„Ő ott bolondul meg, én meg itthon” – elszakította egymástól a karantén az elválaszthatatlan párt
Gyuri bácsi nem koronavírusos, de kórházban van, ott pedig látogatási tilalom van a járvány miatt. Ő ezt nem akarja érteni. Azt sem, hogy lebénult és azt sem, hogy Katika nincs mellette minden nap. Három hete nem találkoztak. Megegyeztek ugyan május közepén, hogy egy darabig csak telefonon beszélhetnek, de a valóságban ez elfogadhatatlan.
„Ő ott bolondul meg, én meg itthon. Egyik percben káromkodik, hogy ez vele nem történhet. Másik percben sír, hogy mi lesz velünk. Nem tudja eldönteni, hogy jöjjön haza vagy maradjon. Én azt mondtam, akkor jössz, amikor akarsz! Ha hazajössz, én vigyázok rád, mindent megteszek.”
A problémát elsősorban az adja, hogy Gyuri bácsinak felfekvése lett még az év elején a kórházban.
A saját lábán ment be, kerekesszékben jött ki
Augusztus közepén kezdődtek a gondok. Azt hitték, Gyuri bácsi szívével van gond, mert mellkasi és hátfájdalmai voltak. Katika néni szerint az első vizsgálatok nem mutattak semmit, de kapott gyógyszereket, majd szívkatéter következett novemberben. Decemberben már elkezdett gyengülni Gyuri bácsi lába, vezetés közben nem érezte a kuplungot.
Karácsonykor mentő vitte a sürgősségi osztályra, mert a mell- és hátfájás mellett erősen fulladt is. Kapott két infúziót, aztán hazaengedték és azt mondták, vigyék mielőbb onkológiára. Egy nap múlva, december 27-én újra mentőt kellett hozzá hívni. Újabb két infúzió után megint haza akarták engedni, de Katika néni azt kérte, tartsák bent és vigyék onkológiára. Ahelyett azonban a krónikus osztályra tették. Oda még a saját lábán ment be, de nem sokkal később megmondták neki, hogy lebénult.
„Ez rettenetes! Ő olyan volt, mint a gyalogkakukk. Mindig úgy szaladt, mint aki bekapott egy tartós elemet. Örökmozgó volt, őt lassan menni nem látta senki az életben, most meg nem tud az ágyról a kerekesszékbe ülni” – mondja Katika.
Ő minden áldott nap ment látogatni, 2-től 4-5 óráig. Gyuri bácsi több időt igényelt volna, de azért a néhány óra is sokat jelentett. Mindig vitt ennivalót, tiszta ruhát, masszírozta és sokat beszélgettek. Az orvosokat azonban hiába kérte, onkológiára nem vitték.
A koronavírus miatti látogatási tilalom március 8-án kezdődött. Itt már előtte volt korlátozás az influenza miatt, de Katika néninek volt oltása, így bemehetett. A járvány miatti lezárás is úgy kezdődött, hogy a folyosón adták oda a csomagot az ápolóknak 3-4 napig.
„Hívtam, hogy drágám, itt vagyok két ajtóval odébb, de nem mehetek be” – meséli sírva, hogy kezdődött a teljes tilalom.
Március 18-án Katika néni kihozta a kórházból Gyuri bácsit. Szerzett neki otthonra egy kórházi ágyat, aminek lehet a fejrészét emelni. Három hetet töltöttek együtt.
„Pelenkáztam, fürdettem, főztem, mostam, takarítottam. Ez egy 24 órás szolgálat. Nekem is ízületi problémáim vannak, nem volt egyszerű. Ő 90 kiló és deréktól lefelé, mintha rongyból lenne, megtámasztani sem tudja a lábát, hogy segítsen fordulni. Folyton masszíroztam, de nem bírok bele életet lehelni.”
Próbált gondozói segítséget kérni. Az önkormányzattól egy szervezethez irányították, ott viszont azt mondták, hogy két munkatársuk is táppénzen van, nem tudnak adni senkit.
Egy szeretetszolgálatnál talált végül egy segítőt, hetente két alkalomra, egyszer egy, egyszer két órára. És ezért fizetni is kell, havi 5400 forintot.
„Hihetetlen, hogy tíz éve az érszűkületes anyukámnak, egy kis faluban hetente 5-ször ment két gondozó egy nap és mindenben segítették. Most meg három napra sem tudok egy embert találni, aki segít fürdetni, székbe ültetni.”
Nagyon dolgos, állatszerető Gyuri bácsiról felesége készített sok fotót.
Vissza a kórházba, karanténba
Amikor a kórházból kijöttek, újabb vizsgálatra mentek.
Ott azt mondták, hogy a gerincvelőben van tumor. Kérdeztek egy magánklinikát is, mit lehet tenni, de a papírjai alapján azt mondták, februárban még műthető lett volna, de március végén már nem tudnak segíteni.
Végre kiderült, hogy van hely az onkológián, de azonnal dönteni kellett, mert két nap múlva már nem biztos, hogy lesz. Nagyon gondolkodtak, hogy bemenjen-e, mert tudták, hogy akkor egyáltalán nem találkozhatnak. A doktornője azt javasolta, hogy a felfekvései miatt is jobb lenne most a kórházban.
„Csillagom, egy kicsit ott maradok és te is pihensz egy kicsit” – magyarázza Katika, hogy döntött Gyuri.
Azóta áttették a hospice részlegre.
„Folyton fekszik, kinyitják rá az ablakot és ennyi. Beleőrül. Itthon kiülhetne a kerekesszékben a kertbe. Virágzik a fa, érik az eper, érik a cseresznye. Nem is szeretem mondani neki.”
Hiába küld mindent Katika, nem olyan, mint amikor beviheti.
„Vittem vizet reggel 9-kor, este hatkor kapta meg. Ha nem bontják ki és teszik mellé, mintha nem is lenne. Ugyanez a telefon, egyik nap leesett, órákig nem járt arra senki, aki felvette volna a földről”
