Takács Márk az orosz-ukrán háborúról: A legjobb verzió egy Észak- és Dél-Korea közöttihez hasonló, befagyott konfliktus

Pontosan négy évvel ezelőtt indult meg Oroszország teljeskörű inváziója Ukrajna ellen. Maga a háború, alacsony intenzitással valójában már 2014 óta tartott, amikor Putyin elfoglalta, és egyoldalúan Oroszországhoz csatolta a Krímet, illetve szakadár fegyvereseket támogatva elindult a Donbasz elszakításának katonai művelete. Habár gyors háborúval számoltak, de a harcok mindmáig tartanak, és senki sem látja, hol lehet ennek a vége.

Egy mára már biztos: Putyin sokat hangoztatott céljai nemhogy nem valósultak meg, de távolabbra kerültek, mint valaha. A Nyugat távoltartásának hangoztatásával megindított háború eredményeképpen Svédország és Finnország is feladta semlegességét, és a NATO tagjává vált, és a brutális háború még közelebbre sodorta Ukrajnát Európához.Takács Márk katonai elemzőt kérdeztük a negyedik éve tartó háború kilátásairól.

— Mi történt ezalatt a négy év alatt?

— Putyin úgy gondolta, hogy az orosz nagyhatalmi érdekeket az szolgálja a legjobban, ha erőszakkal rákényszeríti az akaratát Ukrajnára. Ez az akarat az, hogy Ukrajna ne legyen független, önálló állam, nehogy véletlenül is a nyugati érdekszférába sodródjon, mert ez Oroszország számára biztonságpolitikai kockázatot jelent az orosz logika szerint, és megpróbálja ezt a célt elérni. De

És valószínűleg nem is fogja megnyerni ezt a háborút, mert valamilyen módon Ukrajna mindenképpen megmarad. Tehát politikai szempontból egyelőre egy sikeres ukrán védekezésről tudunk beszélni. Katonai szempontból rengeteg érdekes dolog történt: ez a háború négy év alatt egyszerre többgenerációs fejlődést és visszafejlődést is eredményezett, ugyanis a harcoló felek egyike sem képes megvívni azt a magas intenzitású, nagy technológiai és nagyon magas koordinációs igényű manőverező hadviselést, amit akár a Nyugat elvárna magától, vagy az oroszok elvártak volna maguktól. Az eredeti tervek sikeréhez ezt tudniuk kellett volna. Ehelyett

Az oroszok nagy tűzerővel és ipari mennyiségű dróngyártással rendelkeznek. Az ukránok pedig a NATO‑szövetségesek támogatására támaszkodva próbálják országos léptékűvé tenni a saját rendkívül rugalmas, de szűk alapokon álló, ezért nem túl mély és sérülékeny, ám egyre rugalmasabb hadiiparukat.

— A háború elején az orosz csapatok már Kijev külvárosában jártak, aztán hirtelen visszavonultak a keleti hadszíntérre. Ott egy első világháborúhoz hasonlatos állóháború alakult ki, ahol méterekért folyik a harc, irtózatos emberveszteséggel. Milyen kitörési pontok lehetségesek ebből a húsdarálóból?

— Ha az egyik fél nem képes a háborút fenntartani, akkor a másik összeomlásszerűen tudja érvényesíteni az akaratát. A háború fenntartásához ipari erőforrás, ember és pénz kell. Nem tudjuk, hogy Oroszország meddig bírja. Azt tudjuk, hogy Ukrajna pénzzel gyakorlatilag a végtelenségig, ipari kapacitásokkal is, hiszen mögötte van a teljes Nyugat, a fegyvergyártók is. Itt az a kérdés, hogy Ukrajna meddig hajlandó veszteségeket eltűrni. Valószínűleg addig, amíg nem kap erős biztosítékot, hogy Oroszország nem fog egy fegyverszünet után, mondjuk egy-öt év múlva újra rájuk támadni. Hogy ezeket a biztosítékokat megkapják-e, az egy érdekes kérdés. Oroszország pedig elvileg már a Donbász elfoglalásával teljesíthetné a saját céljait, de gondoljunk bele: ha lesz egy fegyverszünet, Oroszország megkapja a Donbászt, és a fegyverszünet aláírásának pillanatában elkezdenek elindulni a nyugati „békefenntartó” katonák Ukrajnába, hogy garantálják Ukrajna megmaradó részének integritását, sérthetetlenségét, akkor

Tehát sajnos valószínűleg akkor lesz valóban vége ennek a konfliktusnak, amikor az egyik fél a háborút már fenntarthatatlannak ítéli, és számára kedvezőtlen feltételek mellett fegyverszünetet köt.

— Tehát egy első világháborús forgatókönyvre, egy összeomlásra számítsunk?

— Valószínűleg az összeomlás előtt gyorsan lesz egy gyanúsan kedvezőtlen egyezmény, ami azt hivatott elkendőzni, hogy ha még pár hónapig tartanák magukat, utána teljes összeomlás következne be, ezt próbálja majd valamelyik fél megelőzni.

— Két dolgot olvastam mostanában. Az egyik, hogy az orosz gazdaság ötven százalékban hadipari termelésre állt át, ami már hadigazdálkodás. A másik, hogy Oroszország gazdaságilag a 80-as évek Szovjetuniójának szintjére zuhant vissza. Meddig lehet ezt emberrel és gazdasági erővel fenntartani orosz részről?

— Ez valóban igaz. Érdekes módon a pénzből fognak leghamarabb kifogyni. Orosz állami források szerint a háborút jelenlegi intenzitásán 2026 közepéig tudják folytatni. De ez nem azt jelenti, hogy az Ukrajna elleni légi hadjáratot ne tudnák folytatni, vagy hogy alacsonyabb intenzitással, de folyamatos nyomás alatt ne tudnák tartani a frontot. Innentől kezdve Ukrajnának is könnyebb dolga lesz, mert neki is kevesebb emberi és anyagi erőforrása veszne oda. De nem is fegyverszünetet jelent, csak mondjuk a jelenlegi hét hadműveleti irány helyett egy irányban lesz orosz támadás. A mostani szintet valószínűleg idén nyár–őszig bírják. De alacsonyabb szinten, hogy tovább darálják az ukrán ellenállást, illetve azt, hogy nehezítsék a békés ukrajnai életet, kis túlzással a végtelenségig tudják folytatni.

— Az elmúlt hetekben Ukrajna visszafoglalt területeket. Jelent ez bármiféle fordulatot, vagy csak egy újabb állomása az adok-kapoknak?

— Az utóbbi. Ugyanis az ukránok amúgy is valószínűleg készültek ellentámadásokra. 2025 nyara óta világosan látható, hogy az oroszok veszteségtűrő taktikával, irgalmatlan tüzérségi és légi csapásokkal megtámogatva tudnak előre jutni: szépen lassan erdősávról erdősávra, faluromról faluromra csoszognak előre. De amikor elérnek egy olyan helyzetet, ami már az ukrán hadműveleti szintű kötelékek stabilitását veszélyezteti, például átkelnek egy folyón, vagy 15–20 kilométer mélyen benyomulnak, mint látható volt tavaly nyár elején, akkor az ukránok összeszedik a legjobb rohamcsoportjaikat, két-három rohamezredet, és egy alapos, minden részletre kiterjedő, precíz tervezés után gyorsan kipucolják őket azokról a területekről, amelyek ha még nem is teljesen orosz kézben vannak, de már nem ukrán kézben.

— Az ukránoknak kedvezhetett, hogy Elon Musk úgy döntött, lekapcsolja az orosz drónok számára a Starlinket. Van, amivel ezt az oroszok tudják pótolni?

— Az az érdekes, hogy nincs. Az orosz hadiipar az elmúlt 20 évben megpróbált előállítani egy harctéri információ‑menedzsment rendszert. Nem sikerült nekik. Próbálnak saját kis AI‑agenteket, egyszerűsített, notebookon futtatható megoldásokat csinálni, de azokat is mind feltört, vagy nyílt forrású, elérhető szoftverekre építve. Ez egyrészt mindig védtelenebb lesz mondjuk a kibertérből érkező ukrán csapások ellen, másrészt nem lesz olyan jó minőségű, mint egy dedikált katonai szoftver.

— Ennek ellenére képesek erre a szívós, méterről méterre történő előrenyomulásra?

— Igen, mert irgalmatlan tűzerővel rendelkeznek. Gondoljunk bele, hogy vannak

Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy az orosz hadműveleti szintű katonai vezetésben, nem dandár-, hanem hadosztály-, hadtestszinten, nagyon jól képzett parancsnokok dolgoznak, akik nyilván nem emberként tekintenek az emberre, hanem erőforrásként; de mint menedzserek, folyamatmenedzserek, jók.

— Az ukránok emberből hiányban vannak, viszont technikával jobban ellátottak. Nem régi a hír, miszerint egy robot, egy AI-agent hetekig tartott egy állást.

— Ez azért igen csalóka. Ilyen is van. Az ukrán hadseregre azt tudom mondani, hogy „minden szinten szinte mindent”. Tehát igen, az ukrán hadsereg negyede-harmada a világ legjobb gyalogsága, és náluk jobban ma senki nem ért a hadviseléshez, viszont nagyjából a 40% szerencsétlen „golyófogó”, aki annyit tud az egészről, hogy itt a puska a kezében, ez a vége, arra van az ellenség, és jó szórakozást. És a főnökeik is, sajnos ez a probléma. Vannak olyan területek, ahol minőségi fölényben vannak az oroszokhoz képest, de páncélosokat már nem igazán használnak a felek nagy mennyiségben, a tüzérség, drónok, légvédelmi fegyverek terén pedig az oroszok mennyiségben jobban állnak.

— A háborúk a morálon is el szoktak dőlni. Meddig bírja a lakosság? Oroszország hatalmas, de Ukrajna mélyen is képes dróntámadásokat mérni olajfinomítókra. Ennek a gazdasági hatása számottevő?

— Igen, van gazdasági hatása. De hadászati légihadjárattal a lakosságot még sehol sem törték meg. Egyedül a két atombomba volt az, ami a japán lakosság helyett a japán császárt meggyőzte arról, hogy nem érdemes azt a háborút tovább folytatni. Atomfegyver bevetésére pedig 99,99% valószínűséggel nem fog sor kerülni. Így viszont kizárólag a háború folytatását lehetővé tevő erőforrások, mint a hadipar és a pénzügyi rendszer szétzúzása segíthet, valamint a belátás.

Oroszországban meg az, hogy most egy kicsit rosszabbul élnek, vagy esetleg a Távol-Keleten egyes deprivált rétegekben pár százezer ember elesett a háborúban, az sem fog népfelkelést okozni. Tehát a lakosság morálja nem tényező ebben a háborúban.

— Oroszország szegényebb vidékein állítólag egzisztenciális stratégiává vált, hogy a család feláldoz egy-két tagot az elesettek után járó pénzért.

— Sajnos igen. Ott Oroszországban vannak olyan helyek, ahol perspektíva az, hogy bemegyek a hadseregbe, és ha meghalok, a családom legalább el lesz látva.

— Ukrajnában az energetikai központokat intenzíven támadják. Ennek a következménye volt a Barátság vezetéket ért találat is, ami Magyarországra szállított eddig olajat. Ez sima balfogás volt az oroszok részéről?

— Őszintén nem tudom. Valószínűleg szándékos volt. Ha egyáltalán Oroszország figyelembe vette, és ez csak a saját véleményem, hogy ez mekkora hatással van, akkor pontosan tudták, hogy a magyarországi klientúrájuk az ukránokat fogja hibáztatni. Emiatt nem aggódtak. Ez egy nagyon szomorú és gonosz számítás, de hát ahogy mondták régen a rómaiak, az áruló hasznos, de senki nem sajnálja. Ukrajnának ártanak vele, hiszen rengeteg, tranzitból származó bevételtől esik el. Ráadásul elesik a Magyarországról importált gázolajtól. Magyarországgal pedig úgy vannak, hogy megoldja, mert csatlós. És ez Szlovákiára is igaz.

— Miért nem tudta még Ukrajna működőképessé tenni a vezetéket? A TASZSZ állítja egyedül, hogy az.

— Régi szabály, hogy semmit ne higgyünk el, míg Moszkva el nem kezdi cáfolni. Nem tudjuk, hogy működőképes-e valóban a vezeték. Ha egyszerűen működőképessé tehető, akkor az ukránok meg jogosan mondhatják azt, hogy „hát akkor a magyarok így, a kormány meg úgy”. Nem értem, miért kell összerúgni a port, összeakasztani a bajuszt az ukránokkal, amikor ők is tudnak nekünk ártani. A gázolajat tudják máshonnan pótolni, Romániából, Lengyelországból. Tőlünk azért vették amúgy, mert olcsóbban adtuk, és a MOL jól keresett rajta.

— Számottevő volt a Magyarországról Ukrajnába került dízelmennyiség?

— Igen, volt időszak, amikor az ukrán haderőben elhasznált gázolaj 30–40%-át is kitette. Emellett biztos, hogy nagyon gyorsan meg tudják oldani másik irányból. Szerintem ha nem tudták volna megoldani, például a korábban említett ellentámadások sem sikerültek volna, mert azokat olyan harcjárművekkel hajtották végig, amihez nagy mennyiségű gázolaj kell.

— Itt vagyunk a negyedik év végén. Tehát a prognózis az, hogy az orosz lendület elfogy, és alacsonyabb intenzitású harcokra kell berendezkedni?

— 2026 második felétől előfordulhat, ha semmilyen, jelenleg nem látott esemény nem változtat a helyzeten. Ez egy „fekete hattyú” forgatókönyv lehet, mert ritkán fordul elő, de van rá esély. Viszont, ha az eddig ismert körülmények közül semmi nem változik meg, akkor 2026 második felétől alacsonyabb intenzitáson folyhat tovább a konfliktus.

— Ez adhat esélyt Ukrajnának egy erősebb ellenoffenzívára?

— Adhat, viszont Oroszországnak is esélyt ad a védelem megerősítésére. 2023 nyarán Ukrajna nagyon csúnyán befuccsolt a nagy, beharangozott nyári ellentámadással. Azóta kétszer is meggondolják, minek szaladjanak neki. Főleg, hogy Ukrajnában és Oroszországban is demográfiai katasztrófa van; ha lehet, akkor inkább kímélik az embereiket.

— Tehát a politikusok békeoptimizmusára ne igyunk mérget?

— Nem tanácsos. Fegyverszünet esetleg még elképzelhető, de az, hogy tényleg egymás vállát lapogatva összeborulnak és örök békét fogadnak egymásnak, az elképzelhetetlen. Tehát a legjobb verzió egy Észak- és Dél-Korea közöttihez hasonló, befagyott konfliktus.