A G20 című akciófilmben az amerikai elnöknő kapja szét John McClane-ként a terroristákat, és fárasztja le a nézői agyakat
Budapesten indul a történetünk, ahol Edward Rutledge (Antony Starr), az ausztrál különleges erők egykori tisztje és hű zsoldosai megszereznek egy 70 millió dolláros kriptovaluta-tárcát. Eközben az Amerikai Egyesült Államok elnöke, egyúttal a veterán katona, Danielle Sutton (Viola Davis) a lázadó tinilánya, Serena (Marsai Martin) stiklije miatt úgy dönt, hogy az egész családját, vagyis a férjét, Dereket (Anthony Anderson), Serenát és annak öccsét, Demetriust (Christopher Farrar) is magával viszi a világ vezetőinek G20-as csúcstalálkozójára, a dél-afrikai Fokvárosba.
Suttonnak és Manny Ruiz titkosszolgálati ügynöknek (Ramón Rodriguez) azonban a brit miniszterelnökkel (Douglas Hodge), a Nemzetközi Valutaalap vezetőjével (Sabrina Impacciatore) és a dél-koreai first ladyvel (MeeWha Alana Lee) együtt sikerül megszökniük, míg Derek próbálja a gyerekeiket kimenekíteni az életveszélyes helyzetből. Rutledge-ék, úgy tűnik, alaposan eltervezték a túszejtésüket, hogy elérjék céljukat, nem számoltak azonban a fegyverekhez és a közelharchoz is jól értő és rettenthetetlen amerikai elnöknővel…
A fenti tartalmat olvasva bizonyára sokaknak az juthat eszébe, hogy mégis mit művel egy efféle filmben egy Oscar-díjas (és további háromszoros Oscar-jelölt) színésznő, aki többek között olyan projektekkel írta be magát eddig a filmtörténelembe, mint a Kétely (2008), A dolgok állása (2009), A segítség (2011), a Rém hangosan és irtó közel (2011), a Fogságban (2013), a Kerítések (2016), a Nyughatatlan özvegyek (2018), a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?-sorozat, a Ma Rainey: A blues nagyasszonya (2020), a The Suicide Squad: Az öngyilkos osztag (2021), a Megbocsáthatatlan (2021) vagy az Air: Harc a legendáért (2023)?
Hiszen itt sokszor puszta kézzel kellett ártalmatlanítania a kigyúrt rosszfiúkat.
Kétségtelen, hogy Davis, mint mindig, most is belead apait-anyait, és 59 évesen is simán elhisszük neki, hogy lekapja a tíz körméről a családját veszélyeztető gazokat. Igaz, a The Woman King: A harcos című 2022-es filmje kellemes előtanulmány volt a G20-ban zajló akciókhoz és verekedésekhez. Amíg azonban Gina Prince-Bythewood filmje ennél azért jóval többel is szolgált a nézők számára, addig Patricia Riggen rendező (A harminchármak, Mennyei csodák, Jack Ryan, Dopesick) megelégedett annyival, hogy a G20-ból egy szimpla Die Hard-klónt faragjon, amiben erősen visszaköszön még Az elnök különgépe, a Támadás a Fehér Ház ellen vagy Az elnök végveszélyben is. Ez utóbbiak sem éppen a műfaj csúcsai, a G20 azonban sajnos még ezeket is alulmúlja, újdonsággal legalábbis nem tud szolgálni.
S bár a céljai neki sem olyan fennköltek, mint mondjuk Hans Gruberének a Drágán add az életedből, azt azért megnéznénk, hogyan próbál a terve megvalósulása után eltűnni a földgolyón a világ 20 legbefolyásosabb országának haragja elől.
Mindegy is, eddig persze felesleges elmenni, hiszen itt az akciókon és az izgalmakon van a hangsúly, amihez ez a fokvárosi hotel szolgáltat helyszínt, bizonyítva, hogy a Die Hardnak mekkora hatása van még ma is a filmkészítésre: 37 évvel a bemutatása után is sorra érkeznek az epigonok. Persze azt a minőséget/menőséget nem könnyű elérni, nem is sikerült sokaknak, és sajnos a G20 alkotói is csődöt mondtak. Ez köszönhető többek között annak is, hogy a négy darab (!) forgatókönyvíró olyan banális és ciki dolgokat is belecsempészett a szkriptbe, mint például, hogy az amerikai elnök tinilánya olyan vérprofi hacker és műszaki zseni, hogy simán kiismeri magát a terroristák számítógépes rendszerében, és bármit kikapcsol/bekapcsol, vagy hogy a first gentleman is elagyabugyál bárkit.
Nyilván van valami komolyan vehetetlen, vagy szándékos önirónia az olyan filmekben, amelyek egy államfőből csinálnak egyszemélyes hadsereget és kikezdhetetlen hőst (legalábbis reméljük), a G20-ban azonban ebből nem sok érződik. Úgy tűnik, komolyan gondolták. Épp ezért kell minden, realitáshoz kötődő igényünket félresöpörni a megnézés előtt, s akkor talán egy az akciójeleneteiben egyébként szórakoztató, ha nem is emlékezetes 108 perc erejéig mókázhatunk kellemes agykikapcs-üzemmódban. De kábé ennyi.
