„Már tudtam, nem él, elrejtették” - megszólalt a miskei kislányt megtaláló mentőcsapat vezetője
A Szekszárdi Kutató-Mentő Egyesület tagjai általában azért indulnak terepre, hogy eltűnt embereket keressenek. Sokszor sikerül is épségben hazavinni valakit a családjához – ahogy két éve az ötéves mőzsi kisfiút, akit órákon át kutattak, míg végül megtalálták. Az elmúlt hetekben azonban két olyan esettel szembesültek, amelyek mély nyomot hagytak bennük: előbb Nagydorogon egy csecsemő, majd most Miskén a 22 hónapos Hanna került elő holtan, írja a Blikk.
A csoport vezetője, Badacsonyi László nyolc éve irányítja a tizenkét fős egységet. Mentősök, orvosok, rendvédelmi dolgozók és civilek alkotják a csapatot, akik a kiképzett kutyáikra és speciális felszerelésükre támaszkodnak a keresések során.
„Nem egy elveszett, elkóborolt gyermek előkerítésében vállaltunk már főszerepet: ilyen volt például két éve az ötéves mőzsi autista kisfiú megtalálása. Az sikertörténet volt, több százan kerestük, s élve, épségben lett meg, még időben” – idézte fel a lapnak a vezető.
A mostani eset azonban nem ilyen véget ért. Amikor hétfőn értesítették őket, hogy eltűnt egy kislány Miskén, a csapat tagjai attól tartottak, hogy ismét tragédiával szembesülnek majd. A helyszínen egy felborult babakocsi is árulkodott arról, hogy nagy lehet a baj. Badacsonyi László saját kutyájával, a kilencéves Mancs nevű német juhásszal indult elöl.
A felfedezés mindenkit megviselt, a csapat tagjai lehajtott fejjel indultak vissza, egy társukat is támogatva, akit különösen mélyen érintett a második gyermekgyilkossággal találkozás.
A vezető szerint az ilyen helyzetek után fontos, hogy ne maradjon bennük feldolgozatlan feszültség. „Igyekszünk egymagunk megoldani ezeket a helyzeteket, de mivel mind a tizenketten jó barátok is vagyunk, ismerjük egymást, ezért ha úgy érezzük, valaki megroppan egy haláleset miatt, azonnal pszichológiai szakértőt vonunk be.”
A feladat azonban nem áll meg. „Nem vagyunk érzéketlenek, mindannyiunkat megvisel egyetlen gyermekhalál is, nemhogy ilyen rövid időn belül kettő, de túl kell lépnünk ezen, ki kell kapcsolni, hogy a következő feladat százszázalékos végrehajtására – lehet, hogy épp egy gyermek életének megmentésére – összpontosíthassunk.”
Így próbálják feldolgozni a tragédiákat: egymásra támaszkodva, mégis mindig készen arra, hogy ha kell, másnap újra induljanak keresni.
