„Alice in Orbanland” – németországi sajtóvisszhang az AfD társelnökének budapesti látogatásáról
Orbán Viktor és Alice Weidel, az AdD vezetőjének budapesti találkozója nagy sajtóvisszhangot kapott Németországban. Mindez összefügg a tíz nap múlva esedékes német szövetségi választásokkal: a második helyre mért szélsőjobboldali AfD igyekszik magát valódi kormányképes alternatívaként pozícionálni. Próbálja felmutatni, hogy nem elszigetelt többé, hanem képes akár külföldi kormányokkal is együttműködni.
A Die Welt „Szövetséget építenek?” című cikkében kiemeli, hogy az AfD vezetése egyre kiterjedtebb hálózatot szeretne kiépíteni az EU-n belül azokkal a pártokkal, amelyek támogatják a „nemzetállami szuverenitás” eszméjét. Mivel a 2024-es EP-választáson az AfD a reményeik ellenére nem tudott bekerülni semmilyen, valóban erős koalícióba, most a meglévő kapcsolataik mélyítését célozzák.
A Die Welt szerzője, Philipp Fritz azt írja:
A Süddeutsche Zeitung „Nagy példakép: Magyarország” címmel számolt be a találkozóról. A lap, amely már a 2023-ban és 2024-ben lezajlott AfD-látogatásokat is élénken követte, ezúttal arra keresi a választ, hogy miért pont most és miért pont újra Budapest a célpont?
Azt írják, hogy Weidel fogadtatása állami látogatásnak tűnt, a külsőségek alapján. Arra viszont emlékeztetnek, hogy habár a február 23-i Bundestag-választások közvélemény-kutatásaiban az AfD jelenleg a második helyen áll az CDU-CSU mögött 20-22 százalékkal, azonban a kormányban való részvételre nincs esélye, mert egyetlen más párt sem akar vele koalícióra lépni. Az AfD pedig évek óta hangsúlyozza, hogy közel áll a Magyarországon 2010 óta hatalmon lévő Orbán jobboldali populista és EU-kritikus politikájához.
A cikkben szó szerint idézik az AfD társelnökét:
A Süddeutsche szerint a migrációs politikán túl a médiafölény és a civil szféra befolyásolása is téma lehetett a találkozón.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) „Isten hozta, Elnökasszony!” címet viselő beszámolója elsősorban politikai szempontból tartja jelzésértékű útnak Weidel találkozóját, amely mögött a lap szerint az a szándék húzódik, hogy az AfD nagyobb nemzetközi beágyazottságot demonstráljon a német választók felé.
A 2025-ös Bundestag-választási kampány már a küszöbön áll, a pártok kezdenek mozgósítani, és az AfD-n belül is erősödik az a hang, hogy „nem lehet csak a belpolitikai konfliktusokra” hagyatkozni.
A FAZ újságírója, Stephan Löwenstein szerint Orbán, aki közel 15 éve van hatalmon Budapesten, különösen 2015 óta azt a politikát folytatja, hogy gyakorlatilag egyetlen menedékkérőt sem fogad be Magyarországon (kivéve válogatott korábbi potentát barátait). A migránsokat a határoknál visszafordítják, lehetőség szerint határkerítés segítségével is, vagy diszkréten átintegetik őket nyugat felé. Orbán Európa "várkapitányának" nevezte magát egy olyan metaforával, amely egy fiatalkorában népszerű televíziós sorozatból származhatott. Vendégéről az elemző ezt írta:
A Welt „Orbán úr, Ön példakép. Magyarország útját fogjuk követni” című írásában vitriolos felütéssel indít: a terem szerintük úgy nézett ki, mintha Weidel állami látogatásra készülne.
Az elemzők bár szót ejtettek a sajtótájékoztatóról, leginkább az AfD vezetőjének a magyar miniszterelnök iránti csodálatát emelték ki, hosszas, szó szerinti idézetekkel. Végül megállapították, hogy az AfD évek óta hangsúlyozza, hogy közel áll a Magyarországon 2010 óta hatalmon lévő Orbán jobboldali populista és EU-kritikus politikájához, viszont egyelőre az AfD még nem ül be az Orbán által alapított Patrióták Európáért jobboldali európai parlamenti frakciójába.
A jobboldali populista AfD közvélemény-kutatások szerinti erősödése azonban érdekessé teheti Orbán számára a német pártot, különösen azért, mert a magyar politikus évek óta azon dolgozik, hogy összefogja a jobboldali és szélsőjobboldali erőket Európában - írják.
A Tageszeitung, a berlini baloldali-liberális napilap „Alice in Orbanland” címmel írt cikke üti meg a legkritikusabb hangot. Az írás szerzője, Gareth Joswig azt emelte ki a két politikus sajtótájékoztatójáról, hogy önkéntelenül is viccessé vált, amikor Weidel kikelt a német közszolgálati műsorszolgáltatás ellen. Mert pontosan leírta, mit tett Orbán a magyar médiakörnyezettel. A szerző ezen a ponton emlékezteti az olvasókat, hogy míg Németország a 10. helyen áll a világon a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén, és a közszolgálati műsorszolgáltatás szerkesztőségei függetlenek és szabadok, addig Magyarország viszont a 67. helyen áll. Joswig szarkasztikusan hozzáteszi: By the way, a közös barát Oroszország a 162. helyen áll a sajtószabadság rangsorában.
A szerző szerint Orbán és Weidel találkozója egyben következménye is annak, hogy Friedrich Merz (CDU) megdöntötte a tabukat, miután a Bundestagban először vitte keresztül a migrációról szóló indítványt a jobboldali szélsőségesek szavazataival. Akkor Orbán stílusosan így kommentálta a történteket az X-en: „Jó reggelt, Németország! Üdvözlünk a klubban!”
Alice Weidel 2025-ös budapesti útja a lap szerint leginkább azt mutatja: a német jobboldali-populista erő és a magyar kormány közös nevezőre talál a brüsszeli kritika elutasításában és a „nemzeti határvédelem” magasztalásában.
A német sajtó zöme azonban kritikus vagy legalábbis szkeptikus a találkozó eredményét illetően. Jól hangzik a szigorú migrációellenes retorika, de a gyakorlati együttműködés, például uniós szinten, korántsem olyan sima. Ráadásul a Fidesznek is egyensúlyoznia kell a Néppárttól való elszakadás óta: keresi a szövetségeseket, de túl messzire sem mehet az EU-ellenes retorikában, mert közben szüksége van uniós forrásokra.
A német lapok szerint az az igazi kérdés: lesz-e ebből valódi politikai szövetség, vagy megmarad a kapcsolattartás a sajtótájékoztatók és a zárt vacsorák szintjén? A német sajtó szerint Weidel a „meg nem értett, de lassan erősödő” pártvezető képében tetszeleg, a magyar kormány pedig a „hatékony szuverenitásvédelem” példájaként jelenik meg retorikájában. Az azért biztos, hogy a következő hónapokban az AfD és a magyar kormány kapcsolata újra meg újra a figyelem középpontjába kerül, ahogy közeledik a 2025-ös német szövetségi választás.