KULT

...a szomszéd tehene valami mélyen magyar húrt pendít bennünk – de nem az üres, melldöngetős értelemben

Kalamár Tamás új sorozata nem ígér sokat, de azt betartja: szórakoztató, humoros sorozat ripacskodás és kínos szappanoperás közhelyek nélkül.

Link másolása

Kalamár Tamást lehet szeretni vagy nem szeretni, de a hazai tévézésben azon kevesek egyike aki – állandó „tettestársa”, Ondruss Ilona producer támogatásával –, nem külföldről átvett tartalmakat magyarít jól vagy rosszul, hanem saját ötletből fejleszt sorozatokat.

A külföldi licencműsorok mellett leggyakrabban az az érv, hogy külföldön már beváltak. Csakhogy ez sem garancia semmire. Az Árulók úgy tűnik, bejött, de A séf meg a többiektől például egy évad után elköszönt az RTL. Azt nem tudom, mennyivel olcsóbb megvenni egy külföldi ötletet, mint sajátot fejleszteni, de tekintve a külföldi és itthoni bérek közti különbségeket kétlem, hogy jelentős összegről van szó.

Persze a saját ötlet sem jelent automatikus sikert. Elég Kalamárnál maradnunk. Míg a Barátok közt a rendszerváltás utáni hazai tévézés egyik sikertörténete (üzleti értelemben mindenképp), a Bátrak földjének – bár impozáns kísérlet volt magyar kosztümös sorozat létrehozására – egy évad után nem lett folytatása (habár a félmilliói körüli nézettség azért nem olyan rossz).

Az új sorozat címe „…a szomszéd tehene” telitalálat. Túl azon, hogy a furcsa, mondhatni „unortodox” írásmód figyelemfelkeltő, valami mélyen magyar húrt pendít bennünk, de nem az üres, melldöngetős értelemben.

A „dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitást mindannyian ismerjük, sokan voltunk elszenvedői vagy épp elkövetői, és tökéletesen szimbolizálja azt, amit szebben úgy szoktak mondani, „a turáni átok”: a széthúzást, amit az én életemben még sosem járattak annyira csúcsra, mint az utóbbi 10-12 évben.

Az alapsztori nagyon egyszerű: Laci (Csizmadia Gergely) és Béla (Pavletits Béla) gyerekkoruk óta elválaszthatatlan jóbarátok. Együtt nőttek fel, együtt voltak katonák, egymás mellett laknak egy lakóparkban, és az első epizódban együtt ünneplik meg gyerekeik érettségijét.

A rafkós Laci egy fitnesztermet üzemeltet, a kicsit „nerd” Béla pedig saját könyvelőirodáját vezeti. Az idillnek azonban hamarosan vége lesz, mert közéjük áll a pénz. Laci – aki látszólag menő üzletember, valójában egyik napról a másik napra élő link szerencsevadász – ugyanis uzsorahitelt vett fel, hogy új gépeket vehessen a konditermébe. A tartozása lejárt, hárommillió forintot kellene kifizetnie egy rejtélyes maffiózónak (Maday Gábor játssza, és máris az egyik kedvencem lett a műsorból), aki az ujja levágásával fenyegeti Lacit.

Laci kétségbeesésében Bélához fordul segítségért, aki erkölcsi támogatásáról biztosítja gyerekkori pajtását, de pénzt nem ad neki. Ennek két oka is van. Egyrészt valószínűleg sejti, hogy sosem látná viszont azt a pénzt, másrészt lánya, a harcos környezetvédő Nórit épp felvették Izlandra egy aktivistaképzésre, ami súlyos pénzekbe fog kerülni. Persze mindez csak apránként derül majd ki, a tényleges összeveszésre az első epizódban még nem került sor.

A szomszédháború mindig hálás téma, a Rómeó és Júliától a Szomszéd nője mindig zöldebbig sok változatban találkozhattunk vele. Hogy Kalamárék mit hoznak ki belőle, az még eztán derül ki, de az indítás ígéretes.

Először is, …a szomszéd tehene remek színészgárdával dolgozik. Be kell valljam, az első pillanatokban megijedtem. Amikor a bevezetésben Laci és Béla harci díszekben, íjjal és csúzlival felfegyverkezve összefeszül – előre vetítve a későbbi viszályt – az a honi kabaréjátszás legsúlyosabb pillanatit idézi, de szerencsére a továbbiakban ez nem köszön vissza.

A magyar vígjátékjátszás egyik átka ugyanis, hogy sokan összetévesztik a vicces színészkedést a ripacskodással.

Ami vélhetően elsősorban a rendezőn és/vagy a produceren múlik. A színészek többnyire azt hozzák, amit kérnek tőlük, és amikor egy sorozat összes színésze karikatúrát játszik, ott gyanítható, hogy a koncepció ment félre.

Itt nem tolták túl a játékot. Bár a sorozat leginkább humoros szappanopera, nincs idétlenkedés, vicces pofát sem vágnak, és nem esnek át a ló túloldalára sem, nincs az az érzés, mint a Barátok közt – vagy akár anno a Szomszédok – kapcsán, hogy az alkotók még sosem láttak – és hallottak – embereket beszélni.

Rosszat igazán senkire nem tudnék mondani. A színészek többsége olyan művész, aki innen-onnan ismerős lehet, de még nem vált igazán nagy névvé, nem találkozhatunk velük celeb vetélkedőkben, és nem írtja meg a bulvársajtó, ha megözvegyül a kiskutyájuk.

Akit kiemelnék, az Ficzere Béla, aki Laci barátját, Richárdot alakíja, és aki a Lacihoz hasonlóan simlis, dörzsölt fickónak tűnik, de vele ellentétben sikeres. Ficzere A pacal ideje című önálló estjében is bizonyította, hogy milyen sokoldalú.

A másik a Nórit játszó Antóczy Dorottya, akit fura volt a Sirály Másája után érettségiző lányként látni, de remekül megoldotta. Az általa játszott karakter egyébként is az egyik leizgalmasabb. Rajta keresztül bejön a sorozatba a környezetvédelem témája, ami fontos.

Kérdés, milyen irányba viszik majd, hiszen nagyon vékony jég úgy megmutatni a harcos környezetvédelem humoros oldalait, hogy ne gúnyoljuk ki magát az ügyet.

A Lacit alakító Csizmadia Gergely arca ismerős lehet a korombélieknek. A Jóbarátok sikerét megirigylő – rövid életű – Tea című TV2-ős sitcom egyik főszereplője volt, majd az All You Need is Love – Ha Te is akarod című párkereső show házigazdája volt. A Bélát alakító Pavletits Béla ezzel szemben leginkább akkor lehet ismerős, ha valaki látogatja a Pesti Magyar Színház előadásait.

Laci feleségét, Sárát, vagyis Kovalik Ágnest a Radnóti és a József Attila Színház mellett láthattuk mindenféle sorozatokban filmekben (Tea, Fapad, Jóban-rosszban). A másik feleséget, a pszichológusként dolgozó Verát Lapis Erika alakítja, a tatabányai Jászai Mari Színház színművésze.

A folytatásban feltűnik majd Fodor Zsóka is, és ha már Barátok közt, egy rövid villanásra Lóránt Krisztát is láthattuk.

Érdemes egy esélyt adni a szériának, már ha kedveli valaki a napi sorozatokat. Nem olyan csöpögős, mint a legtöbb szappanopera, és nem bombáz bosszantó klisékkel – legalábbis egyelőre. Nem ígér sokat, de azt hozza. Szórakoztató, esti kikapcsolódásnak mindenképp megteszi.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk