéssel, a kedvezményes nyugdíj visszavezetésének ígéretével (és annak későbbi betartásával) lehetne elsősorban elérni.

„A benntartó erő fokozása is szükséges, mert ha elvándorolnak a kollégák, az nem csak emberhiányt jelent, hiszen nem lesz, aki a több éves tapasztalatát az oktatási rendszerben továbbadja”

Emellett a rekreáció visszaépítését is fontosnak tartanák. Azt mondják, ahogy a régi időkben, sportnapokra, a kikapcsolódás, a nyaralás támogatására lenne szükség, mielőtt tényleg elfogy az egészséges, elhivatott, egyszersmind az adott környéken ismerős, nem átvezényelt tűzoltó.


Link másolása
KÖVESS MINKET: