„Ne aggódjon senki, a témákat a kormányváltás után is meg fogjuk találni” – 30 éves a Bankrupt
A Bankrupt az utóbbi időben futószalagon termelte a gyakran több százezres hallgatottságot is elérő dalokat: Gyurcsány Ferenctől a rekorder infláción és a MÁV-on át a hatvanpusztai zebrákig szinte mindent megénekeltek, ami a NER elmúlt 16 évéről eszünkbe juthat. Az a számuk pedig nemzetközileg is nagy médiafigyelmet kapott, amiben első énekesük, a Kínában ártatlanul bebörtönzött Michael Kovrig kiszabadításáért emeltek szót. Március 28-án az Instantban tartják (már teltházas) 30. születésnapi koncertjüket, ennek kapcsán arról is kérdeztük a zenekart annak idején megálmodó és a mai napig vezető Sarkadi Balázst, hogyan tovább, ha veszít a Fidesz a választáson.
– Te alapítottad a zenekart, de az első időszakban még nem te voltál az énekes. Hogyan emlékszel ezekre az évekre?
– Direkt angol anyanyelvű énekest szerettem volna, hogy a lehető legautentikusabban tudjunk punkot játszani. Hirdetés útján, hosszú keresgélés után találtuk meg Michael Kovrigot, akinek az apukája magyar, és azért jött ide Kanadából, hogy megismerje az országot, ahonnan származik. 1996 márciusára állt össze a zenekar első működőképes felállása, ezért is most lettünk 30 évesek. Michael ’99-ig volt velünk, utána elhagyta Magyarországot, ezért kénytelen voltam átvenni a szerepét. Eleinte még megosztva csináltuk Williammel, a gitárossal, de mivel én írom a szövegeket és a zene nagy részét is, egy idő után egyszerűbb volt, ha én éneklem a számokat.
– Nem merült fel, hogy kívülről vegyetek be új énekest, akár újra angol anyanyelvűt?
– Michael keresésével annyi időnk elment, hogy még egyszer nem akartuk ezt végigszenvedni.
Úgy voltunk vele, hogy egyszer éppen elég volt ez, szóval bármennyire nem terveztem soha, hogy énekelni fogok, mégis így alakult. Az elején nehezemre esett megtalálni a megfelelő hangfekvést, az első pár lemezre nem is vagyok büszke, de idővel jobb lett a helyzet.
Michael Kovrig és Sarkadi Balázs 1997-ben
– Jó húsz évvel később Michael bebörtönzése kapcsán jelentős figyelem irányult rá, és kicsit rátok is. Hogyan éltétek meg ezt?
– A történet valamennyire ismert, de röviden összefoglalom. Kanadában letartóztattak egy kínai állampolgárt, aki a Huawei pénzügyi igazgatója volt, és egyben a cég vezetőjének a lánya. Az indoklás szerint a tevékenységével megszegte az Egyesült Államok Iránnal szembeni embargóját, és mivel a kanadaiaknak van kiadatási egyezményük az USA-val, le kellett tartóztatniuk azt, aki ellen az USA-ban eljárás folyik. Erre a kínaiak válaszul kémkedés vádjával letartóztattak két ártatlan kanadai állampolgárt – egyikük Michael volt, aki akkoriban Kínában dolgozott külpolitikai elemzőként. Az eset nagyon megdöbbentett minket, de úgy voltunk vele, hogy remélhetőleg rövid időn belül tisztázódik, és elengedik majd.
A szám magyarul (Pekingi Nyár) és angolul (The Plane to Toronto) is megjelent, az utóbbi kapcsán nyilatkoztam több elég jelentős kanadai médiumnak, köztük az egyik legnagyobb tévécsatornának. Nagyon örültünk, hogy a dalszöveget Michael testvére el tudta juttatni neki a börtönbe, hiszen mint minden politikai elítéltnek, a legnagyobb félelme az volt, hogy elfeledkezik róla a külvilág. Szerencsére nem sokkal a szám megjelenése után, több mint ezer nap elteltével végül kiszabadult. Ez leginkább a volt felesége, Vina érdeme, aki non-stop kampányolt érte, de azért mások mellett egy kicsit hozzátettünk mi is.
– Azóta tartjátok vele a kapcsolatot? Elképzelhető, hogy még fel fogtok lépni együtt?
– Igen, a legutóbbi budapesti koncertünkön, az Instantban ott volt látogatóként. A jubileumi bulin fel is léphetett volna velünk, de pont nem volt jó neki az időpont, ezért most nem fog összejönni. Remélhetőleg valamikor be tudjuk majd pótolni.
Középen Michael Kovrig a legutóbbi látogatásakor. (Fotó: Pandur-Balogh Norbert)
– Sokáig több koncertetek volt külföldön, mint Magyarországon. Szerinted mi lehetett az oka, hogy kevésbé voltatok felkapottak itthon?
– Eleinte az angol dalszövegek miatt sem voltunk túl sikeres zenekar itthon, és mindig ambíciónk volt, hogy külföldön is próbálkozzunk. Először Ausztriába jutottunk el, majd Csehország, Németország és Olaszország is összejött. Voltak klasszikus foglaltházas koncertek, ahol általában nem túl sok, de jó esetben legalább lelkes közönség előtt tudtunk fellépni. De volt olyan is, hogy Csehországban egy fesztiválon léptünk fel, ahol az volt megbeszélve, hogy hat órakor játszunk a kis színpadon. A megérkezéskor viszont odajött hozzánk a szervező, hogy játszhatunk úgy, ahogy megbeszéltük, vagy van egy másik lehetőség is: éjfélkor a nagyszínpadon, mert valaki lemondta. Mondtuk, hogy akkor a nagyszínpadot választjuk. Több ezres tömeg előtt játszhattunk, ez az egyik legemlékezetesebb külföldi fellépésünk lett.
– Az, hogy közéleti témákról is elkezdtetek írni, tudatos váltás volt?
– Közéleti témák valójában már a legelejétől voltak, az angol nyelvű szövegekben is csomó ilyen utalás szerepelt. A nagyon direkt politikus vonal 2017-ben indult: ekkor jelent meg a Tóni Montana című számunk, szóval nem lehet mondani, hogy Majka után ültünk volna fel erre a vonatra. Akkoriban különösebben divatos se volt még, nagyon kevés zenekar foglalkozott vele. A kivételek között a Kozmoszt mindenképpen meg kell említeni, illetve a Központi Hatalom is létezett már, de nagyjából ennyi. Külföldön ugyanakkor teljesen bevett dolog volt: a kedvenc zenekaraim a Dead Kennedys és a The Clash, akik még konkrét politikusok nevét is megénekelték, szóval egyáltalán nem állt távol tőlem ez az irány.
– Mennyire alakult át azóta a közönségetek? Vannak, akik kezdettől fogva kitartanak mellettetek?
– Volt egy ősrajongónk, Sanyi, aki sajnos nemrég meghalt. Ő tényleg a legelejétől fogva járt a koncertjeinkre, és végignézhette, hogy a kedvenc meg nem értett zenekara végre befut valamennyire. Rajta kívül is vannak páran, akik már kezdettől ismertek minket, és néha most is lejönnek koncertekre.
– Fontos nektek, hogy az újabb rajongók tisztában legyenek vele, hogy korábban is volt mögöttetek egy bő két és fél évtizedes munkásság?
– Szerintem meglepetés azoknak, akik egy-két éve ismertek meg bennünket, hogy lett egy új kedvenc zenekaruk, és hirtelen máris 30 éves. De ez talán elindítja bennük, hogy egy kicsit utánanézzenek, mit csináltunk az elmúlt évtizedekben. Nyilván a jubileumi koncerten előveszünk egy csomó régi számot is, szóval érdemes felkészülten érkezni.
A 30. évfordulóra egyébként lett egy új gitárosunk, Alex, aki tavaly év végén csatlakozott hozzánk. Ő 26 éves, ami azt jelenti, hogy fiatalabb, mint a zenekar. Hangtechnikus is mellette, úgyhogy egy csomó mindenben tud még hozzátenni a hangzásunkhoz. A másik gitáros, William továbbra is mellettem van alapító tagként. Dani, a dobosunk pedig 2019 óta van a zenekarban, szóval szintén lehúzott már velünk pár évet.
Fotó: Kovács Zoltán
Fotó: Kaszta Tamás
– Majdnem túl vagytok a Kozmosszal és Fish!-sel közös turnén, ősz óta szinte minden magyar nagyvárost bejártatok. Mik a tapasztalatok?
– Jó lehetőség volt, mert eljutottunk olyan helyekre, ahová egyedül nem tudtunk volna. És szerintem most, a választás közeledtével kimondottan nagy az érdeklődés ezekre a dalokra, úgyhogy örülünk, hogy összejött.
– Mondtad, hogy a legtöbb dalból angol verziót is kiadtok. Mennyire fókuszáltok most külföldre?
– A legújabb számunkhoz, a Szopórollerhez pont nem csináltunk angol verziót, ezzel megtörtük a hagyományt, de egyébként valóban igyekszünk mindegyikhez.
Később azért jó lenne megint külföldön is koncertezni. Új helyzet, hogy a kint élő magyar közönségre is jobban lehet számítani. Bécsbe mindenképp szeretnénk eljutni, és van egy bakancslistás londoni fellépés-tervem is, aminek nagyon örülnék.
– És mi lesz a zenekarral, ha bukik a NER áprilisban?
– Annak természetesen örülni fogunk, hiszen elértük a célunkat, de nem mindegy, mi következik utána. Kritikusan fogunk állni a következő kormányhoz is, arról is megírjuk majd az összes számot, amit kell. De azt gondolom, hogy ennél, ami most van, biztosan jobb lenne, ami jöhet helyette.
– A koncertműsort mennyire kellene újratervezni?
– Valószínűleg lesz egy fokozatos átalakulás, bizonyos dalok aktualitásukat fogják veszíteni. De például Keresett a Ferit a mai napig játsszuk, annyira szeretik az emberek, annak ellenére, hogy Feri már majdnem egy éve visszavonult. Kormányváltás esetén is jó eséllyel egy darabig még kérni fogják a mostani repertoárt, de aztán lesznek majd új dalok, szóval idővel meg tudunk újulni. Nemcsak a magyar politikában, hanem általában a világban is van egy csomó olyan téma, amivel foglalkozni kell. Például az AI-zenék térhódítása szerintem legalább akkora kihívás a zenekaroknak, mint Orbán Viktor az országnak: nem lenne jó odáig jutni, hogy teljesen megöli az élő zenét.
