Hemzseg a filmekben a szexuális erőszak – sok filmes katalizátornak használja
A közösségi médiában egyre-másra bukkannak fel a #MeToo-posztok, és egyre több szempontból kapunk rálátást a szexuális zaklatásra. Nézzük meg, merre tart a filmesek társadalmilag és emberileg érzékenyebb része.
A Jezebel több cikkben is foglalkozik a vásznon vagy a képernyőn megjelenő szexuális erőszak megítélésével. Friss írásában Aimée Lutkin a The Black List néven futó weboldalra hivatkozva azt írja, az ott közzétett forgatókönyveknél kiválasztással meg lehet adni, van-e bennük szexuális erőszak.
Az oldalt jegyző Katie Hagen arra igyekszik ezzel felhívni a figyelmet, hogy a hasonló tartalmakat figyelemmel kell kísérni. Az oldalon megtalálható 45 000 meg nem valósított forgatókönyvből 2400-nál adták meg, hogy nemi erőszakkal kapcsolatos. Ez nagyjából 5,3%, ami nem tűnik soknak, és jobbára inkább játékfilmes forgatókönyveknél jellemző, mint sorozatoknál.
De ezeknek a forgatókönyveknek 72%-át férfiak írták, miközben a felének volt csupán női főszereplője, és kevesebb mint harmada ment volna át a Bechdel-teszten. Ez a teszt azt vizsgálja, hogy egy kitalált történtben szerepel-e legalább két olyan női karakter, akik a férfiakon kívül valami másról beszélnek.
Nem csoda, hogy már külön szakma alakult a helyzet kezelésére. Nemierőszak-koreográfusok segítik a stábok munkáját, hogy biztonságos környezetet teremtsenek az ilyen típusú jelenetek felvételéhez. Ma már kevesen osztják Bernardo Bertolucci nézetét, aki úgy gondolta, a váratlan helyzetek autentikusabbá teszik a színésznő alakítását.
A Jezebel másik cikke April Wolfe filmkritikust idézi, ki azt mondja, több női rendezőre lenne szükség, mert ők más szemszögből nézik a dolgokat, más a szempontrendszerük. Ha valakinek a stábban van ez irányú tapasztalata, már biztonságosabb a helyzet, hiszen ők szólni fognak, hogy: „Nem kéne 10-15-ször vennünk ezt a megerőszakolást, ha már az első kettőnél megvolt, amit akartunk. Az egyik, amit egy rendezőnőtől hallottam, hogy háromnál többször nem szabad ilyen jelenetet venni” – mondta Wolfe.
Egyre inkább az a trend, hogy „túlgyakorolják” az egész mozdulatsort, mint valami tánc koreográfiáját, ezzel csökkentve a lehető legminimálisabbra az elkerülhetetlen feszültséget, miközben még mindig igaz, hogy a filmesek katalizátornak használják a történetben a (gyakran szükségtelen) nemierőszak-jeleneteket.
Maureen Ryan tévékritikus Jeremy Slaterrel, a Fox TV gyártásvezetővel készített korábbi interjújából kiderül, hogy Slater elkeserítőnek találja a jelenséget, mely megfertőzte az iparágat, és a maga eszközeivel tenni is igyekszik ellene. „Nálam az egyik főszabály a forgatókönyvek elbírálásánál, hogy ha csak a sokkhatás kedvéért van benne nemi erőszak, aminek a történetmesélés szempontjából nincs szerepe, azonnal a sarokba hajítom a szöveget. És megdöbbentő, hányszor kellett már ezt megtennem” – nyilatkozta Slater.
Bryan Fuller az NBC-n futó Hannibal gyártásvezetőjeként egyenesen megtiltotta a forgatókönyvíróknak, hogy szexuális erőszakot szőjenek a történetbe. Ennek főleg az volt az oka, hogy túl sok olyan sorozatot látott, ami egy epizódba sűrített egy nemierőszak-szálat, és szó nélkül elment amellett, mit jelent megélni egy ilyen traumát. „Nehéz ezt szórakoztatásként értékelni” – mondta.
Források: Jezebel1, Jezebel2, Jezebel3, blog.blcklst.com1, blog.blcklst.com2
