SZEMPONT
A Rovatból

Raskó György 2024-ről: Novemberig egészen jól kordában tartották az élelmiszerinflációt, de most decemberre teljesen elszabadult megint

A kormány elszámolta magát - mondja a szakértő. A magas élelmiszer-áfa miatt ráadásul egy négytagú család egy évben már több mint félmillió forint adót fizet be az államkasszába, csak az élelmiszervásárlásai után. És ez jövőre sem változik.


Hiába csökkent az élelmiszerárak emelkedésének az üteme idén, még mindig felette van az átlagos inflációnak. Az árak nagyon magas szinten ragadtak be. Ráadásul idén az agrárium sem teljesített úgy, ahogy azt korábban várták. De mi várható jövőre?

Évzáró sorozatunk harmadik részében Raskó György agrárközgazdász értékeli az idei évünket, és próbál előretekinteni a jövőbe.

– Drága és egyre drágább az élelmiszer, aminek az ára még az infláció szintjénél is jobban emelkedett idén. Mi ennek az oka?

– 2021 volt az utolsó békeéve a magyar élelmiszerfogyasztónak. Akkor volt még megfizethető árú az élelmiszer Magyarországon. Azután, 2022-ben elindult ez az őrült élelmiszerinfláció, pörgette magát felfelé a csillagos égig. Éppen most csináltam számításokat a KSH adatai alapján. A három évvel ezelőtti, novemberi árakhoz képest a kenyér 132 százalékkal ment fel, a vaj 125 százalékkal, a tojás 102%-kal, cukor 78, liszt 60, a tej 58 százalékkal. Más tejtermékek hasonlóan 50 százalék fölött drágultak. Vagyis

három év alatt Magyarországon az élelmiszerek ára olyan szintre ment föl, hogy 2023 óta az uniós átlag felett vannak. Ez azért lehetséges, mert a 27%-os áfa világrekord, ilyen magas áfaszint sehol nincs Európában.

Abban az országban, amelyik ilyen magas élelmiszer-áfát alkalmaz, az élelmiszerárak biztosan meg fogják haladni az uniós átlagot. Óriási eltérések vannak az áfában. A lengyeleknél 4 százalék az élelmiszer áfa, az osztrákoknál 10 százalék. Még a 10 százalék és a 27 között is hatalmas különbség van. Ráadásul Magyarországon a legalacsonyabbak a reáljövedelmek, ami a lakosság jelentős rétegei számára elképesztően nagy napi probléma. Gondoljuk végig, hogy egy négytagú magyar család most idén decemberben átlagban 180 ezer forintot költ élelmiszerre. Ennek az áfatartalma nagyjából 46 ezer forint. Elképesztően nagy összeg. Ráadásul ott a kiskereskedelmi különadó is.

Egy évben félmillió forint csak az élelmiszervásárlás után befizetett adója egy négytagú családnak!

Nyilvánvalóan a felső decilisbe tartozóknak, akik 2-3 millió forintot keresnek havonta nettóban, ez jelentéktelen tétel. Azonban a magyar lakosság kb. 40%-a számára ez akkora kiadási teher, ami a fejlődő országok lakosságára jellemző. Vagyis miközben mi papíron egy fejlett OECD-ország vagyunk, a lakosság körülbelül 40%-a egy fejlődő ország szintjén tud csak fogyasztani, többek között a világrekord áfaszint miatt.

– Miért ennyire magas ez az adó? Nincs is hajlandóság rá, hogy ezen változtassanak?

– Ha jól tudom, a miniszterelnök személyesen ragaszkodik ehhez a magas áfaszinthez, fel nem fogom egyébként, hogy miért. Elegáns formája lehetne egy szociális intézkedésnek, ha mondjuk 5%-os lenne az élelmiszereken az áfa, hiszen a szegény ember is eszik, arra költenie kell mindenképpen. Ha azt nézzük, hogy a gazdag, felső decilisbe tartozók a jövedelmüknek kevesebb mint 10 százalékát költik élelmiszerre, az alsó decilisben lévőknél ez az arány már 40 százalék fölé emelkedik. Náluk gyakorlatilag nem marad semmi, hiszen mellette még fűteni kell, fizetni kell az áramért, a közlekedésre is költeni kell, meg az egészségre, gyógyszerekre. Ezzel elmegy a teljes jövedelme.

Szabad jövedelem a háztartások óriási hányada számára nem létezik. Félre nem tud tenni, nyaralásra, ruházkodásra nem jut.

Tartós fogyasztási cikket végképp nem vásárol ez a réteg.

– Ez azért is rosszul hangzik, mert akik az élelmiszertermelésből élnek, ők is megérzik ezt, hiszen nyilvánvalóan keresletcsökkenéssel jár a szegénység, ez pedig az élelmiszertermelők jövedelmét is veszélyezteti.

– A 2021-22-es év fordulója olyan drámai változást hozott, ami miatt Orbán érezte, hogy valamit lépnie kell, de szerintem rosszul reagált, amikor az árbefagyasztást erőltette. Persze politikailag látványos volt, lehetett mondani, hogy milyen rendes a mi kormányunk, hiszen a fránya kereskedőket most kötelezte a fogyasztói árak befagyasztására. Valójában jobban tette volna, ha ezeken a termékeken az áfát csökkentette volna 5%-ra. Ez nem történt meg, viszont így a kereskedők felhatalmazást éreztek arra, hogy az árbefagyasztás miatti veszteségüket ráterheljék a többi árucikkre, és emiatt azoknak az ára aránytalanul nagyot ugrott. Ez nem történt volna meg, ha nincsen árbefagyasztás. De ha egy ár már felment, utána már nem akarózik annak lemenni. Tehát az történt ebben a nagy élelmiszerár-robbanásban is, hogy a reális kereslettől elszakadva történt olyan áremelkedés, amiről azt gondolták a kormánytagok, hogy amikor majd a kötelező árbefagyasztást megszüntetik, akkor a korábbi szintre csökkennek az árak. Nem így történt. Emiatt van az, hogy az infláció most is kiugróan magas az élelmiszerek vonatkozásában. Éppen tegnap beszéltem egy olyan kiskereskedővel, akinek van hét szupermarketje,

november elején 48 forintért szerezte be a tojást a termelőtől, most december elején meg 72-ért. Ez pont 50%-os áremelést jelent, és a tejet is átlagban 20 százalékkal drágábban veszi.

Ez óriási ugrás, mert novemberig egészen jól kordában tartották az élelmiszerinflációt, de most decemberre teljesen elszabadult megint.

– 2025 állítólag csodálatos évünk lesz. Mitől lesz csodálatos?

– A kormánypropagandával lesz csak csodálatos, mert ennek makrogazdasági alapjai nincsenek. Egyrészt az akkugyárak eszméletlen lejtmenetben vannak, a gumiabroncsgyárak úgyszintén, az autógyártás hasonlóan esik, nincs realitása annak, hogy 2025-ben hatalmas fordulat történne, és újra elkezdenének az emberek autót vásárolni. Tehát a Magyarországon kulcsfontosságú iparágakban semmiféle reális növekedési lehetőség nincs 2025-re vonatkozóan, akkor miben lehet bízni? Nekünk nincsen olyan szinten high-tech iparunk, ami esetleg növekedhetne, gondolok például magas hozzáadott értékű szoftver, vagy egyéb informatikai rendszerek gyártására, azonban ebben Magyarország eléggé lemaradt. A másik pedig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.

A mezőgazdaságunk ebben az évben 13-14 %-ot esett, mert rossz volt az időjárás,

és miután a növénytermelés súlya meghatározó a magyar agráriumban, ezért ha ott kedvező az időjárás, akkor hoz pluszban agrárium GDP-t, viszont, ha szárazság, aszály van, akkor meg óriási zuhanást is tud okozni. Most az idén megint zuhanás történt, de ki tudja, hogy mi lesz 2025-ben? Kívánom, hogy jó idő legyen.

– Egyre többször van, amikor két nap alatt szakad le egy hónapnyi csapadékmennyiség. Nem hiányoznak azok a víztározók, amikkel ezeket el lehetne tárolni?

– De nagyon, és már az is jó lenne, ha a meglévő öntözési infrastruktúrát használnák. Nagyon szépen kiépítették a csatornarendszert Magyarországon, ami az öntözést lehetővé tette. Ezen csatornák nagy részét benőtte a gaz, a bokrok és a cserjék.

– De miért?

– Ellopták az öntözőműveket, a szivattyúállomásokat szétlopták, és még sorolhatnám tovább. Önmagában véve, ha az Alföldön ezt a csatornarendszert feltöltenék vízzel, akkor az a mikroklímát megváltoztatná, párásabb lenne a levegő, magasabb lenne a talajvízszint, ami rendkívül fontos és nagyon szükséges lenne a sikeres termeléshez az Alföldön.

– Itt elsivatagosodásról beszélnek.

– Ez hülyeség. Egyszerűen az van, hogy azokat a rendszereket hagytuk tönkremenni, amelyeket elődeink kiépítettek.

Ahol a Körösök összefolynak,

ha az azoknál meglévő nagyjából 10 vízkivételi művet mind használnák (ma egyet használnak ezek közül), akkor nem lenne pusztító aszály.

Ezek a lehetőségek mind megvannak, ha nincs is pénz újat építeni, legalább tegyük rendbe a meglévőket.

– Mennyibe kerülne rendbe hozni ezeket a rendszereket?

– Csak a rehabilitáció, tehát a meglévő csatornarendszerek kitisztítása, öntöző szivattyúállomások felszerelése az olyan 1000 milliárd forintból megoldható. Egy pusztító aszályos évben körülbelül ennyi a kár. Azaz nagyon hamar, szerintem 3-5 éven belül ezek a beruházások megtérülnének.

– És a 2025-ös évre potens kormányzati forrásból hallunk-e ilyet, hogy foglalkozni kellene ezzel?

– Nem tudok róla. Nincs rá pénz. Most nincs rá pénz, most már semmire sincs pénz egyébként.

– Tehát mit várhatunk 2025-ben?

– Az infláció nem tud már nagyon gyorsulni, mert már Európa élén vagyunk, Közép-Európában egyértelműen, és miután külföldön szinte mindenhonnan olcsóbban beszerezhető a mezőgazdasági nyersanyag és az élelmiszer, és ezt senki nem tilthatja meg, mert uniós tagállam vagyunk, körbevesznek bennünket uniós tagállamok,

ebből adódóan nagy áremelkedés nem lehetséges, mert nyersanyagár oldalról nézve nincsen ilyen nyomás.

A mezőgazdasági nyersanyagárak relatíve stabilak most itt Európában, és ha így nézzük, akkor gabona, olajos magvak árszintje nem tud Magyarországon kiugróan emelkedni, mert akkor importálni fognak. Ugyanez igaz, hogy kiugróan magas exportárakat sem lehet realizálni, ebből adódóan az is a belföldi árstabilitást segíti. Tehát én nem látok veszélyt. Az élelmiszerinfláció lehet, hogy magas lesz az iparcikkek inflációjához képest, de akkor se lesz több 3,5-4%-nál éves szinten. A probléma az, hogy már így is olyan eszméletlen magasak az árak, hogy az a 3-4 százalék már nem oszt, nem szoroz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Thuróczy Szabolcs: Ha 2026-ban is ebben a száraz szarban tapicskolunk, elhagyom az országot
A színész az Ördögkatlanon beszélt arról, mennyire felháborítja a luxus és a politikai közöny. Szerinte Rogán Barbaráék pénzéből akár tanárok béremelését is fedezni lehetne.


Thuróczy Szabolcs az Ördögkatlan fesztiválon ült le beszélgetni Veiszer Alindával. A színész elmondta, hogy Moszkva mellett van egy falu, ahol Aszadtól Janukovicsig mindenki megtalálható. Úgy fogalmazott, Orbán is elmehetne oda a több százmillióval együtt, és „mi meg boldogabban élnénk”.

A Telex által szemlézett beszélgetés elején Rogán Barbara luxustárgyairól beszélt. Szerinte a propagandaminiszter feleségének egyetlen karkötőjéből szinte az egész Ördögkatlan fesztivál kijönne. A Hermès táska ára 23 millió forint, amibe csak zsebkendőt és szájfényt lehet tenni. Azt mondta: „Amikor azt gondolod, hogy az elmebetegségnek nincs már határa! És megy be a Chanel boltba, hogy vesz még egy táskát.”

