„Miért kell most bármi áron vizsgát szervezni?” – Jocó bácsi átgondolná az érettségit a jelenlegi járványhelyzetben
Csütörtökön mi is beszámoltunk róla, hogy Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár az idei érettségikről szólva elmondta: úgy tervezik, hogy húsvét után kinyitnák az iskolákat, az vizsgák írásbeli részét pedig az eredeti, május elejei időpontokban megtartanák.
Korábban sokan kételkedtek benne, hogy az emelkedő esetszámok és a tomboló harmadik hullám mellett biztonsággal megtarthatóak-e az érettségik alig másfél hónap múlva. A legtöbben pedig attól "féltik" a végzősöket, hogy a majdnem egy éves, kevésbé hatékony online oktatásban eltöltött idő mellett nem tudtak felkészülni megfelelően a hagyományos vizsga kihívásaira.
Mindeközben már majdnem 2500 aláírót tudhat maga mögött az a petíció, ami a tavalyi évhez hasonlóan a szóbeli vizsgarész eltörlését követeli.
Az ügyben újra megosztotta gondolatait Facebook-oldalán Balatoni József 'Jocó bácsi', népszerű történelemtanár, számos sikerkönyv szerzője. Szerinte a tanárok is fontosnak tartják az érettségit, amire sok éven át együtt készülnek egy osztállyal, azt azonban nem érti, miért kell egy súlyos vírushelyzet közepette foggal-körömmel ragaszkodni a vizsgák megtartásához. Mint fogalmaz
„most pedig közel egy éve minden érettségiző online oktatásban van. Persze, ott volt a szeptember-október, amikor igazából hol a diák, hol a tanár, hol pedig egész osztályok voltak karanténban. És akkor nem volt online se. Mert nem lehetett, hisz az otthon lévő tanár nem tud tanítani otthonról,
Hónapról hónapra jött az újratervezés, az újragondolás. A remény, majd a reményvesztés. Talán majd húsvét után. Gondoljuk. De nem! Hisz húsvét után három hét van még a suliból. És a diákok félnek, hogy valami berobban, megint karanténba kerülnek, és akkor oda az érettségi. Hisz arra nincs terv, hogy mi van akkor, ha a vizsga előtt egy osztály kiesik? Önhibáján kívül? Bárkinek megéri a pár hét suli azt, hogy sutba kelljen dobnia több évnyi tanulást, egyetemről szőtt terveket? Hát, nem nagyon.”
A pedagógus nem érti, miért "megy a tamtam", ami szerint „érettséginek márpedig lennie kell”. Megemlíti, hogy tavaly ugyan megtartották az írásbeli vizsgákat, de „huszadannyi fertőzéssel, és nem teljes érettségi volt.” Mint írja:
Az oktatásban sosem volt esélyegyenlőség sajnos. De most, ebben a helyzetben végképp nincs. Hisz van, aki nem kapta meg a neki járó oktatást. Igen, lehet mondani, hogy de én igen, viszont a mundért én csak akkor védem, amikor jogos.
Arról nem is beszélve, hogy jól hangzik, hogy továbbra is lehet kiscsoportos foglalkozást tartani, viszont nagyon sok intézmény - joggal - nem vállalja a felelősséget, nem kockáztatja a diákok és a tanárok egészségét. Mert annyit nem ér...”
- teszi hozzá.
Arról is ír, hogy március jellemzően a próbaérettségik időszaka, ami most különösen nehezen megy, hisz ez a vizsgatípus igényli a személyes jelenlétet. Az ugyanis nem fordulhat elő, hogy online számonkérésen készítik fel a diákokat egy - minden jel szerint - élőben megtartott érettségire.
„Miért ne lehetne csak az egyetemi felvételihez szükséges emelt érettségiket megtartani, azt is saját intézményben? Ezzel is minimalizálható a veszély. Vagy akkor mégsem ez számít? A szokás, egy felborult világban való ragaszkodás mindent felülír?” - teszi fel a kérdést Jocó bácsi, amit már szakszervezetek is feltettek - egyelőre válasz nélkül. Szerinte azzal, hogy nem fogadják el a pedagógus által megajánlott jegyet, a rendszer mintha nem bízna a saját alkalmazottaiban.
Balatoni József más ötlettel is előáll:
Na, ugye? És tavaly "csak" másfél hónap digitálisról volt szó. Most meg... Miért ne lehetne dupla szóbeli, minden tantárgyból két dupla tétel húzásával? Az is mér, az is ad eredményt. Hisz a szóbeli sokkal később van, és jóval kevesebb kontaktussal jár. Vagy nem ez számít? Akkor mi?”
- teszi fel a kérdéseket, mint mondja, csak hangosan gondolkodva.
Azt nagyon fontosnak tartja leszögezni, hogy „a diákok nem megúszni akarják az érettségit, a tanárok nem megúszni akarják a munkát”. De, mint fogalmaz
Posztja végén Balatoni József azt szorgalmazza, hogy a szakmai szervezetekkel együtt „valamerre induljunk el, mert ez így tényleg nem fair. Nagyon nem...”.