Hiába számolod a kalóriákat, mégsem fogysz? A szakértő szerint ezért bukik el rengeteg fogyókúra
A kalóriaszámlálás alapján az egészséges testsúly megőrzése egyszerű matematikának tűnik, a valóság azonban ennél sokkal bonyolultabb – írta a BBC. Az, hogy mennyi energiát nyerünk ki egy adott ételből, nemcsak annak kalóriatartalmától függ, hanem attól is, hogy a nap mely szakában, milyen gyorsan és milyen formában fogyasztjuk el, illetve hogyan reagál rá a bélrendszerünkben élő mikrobák közössége.
„Ez egy hatalmas ütemben bővülő kutatási terület” – mondja Sarah Berry, a londoni King’s College táplálkozástudományi professzora. „Most kezdjük igazán látni, mennyire változatosak az ételekre adott válaszaink – vagyis hogy én megeszek valamit, amit egészen másképp metabolizálhatok, mint te ugyanazt az ételt.”
Egy vizsgálat kimutatta, hogy azok a túlsúlyos nők, akik a napi kalóriáik többségét reggelire fogyasztották, többet fogytak, mint azok, akik este ettek többet, noha a teljes kalóriabevitelük azonos volt. Egy másik kutatás szerint ha szűkítjük a napi étkezési időablakot – például másfél órával később reggelizünk és 90 perccel korábban vacsorázunk –, az alacsonyabb energia-bevitelhez és a testzsír csökkenéséhez vezethet. Spanyol kutatók azt is megfigyelték, hogy akik 15 óra előtt ebédeltek, könnyebben tartották a súlyukat, mint a később étkezők. A 21 óra utáni nassolás pedig magasabb vércukorszinttel és a rossz koleszterin emelkedésével járhat.
Akik gyorsan esznek, hajlamosak többet fogyasztani. A lassabb evés fokozza az étvágyat szabályozó bélhormonok, például a GLP-1 termelődését. Körülbelül 15 percbe telik, mire a korai teltségérzetért felelős kolecisztokinin hormon szintje kellőképpen megemelkedik a vérben, a GLP-1 és egy másik, PYY nevű hormon pedig 30-60 perc alatt éri el a csúcshatást, ami aztán 3-5 órán át fennmarad. Ez magyarázza, miért múlhat el az étkezés utáni azonnali desszert iránti vágy, ha várunk egy kicsit. A gyors evés emellett nagyobb vércukor-ingadozást okoz, ami hosszú távon növeli a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
Egy marék mandula körülbelül 160-170 kalóriát tartalmaz, de hogy ebből mennyit hasznosít a szervezet, az függ a rágás alaposságától és a feldolgozás módjától is. Az őrölt mandulából több kalóriát nyerünk ki, mint a csak felületesen megrágott egész szemekből. Hasonlóképpen, egy almapürét gyorsabban meg lehet enni, és kevésbé laktat, mint egy egész almát. Berry professzor szerint ez a jelenség magyarázza, miért vezethetnek súlygyarapodáshoz az ultrafeldolgozott élelmiszerek. „Ha megváltoztatjuk az étel szerkezetét – és ezzel a textúráját is –, az megváltoztatja, milyen gyorsan metabolizáljuk, hol metabolizáljuk, és hol szívódnak fel a tápanyagok.”
Kutatók már 2015-ben felfedezték, hogy ugyanaz az étel – például paradicsom vagy banán – teljesen más vércukorválaszt válthat ki különböző emberekből. Még az egypetéjű ikrek anyagcseréje is eltérően reagálhat ugyanarra az ételre, ami a személyre szabott táplálkozás fontosságára hívja fel a figyelmet.
A megoldás tehát nem a görcsös számolás, hanem a tudatosabb evés: az időzítés, a lassítás, a teljes értékű ételek előnyben részesítése és a bélflóránk változatos, rostokban gazdag táplálása.