JÖVŐ
A Rovatból

Küszöbön az új hidegháború, amit a világűrben is megvívhat az USA, Kína és Oroszország

Trump szerint már az ő elnöki ciklusában elindul az emberes Mars-misszió, de közben Kína és Oroszország sem tétlenkedik: előbbi vizet keres a Holdon, utóbbi azt állítja, egy új plazmahajtóművel egy hónap alatt érheti el a vörös bolygót.


Azt, hogy űrkutatásban nagy változások állnak küszöbön, jól jelzi a Boeing minap bejelentett leépítése is: a repülőgépgyártó a NASA Artemis-programjának beszállítójaként több száz embert rúg ki a csapatból, amelyik a következő Holdra szálláshoz épít űrrakétát. Mindeközben Kína kúszó-mászó-repülő holdszondát küld a Hold felszínre, hogy felkutassa égi kísérőnk rejtett vízkészleteiet, az orosz Roszatom pedig közölte, hogy olyan plazmahajtóművet épít, ami évekkel rövidítheti le a Mars-utazást. Ezek a bejelentések arra utalnak, hogy a világűr ismét az egymással versengő nagyhatalmak csataterévé válik.

Irány a Mars – de tényleg pár éven belül?

Donald Trump nemrég bejelentette, hogy az Egyesült Államok még az ő elnöki ciklusa alatt űrhajósokat indít a Marsra. Ez azt jelentené, hogy az első emberes Mars-misszióra legkésőbb 2029-ig sor kerül, amit sok szakértő kételkedve fogad, már csak azért is, mert a NASA Artemis–2 küldetése is folyamatos késedelmekkel küzd, holott utóbbi program a vörös bolygónál sokkal könnyebben elérhető Holdra irányul.

Trump nem részletezte, hogyan képzeli el a Mars-missziót, de minden bizonnyal a SpaceX-re támaszkodik a terv végrehajtásában, hiszen Elon Musk vállalata fejleszti a bolygó elérésére hivatott Starship óriásrakétát. Musk Trump egyik legkomolyabb támogatója, és mostanra bizalmas tanácsadóvá, sőt, fontos kormányzati szereplővé lépett elő.

A SpaceX Starshipje idén januárban hetedszer indult tesztküldetésre. A Super Heavy első fokozata sikeresen visszatért, és a kilövőállás robotkarjai elkapták, de a felső fokozat egy hajtóanyag-szivárgás miatt felrobbant az emelkedés végén. Musk a félsiker ellenére úgy gondolja, hogy a SpaceX már 2026-ban képes lesz legénység nélküli küldetést juttatni a Marsra, ahová 2028-ban űrhajósokat is elindíthatnak.

A Starship darabjai

A terv technikai kihívásait a Német Űrközpont kutatója, Volker Maiwald elemezte ki a Space.com-on. Bár a portálnak azt mondta, „a Mars-küldetés végrehajtása az emberi faj valaha elért legnagyobb teljesítménye lesz”, emlékeztetett rá, hogy kutatótársaival egy tavaly megjelent tanulmányban arra jutott, egyetlen Starship indításával nem lehet biztosítani az emberes Mars-küldetéshez szükséges teljes rakományt. A fő problémát a hasznos teher tömege jelenti, amely magában foglalja az űrhajósokat, a létfenntartó rendszereket, az infrastruktúrát és az ellátmányt - valamint persze az üzemanyagot, amiből a Starship jelenleg csak annyit bír el, amennyi az odaútra elég. A visszatéréshez a Marson kellene előállítani a rakéta működtetéséhez szükséges folyékony metánt és oxigént, ami óriási technológiai kihívás.

A NASA szerint négy űrhajós Marsról történő hazatéréséhez 7000 kilogramm rakéta-hajtóanyag és 25.000 kilogramm oxigén kell. Utóbbihoz még hozzáadódik az a mennyiség is, amennyit az asztronauták a bolygón tartózkodás során belélegeznek.

Ha a felsorolt okok miatt nem lenne hihetetlen, hogy az USA pár éven belül képes sikerre vinni az emberes Mars-küldetést, még ott a sugárzás problémája: az űrhajósokat a Mars felé vezető úton és a bolygó felszínén 700-szor annyi kozmikus és napból érkező sugárzás érné, mint a Földön. Ez azt jelentené, hogy az űrhajósok a teljes élettartamra jutó terhelés 60 százalékát kapnák meg a néhány éves misszió során. Egy kutatás ráadásul bebizonyította, hogy mindezen felül számolni kell a neurookuláris szindróma problémájával is, ami a szemben és az agyszövetben hosszú űrutazás során fellépő folyadéknyomás-változásokat jelenti. A látásromlással, pupillaödémával, értágulattal járó jelenség hatása valós aggodalom, hiszen a Nemzetközi Űrállomáson 6-12 hónapig tartózkodó asztronauták 70 százalékánál fellép.

Ezzel a tempóval a Holdig se jutnak el az évtized végéig

Miközben az emberiség legnagyobb lépését tervezi, az Egyesült Államok a következő „nagy lépést” sem tudja botlás nélkül végrehajtani. A NASA Artemis-programja nem várt nehézségekbe ütközhetett, hiszen a Holdra szállás űrrakétájának, a Space Launch Systemnek (SLS) a csapatából 400 embert rúg ki az építéssel megbízott Boeing. A repülőgépgyártó állítása szerint a leépítés – ami a teljes létszám harmadát érinti – a program változásaihoz és új költségvonzataihoz igazodva történik meg, a következő pár hónap során. A Bloomberg szerint az elbocsátásokra azért lehet szükség, mert az SLS költségvetése nagyon elszállt: a fejlesztése 24 milliárd dollárnál tart, holott 2019-ben még az egész Artemis-programra szántak 20-30 milliárdot. Aztán később bejelentették, hogy 2025-re már 93 milliárdnál fognak tartani.

Illusztráció: NASA

A magas költségek és az alacsony hatékonyság miatt Elon Musk tavaly év végén bírálta a terveket, és most, hogy a Trump-adminisztráció révén nagyobb befolyással bír, a Hold-misszió kivitelezésére is hatással lehet. Ezt az elméletet erősítil Donald Trump beiktatási beszéde, amelyben az elnök bejelentette a Mars-küldetést, de a sokkal elérhetőbb Holdra-szállásról és az évek óta zajló Artemis-programról egy árva szót sem ejtett.

Bár a Boeing rakétaépítő csapata zsugorodik, aligha veszítik el a megbízást az SLS kifejlesztésére, hiszen az komoly csúszást eredményezne az egyre szorosabb menetrendben. Mint ismert, a 2022-es legénység nélküli küldetés után az Artemis-program következő lépése egy emberes küldetés lenne, 2026-ban, amikor az űrhajósok elrepülnek a Holdhoz, majd annak megkerülésével visszatérnek a Földre. Ha sikerrel járnak, akkor egy évvel később az 1972 óta első Holdra lépésre is sor kerülhet.

Kína közelebb jár a Holdhoz, de nem embert küldenek - még

Miközben az USA űrprogramjai átalakulás előtt állnak, Kína tovább erősíti tevékenységét a világűrben. A legnagyobb vetélytárs űrkutatói embert egyelőre nem, de fejlett repülő robotot már jövőre eljuttatnának a Holdra. Ez a jármű rendkívül fontos célt szolgálna égi kísérőnk felszínén, ahol kiaknázható vízkészleteket fog keresni.

A South China Morning Post riportja szerint Kína azért koncentrál mindenki előtt az égitest déli sarkvidékére, mert azt gyanítja, hogy az ott található kráterekben vízjég található. A szakértők szerint a holdi víz jórészt az égitest keletkezésének folyamataiból, üstökösök és meteorok becsapódásából, valamint a napszél és a holdpor kölcsönhatásából származhat. A napsugárzás elpárologtatta a legtöbb vizet, de az állandó árnyékban lévő kráterekben lehet jégtartalék, így vízkészlet is.  Kína ennek feltérképezésére szánja a Chang'e-7 küldetést, amely során egy intelligens, repülő detektort küld a kérdéses területekre.

Kínai robot megy a Holdra

Az ún. „hopper” robotot szállító űrhajó a tervek szerint 2026-ban indul útnak. A szerepe rendkívül fontos, hiszen Kína, az USÁ-hoz hasonlóan, folyamatos emberi jelenlétre alkalmas telepet akar létesíteni a Holdon, és ennek ellátásához - lehetőleg helyben kitermelhető - vízre van szükség. Ha elsőként bukkannak vízforrásra, az óriási stratégiai előnyhöz juttatja az ázsiai országot, amely egyébként 2030-ra saját asztronautákat is eljuttatna a lunáris felszínre.

A víz jelenléte nem csak az űrhajósok létfenntartása miatt kulcsfontosságú, hanem azért is, mert oxigéntermelésre, űrhajók üzemanyagának előállítására, sőt, később akár növénytermesztésre is hasznosítható.

A vízkutató robot a Kínai Űrhajózási Technológiai Akadémia és az Űrhajórendszer-mérnöki Intézet szerint rendkívül mozgékony: mászni, kúszni, ugrani és rakétahajtással repülni is tud majd a Holdon, így nagy területeket fog bejárni, olyan helyszíneken, ahol a hagyományos holdjárók nem képesek közlekedni. A mobilitását és stabil felszállását-landolását hat láb, illetve több „lábpályatervezési algoritmus és ízületi mozgás segíti”, míg az energiaellátását napelempanelek biztosítják. A robot a Földről manuálisan vezérelhető karokat, kamerákat és tudományos műszereket hordoz - utóbbiak között egy vízmolekula- és hidrogénizotóp-elemző egység is helyet kap.

A Chang'e-7 célja

Ezt a holdmissziót várhatóan a Chang'e-7 küldetés követi, 2028-ban. Ekkor már leszállóegység, holdjáró és egy újabb robot is utazik majd a Hold déli pólusára, hogy helyben elérhető erőforrások után kutasson és olyan technológiákat teszteljen, mint például a 3D nyomtatás. Ha mindkét program sikerrel jár, az egyértelműen megnyitja az utat Kína előtt, hogy akár az USÁ-val egyidőben - legfeljebb egy kicsivel később - emberi jelenlétet biztosítson a Holdon.

Oroszország 1-2 hónap alatt eljuthat a Marsra

A csak az utóbbi néhány hétben döbbenetes fokozatba kapcsolt űrverseny talán legérdekesebb fejleménye az, hogy Oroszországnak az ukrajnai invázió mellett is vannak erőforrásai űrkutatási projektekre. Ezek legfrissebb vívmánya állításuk szerint a Roszatom plazma-elektromos rakétahajtóműve, ami forradalminak számító technológiával gyorsíthatja fel a Mars elérését.

Az Izvesztyija cikke alapján az orosz technológiával akár 1-2 hónapra visszaszorítható a tudomány mai állása szerint 6-9 hónapig tartó Mars-utazás, így a töredékére lehetne csökkenteni a kozmikus sugárzás és neurookuláris szindróma fentebb írt kockázatait is.

„A plazmarakéta elektromos hajtómű: két elektródát tartalmaz, amelyek között töltött részecskéket áramoltatunk, miközben nagyfeszültséget alkalmazunk. Az áram mágneses teret hoz létre, ami kilöki a részecskéket a hajtóműből, így a plazma irányított mozgást kap és tolóerőt generál” – idézi a portál Jegor Biriulint, a Roszatom tudományos intézetének kutatóját.

Fotó: Roszatom

Az új fejlesztésű rakéta üzemanyaga a hidrogén, és a meghajtórendszerében létrehozott elektromágneses tér felgyorsított elektronjai, illetve protonjai akár 100 km/s sebességet is biztosíthatnak az űrhajó számára. Ez sokszorosa a hagyományos hajtóművekből kiáramló gázok teljesítményének, amivel legfeljebb 4,5 km/s-os sebesség érhető el - állítja Alekszej Voronov, a kutatásban szintén résztvevő Troickij Intézet tudományos igazgatóhelyettese.

Az új hajtómű egyik előnye, hogy a plazma nem igényel extrém hőmérsékletet, így az alkatrészek sem szenvednek jelentős hőterhelést, az elektromos energia pedig szinte teljes egészében mozgási energiává alakul.

Az orosz plazmahajtómű vizsgálatára építettek egy 4x14 méteres, űrkörnyezetet szimuláló kísérleti kamrát, benne fejlett érzékelőkkel, vákuumszivattyúkkal és hőelvezető rendszerekkel – számolt be a World Nuclear News. Ha a kísérletek után beindul a gyakorlati fázis és a rakéta életnagyságban is megépül - a tervek szerint 2030-ra -, akkor a fellövése hagyományos hajtóművekkel történik majd, viszont a Föld körüli pályán már bekapcsolnák a plazmahajtóművet a tovább induláshoz. A tudósok azt állítják, hogy a technológia a jövőben olyan űrvontatókba is beépíthető lehet, amelyek bolygók között szállítanak rakományokat, például kibányászott ásványokat.

Mindebből jól látszik, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország komoly harcot indít a világűrért. Egy ilyen küzdelem persze kockázatos, hiszen a hidegháború idején már volt példa hasonló, amerikai-szovjet párviadalra, amibe - a párhuzamosan zajló fegyverkezéssel együtt - kis híján belerokkant a két ország gazdasága. Néhány éve még úgy tűnt, hogy az országok összefogásával létrejövő projektek, vagy éppen a Nemzetközi Űrállomás eredményei egyszer és mindenkorra eldöntötték, hogy a végtelenbe önállóan nem, csak közösen érdemes elindulni. De a törekvések most ismét széttartanak, amit tudományosan nehezen, legfeljebb politikai szempontokkal lehet magyarázni. Kérdés, hogy ki és meddig bírja pénzzel a 21. század egyre kíméletlenebb űrversenyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
ENSZ: Súlyosabb a baj, mint valaha, a Föld éghajlata kibillent az egyensúlyából, és jön az El Niño
Az óceánok soha nem látott mértékben melegszenek, a jégsapkák pedig olvadnak. Az ENSZ-főtitkár szerint azonnal le kell állni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, miközben a politika más átmenetet gondol.


A Föld éghajlata minden eddiginél jobban kibillent az egyensúlyából, bolygónk ugyanis sokkal több hőenergiát nyel el, mint amennyit ki tud sugározni

– erre figyelmeztetett a Meteorológiai Világnapon (március 22.) az ENSZ meteorológiai szervezete, a Meteorológiai Világszervezet – írta a BBC. A káros folyamatot például az olyan melegítő gázok kibocsátása gyorsítja, mint a szén-dioxid.

A jelentésre reagálva António Guterres ENSZ-főtitkár egy videóüzenetben figyelmeztetett :

"A Föld bolygót a végsőkig feszítik. Minden kulcsfontosságú éghajlati mutató vörösen villog"

– mondta Guterres, aki szerint az országoknak át kellene térniük a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára, hogy „klímabiztonságot, energiabiztonságot és nemzetbiztonságot” teremtsenek.

A rekordmértékű „energia-egyensúlytalanság” 2025-ben új csúcsra melegítette az óceánokat, és tovább olvasztotta bolygónk jégsapkáját. A légköri szén-dioxid-szint legalább kétmillió éve nem volt ilyen magas.

Celeste Saulo, a WMO főtitkára szerint a folyamatoknak beláthatatlan következményei lesznek:

"Az emberi tevékenységek egyre inkább felborítják a természetes egyensúlyt, és ezekkel a következményekkel évszázadokig, sőt évezredekig együtt kell élnünk"

– mondta a professzor.

A globális jelenségeknek már ma is kézzelfogható hatásai vannak. Az Egyesült Államok délnyugati részén jelenleg rekorddöntő, korai hőhullám tombol, az elmúlt napokban helyenként 40 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. A World Weather Attribution csoport tudósai pénteken végzett gyors elemzésükben arra jutottak, hogy mindez „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna az ember okozta éghajlatváltozás nélkül.

A kutatók kiemelten figyelik a Csendes-óceánt is. A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis igen valószínű, hogy 2026 második felében kialakulhat egy melegedő El Niño-fázis. Ez a természetes melegedési jelenség a meglévő, az ember okozta hatásra ráerősítve újabb hőmérsékleti rekordokat hozhat.

Ha El Niño-ba váltunk, ismét növekedni fog a globális hőmérséklet, és akár új rekordokat is dönthet

– mondta Dr. John Kennedy a WMO-tól.

A tudományos vélemények mellett élénk politikai vita zajlik arról, milyen ütemben és módon kellene reagálni a helyzetre. Míg az ENSZ és a WMO a fosszilis energiahordozókról a megújulókra történő gyors átállást sürgeti, több nemzetközi szervezet és energiaszektor-szereplő az ellátásbiztonság és a megfizethetőség miatt a fokozatosabb átmenetet tartaná indokoltnak.

Az elmúlt 11 év volt a Föld 11 legmelegebb éve az 1850-ig visszanyúló adatok szerint. Tavaly a globális átlagos léghőmérséklet mintegy 1,43 Celsius-fokkal haladta meg az „iparosodás előtti” idők szintjét. A La Niña nevű természetes időjárási hatás átmeneti lehűtő hatása miatt 2025 nem volt olyan forró, mint 2024, amelyet az ellentétes fázis, az El Niño felerősített, de így is a három legmelegebb év egyike volt a feljegyzések kezdete óta. A Föld gleccserei - a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint - 2024/25-ben az öt legrosszabb év egyikét élték meg, miközben a tengeri jég mindkét sarkvidéken tavaly nagy részében rekordközeli vagy rekordszinten alacsony volt. A Föld többletenergiájának több mint 90 százaléka az óceánokat melegíti, ami árt a tengeri élővilágnak, erősebb viharokat okoz és hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Rab Árpád: nem attól félünk, hogy az AI a munkánkat veszi el, hanem attól, hogy a pénzünket
A jövőkutató egyetemi tanár az AIToday-nek adott interjúban kifejtette: az AI tényleg felforgathatja a munkaerőpiacot, de ez inkább újraárazás, mint összeomlás. A katonai felhasználás viszont aggasztó, furcsa módon azért, mert az AI-jal „eltávolítottuk magunktól a gyilkolást”.


Az utóbbi hetekben-hónapokban egyre több figyelmet kaptak azok a jóslatok, amelyek szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban rázza meg és alakítja át a gazdaságot, illetve a munka világát. Egy sokat idézett jegyzet, az úgynevezett „Doomsday AI memo” például azt állítja, hogy az ügynök alapú mesterséges intelligenciák megjelenése már a közeljövőben gyökeresen átalakíthatja a gazdaság működését, és tömegesen tűnhetnek el a fehérgalléros állások. Az ilyen forgatókönyvek erős reakciókat váltanak ki: a tőzsdéken erős kilengések következtek, a technológiai cégek körüli várakozások és a munkaerőpiaci félelmek pedig azt mutatják, hogy az AI-val kapcsolatos elképzelések egyszerre hordoznak reményt és bizonytalanságot.

De mennyire reális az a kép, amely szerint a mesterséges intelligencia néhány éven belül alapjaiban forgatja fel a gazdaságot? Valóban eltűnhetnek-e rövid idő alatt egész szakmák, vagy inkább egy újraárazási folyamat zajlik le? És mit árul el a technológiával kapcsolatos jelenlegi várakozásokról az, hogy az AI-val kapcsolatos hírek gyakran azonnali piaci reakciókat váltanak ki?

Rab Árpád digitális kultúra szakértő, jövőkutató szerint a mesterséges intelligencia kétségtelenül komoly hatással lesz a gazdaságra, de a változások nem egyetlen pillanat alatt következnek be. Az AIToday.hu-nak adott interjúban levezette, hogy az AI hogyan épülhet be a mindennapi rendszerekbe, miként alakulhat át a munka világa, és miért lehet kulcskérdés a következő években az, hogy valójában mennyit ér a ma még a csak belé vetett hit alapján beárazott mesterséges intelligencia.

– Nemrég megjelent a gazdasági AI-apokalipszissel fenyegető „Doomsday AI memo”. Ez a jegyzet 2028-ra datálta, hogy az ügynök alapú AI-ok által alakított gazdaság nagyon másképp fog kinézni, mint a mostani. Ön szerint mennyire tekinthető a következő néhány év reális forgatókönyvének a Doomsday AI memo – és főleg az az állítása, hogy a fehérgalléros állások ilyen rövid idő alatt eltűnnek?

– Egyrészt: hangzatos címről van szó. A „Doomsday” amúgy is olyan fogalom, amit szoktak használni, például a klímaváltozás kapcsán, hogy érezzük: jön valami határidő, amikor minden megváltozik, és helyrehozhatatlan lesz. Itt ezt én abszolút nem gondolom, mint ahogy az sem, hogy az AI-alapú ügynökök teljesen elvesznek munkaköröket és mindent megváltoztatnak, pláne nem ilyen rövid idő alatt. Az viszont, hogy nagy hatással lesz és rengeteg új árazási és kihívással kapcsolatos gond jön, az biztos. Persze itt nem az egész világról beszélünk, hanem a fejlett világ bizonyos országairól és munkaköreiről. Ez azért pontos, mert egy rendszert mindig más rendszerek kontextusában kell nézni. Hogyha például bizonyos szellemi munkáknak az értéke lecsökkent, mert már nem lehet annyi pénzt kérni érte, mert az automatizáció elvégzi a munka egy részét, az óhatatlanul azzal jár együtt, hogy más munkaköröknek az értéke megnő: amelyek mondjuk kétkeziek, vagy jelenlétet, vagy másfajta hitelességet igényelnek.  A piac mindig ilyen árapály-jellegűen mozog. Olyan, hogy hirtelen eltűnik a pénz a teljes gazdaságból és mindenki munkanélküli lesz, nem történik, és ha mégis, akkor sem három év, hanem hosszabb időtartam alatt. Egy ideig például sikeresnek láttuk a jogászi munkakört, mert egy biztos szaktudásért biztos jövőt ad, és amikor elképzeltem a gyerekem jövőjét, mondtam neki, hogy legyél jogász, mert akkor biztos lesz munkád.

Most valószínűleg kevesebb jogász fog egyébként jobban élni, és kevesebb jogásznak lesz munkája, de lehet, hogy ugyanezek az emberek más jellegű dolgot fognak végezni.

Másrészt az ilyen híradások vagy híresztelések szerintem azért is helytelenek, mert a mesterséges intelligencia el fog bújni. Most még beszélünk a mesterséges intelligenciáról, de ahogy közeledik a valósághoz, úgy egyre inkább annak a valóságnak a folyamatairól fogunk beszélni. Most még azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia mi mindent csinál az egészségüggyel, de amikor majd szépen beépül egy csomó helyre, akkor arról fogunk beszélni továbbra is, hogy „az orvos munkája”, a „szakdolgozó munkája”, a diagnóziskészítés és a receptírás, és mindebben persze lesz mesterséges intelligencia, csak már nem fogunk beszélni róla.

Ahogy arról sem beszélünk már, hogy az internet mit csinált bizonyos folyamatokkal: nem mondjuk, hogy internetezek, amikor útvonalat tervezek vagy utánanézek valaminek.

Amikor az AI közelebb kerül a valósághoz, akkor azt mondjuk majd, hogy az orvos már könnyebben adminisztrál. Miért? Mert van egy ilyen szoftvere? Milyen az a szoftver? Persze van benne egy AI. Szóval már nem lesz annyira lényeges. És minél közelebb kerül a valósághoz, annál jobban beárazódik: tudni fogjuk, hogy mennyit ér. Ebben a pillanatban már nem a mesterséges intelligenciáról és nem arról fogunk beszélni, hogy az AI-ügynökök világa jön el, hanem azt mondjuk, hogy a munkakörökben, bizonyos helyeken megjelenik egy árazás. Ha egy kórház üzemeltetése AI ügynökkel, nem tudom, egymilliárd, AI nélkül meg kétmilliárd, akkor tudni fogom, hogy az AI egymilliárdot ér, mert annyi spóroltam meg vele. De nem AI-ként fogok tekinteni rá.

– Ez az álláspont teljesen logikus, mégis érdekes látni, hogy a Doomsday jegyzet megjelenése milyen tőzsdei pánikot váltott ki – legalábbis ideiglenesen. Ez a reakció mit árul el az AI-jal kapcsolatos várakozásokról és félelmekről?

– Ezt olyan kontextusban érdemes nézni, hogy az emberiség nagyon sok változást átélt a technológia mentén az utóbbi 150 évben. Mi vagyunk a legsikeresebb faj: megdupláztuk, lassan megtriplázzuk az élettartamunkat. Az egész világot be kell látni, a látóhatáron túli dolgok is számítanak, az összvagyon a 250-szeresére nőtt stb. – ezek jó trendek, de közben vannak olyan gazdasági folyamatok is, amiben van virtuális tőke. Ez olyan tőke, ami igazából tőzsdei: beárazzuk, hogy egy cég ennyit, vagy annyit fog érni, meg vannak konkrét munkák, amiket be tudunk árazni, hogy mennyibe kerülnek. És a piac – ahogy mondtam az előbb – árapállyal mozog: ha kevés van egy szakemberből, akkor többet tud kérni a munkájáért, nagyobb mozgástere van, olyankor odaáramlanak a dolgozók, amikor viszont sokan lesznek, akkor meg inflálódik.

A mesterséges intelligenciára biztosan szükségünk van azért, hogy a fenntartó jövőt megteremtsük.

Azt is látjuk, hogy ezek jelenleg üzleti szolgáltatásként léteznek, elég koncentráltan: igazából elég kevés cég gyártja a hozzá szükséges processzorokat, kevés helyen van meg olyan mértékű szaktudás, ami az AI fejlesztéséhez kell, és akkor az a kérdés merül fel, hogy jó, de akkor ez mennyit ér. Ha azt mondom, bármennyit, mert ez a jövő, akkor a tőzsdei árazás mentén a csillagos égig elmehetünk. Ha azt mondom, amiről az előbb beszéltünk, hogy már közeledik a valósághoz, és meg tudom mondani, mennyit ér, hiszen például vízgazdálkodást tudok vele megoldani egy megyében, és ennyivel meg ennyivel javul tőle az emberek életkörülménye, és ennyi energiát éget el közben, viszont annyit meg megspórol, akkor a kettő különbözetéből látom, mennyit ér.

A nagy tőzsdei mozgás pedig azért van, mert az AI még elég hit alapú. Azt mondjuk, hogy „szerintünk ennyit ér”.

Most folyik a mesterséges intelligencia árazása, ami nagyon nehéz témakör. Megmondani pontosan például, hogy ha egy munkahelyen bevezetem a mesterséges intelligenciát, akkor mennyit spórolok időben, pénzben stb. És itt rengeteg oda-visszahatás van, hiszen az emberek sokszor maguk tompítják „emberi hatékonytalansággal” a gépi hatékonyságot. Lehet, hogy a levelezésem hatékonyabbá válik, mert a mesterséges intelligencia összegzi a leveleket, sőt, segít nekem a levél megírásában, de ha az ahhoz vezet, hogy még hosszabb leveleket írunk és még többet, akkor igazából nem javul a hatékonyság, hanem csak nagyobb lesz a zaj. És ezek a mérések most folynak.

Amíg hitalapú, addig nagyon ugrál az árazás. Erre a legjobb példa a kriptovaluták piaca: amikor éppen nagyon hiszünk bennük, akkor nagyon sokat, akár végtelen pénzt érnek, de ha nem hiszünk bennük, akkor meg semmit nem érnek. Mert nem áll mögötte valóság, ezért hit alapú.

A mesterséges intelligencia tőzsdéje ugyanezért tud nagyon mozogni, mert az a kérdés, hogy mennyire hiszünk abban, hogy ez mindent megváltoztat. Biztos, hogy nem érnek annyit, mint amennyit a virtuális tőke jelenleg beszél róluk. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyit érnek, ezért ilyen kilengések várhatóak, de ez nem biztos, hogy érinthet egy társadalmat. Ez érinthet egy adott céget, hogy éppen mekkora vagyona van, de ez nem jelenti mindjárt azt, hogy az embereknek lesz kevesebb pénze, kivéve persze, ha olyan részvényeket vettek.De ez nem azt jelenti, hogy összeomlik a mesterséges intelligencia, meg a piaca, és nem is lesz, hanem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy bizonyos cégek nem fognak olyan sokat keresni egy adott időszakban. Minél közelebb kerülünk – és ígérem, utoljára mondom el – a valósághoz, annál stabilabban fogjuk látni, hogy mi mennyit ér. És azt láttuk már, ugye, hogy a részvénypiacon mindenféle cég szerepel. Vannak, amiket nagyon jól be tudunk lőni. Ha mondjuk bútorokat gyárt: ennyi meg ennyi bútort tud eladni, ennyibe kerül a fa, az előrejelzései szerint ennyi bútort fog gyártani, ebből látjuk kb. mekkora lesz a bevétele. Ha ez több, mint tavaly, akkor megveszem a részvényeit és osztozom a sikerében. Be tudom lőni. Az AI-t viszont még nem tudjuk belőni. Ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek is nagy ugrálások.

Biztos vagyok benne, hogy itt nem az AI-lufi kipukkanásáról, vagy a piac megsemmisüléséről van szó.

De ezt két szempontból azért folyamatosan követni kell. Az egyik ugye az egyéni, vagy a céges haszonszerzés, hiszen itt tőzsdei dologról van szó: befektetések múlnak rajta, nagyon sok embernek nagyon sok pénze múlhat rajta, de ez az üzleti oldal. A másik, hogy azért nem mindegy, hogy a piac mennyire stabil. Például, ha én egy bizonyos cég termékére ráoptimalizálom a saját cégem működését, és ha az a cég tönkremegy a tőzsdén, akkor ez nyilván egy kockázat. Tehát egy olyan piacon, ahol nagy mozgások lehetnek, ott óvatosan kell bánni a külső szereplők felé való kiszolgáltatottsággal.

– Ez ugye a gazdasági rész, de a gyakorlatban, amikor mondjuk munkahelyekre vonatkoztatjuk ezt az egészet, és tömegesen megjelennek az ügynök alapú AI-ok, akkor mely gazdasági területeken és milyen fajta átalakulás indulhat el? Akár idefűzve rögtön Mustafa Suleyman Microsoft-vezér véleményét, aki azt is mondta, hogy a fehérgalléros állásokért már 2028-ra eljön az AI. Szóval álláspiac szempontjából milyen átalakulás jön?

– Suleyman könyvei és meglátásai nagyon jók. Mindenképpen nagyon jó dolgokat ír, én is olvasom és szeretem a könyveit. És igen, az AI biztosan felforgatja a piacot. Az is biztos, hogy itt van egy sokk, hiába tudjuk és beszélünk róla tíz éve, hogy fejlesztik a mesterséges intelligenciát. De, emlékszem, még a tíz évvel ezelőtti konferenciákon is, amelyekre meghívtak előadni, két témakör volt. Az egyik kicsit a lélekről szólt: az öntudat, az öntudatra ébredés, mi is történik, teremtünk vagy építünk. Ez inkább, mondjuk úgy, filozófiai megközelítés volt. A másik téma viszont az volt, hogy igen, közeledik a mesterséges intelligencia, ami végül is egyfajta intelligens automatizáció, és valahogy ez a közhangulat érződött ezeken a konferenciákon: igen-igen, meg fog támadni munkahelyeket, de valahogy mindig arra jutottak, hogy biztos valaki másét, vagy biztosan az alacsonyabb szintű munkákat. És akkor megérkezett a generatív mesterséges intelligencia, és sok modell a szellemi dolgozókat támadja. Aztán a humanoid robotok terjedésével majd a fizikai dolgozók is átélhetnek egy ilyen sokkot, ha azt látják, hogy most már a robotok cipelik a tárgyakat egy logisztikai területen, vagy akár festenek, vagy akár embereket gondoznak. Tehát ezt a sokkot, hogy úgymond senki munkája nincs biztonságban, ezt átéltük, és olyan szempontból igaz, is, hogy létezik ilyen alternatíva. De emellett vannak más fontos trendek.

Rengeteg munkahelynél egyáltalán nem az a problémánk, hogy bevonjunk-e gépeket, hogy elvegye-e valakinek a munkáját, hanem azt, hogy nincs elég munkaerő.

Nincs elég orvos, nincs elég tanár stb. Abszolút nem arról van tehát szó, hogy el akarja venni bárki egy orvosnak a munkáját, hanem az, hogy hogyan tudjuk segíteni az orvosok munkáját úgy, hogy mondjuk gyorsabban képezzük ki őket, vagy a mindennapi munka során könnyebb legyen nekik. Tehát itt egy ember-gép együttműködésről van szó. És ezek nagyon drága technológiák – erről sokszor elfeledkeznek, mert a társadalom mindennapi megélésében ez egy ingyenes technológia: leírok neki valamit, az AI pedig válaszol. Az e-bizniszben mindig van egy ilyen ingyenes megoldás, de az sose olyan minőségű, és a másik amúgy drága. Egy átlagos ChatGPT-felhasználó, aki ingyen használja, havi 20-30 ezer forintba kerül az üzemeltető cégnek, jelen esetben az OpenAI-nak, mert rengeteg energiát fogyaszt, rengeteg kutatás-fejlesztési pénz volt benne, karban kell tartani stb.

Nem az lesz a jövőben a kérdés, hogy „ingyenes mesterséges intelligenciák kontra ember”, hanem „havi több százezer forintba kerülő, jó minőségű mesterséges intelligencia kontra havi több százezer forintba kerül ember”. És egymás mellé tesszük, hogy ki miben más.

Ezt, meg ezt a feladatot ki tudom gépnek adni, mert itt nem szükséges a fizikai jelenlét, azt, meg azt viszont nem tudom kiadni, mert szükséges mondjuk egy kézfogás, vagy, hogy egy irodában üljenek és a többi. Tehát ez egy jóval bonyolultabb árazás lesz. És a mesterséges intelligenciák azok szoftverek és gépek. Sokat lehet arról beszélgetni, hogy mikor mennyire működnek jól, közben egyetértünk abban, hogy folyamatosan fejlődnek. Tehát, hogy erre alapozni, hogy most éppen hallucinál, vagy nem, ez fölösleges, hogyha hosszútávról beszélünk, de azért mindig szükség lesz egy validátorra. Nem önálló jogi személyiségek, nem döntéshozók, nem vállalnak felelősséget, ezek üzleti szolgáltatások.

Inkább az a kérdés, hogy az lenne a jó út-e, hogyha a jó szakemberek kevesebbet dolgoznának és több értéket állítanának elő, hosszabb távon tudnának dolgozni, egészségesebbek lennének, el tudnák látni a feladatukat, de alapvetően tény, hogy a digitális szolgáltatások azok mindig növelik a munkanélküliséget.

Pont azért, mert hatékony eszközök - ezt mindig láttuk. Tehát ahogy terjed az internet, ahogy terjed a mobilinternet, ahogy terjed a web 2.0, az mindig elvesz bizonyos feladatokat és történik egy újraárazás, hogy alapvetően az információs társadalom a munkanélküliséget növeli, de azt, hogy ezt negatívan vagy pozitívan fogjuk föl, ez igazából kontextus kérdése, mert a pozitív az az, hogy ugye tudjuk, hogy most túl sokat dolgozunk és túl kevesen vagyunk rá. Kiégés, túlhajszoltság, nincs időnk megmenteni a Földet, nincs idő a családra, túl sokat dolgozunk.

Ugye nem attól félünk, hogy a munkánkat veszik el, hanem hogy a pénzünket.

És akkor az a kérdés, hogy akkor ez pénzügyileg hogy jön ki. A támadást szerintem mindenki érzi, ezt érdemes szerintem egy konstruktív energiává fordítani, és azon elgondolkodni, hogy én mit szeretnék dolgozni a jövőben, mi az, amit kiadnék egy gépnek, mi az, amit nem, mi az, amit tanulnom kell, mi az, amiben én több vagyok, mint ugyanazok a társaim, akik ugyanazt a technológiát használják.

A szellemi munkakörökben a mesterséges intelligencia vagy a generatív mesterséges intelligenciának az értéke nulla, hiszen mindenkinek megvan ugyanaz. Nagyon gyorsan az a kérdés tevődik fel, hogy ki az, aki jobban tud kérdezni? Ki az, aki jobban tud kezdeni valamit a válasszal? Például forráskritikát gyakorolni vagy használni az életben. És ezek pont az emberi képességek.

Úgyhogy első körben úgy tűnik, hogy a szellemi munkahelyeket szétveri, de igazából az történik, hogy fölemeli az emberi értékeket, elveszi a rutinszerű munkákat, és aki a rutinszerű munkákat szerette, az nagyobb kockázatban van, akik meg mondjuk a több kérdezést, a világhoz közelállást, azok meg azt érzik, hogy kaptak egy olyan eszközt, ami továbbviszi őket. De alapvetően szükségünk van rá, mert sok kihívás van előtte, amihez sok együttműködésre, meg sok IQ-ra van szükségünk, és ezt adja meg az AI. Van előttünk egy klímaváltozás, van előttünk egy életminőség tartásának a szándéka, nagyon sok minden van, és ezekhez kelleni fog. Ezek újra fognak árazódni, csak ez az időszak, ami pont most van, ez a következő 2-3 év, ez nagyon turbulens.

Az AIToday.hu-n folytatódó interjú további részében Rab Árpád

- kifejti, hogy a digitalizáció hogyan gyorsította fel a korszakváltó technológiák terjedésének időtartamát fél évszázadról csupán 1-2 évre,

- elmagyarázza, hogy miért érezzük többnek az AI-t egy innovatívabb kütyünél, holott statisztikai szoftverről beszélünk,

- szót ejt róla, hogy a mesterséges intelligencia hogyan nehezíti annak megítélését, mennyit is ér a szellemi munka és a szakértői tudás,

- arról is beszél, hogy az AI-t gyakran önmagában szemléljük, pedig tágabb társadalmi és gazdasági környezetben igazabb arcát mutatja,

- foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mit okoz az AI egy olyan értékválságokkal teli korszakban, mint a mostani,

- rámutat, hogy miért kérdőjelezzük meg egyre többen, hogy hogyan éljünk, és egyáltalán meddig tart a gyerekkorunk,

- mérlegeli a mesterséges intelligencia katonai felhasználásának lehetőségeit, valamint azt, hogy az AI felett gyakorolt technológiai uralom hogyan válhat szó szerint fegyverré - ráadásul kiválasztott kevesek kezében.

FOLYTATÁS AZ AITODAY.HU-n.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Hatalmas lépés a Balaton jövőjéért: 6300 hektáron mentik meg az egykori mocsárvilágot
A bővítés többek között Buzsák, Kéthely és Lengyeltóti külterületeit is érinti a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A beavatkozásoktól egy, a klímaváltozásnak jobban ellenálló táj kialakulását várják.


Friss miniszteri rendelet alapján több mint 6300 hektárnyi területet helyeznek országos védelem alá a Balaton déli partján, hogy újraéledhessen a Nagyberek egykori vizes élővilága.

A döntés célja, hogy a térségben megmaradt természeti értékeket hosszú távon megőrizzék, és lehetőség szerint visszaállítsák a táj eredeti vízháztartását.

A rendelet előkészítésének újabb lépéseként ma nyilvánosságra hozták a bővítés természetvédelmi kezelési tervének hivatalos tervezetét is.

A bővítés két fő részből áll: egyrészt mintegy 770 hektárnyi, részben már eddig is érintett terület kerül teljes egészében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésébe, másrészt több mint 5500 hektár olyan földrészlet is védett státuszt kap, amely eddig nem állt országos oltalom alatt.

Az intézkedés többek között Balatonfenyves, Fonyód, Buzsák, Ordacsehi, Kéthely, Lengyeltóti és Táska külterületeit érinti.

A kijelölt területeken belül különböző természetvédelmi kategóriákat határoztak meg. Egy kisebb, mintegy 16 hektáros rész fokozottan védett besorolást kapott, ahol a legszigorúbb előírások érvényesek. A terület egy része emellett a Natura 2000 hálózathoz is kapcsolódik, ami európai szintű jelentőséget ad a térségnek.

A Balaton déli partján húzódó Nagyberek egykor nádasok, mocsarak, láprétek és nyílt vízfelületek mozaikja volt, de a vízrendezések és a mezőgazdasági hasznosítás miatt mára csak töredékei maradtak fenn.

A most védetté nyilvánított, alacsonyan fekvő, időszakosan vízjárta vidék kiválóan alkalmas a víz visszatartására, ami kulcsfontosságú a táj természetes működésének helyreállításában. A szakemberek szerint a Nagyberek jövője azon múlik, sikerül-e újra közelebb hozni az egykori természetes állapotokat. Ha a tervek megvalósulnak, nemcsak a biológiai sokféleség erősödhet, hanem egy, a klímaváltozás hatásainak jobban ellenálló táj is kialakulhat.

A természetvédelem 2025-ben új lendületet kapott, amikor 42 milliárdos fejlesztés kezdődött a nemzeti parkokban.

Via Sokszínűvidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Nemmeghatározó AI-gép a laborban? – a brit tudósok bejelentése után elszabadulhat a pokol a lombikbébi-klinikákon
Felröppentek a hírek, hogy a mesterséges intelligencia már a terhesség 3. napján felismeri az embrió nemét. Ezzel a technológiai lehetőséggel jogi és etikai vihart kavarhatnak a tudósok.


Mindössze három nap alatt egyesül a két sejt, és egy mikroszkopikus embrió osztódni kezde egy Petri-csészében. Egy brit bulvárlap most azt állítja, hogy a mesterséges intelligencia már ebben a stádiumban képes megmondani, hogy fiú vagy lány lesz-e a megszületendő baba.

A The Sun azt állítja, hogy brit kutatók olyan algoritmust fejlesztettek, amely az in vitro fertilizáció során készült mikroszkópos képek alapján, minden beavatkozás nélkül felismeri az embrió nemét – állítólag pontosabban, mint az embriológusok.

A szenzációs állítást azonban egyelőre sem lektorált tudományos publikáció, sem hivatalos intézményi közlemény nem támasztja alá.

A valóságban a mesterséges intelligencia már most is fontos szerepet játszik a termékenységi klinikákon, de főként az embriók rangsorolásában.

Egy idei, randomizált kettős-vak vizsgálat szerint az iDAScore algoritmus teljesítménye nem marad el a képzett embriológusokétól, miközben jelentősen felgyorsítja a döntéshozatalt.

Más kutatások viszont arra jutottak, hogy az „okos inkubátorok” és a time-lapse képalkotás önmagukban nem növelik az élveszületések arányát.

A nem-invazív kromoszóma-becslés és a beágyazódási esély előrejelzése szintén kutatott terület, de ez még nem jelenti azt, hogy a harmadik napon készült képekből meg lehetne mondani az embrió nemét.

A biológiai adatok sem támogatják a bulvárlap állítását. Friss klinikai vizsgálatok szerint a két-három napos embriók fejlődési ütemében nincs megbízható különbség a későbbi fiúk és lányok között. Az embrió nemének meghatározása egyébként régóta lehetséges, de ehhez invazív módon sejtet kell eltávolítani és genetikai vizsgálatnak alávetni.

Még ha a technológia működne is, komoly jogi és etikai akadályokba ütközne.

Az Egyesült Királyságban a törvény tiltja a nemválasztást, ha annak nincs orvosi oka, például nemhez kötött genetikai betegség elkerülése. Ez a kérdés része annak a szélesebb vitának is, amely az embriók genetikai tulajdonságok szerinti rangsorolását övezi.

A szakértők ezért óvatosságra intenek a túlzó ígéretekkel szemben.

Randomizált, kontrollált vizsgálatok nélkül nehéz áttörésről beszélni, és sokan attól tartanak, hogy az ilyen technológiák komoly etikai dilemmákat nyitnak meg.

Ez azonban nem jelenti, hogy a mesterséges intelligencia zsákutca lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET: