Végre újabb részletek derültek ki a rejtélyes MS mesterről, olyat láthat tőle a közönség, amit így még soha

Tragikus hirtelenséggel, 44 éves korában meghalt Vittorio Pirbazari német testépítő és színész, akit a Netflix Berlin kopói című sorozatából ismerhettek a nézők, írja a Bild. A színész egy edzőteremben, futópad használata közben esett össze, miután szívrohamot kapott. Halálhírét kollégája, Said Ibrahim színész és rendező közölte a közösségi oldalán.

Pirbazari nem sokkal a tragédia előtt még fotókat osztott meg az Instagram-oldalán. Néhány héttel korábban egy súlyos autóbalesetet is túlélt, amelyben csigolyatörést szenvedett, és mindkét lába megsérült. Akkor még úgy tűnt, hogy sikeresen felépülhet.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Vito Pirbazari (@vito_vittorio) által megosztott bejegyzés

Said Ibrahim a közösségi bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy barátja a futópadon esett össze. Azt is hozzátette:

Egy videóban arról is beszélt, hogy Pirbazari „hatalmas és izmos ember volt”, de valójában lágyszívű, rendkívül kedves emberként ismerték.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Said Ibrahim (@said_offiziell) által megosztott bejegyzés

Vittorio Pirbazari négy epizódban szerepelt a Berlin kopóiban, emellett feltűnt a 2019-es Tetthely című sorozatban is, valamint a Jokah & Tutty című produkció tíz részében. A teheráni születésű színész egy kisfiú édesapja volt.

(via Blikk)

A Hunyadi sorozat legújabb epizódja ismét felkavarta a kedélyeket a nézők körében, mivel egyes jelenetek igencsak erotikusra sikeredtek. Az egyik ilyen rész annyira erőszakos is volt, hogy a premieradásban nem mertek mindent bemutatni. A jelenetben Törőcsik Franciska által alakított Brankovics Mara és Vlad fia közötti vízben zajló aktus rendkívül intenzívre sikeredett. Mara próbál ellenállni, de erőszakos partnere, miután először a víz alá löki, folytatja a bántalmazást, miközben Mara kétségbeesett arca is látszik.

A rendezői változatot követően, a Super TV2-n viszont már teljesebb képet kaptak a nézők a vad és erőszakos jelenetből.

A készítők valószínűleg tudatosan döntöttek úgy, hogy a premieradásban nem mutatják meg teljes egészében a jelenetet, hiszen az ilyen tartalom nem lehetett volna képernyőn a főműsoridőben, egy vezető kereskedelmi csatornán.

Korábban a Mi Hazánk két politikusa, Dúró Dóra és Toroczkai László is kiakadt azon, hogy a magyar történelem egy jelentős alakját bemutató sorozat túlfűtött erotikával, sőt leszbikus jelenettel igyekezett megnyerni a nézőket. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) már vizsgálni is kezdte a kifogásolt jeleneteket.

Egy új Steven Soderbergh filmre mindig érdemes odafigyelni. Van, hogy egy kísérleti horrorfilmet forgat egy szellem szemszögéből (Jelenlét), máskor Channig Tatummal táncolgat (Magic Mike-sorozat), vagy sztárparádéval mókázgat (Ocean’s Eleven-sorozat).

Akadnak ugyan kevésbé jól sikerült produkciói, de ettől függetlenül is inkább pozitív a mérlege, ellenben a legtöbb mai rendezővel. Most is szerencsénk van, mert egy kimondottan jó darab került célkeresztünkbe. A Fekete táska tökéletesen megmutatja, hogy mi hiányzik manapság a moziműsorról: az ilyen filmek.

Már a szereplőgárda is megér egy misét. Michael Fassbender, Cate Blanchett, Regé-Jean Page, Pierce Brosnan, Tom Burke és Gustaf Skarsgård. Rengeteg elismert és díjnyertes karakterszínész. Emellett a forgatókönyvíró nem más, mint David Koepp. A Koepp és Soderbergh kettős már a Jelenlétben is együtt dolgozott, ám a szövegkönyvíró nevével sok, nagyon sikeres film stáblistáján találkozhattunk korábban.

Természetesen előfordult nála is egy-egy ballépés, de bátran elmondhatjuk, hogy a Fekete táska az egyik legjobb filmje. Már csak ezért is megéri elmenni a moziba. Nagy nevű sztárok, egy csavaros és lebilincselő történetben, remek tempóban előadva.

Történetünk szerint George (Michael Fassbender) feleségével, Kathrynnel (Cate Blanchett) együtt kémként dolgozik Angliában. Nem specifikálják melyik ügynökségnél, de mindketten magasabb szintű vezetők, igazi rutinos, ravasz rókák. Amikor otthon valamelyikük szakmailag érzékeny témát érint, csak annyit mondanak, hogy fekete táska, és befejezik a beszélgetést, mert mindketten tudják: erről nem beszélhetnek.

Ezért is üt akkorát a film eleje, mert George megtudja egy másik ügynöktől, Philiptől (Gustaf Skarsgård), hogy valaki ellopott egy nagyon érzékeny anyagot, a Severust, aminek mibenléte ugyan elsőre nem derül ki számunkra, de nagyon veszélyes. Ám itt az első csavar: Kathryn neve is ott van a lehetséges elkövetők listáján. George rögtön el is kezd nyomozni, és az összes gyanúsítottat meghívja egy vacsorára. Itt megismerkedünk a teljes szereplőgárdával, akik közül mind egytől egyig zseniális. Nagyon működik a színészek közötti kémia, jók a párbeszédek, még humort is visznek az amúgy feszült légkörbe.

Először azt gondoltam, hogy az egész film a vacsora alatt fog játszódni, de a Sodernergh-Koepp kettős kellemesen meglepett. Egy kimondottan fordulatos és szórakoztató kémthriller lett a végeredmény, remek alakításokkal és egy csipetnyi intrikával.

Ezért a filmért érdemes elmenni moziba! Ez nem vicc! Ugyan nem látványos, de elképesztően szórakoztató, igazi régi típusú hollywoodi film. Nem a világ legnagyobb durranása, de számomra egyértelműen az év eddigi legjobb filmje. Mindkét főszereplő remek, a forgatókönyv csavaros, de mégis követhető és a cselekmény kimondottan friss.

Ha muszáj lenne belekötni, talán csak a végén lévő nagy fordulatot emelném ki. Eléggé kitalálható volt a nagy csavar. Nem rejtegették túlzottan és a szereplők is viszonylag hamar rájöttek a történésekre. Talán kicsit túl okos is a Blanchett-Fassbender házaspár, de ez valószínűleg a rövid, amúgy tökéletes 90 perces játékidőnek köszönhető. Haladni kell a cselekménnyel, itt nincs idő gondolkodni és szenvedni.

Mindenkit csak biztatni tudok, hogy menjen el a moziba a Fekete táskára, mert ez a film megérdemli, hogy nyereséges legyen. A büdzséje kimondottan racionális (60 millió dollárra rúgott), miközben még egy kevés akció is belefért. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok a filmről beszélni, valószínűleg azért, mert szerintem az ilyen filmek kimondottan hiányoznak a mozik repertoárjából. Ezek a közepes 50-70 millió dolláros filmek teljesen átköltöztek a streamingre, ahol pedig a minőség kopott meg.

Nem kell sok 100 millió dollárt eltapsolni szörnyen kinéző vizuális effektekre és hatalmas nevű mozisztárokra. Elég egy maroknyi kiemelkedő színész és egy tisztességes forgatókönyv a szórakoztató mozizáshoz.

A Fekete táska megtekinthető a mozikban és ha lehet hinni a nemzetközi véleményeknek, mindenki jobban jár, ha erre ül be és nem a másik nagynevű heti premierre...

Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.

A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.

A Minecraft a kiadása óta több mint 350 millió példányban kelt el szerte a világon, ezzel pedig bőven a legtöbb eladással büszkélkedő videójáték a történelemben, a jelenlegi második helyezett, a 2013-as kiadású Grand Theft Auto V-ből is „csak” 210 milliót értékesítettek, a bronzérmes Wii Sportsból pedig 82,9 milliót. Vagyis már majdnem 15 éve óriási az őrület a Minecraft körül, a megfilmesítés jogait megszerző Warner Bros. stúdió pedig természetesen elég jó lóra tett vele.

Ahogy a Super Mario Bros. – A filmből is (a minőségétől függetlenül) hatalmas kasszasiker lett 2023-ban a több mint 1,3 milliárd dolláros mozis bevételével, úgy a Minecrafttól is hasonló szépeket vártak. Eredetileg egyébként Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban-trilógia, Vasököl, Free Guy, Az Adam-projekt, Deadpool & Rozsomák) lett volna a rendezője, de ő végül a játék fejlesztőivel való nézeteltérései után kilépett a projektből, mivel úgy gondolták, az ő ötlete nem összeegyeztethető a Minecraft szellemiségével (a kész filmet látva azért kíváncsiak lennénk, mivel állt elő Levy). Így került végül Jared Hess a rendezői székbe, aki eddig főként vígjátékokat készített, köztük is a Nevetséges Napóleont (2004), a Nacho Librét (2006), a Visszanyal a plágiumot (2009), az Áss csodát! (2015) vagy a Lángelméket (2015).

Adott ugyanis egy párhuzamos játékvilág/-dimenzió, ahol a való világból idekerült emberhőseink a kedvükre bányászhatnak blokkokat, amelyekből bármit megépíthetnek, épületeket, fegyvereket vagy egyéb tárgyakat, a lehetőségeiknek csak a kreativitásuk szabhat határt. És természetesen meg kell menteni ezt a világot az invázióra készülő Alvilág-beli gonoszoktól, akik jelen esetben a malacemberek, illetve a vezetőjük, Malgosha. Ebbe az úgynevezett Felvilágba kerül be egy kristálykocka által nyitott dimenziókapu segítségével egy testvérpár, Natalie (Emma Myers) és Henry (Sebastian Hansen), az egykori videójátékbajnoki sikereiből tengődő Garrett (Jason Momoa), valamint az ingatlanos és állatgondozó Dawn (Danielle Brooks), és itt találkoznak a Felvilágban évek óta élő, gyerekként bányászálmokat dédelgető, profi építő Stevel-vel (Jack Black). Erre a kis csapatra vár tehát a feladat, hogy megvédjék a Minecraft világát az alvilági betolakodóktól.

Az Egy Minecraft film legnagyobb problémája, hogy sem nem Jumanji, se nem A LEGO kaland. Pedig adott volt egy több mint fantáziadús világ, amely számtalan vicces és ötletes jelenetre adott lehetőséget, az alkotók azonban megelégedtek az alapokkal, amellett persze, hogy a játék legfőbb és legismertebb elemeit, karaktereit, fajait, fegyvereit és eszközeit belecsempészték a sztoriba. Csak kár, hogy ezeket inkább csupán felsorolják, hogy a rajongók ujjonghassanak (ahogy látni az amerikai mozikból kiszivárgott felvételekből, ujjonganak is), igazán kreatív szerepet azonban nem kapnak a cselekményben.

Jack Black (akivel Jared Hess már együtt dolgozott a Nacho Librében) hozza a szokásos, teljesen őrült és túljátszó formáját, sőt, még énekel is párszor (e kapcsán pedig óriási dicséret illeti szinte állandó szinkronhangját, Kálloy Molnár Pétert, aki csodásan adja vissza Black féktelenségét).

Az Oscar-jelölt Danielle Brookst (Peacemaker – Békeharcos, 2023-as Bíborszín) eléggé a háttérbe tolták az alkotók, a két ifjú főhős (Myers a Wednesdayből, a Családi csereberéből vagy a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatból lehet ismerős, Hansen pedig A kegyelem árából vagy a Lisey történetéből) pedig a fiatal közönség bevonására szolgálnak, és abszolút az első, 1995-ös Jumanji-film árva testvéreire (Kirsten Dunst és Bradley Pierce) emlékeztetnek.

A készítők jobban figyeltek a gyerek- és tiniközönség igényeire (kétségtelenül ők a célközönség), így a felnőtt nézők gyakran ásítozhatnak majd a moziba kísérgetés közepette a gyermeteg poénokokon, nekik sajnos nem sok ínyencséggel szolgálnak. Ezt erősítendő, a látványvilág nagyon színes, nagyon csiricsáré, de visszaadja a játék vizualitását, nyilván passzolva a durván pixeles stílust. E tekintetben nem lehet panasz, a CGI, ha nem is csúcsminőségű, teljesen korrekt ahhoz, hogy ne zökkentse ki a nézőket a történetből, amely azonban nem sok meglepetést tartogat.

A siker persze önmagáért beszél, s így bizonyosan kapunk majd belőle folytatást is, reméljük, az alkotókat akkor már nagyobb cuppanással csókolja majd homlokon a múzsa.