Számos tudós figyelmeztet a COVID-19 levegőben történő terjedésének lehetőségére, különösen beltéri környezetben, ezen belül is főként ott, ahol zsúfoltság van és nem megfelelő a szellőzés. Az Egészségügyi Világszervezet is elismerte, hogy a cseppfertőzés mellett nem zárható ki a rövid hatótávolságú, aeroszol részecskékkel (pl. szálló por) történő terjedés, különösen beltéri helyeken. Ugyanakkor a kültéri levegőszennyezés szerepe a koronavírus terjedésében egyelőre sokkal kevésbé ismert, és további kutatásokra van szükség ennek tisztázására.

Habár egyre több adat áll rendelkezésre a világ minden pontjáról és egyre több elemzés erősíti meg a koronavírus és a légszennyezettség összefüggéseit, az EEA jelentése hangsúlyozza, hogy az eddigi tanulmányok több szempontból is korlátoltak (például idő- és térbeli kiterjedés, az összes közrejátszó tényező feltérképezésnek bizonytalansága, a halálozási adatok hiányosságai). Ezért a levegőszennyezés és a COVID-19 fertőzések súlyossága közötti ok-okozati összefüggés pontos leírására további epidemiológiai kutatásokra van szükség.

Az elmúlt évtizedben egyébként kimutathatóan javult Európa levegőminősége, aminek köszönhetően csökkent a légszennyezéssel összefüggő korai elhalálozások száma is. Azonban a légszennyezés továbbra is jelentősen károsítja az európai lakosság egészségét: a Chicagói Egyetemen kidolgozott levegőminőségi mutató szerint,

egy átlagos európai 3 hónappal, egy átlagos magyar pedig 4,3 hónappal rövidebb ideig él a túl magas szálló por koncentráció miatt.

Az EEA értékelése szerint a magas szálló por koncentráció (PM2.5, vagyis a 2,5 μm-nél kisebb átmérőjű részecskék) 2018-ban mintegy 417 000 idő előtti halálozást okozott 41 európai országban. E halálesetek közül mintegy 379 000 az EU 28 tagállamában történt. Ezzel párhuzamosan, az EU28-ban mintegy 54 000 korai elhalálozás tulajdonítható a nitrogén-dioxidnak (NO2), és 19 400 a felszínközeli ózonnak (O3). (A három számadat különálló becslés, és a számokat a kétszeres számbavétel elkerülése érdekében nem szabad összeadni.)

Jó hír azonban, hogy 2018-ban 2009-hez képest mintegy 13%-kal kevesebben haltak meg idő előtt a finomszemcsés szálló por (PM2.5) okozta szennyezés következtében, míg a nitrogén-dioxid vonatkozásában a csökkenés még nagyobb mértékű. A korai halálesetek száma nagyjából a felére (54%-kal) esett vissza az elmúlt évtizedben. Ezzel szemben a felszínközeli ózon koncentrációja 24%-kal nőtt az EU28-ban a 2009-es értékhez képest. Ez a viszonylag nagy növekedés ezen két konkrét év között a jelentés szerint annak tudható be, hogy 2018 nyarának átlagnál magasabb hőmérsékletei valószínűleg erősen megemelték az ózon koncentrációt (a napfényes, meleg és szélcsendes időjárási viszonyok kedveznek a felszínközeli ózon képződésének).

Az EEA adatai azt bizonyítják, hogy a jobb levegőminőségbe való beruházás valamennyi európai polgár egészségének és termelékenységének a javulását szolgálja. Azok a szakpolitikák és intézkedések, amelyek összhangban állnak Európa szennyezőanyag-mentességi célkitűzéseivel, hosszabb és egészségesebb életet és ellenállóbb társadalmakat eredményeznek

– nyilatkozta Hans Bruyninckx, az EEA ügyvezető igazgatója a jelentés kapcsán. Az EEA szerint az uniós, nemzeti és helyi szakpolitikáknak, valamint a kulcsfontosságú ágazatokban végrehajtott kibocsátás-csökkentéseknek köszönhető a levegőminőség javulása Európa-szerte.

Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a közlekedésből származó legfontosabb légszennyező anyagok, például a nitrogén-dioxid kibocsátása annak ellenére, hogy nőtt a mobilitási igény.

Az energiaellátásból származó szennyezőanyag-kibocsátás szintén jelentősen csökkent, viszont az épületek és a mezőgazdasági szektorból származó kibocsátások csökkentése terén lassú az előrelépés. Független szakértők szerint ahhoz, hogy a levegőminőséget tovább lehessen javítani, az uniós határétékek hatékonyabb betartatása mellett számos légszennyező esetében szigorúbb határértékeket kellene bevezetni az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával összhangban.

Emellett azt is fontos megjegyezni, hogy a levegőminőség javulásában jelentős régiós különbségek mutatkoznak. Szálló por tekintetében nagyon gyakran Kelet-Európát egy markáns szmogfüggöny választja el Nyugattól. Ez pedig meglátszik az elhalálozási statisztikákban is, vagyis míg Nyugat-Európa nagy részén 20-30%-kal csökkent a szálló por miatti korai elhalálozások száma az elmúlt évtizedben, addig Kelet-Európában csekély változás volt tapasztalható.

Magyarországon alig javult a helyzet a szálló por miatti korai elhalálozások tekintetében (de a többi légszennyezővel sem állunk jobban).

Hazánkban a szálló por kibocsátás 80%-áért a háztartási szilárdtüzelés felelős, míg az EU átlag mindössze 41%. Vagyis a magyarországi légszennyezettség legfőbb oka a sok rossz energiahatékonyságú épület, és a nem megfelelő tüzelőanyagok használata a tüzeléssel kapcsolatos ismeretek és/vagy pénz hiányában. Mindez pedig szorosan kötődik az energiaszegénység problémájához. A Habitat for Humanity Magyarország az alábbi videóban ismerteti az energiaszegénység fogalmát, és felhívja a figyelmet:

ha tiszta levegőt szeretnénk, megfizethető energiára van szükség.

Jelenleg Magyarországon a Habitat for Humanity szerint mintegy 1 millió embert érint az energiaszegénység. Energiaszegénynek nevezik azokat, akik nem képesek megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások tisztességes életminőséghez szükséges szintjét. Ezt a háztartások alacsony jövedelme, az energiahordozók magas ára, illetve a lakások jellege, állapota, felszereltsége és energiahatékonysági jellemzői okozzák.

Ezért a szálló por okozta légszennyezést hazánkban csak úgy lehet csökkenteni számottevően, ha célzott támogatások széles körben biztosítják a korszerűbb, kevésbé szennyező fűtési módokra való áttérést, valamint a lakások felújítását, energiahatékonyságának javítását, hőszigetelését.

Nem mellesleg ezek az intézkedések jelentős megtakarításokat is eredményeznének mind a háztartások számára (az energiahatékony otthon kevesebbet költ fűtésre és hűtésre), mind pedig az országos szintű egészségügyi kiadások tekintetében. Utóbbit nemrég az Európai Népegészségügyi Szövetség (EPHA) jelentése számszerűsítette: a légszennyezéshez köthető egészségügyi ellátással, a bekövetkező betegségek miatt kiesett munkanapokkal és a halálesetekkel kapcsolatos költségek Budapesten évente összesen mintegy 1200 milliárd forintra rúgnak, az egy főre jutó kiadás pedig mintegy 677 ezer forint.

A közlekedésből eredő kibocsátások visszaszorítására is számtalan lehetőség lenne, de ehhez a várospolitika személetváltására lenne szükség. Ahogy azt a COVID-19 miatti alacsonyabb forgalom és ideiglenes közlekedés-szervezési megoldások (pl. ideiglenes kerékpárutak) sikere is mutatja szerte a világban, a városi közlekedési szokások már kis mértékű átalakításával is pozitív változásokat lehet elérni.

Ahhoz, hogy a világjárvány idején tapasztalt tisztább levegő „az új normálissá” váljon, a belsőégésű motorral hajtott közlekedés csökkentésére, a nulla kibocsátású alternatív közlekedési eszközök használatának ösztönzésére, az ezt támogató infrastrukturális átalakításokra, valamint az elöregedett gépjárműpark lecserélését ösztönző programokra van szükség.

Ehhez jó lehetőséget teremte(né)nek a COVID-19 miatti zöld gazdaságösztönző csomagok is, valamint az Európai Zöld Megállapodás, melynek fontos része a szennyezőanyag-mentességi uniós cselekvési terv (Zero Pollution Action Plan).

A világjárvány miatti korlátozásokhoz kötődő levegőminőség-ingadozások jól érzékeltetik az életmódunk és a minket fenntartó természetes rendszerek – többek között a légkör – épsége közötti összefüggéseket. Egyrészt szemmel láthatóvá vált azt, hogy mennyire „hozzászoktunk” a szennyezett levegőhöz, ezért szinte élményszámba ment az, hogy megélénkül az élővilág a városban, normális a látótávolság és tiszta levegőt lélegzünk be.

Másrészt az is egyre bizonyosabbá válik: bármennyire is hozzászoktunk ahhoz, hogy a légszennyezettség civilizációnk velejárója, az emberi szervezet soha nem lesz képes hozzászokni, és hosszú távon megbetegedésekkel válaszol erre a környezeti stresszhatásra. A koronavírusra való nagyobb fogékonyság valószínűsége pedig csak egy a légszennyezettség egészségügyi hatásai közül. Azonban ahogy más szektorok esetében, úgy a világjárvány és az abból fakadó társadalmi-gazdasági felfordulás ezen a téren is lehetővé teszi, hogy olyan változtatásokat vezessünk be, amelyek egészségügyi, gazdasági, éghajlati, környezeti és életminőségi szempontból is pozitív irányba mutatnak.