KULT
A Rovatból

Gyerekként egy szobában élt három férfivel, eltemette a feleségét és a lányát, és a festés teszi boldoggá – Pierce Brosnan 70 éves

Már Roger Moore után majdnem ő kapta James Bond szerepét, Timothy Dalton azonban kiütötte a nyeregből. Mégis övé lett Hollywood egyik legtartósabb házassága és karrierje.

Link másolása

A nyolcvanas évek éppen csak elkezdődtek, Pierce Brosnan pedig első feleségével, az ausztrál színésznővel, Cassandra Harrisszel épp a második jelzáloghitelüket vették fel a Wimbledonban lévő házukra, hogy a tengerentúlon, Los Angelesben próbáljanak szerencsét. 1980-ban aztán Brosnan a Hosszú nagypéntek című filmben debütált egy névtelen szereppel, ahol az „1-es számú ír férfit”, egy IRA-gyilkost alakított, aki fegyvert fogott a főszereplő Bob Hoskinsra. Egy évvel később pedig megkapta a főszerepet az Újvilági rapszódia (1981) című minisorozatban, amely az ír bevándorlásról szólt a nagy éhínség idején. Brosnan ezzel a portfólióval telepedett le Hollywoodban, és kibérelt egy használt fehér AMC Pacert heti 50 dollárért, hogy elguruljon vele az első meghallgatására.

Útközben azonban az autó lerobbant. Brosnan lesétált a Laurel Canyon dombjain a casting helyszínére. Megérkezett, felvett egy a fürdőnadrágot, és megszerezte a szerepet.

Természetesen még nem a 007-es titkos ügynökről van szó… A Remington Steele című tévésorozat meghallgatásának története ez, amelyben Pierce egy fiatal kalandort alakított, aki egy nyomozócégnél dolgozott. Az 1982 és 1987 között futott széria sztárrá tette őt az Egyesült Államokban, sőt azon kívül is. A sikert azonban később tragédia követte, 1991-ben ugyanis a felesége és három gyermekének anyja elhunyt petefészekrákban, mindössze 43 évesen. A továbblépés pedig nehéz volt.

Idegenekkel osztozott egy panzió szobáján

Pierce Brosnan Droghedában, Írország egyik legrégebbi városában született 1953. május 16-án, saját elmondása szerint pedig a felcseperedése nem volt túl vidám. „A gyerekkorom nagyon magányos volt” – árulta el a színész egy 1997-es interjúban. Ő volt az egyetlen gyermeke az ápolónőként dolgozó Could Smith-nek, és Thomas Brosnannek, aki ácsként kereste a kenyerét. „Egy kisvárosban nőttem fel Dél-Írországban. Nem ismertem az apámat. Egészen kicsi voltam, amikor elment, így az anyám és a nagyszüleim gondoskodtak rólam. Anyukám nagyon bátor volt. Merész lépéseket tett, hogy Angliában ápolónő lehessen. Egy jobb életet akart nekünk. Akkor jött csak haza, amikor tudott. Évente nagyjából kétszer.”

Következésképpen Pierce a nagyszülei gondjaira volt bízva. A haláluk után azonban sajnos a rokonok nem tudták magukhoz venni a kisfiút, ezért egy ideig egy panzióban élt.

„Egy Eileen nevű hölgyhöz küldtek lakni, akinek volt egy panziója a város egyik szegény negyedében. Neki voltak saját gyerekei, én pedig felköltöztem az emeletre a lakók közé, akik mind felnőtt, dolgozó férfiak voltak. Az egyikük a malomban melózott, a másikuk egy pénzintézetben. A szoba végében volt az én kis matracom, körülötte függönnyel, hogy ne jöjjön be a napfény, amikor a felnőttek megérkeznek” – emlékezett vissza a színész.

Brosnan 1964-ben, 11 éves korában költözött Londonba, hogy ott lakjon az anyjával és annak új férjével, William Carmichaellel. „Örültem, hogy újra az édesanyámmal élhetek. Végre volt egy anyukám!” – mondta évekkel később a filmsztár, akit a mostohaapja vitt el a moziba, hogy megnézze élete első Bond-filmjét, a Sean Connery főszereplésével készült Goldfingert (1964).

Az iskolatársai által csak "Írnek" becézett Brosnan hamar érdeklődni kezdett a humán tudományok iránt. A középiskolát 16 évesen hagyta ott, hogy a tekintélyes Saint Martins Facultyban művészetet tanuljon (illusztrátor szeretett volna lenni), később pedig három évig a King's Crossban található Drama Middle Londonban sajátította el az előadóművészetet, amelyben később olyan ismert színészek is megfordultak, mint pl. Colin Firth, Michael Fassbender vagy Emilia Clarke.

Házasság és temetés

A hetvenes évek második felében találkozott Cassandra Harrisszel. „Mielőtt észrevettük volna, már szerelmesek is voltunk” – vallotta be a színész. Harris ausztrál volt, de a kapcsolatuk kezdetén ő is áttette a székhelyét Londonba. Nem egyedül érkezett, volt két gyermeke, Charlotte és Christopher, akiket az apjuk halála után Brosnan nem habozott adoptálni: „Nem éreztem magam igazán apának, nem is voltam apa, egyszerűen csak Pierce voltam. Majd hirtelen én lettem Pierce papa. Azt szerettem volna, ha a gyerekeim rengeteg szeretetet kapnának az életükben, különösen, amíg gyerekek. Arra törekedtem, hogy megismerjék a szeretet igazi erejét” – nyilatkozta korábban a színész.

Brosnan és Harris 1977-ben házasodtak össze, Cassandra pedig 1981-ben Bond girl lett a Szigorúan bizalmas című filmben, Roger Moore partnereként. Ennek a szerepnek köszönhetően ismerkedett meg Brosnan Cubbyval, azaz Albert R. Broccolival, a franchise producerével.

1983-ban megszületett az első közös gyermekük, Sean Brosnan. Cassandra betegségét 1987-ben diagnosztizálták, mialatt Brosnan Indiában forgatta a Gazemberek című filmet. 1991-ben bekövetkezett halála után így a színész özvegyen maradt három gyermekkel. „Hogyan folytatod egy ilyen tragédia után? Lassan. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon lassan. Mert fáj. De fontos, hogy elviseld. Mert ez nem múlik el” – mesélte a gyász időszakáról.

Mivel Pierce nagy sikert aratott a Remington Steele című tévésorozatban, ez tulajdonképpen lehetőséget adott neki arra, hogy találkozzon az apjával, akit kisfiúkora óta nem látott. Thomas ugyanis felvette a kapcsolatot a fiával. Amikor újra találkoztak (egy írországi szállodában), az idősebb Brosnan bocsánatot kért Pierce-től, amiért elhagyta őt. A színész elmondása szerint együtt töltöttek egy vasárnapot, megittak néhány korsó Guinnesst, majd elváltak az útjaik: „Nagyon jól tudott fütyülni, és jót séltáltunk. Nagyjából ennyit tudok róla.”

Bond és az új szerelem

1994-ben Pierce élete gyökeresen megváltozott. Timothy Dalton után (aki mindössze két filmben alakította az MI6 ügynökét) ugyanis őt választották ki a következő James Bondnak.

A pletykák, miszerint ő lehet a következő 007-es, már évek óta keringtek a szakmán belül, igazából már a Remington Steele után őt akarták eleinte a producerek, de akkor végül túl fiatalnak találták, és Daltoné lett a szerep.

Két mozifilmmel és a franchise-on belül egy nagyobb szünettel (1989 és 1995 között nem mutattak be új Bond-kalandot) később azonban végre biztossá vált, hogy ő lesz James Bond ötödik megszemélyesítője. Végül 1995 és 2022 között 4 filmben (Aranyszem, A holnap markában, A világ nem elég, Halj meg máskor) alakította a legendás karaktert. Ez idő alatt, 1997-ben kapta meg saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ugyanebben az évben (1994) Brosnan megismerkedett Keely Shаye Smith újságírónővel, miközben mindketten Mexikóban nyaraltak, és rögvest egymásba szerettek. 1997-ben megszületett első közös gyermekük, Dylan. 2001-ben házasodtak össze Írországban, és szintén abban az évben jött a világra a második csemetéjük, Paris. Brosnan és Smith Hollywood egyik legstabilabb párját alkotják jelenleg is, a kapcsolatuk immár 29 éve tart. A színész a házasságuk titkáról egy interjúban elárulta, hogy az a „mindennapi munkáról, az apró problémák megoldásáról, illetve egymás szeretetéről és kedveléséről” szól. 2003-ban azonban egy újabb szerencsétlenség árnyékolta be Brosnan életét: nevelt lánya, Charlotte ugyanabban a betegségben halt meg, mint az édesanyja, Casssandra, ráadásul majdnem ugyanannyi idősen, 42 éves korában.

Sosem tűnt el

James Bond megformálóit eddig nem igazán sújtotta szakmai átok. Ez azt jelenti, hogy ha a színészek esetleg nem is tudták ugyanazon a szinten tartani a népszerűségüket és sikereiket a szereptől való visszavonulás után, a süllyesztőben sosem tűntek el (kivétel ez alól a mindössze egy filmmel rendelkező George Lazenby, és talán Roger Moore-ról sem mondhatjuk el, hogy maradandót alkotott volna később).

Sean Connery, Timothy Dalton és Pierce Brosnan mindenesetre azután is kaptak remek lehetőségeket, miután szögre akasztották a kémes kütyüiket.

Brosnan például kasszát tudott robbantani a két Mamma Mia!-filmmel (2008, 2018), és a különféle blockbusterek (Percy Jackson és az olimposziak – Villámtolvaj, Black Adam) mellett dolgozott többek között Roman Polanskival (Szellemíró, 2010), Susanne Bierrel (Csak a szerelem számít, 2012), Edgar Wrighttal (Világvége, 2013), Roger Donaldsonnal (November Man, 2014), az Aranyszem után újra Martin Campbell-lel (Az idegen, 2017), legközelebb pedig a veterán Phillip Noyce (Halálos nyugalom, Férfias játékok, Végveszélyben, A csontember, A csendes amerikai) irányítása alatt készülő akciófilmben, a Gun Monkeysban láthatjuk, ami egyben a 2022 júliusában elhunyt James Caan utolsó filmje.

Prominens filmes díjakat sosem kapott (Oscarra eddig nem jelölték, Golden Globe-ra azonban már kétszer is: az 1985-ös Nancy Astor című minisorozat mellékszerepéért és a 2006-os Matador című film főszerepéért), ám ez őt egyáltalán nem zavarja.

És hogy mi a helyzet mostanság a 70 éves Brosnannel, ha épp nem dolgozik? Nos, jelenleg főként Hawaiin tölti a mindennapjait a feleségével. Visszatért élete első nagy szenvedélyéhez, a portréfestéshez, amelynek ideje nagy részét szenteli, sőt, a képeiből már kiállítást is rendeztek. A négy gyermekétől azóta négy unokája született, és mint minden büszke nagypapa, ő is gyakran oszt meg fotókat a kicsikről az Instagramon.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET: