Küszöbön az új hidegháború, amit a világűrben is megvívhat az USA, Kína és Oroszország

A mesterséges intelligenciát gyakran tisztán digitális jelenségnek tekintjük, amely a bitek és algoritmusok megfoghatatlan szintjén működik, de valójában minden egyes AI-val generált kép, vagy ChatGPT-ben keletkezett válasz mögött mérhető energiafogyasztás áll. A háttérben hatalmas szerverközpontok dolgoznak, amelyek ásványi anyagokból készült chipekkel és félvezetőkkel teli számítógépparkokat működtetnek – és ehhez jelentős mennyiségű villamosenergia kell. Amennyiben tehát az AI fejlődését és terjedését vizsgáljuk, a számítástechnikai kihívások mellett figyelembe kell venni az infrastrukturális és ökológiai korlátokat is.

Bármennyire ígéretes az AI, a növekedésének van egy nagyon is kézzelfogható határa, amire Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója nemrég egy kongresszusi meghallgatáson világított rá. Mint mondta, „idővel a mesterséges intelligencia költsége össze fog érni az energia költségével”.

Altman a Time szerint arról is beszélt, hogy hiába válnak egyre automatizáltabbá és olcsóbbá a chipgyártási és hálózati folyamatok, egy elektron energiaigénye akkor sem lesz kisebb, vagyis a számítási feladatok fizikai energiaigénye adott, és nem csökken zéró alá. Végső soron tehát egy érett AI-gazdaságban az „intelligencia” előállításának határköltsége megközelíti az elektromosság határköltségét.

A forradalmi AI-termékeket fejlesztő cég vezetője világossá tette: az energetikai innováció és az AI képességei között közvetlen kapcsolat keletkezik, így azok a régiók, amelyek bőségesen, megbízhatóan és olcsón tudnak energiát biztosítani, döntő előnyre tesznek szert a számítási kapacitás terén.

Energiakorlátok: lesz-e elég áram az AI-hoz?

Az, hogy az innováció egyik kulcsa az energia, már napjainkban is tetten érhető. Egyes becslések szerint csak az Egyesült Államoknak akár további 90 gigawatt teljesítményre – tehát pluszban nagyjából 60 paksi atomerőműre – lenne szükség az adatközpontok ellátásához a következő években. A City Journal szerint Altman ezért figyelmeztetett arra, hogy az energiaellátás fejlesztése a legfontosabb stratégiai beruházás. „Nem jut eszembe semmi, ami hosszú távon fontosabb lenne, mint az energia” – fogalmazott az amerikai szenátus energiaügyi bizottsága előtt.

És Kína már most globális vezető szerepben van a megújuló energia területén, ráadásul az évtized végére a világ teljes megújuló kapacitásának közel felét birtokolhatja majd. Jól látszik, hogy az AI-verseny könnyen energiaversennyé alakulhat: az nyer, akinek több és tisztább energiája van az AI rendszerek üzemeltetésére.

És ennek hatása a mindennapokban is érezhető lesz – jósolta a BloombergNEF, Elon Muskra hivatkozva. A robotikai és AI-forradalomra készülő Tesla-vezér nyilatkozata szerint „jelenleg chiphiány van, egy év múlva transzformátorhiány, két év múlva pedig áramhiány lesz”. Mark Zuckerberg szintén tett erre utaló jelzést, amikor nemrég kijelentette: a Meta azonnal nekilátna több adatközpont építésének, ha kapna hozzá elegendő villamosenergiát.

A világ legnagyobb adatközpontjainak otthont adó Észak-Virginiában a szerverparkok már kb. 2,5 gigawatt kapacitást kötnek le, ami a térség áramszükségletének kb. 20 százalékát jelenti, és a szakértők arra számítanak, hogy az igények évi 25 százalékkal nőnek. Pedig már 2022-ben (a ChatGPT szabadon engedése előtt) előfordult, hogy egy helyi áramszolgáltató átmenetileg kénytelen volt leállítani az új adatközpontok hálózatra kapcsolását, mert nem tudta garantálni az ellátásukat. Hasonló helyzet állt elő Írországban, ahol a Dublin környéki adatközpontok – szintén 2022-ben – felemésztették az ország teljes áramfogyasztásának 21 százalékát – szemben a 2015-ös öt százalékkal. Itt a hatóságok moratóriumot hirdettek új adatközpontok létesítésére.

A példák jól jelzik: könnyen előfordulhat, hogy a hagyományos hálózatfejlesztés nem tud lépést tartani az AI-központok energiaigényével.

Ugrásszerű növekedés indult, a tettes az AI

A mesterséges intelligencia széleskörű használata miatt az elmúlt években érezhetően megugrott az emberiség energiaigénye. A fordulópont 2020 körül érkezett el: egy évtizednyi viszonylagos stagnálás után az adatközpontok villamosenergia-igénye hirtelen növekedésnek indult, egyrészt az AI modellek szaporodása, másrészt pedig a COVID-időszak távmunkatrendje miatt. A fogyasztás meredeken emelkedni kezdett, leginkább a szerverparkok növekvő igénybevételének köszönhető.

Az amerikai Környezet- és Energiakutató Intézet becslései szerint az adatközpontok áramfelhasználása már 2022-ben elérte a 176 terawattórát az Egyesült Államokban (ami több mint kétszerese a néhány évvel korábbinak), miközben a globális adatközpontok energiafelhasználása 460 TWh lehetett. Az MIT riportja összehasonlításképpen azt írja, ha az adatközpontok önálló országot alkotnának, akkor már az AI jelentősebb térnyerése előtt, 2022-ben a világ 11. legnagyobb áramfogyasztójának számítottak volna, pedig ez sehol sincs a jelenlegi áramfelhasználáshoz képest.

Ez őrületesen gyors változás. Amerikai példával érzékeltetve: az AI-ra specializált szerverek éves fogyasztása 2017-ben még alig két terawattóra volt, 2023-ra viszont már elérte a 40 terawattórát, ami hússzoros növekedés – úgy, hogy csak a ChatGPT 2022-es megjelenését követő egyetlen év alatt megháromszorozódott az energiafelvételük.

Mit mutatnak az előrejelzések 2030-ra és 2040-re?

A fentebb írt tendencia folytatódni látszik, ami az évtized végére sokkoló mértékű energiaigényt jelez előre. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) elemzése azt mutatja, hogy a globális adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2030-ra a jelenlegi több mint a kétszeresére nő, és eléri a 945 terawattórát.

De menjünk még tovább a belátható jövőben: a Rystad Energy nemrég közzétett előrejelzése 2040-re már közel 1800 terawattóra fogyasztást vetít előre – ez nagyjából annyi energia, amennyivel 150 millió amerikai háztartást lehetne ellátni, egy teljes éven át.

Verseny az energiaforrásokért: merre tovább?

Az előttünk álló legnagyobb kihívás az, hogy milyen energiaforrásokkal és hogyan tudjuk kielégíteni az AI által gerjesztett plusz igényt. A jelenlegi trendek alapján a villamosenergia előállításának diverzifikációjára elengedhetetlennek tűnik. Az IEA azt látja, hogy az adatközpontok növekvő áramszükségletét számos forrásból fedezheti a világ, és ebben főszerepet játszhat a szél- és napenergia mellett a földgáz is, hiszen ezek költséghatékonysága és elérhetősége igen kedvező a kulcspiacokon. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a megújulók termelése még mindig erősen időjárásfüggő, így sokan fordulhatnak majd az atomenergia felé.

A Goldman Sachs elemzői ezzel kapcsolatban azt írják, hogy 2030-ig globálisan 85–90 GW új nukleáris kapacitásra lenne szükség ahhoz, hogy az adatközpontok várható többletigényét teljes mértékben atomenergiával fedezzük. Reálisan azonban ennek csak a töredéke épül meg: a riport szerint világszinten a szükséges atomkapacitás kevesebb mint tíz százaléka áll majd rendelkezésre az évtized végére.

Rövid távon tehát valóban a földgáz és a megújulók kombinációja töltheti be a tátongó űrt. Egy iparági felmérés kimutatta: megfelelő energiatárolással (vagyis akkumulátorokkal kiegészítve) a szél- és napenergia egy adatközpont igényének 80 százalékát is fedezheti, viszont a fennmaradó időre (amikor például nem süt a nap vagy szélcsend van) hagyományos energiaforrásokra van szükség a folyamatos ellátáshoz.

A jelenlegi trend azt mutatja, hogy sok új adatközpont – főleg Ázsiában és Észak-Amerikában –földgáztüzelésű erőművekhez csatlakozik, mivel ezek tudják azonnal kiszolgálni a gyorsan növekvő igényeket. A hagyományos megoldásnak ugyanakkor ára van: ha a globális adatközpont-kapacitás bővülését 60 százalékban földgázerőművek biztosítják, az évente további 215 millió tonna karbonkibocsátást jelentene 2030-ra, ezzel a világ energiaipari emissziójának kb. 0,6 százalékát adná.

Sorra vásárolják fel az atomenergia-kapacitásokat

A techcégek felismerték a helyzet komolyságát, és már most jelentős lépéseket tesznek az energiaellátás biztonságáért. A legnagyobb felhőszolgáltatók (mint a Google, az Amazon, a Microsoft vagy a Meta) a világ legnagyobb zöldenergia-vásárlói közé léptek: összesen több mint 70 gigawatt kapacitásra kötöttek hosszú távú áramvásárlási szerződéseket. A BloombergNEF szerint az is jól látható trend, hogy a tiszta, folyamatos ellátás reményében a vállalatok újra az atomenergia felé fordulnak.

A Microsoft például nemrég szerződött a hírhedt (1979-ben súlyos reaktorbalesetet szenvedett, majd 1985-2019-ig működő) Three Mile Island atomerőmű 2027-28-as újraindítására, hogy aztán a teljes termelését az adatközpontjai üzemeltetésére fordítsa, míg az Amazon 2023-ban úgy, ahogy van, megvette egy pennsylvaniai atomerőmű melletti adatközpont teljes kapacitását, a Google pedig rendelt hét darab kis moduláris reaktort.

A hosszabb távú megoldást sokan a technológiai áttörésektől remélik. Az összes energiaforrás turbófokozatra kapcsolása mellett megjelent az igény az innovációra, így a fúziós energia ígérete is egyre többeket vonz. Altman személyesen is befektetett például a Helion nevű fúziós startupba, amellyel a Microsoft ugyancsak megállapodást kötött. Ez a cég 2028-ra ígéri, hogy az első kísérleti fúziós erőműve már képes lesz áramot termelni.

Az AI energiafogyasztását a lakossággal és a kisfogyasztókkal fizettethetik meg

Az energiaigény növekedése – amennyiben a kínálat nem tart lépést az igényekkel – óhatatlanul az árak emelkedéséhez vezet. Az Egyesült Államok Elnöki Hivatalának Gazdasági Tanácsa (CEA) nemrég kiszámolta: ha nem történik kellő volumenű beruházás az energiatermelésbe, 2030-ra az áramárak 9–58 százalékkal nőnek a megnövekedett kereslet miatt. Ez a Fox Business elemzése alapján minden fogyasztót érinteni fog.

A kiemelkedően sok áramot használó vállalatok – mint az AI-központok – mindazonáltal szintén magasabb díjat fizethetnek majd, hogy finanszírozzák a hálózatfejlesztést, de ezeket a plusz terheket aligha akarják benyelni. Félő, hogy a vállalatok megemelkedett költségei rejtve maradnak vagy szétterülnek, és végső soron a háztartások és kisfogyasztók viselik majd az AI energiaéhségének terheit. Mark Wolfe, az amerikai Nemzeti Energiatámogató Igazgatók Szövetségének ügyvezetője a CBS Newsnak azt mondta, „a szolgáltatók versenyt futnak az egekbe szökő AI- és felhőigények kielégítéséért, ezért új infrastruktúrát építenek majd és emelik a díjakat – gyakran bármiféle átláthatóság és lakossági beleszólás nélkül.

A következő években tehát várhatóan nőni fog az energiaár a mesterséges intelligencia térnyerése miatt, akár közvetlenül (a felhőszolgáltatások drágulása révén), akár közvetetten (a villamosenergia árában realizálódva). Ebbe az irányba mutat az is, hogy sok vállalat már most jelentős összegeket költ AI-infrastruktúrára: a City Journal szerint a legnagyobb tech cégek 2023-ban kb. 300 milliárd dollárt fordítottak AI-adatközpontokra világszerte, és ez az összeg 2030-ra elérheti az évi ezermilliárd dollárt is. És minden 100 milliárd dollárnyi új adatközpont-beruházás nagyjából ugyanekkora összegű energiaszámlát jelent évtizedes távlatban. Ebből világosan kitűnik, hogy az energiaköltség az AI költségének meghatározó elemévé válik.

Ha az AI miatt trillió dolláros nagyságrendben kell beruházni új erőművekbe és hálózatfejlesztésbe, az valószínűleg megjelenik az adókban vagy az energiaárakban. Ezáltal joggal merül fel az aggodalom, hogy a cechet a háztartások fizetik meg, miközben a hasznot a nagy technológiai cégek fölözik le. A társadalmi igazságosság szempontjából kérdés, hogy helyes-e az általános energiaár-emelkedés terhére kielégíteni az AI energiaigényét. További aggály, hogy az energiaellátás javára esetleg más területektől (pl. oktatás, egészségügy) vonnak el erőforrásokat – legalábbis abban az esetben, ha a kormányok mindent az energiabővítésnek rendelnek alá.

Mit érzékelnek a felhasználók az AI energiaéhségéből?

Jelenleg szinte semmit. Amikor valaki beír egy kérdést a ChatGPT-be, nem látja, hogy a válasz mögött mennyi áram ég el – és az átlagfelhasználó erre nem is gondol. Pedig egy MIT-kutatás szerint egy ChatGPT-lekérdezés nagyjából ötször több elektromos energiát használ el, mint egy egyszerű Google-keresés. A különbség oka az, hogy az AI-modell párhuzamos számításokat végez a válasz generálásához, ami több processzort és ezáltal több energiát mozgat meg. Ez ugyanakkor a háttérben történik, így a felhasználó ugyanúgy egy pár másodperces választ lát a képernyőn, mintha csak egy keresést indított volna. Az energiafogyasztás ezen a szinten tehát rejtve marad.

Közvetetten azonban a felhasználók is találkozhatnak az AI energiaéhségének hatásaival. Ahogy fentebb fejtegettük, a villanyszámlák emelkedése vagy az energiaszolgáltatók új díjszabásai mögött részben az áll, hogy ki kell szolgálni az adatközpontok igényeit. Ha az energiaárak jelentősen nőnek, az hat a gazdaság minden területére – így a digitális szolgáltatások beárazására is. Elképzelhető tehát, hogy idővel az ingyenesen vagy olcsón használt AI-alkalmazások díjkötelessé válnak vagy drágulnak, hogy a szolgáltatók fedezni tudják az energiaköltségeket.

David Cahn, a Sequoia Capital partnere kiszámolta, hogy a nagy AI-beruházások megtérüléséhez globális szinten akár évi 600 milliárd dollárnyi bevételt kellene termelni az AI-szolgáltatásokból – ami fejenként nagyjából 600 dolláros (több mint 200 ezer forintos) éves kiadást jelentene az egymilliárd legjobban kapcsolódó felhasználó számára.

Az energiakínálat bővítése és az energia-infrastruktúra fejlesztése tehát nem pusztán az AI energiaéhségének kiszolgálása, hanem befektetés is a jövőbe. Ha sikerül fenntartható módon kielégíteni a növekvő energiaigényt, az megalapozza a mesterséges intelligencia további fejlődését és az abból származó előnyöket. Az emberiség olyan produktivitási és innovációs ugrást érhet el, ami felgyorsíthatja a gazdasági növekedést és számos problémára megoldást kínálhat. A technológia egyik legígéretesebb hozadéka összességében a nagyarányú termelékenységnövekedés lehet – ami minden gazdaságban a hosszú távú jólét kulcsa.

Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor. Az Axiom–4 legénysége június 26-án érkezett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és az eredeti tervek szerint két hétig maradnak. Ez most telik le, így hamarosan elérkezik az idő, hogy hazainduljanak a világűrből.

Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy pontosan mikor indulnak vissza, a jelenlegi tervek szerint július 10-én 12:00-kor (magyar idő szerint 14:00-kor) válnának le az ISS-ről.

Az Index összegyűjtötte, mi is történik majd, amikor eljön az idő. Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski.

Az út a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, amit az űrhajósok és a földi irányítóközpont együtt hajt végre.

Ezután jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja a kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje visszahúzni.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, a csomagtartót, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

A levegőmolekulákkal súrlódás miatt a kapszula körüli levegő plazmává alakul, a hőmérséklet pedig elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek. A landolás pontos helyét az időjárási viszonyok alapján választják ki Florida partjainál, az Atlanti-óceánon vagy a Mexikói-öbölben.

A Crew Dragon tengeri landolása különbözik a Szojuz módszerétől, ami a kazahsztáni sztyeppén ér földet. Ott egy nagy ernyő és a földet érés előtt bekapcsoló fékezőrakéták segítik a kapszulát. A Boeing Starliner pedig légzsákos szárazföldi landolást alkalmaz, de ez a rendszer még tesztelés alatt áll.

Tilesch György, a Szilícium-völgyben dolgozó technológiai szakértő szerint a mesterséges intelligencia ma már nemcsak technológiai áttörést jelent, hanem mélyen társadalmi és civilizációs kérdéssé vált. A Friderikusz Podcast vendégeként azt mondta: az AI már nem „elméleti tudomány vagy technológiai truváj”, hanem egy globális próbatétel, amely az emberek viszonyát, világnézetét és önmagukról alkotott képét is kihívás elé állítja.

„A mesterséges intelligencia el tudja hitetni velünk, hogy ember” – fogalmazott. Azt is hozzátette, hogy a legelső mesterséges intelligencia-rendszerek, például az ELIZA nevű program már az 1960-as években ezt a célt szolgálták: szimulálni az emberi kommunikációt olyan módon, hogy az interakció meggyőző legyen.

„Az első rendszereket az a gondolkodás határozta meg, hogy hogyan lehet átverni az embert, olyannyira, hogy a gépet embernek higgye.”

Az alapszintű rendszerek, amelyek már ma is elérhetők, gyorsan és hatékonyan hajtanak végre jól definiált feladatokat, de nem rendelkeznek valódi gondolkodással vagy önálló szándékkal. „Hiányzik belőle az érzelmi mélység, a kreativitás és a valódi megértés képessége.” Ezzel szemben az általános AI olyan rendszert jelent, amely képes az emberi gondolkodás teljes spektrumát modellezni.

„Az általános mesterséges intelligencia az az emberi tudat teljes spektrumának leképezése gépek által.” A harmadik szint, a szuperintelligencia már túllép minden emberi képességen, és a globális tudás, döntéshozatal és számítási kapacitás fölé emelkedne.

Tilesch elmondta, hogy jelenleg sokan azt gondolják, már az általános mesterséges intelligencia küszöbén vagyunk, sőt egyesek szerint már meg is haladtuk azt, ám ő ezt túlzónak tartja. Az AI nyelvi modellekben megfigyelhető teljesítménye, mint a ChatGPT, valójában még mindig korlátozott, mert nem képes valódi tapasztalásra, intuitív értelmezésre vagy a fizikai világ mély megértésére.

„Az emberi gondolkodás nem csak nyelvi játék. Intuíció, érzékelés, tapasztalat is kell hozzá. Ezek még nincsenek meg a gépekben” - fogalmazott.

A podcast során különösen sok szó esett arról, hogy milyen szerepet játszhat az AI az emberi döntéshozatalban, illetve milyen felelősséget hordoz, ha valaki a technológia ítéleteire bízza magát. Tilesch hangsúlyozta: a mesterséges intelligencia nem rendelkezik saját akarattal vagy szándékkal, hanem célvezérelt rendszerek formájában működik. „A gép kap célokat, mi felhasználók utána tudjuk csak befolyásolni azzal, hogy visszaküldjük a jelzéseket, hogy ez most jó volt-e.”

„Az emberi döntések mögött érzelmek, erkölcs, tapasztalat állnak. A mesterséges intelligencia szabályokat követ, de szándékot nem alakít ki.”

Mindez különösen nagy jelentőséggel bír olyan területeken, ahol a döntések emberi életekre is hatással vannak – például az egészségügyben, a hadászatban vagy a pénzügyekben. Tilesch szerint az AI segítséget nyújthat a döntések előkészítésében, elemzések készítésében, de a végső szó soha nem kerülhet teljes mértékben a kezébe. „Döntés-előkészítést végezhet, de emberi hozzájárulás nélkül ne tudjon kritikus döntéseket hozni maga az AI.”

A technológia előnyeit is részletesen tárgyalták. Tilesch példaként említette, hogy

„Amit öt kutatócsoport kilenc év alatt nem talált meg, az AI perceken belül rámutatott.” Emellett az oktatásban is hatalmas lehetőségek rejlenek a technológiában, különösen az elmaradott térségekben: afrikai országokban például AI-alapú tanárok képesek voltak 50 százalékkal növelni a tanulók teljesítményét egyetlen tanév alatt.

A mesterséges intelligencia előretörése nemcsak a civil életben és az egészségügyben, hanem a hadászatban is érzékelhető, ahol az autonóm rendszerek, különösen a dróntechnológiák, új korszakot nyitottak. Tilesch szerint ma már léteznek olyan eszközök, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek célpontokat felismerni, követni és semlegesíteni. Ezek a rendszerek egyre kevésbé igényelnek távoli emberi irányítást, ami a felelősség kérdését is új megvilágításba helyezi.

A szakértő figyelmeztetett: a hadviselés robotizálása nemcsak technológiai, hanem jogi és erkölcsi dilemmákat is felvet, amelyekre ma még nincsenek globálisan elfogadott válaszok.

A társadalmi beágyazottság kapcsán Tilesch kitért arra, hogy az AI alkalmazása nemcsak a munka világát alakítja át, hanem az emberi kapcsolatok és önkép struktúráit is.

Ez a jelenség egy újfajta viselkedésmintát mutat: a felhasználók bizalmat szavaznak egy olyan entitásnak, amely valójában nem ért, nem érez és nem ismeri őket, csak szimulálja a megértést. Tilesch különösen aggasztónak nevezte azt a trendet, amely szerint egyre többen kérnek lelki segítséget a mesterséges intelligenciától.

„Ha valaki azt írja, hogy elvesztettem az állásom, merre van a híd?, az AI válasza: Innen három mérföldre van egy híd.” A rendszer nem érzékeli az emberi fájdalmat vagy öngyilkossági szándékot, csak a kérdést és az adatokat dolgozza fel.

A szakértő szerint az AI éppen azért különösen veszélyes, mert nagyon jól utánozza az emberi viselkedést, miközben egyetlen pillanatra sem válik valóban emberivé. Ezért a társadalmi bizalom megadásával az emberek olyan felelősségi viszonyt ruháznak rá, amelyet valójában nem képes viselni. Ez az „átfedés” a legaggasztóbb: a gép képes úgy tenni, mintha értene minket, miközben valójában csak a statisztikai mintázatokat követi.

A technológiai robbanás közben a szabályozási kérdések is egyre sürgetőbbé válnak. Tilesch szerint bár több nemzetközi kezdeményezés létezik, egyelőre nincs valódi, globális hatáskörű szabályozás.

„Van egy kötelező aláírt okmányunk 60 állammal, de messze van a 200-tól.” A geopolitikai kontextus tovább bonyolítja a helyzetet: miközben az Európai Unió inkább a korlátozás és a kontroll irányába mozdulna el, addig az Egyesült Államok és Kína fejlesztési versenyt fut egymással. „Az EU szabályozni próbál, az USA egyes adminisztrációi viszont inkább visszafogják a szigorítást, hogy versenyben maradhassanak a kínai technológiákkal.” Tilesch szerint ez nem csupán politikai kérdés, hanem a társadalmi jövő alakulásának kulcsa.

A beszélgetés során Magyarország is szóba került. Tilesch elismerte, hogy létezik nemzeti AI-stratégia, és hogy egyre több magyar cég próbálkozik AI-alapú megoldásokkal, de a fejlődés ütemét továbbra is lassúnak tartja. „Több nagyvállalatnak kellene nagyobb elánnal belevetni magát a versenybe.” Szerinte az igazi áttöréshez nem elég csupán a stratégiai dokumentumok megléte, a gyakorlatban is szükség van a vállalatok, állami intézmények és kutatóhelyek proaktív részvételére.

Tilesch György úgy látja, hogy ezekbe a szektorokba történő célzott beruházások hosszú távon nemcsak gazdasági, hanem társadalmi haszonnal is járnának.

Az AI-vel kapcsolatos túlzott elvárások és félelmek kapcsán a szakértő hangsúlyozta, hogy a technológiát nem démonizálni vagy idealizálni kell, hanem a maga helyén kezelni.

A mesterséges intelligencia lehetőség, nem végzet, de ez csak akkor van így, ha az ember nem mond le a saját döntési képességéről, erkölcsi felelősségéről és kritikai gondolkodásáról. Tilesch figyelmeztetett: a kritikátlan használat nemcsak kulturális vagy gazdasági, hanem mentális leépülést is eredményezhet.

Ez a jelenség már ma is megfigyelhető: az emberek egyre ritkábban gondolkodnak önállóan, ha az AI képes helyettük válaszolni, ajánlani, emlékezni. „Nagyon sok agyi funkciót kiszervezünk. A gép emlékezik helyettünk, választ helyettünk, dönt helyettünk. Aztán egy idő után azt vesszük észre, hogy nem tudunk már emlékezni, dönteni vagy választani.” Ez a fajta kognitív delegálás, vagyis hogy az ember saját szellemi funkcióit egy algoritmusra bízza, Tilesch szerint hosszú távon visszafordíthatatlan károsodást okozhat az emberi gondolkodásban.

A probléma az, hogy miközben az AI alkalmazása gyorsul, az emberi oldal felkészítése nem tart lépést vele. Az oktatásban, a közéletben és a médiában nem folyik olyan mélységű felvilágosító munka, amely segítené az embereket abban, hogy megfelelően viszonyuljanak ezekhez a technológiákhoz. „Nem lehet azt gondolni, hogy mindenki ért majd hozzá, mint egy informatikus.

Szerinte az AI-hoz való egészséges viszony kialakítása ugyanolyan fontos, mint maga a technológiai fejlesztés, különben olyan eszközt adunk az emberek kezébe, amelyet nem tudnak felelősséggel használni.

Az interjú során egy másik fontos témára is kitértek: arra, hogyan tükrözi vissza az AI az emberi világ torzulásait. Mivel az algoritmusokat emberi adatokkal tanítják, a bennük rejlő előítéletek, torzítások, sőt akár diszkriminatív minták is átszűrődnek a gépi döntésekbe. Tilesch ezt úgy fogalmazta meg: „Az AI nem csak eszköz, hanem tükör is. Visszaadja, amit belé tettünk, és ez sokszor nem szép.” Ez azt is jelenti, hogy az AI fejlesztése nem lehet technológiai kérdés csupán, társadalmi önvizsgálatra is szükség van.

A szakértő aggasztónak nevezte azt is, hogy az emberek egyre inkább az AI-ra támaszkodnak identitásépítés vagy világnézet formálása közben is. A közösségi médiában működő algoritmusok például nemcsak híreket, hanem világmagyarázatokat is kínálnak, miközben saját logikájuk szerint erősítik az elfogultságot. „A Facebook hírfolyam algoritmusa nem azért mutatja, amit mutat, mert azt te kérted. Azért, mert azt akarja, hogy ott maradj.

Ezzel kapcsolatban Tilesch hangsúlyozta, hogy a digitális környezetben működő mesterséges intelligenciák nem ismerik az igazság vagy erkölcs fogalmát, csupán célfüggvényeket szolgálnak ki. Ha a cél a figyelem maximalizálása, akkor a rendszer akár hazugságokat, féligazságokat vagy manipulatív tartalmakat is preferálhat, ha az növeli az elköteleződést.

Felvetődött az is, hogy az AI-rendszerek egy része már most is képes olyan hatást kelteni, mintha ember lenne. Tilesch szerint azonban ez nem jelent valódi tudatosságot.

Ez a különbség kulcsfontosságú: attól, hogy egy algoritmus természetes nyelven válaszol, még nem jelenti azt, hogy érti, amit mond. A társalgás során fellépő „meggyőző hatás” sok felhasználót megtéveszt, és ez további etikai kérdéseket vet fel, például azt, hogy kell-e jelezni, ha egy chatbot válaszol, vagy hogy az AI mikor lépheti át a megtévesztés határát.

Tilesch ugyanakkor nem borúlátó. Úgy véli, hogy az AI nem szükségszerűen sodorja bajba az emberiséget, ha időben és bölcsen avatkozunk be. Azt mondja: „Az ember maradjon a kormány mögött. A gép segíthet, sőt néha jobban vezet, de csak akkor, ha mi szabjuk meg, hova megy.” Ez azt jelenti, hogy a szabályozásnak, a társadalmi kontrollnak és a kritikus gondolkodásnak kulcsszerepet kell játszania a jövőben. Tilesch a technológia „elszabadulása” ellen érvel, de nem technofób módon: szerinte épp azért kell beszélnünk róla, mert az AI egyértelműen a hasznunkra lehet. Azonban, ha nem használjuk tudatosan, saját jövőnket veszélyeztetjük, de ha jól használjuk, sosem látott fejlődést hozhat.

A beszélgetés zárásaként Tilesch így fogalmazott:

Hozzátette: a kérdés nem az, hogy lehet-e tudata a gépnek, hanem az, hogy megőrizzük-e a sajátunkat. Mert a legnagyobb veszély nem az, hogy az AI intelligens lesz, hanem hogy az ember közben elfelejt emberként gondolkodni.

A teljes beszélgetés:

Egy friss jelentés szerint a Föld hőmérséklete már most körülbelül 1,24 Celsius-fokkal magasabb, mint az ipari forradalom előtt volt, és a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ha ez a trend folytatódik, 2028-ra átléphetjük az 1,5 fokos felmelegedési küszöböt, írta a livescience.com.

A tanulmányt több mint 60 klímatudós készítette. Az elemzésből kiderül, hogy a bolygó jelenleg évtizedenként nagyjából 0,27 Celsius-fokkal melegszik.

A felmelegedés következményeit leginkább az óceánok érzik: a felesleges hő 90 százalékát ezek a víztömegek nyelik el.

A tengerszint 1900 óta több mint 22 centiméterrel emelkedett.

A felmelegedés a mezőgazdaságra is hatással van: egy másik kutatás szerint a század végére akár 40 százalékkal is csökkenhet a búza- és kukoricatermés az Egyesült Államokban, Kínában és Oroszországban.

A kutatók szerint azonban még van lehetőség megfékezni a folyamatokat.

„Az ablak az 1,5 °C‑on belül maradáshoz gyorsan bezárul. A globális felmelegedés már emberek milliárdjainak életére hat. Minden kis melegedés számít, mert gyakoribb, intenzívebb időjárási szélsőségeket hoz magával” – fogalmazott Joeri Rogelj, az Imperial College London professzora.

A 2015-ben elfogadott párizsi klímaegyezményt közel 200 ország írta alá, amelynek célja, hogy a globális hőmérsékletemelkedést lehetőleg 1,5 Celsius-fok alatt, de mindenképp jóval 2 fok alatt tartsák. A mostani jelentés szerint ehhez sürgős lépésekre van szükség – legfőképp a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésére.