Bach legnépszerűbb munkáit a felesége szerezte?
Johann Sebastian Bach legnépszerűbb darabjait igazából a felesége írta – állítja Martin Jarvis, az ausztrál Charles Darwin Egyetem zeneprofesszora. Ám ebben az esetben már nem pusztán arról van szó, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll.
Az elmúlt fél évszázad legnagyobb zenetörténeti felfedezése szerint Bach második felesége, Anna Magdalena volt a szerzője Bach néhány nagyobb művének, többek között a csellószviteknek. Jarvis professzor ezt bizonyítani is tudja. A tudós, aki először 2006-ban hozakodott elő az elképzelésével szkeptikus társai előtt, éveket töltött a bizonyítékok összegyűjtésével, a kézírásokat és kéziratokat összehasonlító tanulmányozással.
Egy új dokumentumfilm a tinta és az írás stílusának elemzésének részletezésével bizonyítja: Bach nejének nagyobb befolyása volt a dolgokra, mint azt korábban gondolták. A brit zeneszerző, Sally Beamish által bemutatott, és a Baftának (Brit Film és Televíziós Akadémia – a szerk.) jövő héten lejátszandó filmje egy amerikai törvényszéki tudóst mutat be, aki elemezte a zeneszerző aláírását és híres kispartitúráit. A Bach feleségének írása címet viselő dokumentumfilm szerint Anna írta a csellószviteket, a Goldberg-variációk áriáját, de még A jól hangolt zongora első részének első prelűdjét is.
Ária, Goldberg-variációk
Jarvis professzor célja, hogy felforgassa a szexista konvenciókat arról, hogy egy zeneszerző "kizárólagosan csak férfi szerző" lehet és végül helyére tegye Bach feleségét a fejekben és a történelemkönyvekben. Heidi Harralson, egy törvényszéki okiratvizsgáló is meggyőződött már arról, hogy valószínűbb, hogy a szerző Anna, mint hogy maga Bach. Annyira biztos benne, amennyire az csak lehetséges "a tudományos bizonyosság ésszerű keretein belül".
Míg Annát Bach késői műveinek átírójaként tartja nyilván a történelem, kutatók úgy találják, hogy a kézírásban nincs meg a kizárólag másolókra oly jellemző "lassúság és nehézkesség", ellenben valószínű, hogy saját kútfőjéből származik. Az akkori női zeneszerzőket ugyanis úgy ismerték, mint akik a munkájukat egy rokon férfi nevével közölték. A kispartitúrák számos javítására is rámutattak, amelyeket Anna kezelt, szignózott és valószínűleg maga is komponált, amint végigment a darabokon.
A jól hangolt zongora, prelűd és fúga
Bearnish szerint az elképzelés fontos kérdéskört feszeget a női zeneszerzőkről és hatalmas befolyása lehet arra, hogy a fiatal nőkben biztos legyen a remény: mindez ma is megtehető. "Amit lenyűgözőnek találok, a kérdés, amit feszeget: hogy a zenét mindig egy ember írja és hogy az összes nagy mester csak férfi lehetett", mondja. Harralson állítja: "Azt hiszem, Anna a szerző. A bizonyíték inkább az ő javára szólnak, mint Bachéra."
Anna Magdalena kézírása