hirdetés

KULT
A Rovatból
hirdetés

Attenborough új filmjétől titokban kicsit a covidnak drukkolunk – Az év, amikor a Föld megváltozott

A természetnek legalábbis nagyon jót tett ez az egy év, amíg az embereket globális szobafogságra ítélte a koronavírus. David Attenborough az Apple TV+ új dokumentumfilmjében meséli el, miért.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Apple TV+ - szmo.hu
2021. április 17.

hirdetés

Immár egy éve, hogy az internetről, a tévéből a rádióból, a plakátokról ömlik ránk a koronavírus borzalmait bemutató tartalom. Szinte elképzelhetetlen, hogy lehet készíteni a járvány pozitív hatásairól is filmet, de az Apple TV+-nak sikerült azzal, hogy nem az ember perspektíváját választották, hanem a Föld élővilágának emberen kívül eső részét - velük pedig csodát művelt ez a számunkra viszontagságos egy év. David Attenborough azt is elmondja, miért.

Kamera pásztáz végig a világ legnagyobb városainak kihalt utcáin, egyiken-másikon egy-egy szarvascsorda vagy pingvincsoport botorkál. Szinte várjuk, hogy valahonnan berobbanjon Will Smith egy sereg zombival a háta mögött, de ez nem az a film. A fikció a valóságba csúszott, és bár zombik nincsenek, az üres utcák túlságosan is ismerősek. A Föld bezárt, de a kamera forog: míg az operatőrök szétszélednek a világban, hogy üres utcákat és a hirtelen jött szabadságban lubickoló állatokat forgassanak, addig Attenborough londoni otthonában narrálja a történteket.

Ismét ő a természet szóvivője, ezúttal arról mesél, hogyan is éli meg maga az emberen kívüli élővilág a bolygón átsöprő pandémiát, és nem árulok el túl nagy spoilert, ha annyit mondok: köszöni szépen, nagyon élvezi.

A világ kedvenc természettudósa egyáltalán nem lazsál attól még, mert szobafogságra kényszerül: amellett, hogy a szóban forgó filmet narrálta, saját sorozatot is forgatott a BBC számára úgy, hogy ki sem tette a lábát a házából: Perfect Planet (Tökéletes bolygó) című szériát ősszel mutatták be. A Greta Thunbergről készített háromrészes sorozat második részében - amelyet jövő héten vetít le a BBC - szintén fáradhatatlanul hívja fel a figyelmet a klímaválság egyre kevésbé láthatatlan veszélyeire. Közben arra is volt ideje, hogy az Apple streamingcsatornája számára narráljon egy másikat, ez lett az Egy év, amikor a Föld megváltozott.

Ha az emberiség utóbbi egy évéről készülne dokumentumfilm, lélegeztetőgépek, kifáradt orvosok, védőfelszerelésbe burkolózott ápolók közt forogna a kamera. A természet perspektívája teljesen más: az egész filmet jellemzi a rengeteg nagytotál a teljesen kihalt utcákról. Mintha csak azt akarná érzékeltetni a kamera, milyen lenne, ha kihalna az ember – amelyhez Attenborough tavalyi filmje szerint közelebb vagyunk, mint gondolnánk -, mit is lépne a bolygó?

A pandémia elején sorra érkeztek a hírek, amelyek már akkor jól mutatták a járvány következményeit az ökoszisztémára. A hosszabb-rövidebb leállások miatt csökkent a szén-dioxid koncentráció a levegőben, tisztulni kezdtek a vizek, Velencében a gondoladömping hiányában ismét látni lehetett a csatornák alját. Az év, amikor a Föld megváltozott stábja felkerekedett, hogy konkrét eseteken keresztül mutassa be az emberek eltűnésének hatását elsősorban az állatvilágra.

hirdetés

A Föld lecsendesedett, ennek látják, vagy inkább hallják szó szerinti előnyét például a gepárdok, akik a szafarit ellepő dzsipek dübörgése nélkül könnyebben hívják magukhoz jellegzetes csipogásukkal kölykeiket. A bálnák ugyancsak könnyebben kommunikálnak a teherhajók okozta zaj híján, ahogy San Francisco koronás verébsármányai is évek óta nem látott, termékeny párzási időszak előtt állhatnak így, hogy a dübörgő forgalom nem nyomja el nászdalukat.

A tengerpartok kiürülését titokban a pingvinek is megköszönik, akik többször indulhatnak vadászni az állandó emberi asszisztencia nélkül, a bőséges táplálék pedig az utódnemzésre és az egészségükre is jótékony hatást gyakorol. De köszönik szépen a teknősök is, akik így végre nyugodtan tudnak költeni a tengerpartokon.

Vannak azonban olyan állatfajok, amelyek számára elsőre hátrány az ember eltűnése, ám bámulatosan gyorsan alkalmazkodnak a hirtelen változáshoz. Egészen érdekes a japán Nara templomai közt élő őzek és szarvasok sorsa, akik a turistákkal hirtelen a legfontosabb táplálékszerzési módjukat is elveszítették: a rizskeksz kunyerálását. A dokumentumfilm lenyűgözően mutatja be, hogy

míg az emberek a bezártsághoz próbálnak nyögvenyelősen alkalmazkodni, addig az állatoknak milyen könnyen megy az, hogy ismét szabadabban élhetnek.

Attenborough jókedvűen sorolja a példákat, az újra és újra visszatérő kihalt utcák pedig már nem is hatnak annyira apokaliptikusan: egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a pandémiával ugyan az emberiség szenved, a természet viszont ismét levegőhöz jutott.

Attenborough azonban nem lenne Attenborough, ha a film azon a pontján, ahol a sokadik boldog állatábrázat után már inkább csak legyintenénk, hogy jó, tényleg dögöljünk ki inkább mind, nem nyújtana segítő kezet, és nem mondaná el a tőle megszokott életigenléssel, hogy van ám kiút.

És még csak nem is az, hogy kollektív tarkónlövéssel végezzük ki az embereket, hadd térhessenek vissza a benzinkutakra a vízilovak, az utcákra a sakálok. A film tanulsága az, hogy a világ tanuljon az elmúlt egy év tapasztalataiból, hiszen sosem volt még az emberiség megjelenése óta példa arra, hogy éles kísérletben figyelhettük meg, mi történik, ha az embert, amennyire lehet, kivonjuk az egyenletből. Már a kisebb változások is kulcsfontosságúak lehetnek a természet számára: a tengerpartok éjjeli lezárása, vagy a hajóforgalom átszervezése úgy, hogy kevésbé zavarják a bálnákat. A film tágabb üzenete pedig egybecseng Attenborough egyre sürgetőbb mondanivalójával, amelyet hosszú ideje hangoztat:

meg kell találnunk a megfelelő módot, hogyan éljünk összhangban a természettel a kizsákmányolás helyett, mielőtt még túl késő lenne az emberiség számára.

Az Egy év, amikor a Föld megváltozott április 16-tól elérhető az Apple TV+ kínálatában.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Az alkohol feloldja a gátlásainkat, aztán az egész életünket is - erről szól az Oscar-díjas Még egy kört mindenkinek

A legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj nyertese ítélkezés nélkül mesél róla, mit adhat és mit vehet el az alkohol.
Fotó: ScarletPleasure/YouTube - szmo.hu
2021. május 03.

hirdetés

Milyen lehet egyfolytában spiccesnek lenni? Persze, ez a kérdés Magyarországon magas labda: mindannyiunknak van egy haverja, nagybácsija, felső szomszédja, aki évek óta csavaros kiflivel indítja a napot.

Na de mi itt most nem a részegségről beszélünk! Csak a szalonspiccről, amivel az ittas személy nem írja ki magát a kultúremberek köréből, nem borogat állólámpákat, és nem köt ki a HR-es kolléga szájában a céges bulin.

Szóval, vajon mi történik, ha mikrodózisban ugyan, de szünet nélkül adagoljuk magunknak az alkoholt? Segíthet-e a szorongásainkat magunk mögött hagyva, intenzívebben megélni az emberi kapcsolatokat? Előhívhatja-e a párunk, hivatásunk, életünk iránti régi szenvedélyt?

A Még egy kört mindenkinek című dán film cseppet sem szájbarágós, hanem nagyon is érzékeny módon járja körül a kérdést, amivel idén Thomas Vinterberg (a Dogma95 egyik alapítója, többek közt a Születésnap rendezője) bezsebelte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is.

A film négy gimis tanár történetét meséli el, akik a fenti kísérletbe kezdenek - szigorúan tudományos céllal. Elhatározzák, élesben tesztelik egy filozófus elméletét, miszerint ha mindig van néhány ezrelék alkohol a vérünkben, attól a saját kreatívabb, szociálisabb, egyszóval jobbik énünkké változunk.

Hogy a főhőseink éppen tanárok, az sem lehet véletlen. Különféleképp ugyan, de mindannyiukat ugyanaz az életközépi válság sújtja: a házasságuk kihűlt, az értelmiségi pálya nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és belefáradtak, hogy hülyegyerekek fejébe verjék bele a kötelező minimumot. (Ugyanez a karakter kesernyés, kelet-európai humorral fűszerezve bukkan fel A bolond egy napja című lengyel filmben. Na meg minden második magyar középiskolában.)

hirdetés

Tommy, Peter, Nikolaj és Martin tehát bele is csapnak az emberkísérletbe. Permanens piálás veszi kezdetét a szünetekben előkerülő laposüveggel. És a csoda meg is történik: szebben szól a kórus az énekórán, és a tesiórán is jobban sikerül a focimeccs. Legjobban mégis a töritanárnak, Martinnak működik a minidózis. Őt Mads Mikkelsen (Ádám almái, Casino Royale, A vadászat) alakítja, aki nagyfokú érzékenységgel hozza a tépelődő karaktert. Martin visszatalál a családjához, felpezsdíti a széthullóban lévő házasságát, sőt, a diákok lanyhuló figyelmét is sikerül magára vonnia.

Egyre nagyobb szenvedéllyel ecseteli például, mi köti össze Churchillt, Hemingway-t és az Európai Bizottság egykori elnökét, az Orbán Viktort kedélyesen megpaskoló Jean-Claude Junckert. Naná, hogy a pia! Hát nem éppen attól voltak ilyen zseniálisak, hogy ők is egyfolytában be voltak nyomva?

Csakhogy az etanol nem bizonyul jó barátnak, még szigorúan kontrollált mennyiségben sem. Először csak az ajtófélfa jön a hőseinknek a tanáriban, azután alattomos lassúsággal, építőkockánként kezd szétesni az addig egyben tartott életük.

A film méltán vígjáték és dráma egyszerre, hiszen helyenként már-már börleszkbe hajlik, amit láthatunk, például amikor már a tőkehalat sem sikerül megvásárolni a szupermarketben. Nagyon nem… fájdalmasan nem. Gulyás Marci a Partizánban úgy jellemezné a helyzetet, hogy “méltóságdeficites”.

Mert hát éppen az a buli az alkoholban, hogy percek alatt bontja le a társadalmi szerepekből összetákolt felettes énünket. Éppen ettől olyan kellemes és felszabadító - de csak a legelején. És mint azt a film is példázza, ha valaki stabil szociális háló nélkül fogyasztja az alkoholt, azt végül az alkohol fogja elfogyasztani. Így szinte előre kódolt a tragédia is.

Na jó, mondhatnánk, de ki az a hülye, aki - akárcsak Martinék - folyamatos részegséggel próbálkozik? Hiszen borítékolható, hogy nem lesz jó vége. Csakhogy épp ez a lényeg: szépíthetjük, de valójában sose lesz jó vége. Legyen szó egy átpiált estéről vagy évtizedről, mindig befizetjük az árát.

Magyarországon és Dániában egyaránt százezrek isznak kiégettség ellen, szorongásból, terápia helyett. Mert a gyerek ordít, mert kizsigerelte őket a váltott műszak, mert hó végére már egy mozira sem maradt pénz. Mégis abban nőttünk fel, hogy egy kokainnal vetekedő kemény drog filléres élvezeti cikk, a közösségi élet szerves része. A megalázó vergődésünk meg utólag csak egy jópofa sztori.

Hogy ezek szélsőséges gondolatok? Meglehet, de éppen attól erős ez a történet, mert két aperolos szelfi közt elgondolkodtat az alkohol szerepéről a kultúránkban és a személyes életünkben. Vinterberg filmje kellő alapossággal közelíti meg ezt a sokrétű témát, nem tukmál kétmondatos bölcsességeket, és láttatja: az alkohol önmagában nem jó és nem rossz, de a tűzzel játszunk, ha rábízzuk magunkat.

A Még egy kört mindenkinek valamelyest megidézi a Dogma-mozgalom alapelveit, például azt, hogy a rendező nem alkotást próbál létrehozni - ehelyett a pillanatot, magát az életet mutatja be a lehető leghitelesebben. Már csak ezért is jó, hogy a történetet nem a végső összeomlás, hanem egy szédületes parti képei koronázzák meg.

A forgatásra árnyékként vetül, hogy itt debütált volna színészként a rendező 19 éves lánya, Ida, aki azonban egy autóbalesetben elhunyt. Vinterberg és Mikkelsen utólag úgy látják: ez a tragédia hozzájárult, hogy összességében mégis egy életigenlő, az életet ünneplő film szülessen.

A parti egy ugrással végződik, ami mögött nincsen öngyilkos szándék. Egyetlen kimerevített képkocka az egész. Ebben a megállított pillanatban hagyjuk ott a hőseinket, ahogyan ivás közben is kilépünk az idő kényszeréből - de azért tudjuk, mi a folytatás. Ismerjük a gravitációt, és hogy innen csak lefelé vezethet az út. Hogy a megsemmisülés, vagy csak egy csúnya másnap felé? Ezt már a nézőre bízzák.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

A 94 éves Békés Itala Müller Péter Sziámi versével köszönti az anyák napját

A verset a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész felkérésére írta Sziámi.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 02.

hirdetés

A 94 éves Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész

Müller Péter Sziámi: Kár, hogy soha nem lehettünk egyidősek című művét mondja el Anyák napján.

A szerző a művésznő felkérésére írta meg a verset - írja a Színház.online.

VIDEÓ: Müller Péter Sziámi versét Békés Itala mondja el


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Zenei menedzserek: 4,5 millió beoltottnál engedélyezze a kormány a koncertek megtartását is!

A szervezet szerint több külföldi tesztkoncert is bebizonyította, hogy nem jelentene nagyobb kockázatot a zenés-táncos rendezvények engedélyezése a védettséggel rendelkezők számára.
Címkép: Flickr - szmo.hu
2021. május 02.

hirdetés

A zenés-táncos rendezvények ugyanolyan biztonságos kikapcsolódást nyújtanak a védettséggel rendelkező közönség számára, mint egyéb - már engedélyezett - kulturális szolgáltatások – véli a mintegy 300 hazai zenei produkciót képviselő Zenei Menedzserek Egyesülete (ZEME).

Ahogy arról korábban írtunk, szombattól védettségi igazolvánnyal látogathatóak a színházak, a mozik, a cirkuszok, az uszodák, az edzőtermek, a jégpályák, az állatkertek, a múzeumok, a játszóházak, a szállodák, az éttermek belső terei, valamint a sportrendezvények is. Álló közönség előtti könnyűzenei koncerteket azonban továbbra sem lehet tartani.

A szervezet szerint több külföldi tesztkoncert is bebizonyította, hogy nem jelentene nagyobb kockázatot a zenés-táncos rendezvények engedélyezése a védettséggel rendelkezők számára.

A zeneipari szervezet arra kéri a kormányt, hogy ossza meg a szakmai szervezetekkel a koncertek nyitására vonatkozó terveit, hogy tervezhető legyen annak a sok tízezer embernek a munkája, akik ebben a szektorban dolgoznak.

A szervezet javaslata, hogy a nyitás következő fázisában, 4,5 millió beltottnál engedélyezze a kormány a koncertek megtartását is.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT

Az Álarcos énekes második győztese lesz az X-Faktor új műsorvezetője

Miller Dávid a Reggeli című műsorban már kipróbálhatta a műsorvezetést, most ő lesz a zenei tehetségkutató legfiatalabb házigazdája.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 04.

hirdetés

Tavaly a koronavírus-járvány miatt elmaradt az X-Faktor jubileumi, tizedik évada, ám idén ősszel bepótolja az RTL Klub, már javában zajlanak a válogatók országszerte.

Utoljára 2019-ben láthattuk a zenei tehetségkutatót a csatornán, akkor még Kiss Ramóna volt a házigazda, ő azonban időközben átigazolt a TV2-höz, így egyelőre csak találgatni lehetett, hogy az új évadot ki fogja majd vezetni.

Nos, a kedd esti Fókuszban lehullt a lepel: Miller Dávid lesz az új műsorvezető.

Ő Miller Zoltán színész-énekes, és Ullmann Mónika színésznő fia, aki színészként, énekesként és műsorvezetőként is tevékenykedik. Ismerős lehet például a Pappa Pia című filmből, az Álarcos énekes című műsorból, amit tavaly meg is nyert, és már jó ideje az RTL Reggeli című műsorának is az egyik műsorvezetője.

"Én most ezekbe így belecsöppenek, és nagyon-nagyon élvezem. Iszonyatosan durva dolgok történnek velem most ezen a téren. Nagyon várom, mert a családban tök sok művészeti ág le van már fedve, ez pedig még nincsen. Én vagyok az első, aki műsorvezetéssel foglalatoskodik, úgyhogy izgalmas..."

- mondta a fiatal híresség.

Ezzel ő lesz az X-Faktor legfiatalabb műsorvezetője. Érdekesség, hogy éppen egy nappal a születésnapja előtt érkezett a bejelentés, ugyanis május 5-én ünnepli a 25. születésnapját.

hirdetés

VIDEÓ: A Fókusz riportja


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: