Mióta hordanak a nők retikült? És miért nem szerencsés, ha ridikülnek hívod?
Ha van téma, amin hatalmasat lehet vitatkozni az ismerősökkel (ugyanúgy, mint a túrós csusza, a halászlé vagy lecsó elkészítési módján), akkor az az, hogy retikülnek vagy ridikülnek nevezzük-e a női táskákat.
Elárulom: mindkét forma helyes, elfogadott.
Én azonban azt javasalom, szerencsésebb, ha a retikül alakot használjátok.
A retikül és a ridikül ugyanannak a szónak a változata. Latin eredetű szavak, amelyek a francia nyelvből kerültek át a magyarra. Kevesen tudják, hogy már a francia nyelvben is kialakult ridicule szó (ami a magyarban a ridikül) a réticule (retikül) mellett. Ez viszont a francia nyelvben egy népies változat, amely ridicul vagyis "nevetséges" szó hatására keletkezett.
A ridikül alakváltozat tehát a nevetséges szó angol és francia változatára is hasonlít. Én ezért nem használom ezt a verziót, mert adódott már ebből félreértés, azután volt, aki kioktatott, hogy helytelenül mondom, meg hogy ez azt jelenti, hogy nevetséges stb. A felesleges szájtépésig elfajuló viták elkerülése érdekében azt javaslom, amikor csak lehet, érdemes a retikül formát választani. Ráadásul az eredeti reticulum szóra is jobban hajaz a retikül. (Persze más a helyzet akkor, ha irodalmi műben vagy leírásban kifejezetten odaillő vagy például valamilyen hangulatot akartok visszaadni a ridikül szóval.)
Na, de mióta mászkálnak a nők retiküllel?
A szó a latin reticulumból származik. Ennek a jelentése: kis háló, hálócska.
Képzeljétek, már az ókori római nők reticulummal, vagyis hálós táskákkal, szütyőkkel járták az utcákat!
Sőt: állítólag már az ősemberek is bőrből készült batyut vagy bugyort vittek magukkal a gyűjtögetéshez.
A franciák valószínűleg már a XVIII. századtól használhatták a szót a kézitáska jelölésére. Már ekkor készítettek több rekeszes, zárható, rendszerint hímzéssel vagy gyöngyökkel díszített táskafélét a nők számára. De az övre, kötényre akasztható, ruhára köthető táskafélék már a középkorban is megvoltak, mondjuk leginkább pénztárcaként funkcionáltak.
A mai értelemben vett kézitáskák a különféle bugyrok, selyemzacskók egyebek helyett csak a XIX. század közepén jelentek meg, egy elemzés szerint a szövetből szabott és varrt úgynevezett angol kosztümök megjelenésekor. A Kíváncsiak klubjában erről azt mondta Bélley Pál, hogy akkortól, amikor a híres Worth mester Eugénia császárnénak bemutatta az első szövetből készült trottőrkosztümöt - ehhez ugyanis hamarosan bőrtáskát készítettek, és akkora sikert aratott a táska, hogy azóta is a nő ruhatárának egyik legnépszerűbb és legpraktikusabb kiegészítője.
Arról már nem is beszélnék, mi mindent hordunk magunknál és mi minden férhet el egy kicsinek látszó női táskában.