„A bántalmazottak többsége csak utólag ismeri fel a kapcsolatában az intő jeleket”
Nem tudok rá jobb kifejezést: 2014-ben szinte berobbant a könyvpiacra Takács Hajnal „Az asszony verve” című könyve. Saját tapasztalatai indították a könyv megírására: az akkori párja súlyosan bántalmazta.
Azóta megjelent két másik könyve, a Bántalmazottak igazsága és a Józankönyv, előadásokat vállal, coachként, mentorként dolgozik segítő területen, rendszeresen felszólal a családon belüli erőszakkal és a bántalmazással kapcsolatban. Miután szembesült azzal, mennyi sorstársa van, igyekszik másoknak segíteni. A bántalmazó kapcsolat dinamikájáról és a bántalmazás lélektanáról beszélgettünk.
– A bántalmazásnak mi volt az előzménye a kapcsolatodban? Hogyan kezdődött a kapcsolat?
– Klasszikus történet, neten ismerkedtünk meg, és kérte, hogy meséljek magamról, milyen volt az életem. Én ezt akkor őszinte érdeklődésként értékeltem. Ma már tudom, akkor mérte fel a terepet, és akkor gyűjtötte az információkat ahhoz, hogy miben tud majd manipulálni, és mit tud majd ellenem fordítani.
Én egyébként egyszer már szakítani akartam vele, egy teljesen egyszerű dolog miatt, amikor úgy éreztem egy adott szituációban, hogy a közösség érdekeit figyelmen kívül hagyva átvette az uralmat és az a célja, hogy mindenki vele foglalkozzon.
Érdekes egyébként, hogy bármikor, amikor bántalmazás áldozataival beszélek, mindegyiküknél megvolt egy-egy ilyenhasonló szituáció, és utólag hasított beléjük a felismerés, hogy „Úristen, ez már az volt! Na, akkor kellett volna kiszállni!” De aki benne van a folyamatban, az nem látja tisztán. Jött a névnapom és hatalmas virágcsokorral, ajándékhegyekkel halmozott el, hogy bocsássak meg, nem így gondolta, neki milyen nehéz élete volt, ő ezt az egészet csak ezért csinálta, és hogy legyek a felesége. Mondtam, hogy nem leszek a felesége, ennek ellenére pár hónap után már hozzá költöztem.
– Miért költöztél össze vele ilyen hamar?
– A bántalmazók profi manipulátorok; figyelnek a részletekre, ráéreznek a gyenge pontokra, és a manipulációval behálózzák az áldozatot. És amikor már a manipuláció része vagy, nem látod kívülről a szituációt.
A manipulált áldozatok olyanok, mint a nézők, akik az illuzionista trükkjeit lesik megbűvölten, és próbálnak rájönni, hol a titok. Ez egyébként jellemző a bántalmazó kapcsolatokra: érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudsz rájönni, mi az.
És sokan azért maradnak mégis benne a bántalmazó kapcsolatban, mert az emberek nem szeretnek veszíteni. Nehéz azt mondani maguknak, hogy, na, most meg kell fizetni a tanulópénzt. Veszteségként élik meg, ha ott kell hagyni a kapcsolatot, amibe már annyi időt és energiát beleöltek. Pedig a veszteség sokkal nagyobb, ha még tovább benne maradnak.
– Többen is említették az áldozatok közül, hogy a manipuláció eszközévé válik a bántalmazó kapcsolatokban a gyerek.
– Ez így igaz, sőt, van, amikor a bántalmazás csak akkor indul be igazán, vagy akkor kezdődik el, amikor a nő várandós lesz. A gyereket pedig eszközként használják a nő ellen a bántalmazáshoz. Úgy gondolják, a párjuk, a feleségük már a birtoktárgyuk. A magyar nyelv is kifejezi ezt: „az asszonyom”, „magamévá tettem”. Vagy ha arra gondolunk, mennyien viselik a teljes egészében a férjük nevét. Mintha a nő elveszítené az identitását abban a pillanatban, hogy férjhez megy.
– Voltak a kapcsolatodban jól látható, nyilvánvaló jelei annak, hogy bántalmazásba fordul át?
– Persze, csakhogy a legtöbb bántalmazott nő mind a bántalmazás lélektanát illetően, mind a hatósági eljárás menete során akkor lesz tudatos, amikor már megszerezte ezt a tapasztalatot.
A legtöbb ember a bántalmazást dinamikáját a saját kárán tanulja meg, és a bántalmazottak többsége csak akkor ismeri fel a jeleket, ha már kijött a szituációból, és visszanéz, hogy „Jó ég, már akkor tudhattam volna, hogy ez lesz belőle”.
– Milyen jelekre kell figyelni? Mi az, ami gyanús lehet?
– Az egyik legnagyobb felkiáltójel, amikor valaki nem tiszteli a másik életét, a másik embert. Amikor elkezd beszólogatni, elkezdi alázni a másikat.
Árulkodó mondatok, ha olyasmivel kezd jönni, hogy „Neked az a bajod, hogy...”. Különösen, amikor kijött valaki egy bántalmazásból. Ez ugyanis szekunder áldozathibáztatás. Amikor valaki azt vágja a párja fejéhez: „Te most azért viselkedsz velem így, mert téged már megvertek”. Nem, nem azért viselkedik így, hanem azért, mert nem veszik figyelembe a jelzéseit.
Sajnos általánosságban is igaz a férfi-nő kapcsolatokra, hogy amikor egy nő kijelöli a határait, jelzi az igényeit, érvényesíteni szeretné az akaratát, az érdekeit, akkor erre a férfi reakciója az, hogy ez hiszti és túlreagálás.
– Mire figyelhetnek még a nők egy kapcsolatban? Mi árulkodhat arról, hogy bántalmazóval kerültek össze?
– A bántalmazás lényegét nagyon egyszerűen el lehet magyarázni, ezt minden iskolai és színházi előadáson el szoktam mondani:
a jogosultságtudat, a mások felett gyakorolt hatalom és a birtoklási vágy.
Ezen nyugszik az összes eszköz, amit a bántalmazók kiválasztanak és használnak az áldozatukkal szemben. Ha e háromból csak egy jelen van, abban a kapcsolatban már előfordult vagy elő fog fordulni a bántalmazás.
– Hogyan magyaráznád el a jogosultságtudat lényegét? Mit jelent ez a kapcsolatban?
– A bántalmazó szerint neki joga van dönteni a másik életéről. Arról, hogy a másik milyen ruhát vegyen fel, azt, hova mehet, kivel találkozhat. A jogosultságtudathoz hozzátartozik a másik korlátozása, a kontroll, a leválasztás, az elszigetelés – ez mind mind vészcsengő egy új kapcsolatban.
A jogosultságtudat lényege: „majd én eldöntöm helyetted, majd én megmondom neked”. Elvenni mindazt, ami a másiknak egyébként asszertív joga.
A hatalomvágynál kettéválik a dolog, mivel a mások felett gyakorolt hatalom iránti vágy nem ugyanaz, mint a jó értelemben vett önmagunk feletti hatalom. Az áldozat számára ugyanis nagyon fontos a saját maga felett gyakorolt hatalom, mert amikor kilép a bántalmazó kapcsolatból, akkor veszi vissza az énerejét. A magunk felett gyakorolt hatalom azt jelenti, hogy mi magunk döntjük el, mi nekünk a jó, mi a rossz, mit engedünk meg magunknak másokkal szemben és mit engedünk meg másoknak velünk szemben.