„A szekrényben lévő táskáiból egy teljes pedagógusi béremelés kijönne.”

Thuróczy szerint szeretne távol maradni a közélettől, de nem tud, mert a politika folyamatosan adja a témát, és ez nagyon feszült hangulatot teremt. „Félreállok az autóval, felordítok az égbe, nem marad bennem, nem leszek rákos. Kiordítom magamból” – mondta. Ha nem így vezeti le a feszültséget, akkor Bödőcs Tiborral sms-ezik. Szerinte a nagyjából 10 ezer üzenetükből akár 400-500 percnyi anyag is lehetne, ha egyszer kiadnák.

A rendszerváltás idején még a Fideszre szavazott, mert vidéki fiatalként nem érzett más pártot magához közel. Úgy látta, az SZDSZ túl budapesti volt, az MDF pedig kevésbé szólt a fiatalokhoz. Most úgy fogalmazott: „Az MDF már egy jó minőségű tokaji bor ehhez a koccintókultúrához képest, amit ma politikának nevezünk”. Torgyán József, Kuncze Gábor szerinte szórakoztató emberek voltak, Kupa Mihály pedig összetett mondatokban beszélt. Úgy érzi, a politika teljesen megváltozott, de „ennek egyszer vége lesz, mert csak a pénz érdekli őket, és csak erről tudnak beszélni”.

„Ma egy kurvajó országban Sára Sándor, Ungváry Krisztián meg Jankovics Marcell lenne a jobboldal” – mondta, hozzátéve, hogy ma ezt Bede Zsolt és Menczer Tamás képviseli.

A jövőjéről úgy nyilatkozott, nyugodtabb életet szeretne, „hogy kicsit felszabaduljon a társadalom, és fasza, fontos dolgokra lehessen koncentrálni”. A 2026-os parlamenti választásra és a lehetséges változásra is utalt: „Ha nem így lesz, akkor én biztosan elhagyom az országot, elmegyek Rijekába.”

Szerinte „ha jövőre megint ebben a száraz szarban fogunk tapicskolni, akkor végünk van”.

Szóba került Magyar Péter is, akiről Thuróczy azt mondta, „hihetetlen, amit kap” a Fidesztől és a holdudvarától, és „másfél év alatt meg is őszült a csávó”.

Színészként felháborítja, hogy a kormány milyen kulturális produkciókat támogat. „A tündöklő középszer dorbézol, égetik a pénzt, mintha nem lenne holnap” – mondta. A legtöbb kiemelt alkotást megnézi, így a Hunyadit is, de elaludt rajta. Szerinte „rengeteg ember van benne, akit szeretek, de ha én játszottam volna benne, röhögőgörcsöt kaptam volna magamon ebben a jelmezben”. A Tenkes kapitányáról viszont azt mondta, hogy jól volt megcsinálva, remek színészi játékkal. A Hunyadival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Itt meg nyammogás van, nincs igazán brutál erejű, jó színészet. Szarok a szövegek, pedig lehetett volna ezt igazi, valós, jó párbeszédekkel csinálni.”

A beszélgetésben még szóba került a Pintér Bélához fűződő viszonya, nehezen induló pályája és az alkoholizmus is. Elmondta, hogy nagyon szereti az olyan feltörekvő előadókat, mint Beton.Hofi, Pogány Induló vagy Carson Coma. Úgy érzi, a hatalom „MSZMP KB, munkásőrhangulatban” áll hozzá a művészekhez, és „Azahriah számait elemzi a Mandiner”. Majka Csurran, cseppen című száma azért tetszett neki, mert sok emberhez eljutott. Szerinte a kormány felháborodása Majka főbelövős performanszán öngól, hiszen fél éve még azt mondták, a számhoz nincs közük, most viszont felvállalják, hogy róluk szól. „De ez már ebben az évben vagy a tizedik vagy huszadik öngól” – tette hozzá.

A teljes beszélgetést Veiszer Alinda csatornáján lehet megnézni és meghallgatni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: