prcikk: A természet a valódi természetünk, lelki egészségünk egyik fő forrása | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A természet a valódi természetünk, lelki egészségünk egyik fő forrása

A Föld nevű luxusszálló mentális szempontból is nélkülözhetetlen közegünk, a receptre felírt természet pedig egyáltalán nem utópia. Szükség is van rá, hiszen a közeli kapcsolat a természettel jóllétünk egyik forrása.
Forrás: Móroczanikó blog - szmo.hu
2023. március 07.



Miről szól Az élet íze blog?

Mórocz Anikó a lányának, Annának a születését várva kezdte el írni a blogot, neki is ajánlja első bejegyzésében. Ahogy ígéri: izgalmas utazást kezd Nusival, és csalódik, aki egy pelenkaszagú "baba-blog"-ra készül, mert azt a terepet meghagyja arra jóval érdemesebbeknek. Ők ketten inkább kóstolgatják az élet ízét, és az élményekből Nusi is ki fogja venni a maga részét.

Az ugye megvan, amikor a két pesti diák, Tutajos és Bütyök megérkezik a Balatonhoz Matula szárnyai alá, addigi életük legkalandosabb nyara után pedig megférfiasodva, élményekkel csordultig telve térnek haza. A testes, vidéki gazda, István bácsi intelmei tömörek és egyértelműek:

„Azért hoztalak el, hogy erősödj, és örülj a szabadságnak. Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz,

és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet, és mit szabad.”

Fekete István gazdag jelzőkkel rögzítette a Ladó Gyula Lajoson tapasztalható változásokat: a balatoni nyár sok mindenre megtanította, kiművelte, útbaigazította, „és hozzáformálta a természetes élet kegyetlen törvényeihez. Amikor a berek először fogadta, idegen test volt a nádas útvesztőiben, tétova bárány a füvetlen pusztaságban; de a nap hozzáégette, a vihar megfürdette, a jégeső meggyalulta, és a nyurga, elpuhult test izmainak állandó munkája fiatal farkast faragott a bárányból.”

A pesti fiúk nyár végére úgy kinőtték a ruhájukat, hogy a kabát begombolásáról szó sem lehetett és Tutajos karján a kabátujjak könyök alatt végződtek. A fizikai változások mellett talán még szembetűnőbb, hogy eggyé váltak a természettel, az ember alapvető közegével.

Matulának még zsigerből ment az, amire a mai kor mindent tudományosan fürkésző világában egyre több kutatási eredmény ad bizonyítékot:

a természethez fűződő kapcsolat fontos része az ember jóllétének.

Dr. Mihók Barbara és az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai Természet és lelki egészség című munkájukban nem kevesebbet állítanak, mint hogy a mentális egészségünk nagymértékben függ a természeti környezet közelségétől:

ha szegényesek a természethez fűződő élményeink, akkor fizikai és lelki egészségünk egyaránt romolhat.

Miközben a klímaváltozás egyre gyorsuló változásokat idéz elő az élelmiszerbiztonságban, a járványok terjedésében és a geopolitikában, addig a leggyakoribb mentális betegség,

a súlyos depresszió társadalomra nehezedő közvetlen és követett terhe nagyjából a teljes gyógyszerkassza nagyságával egyenértékű: évente 362 milliárd forintra tehető.

Ezzel szemben helyezkedik el az a tény, hogy pusztán a természettel való kapcsolódás támogatja a fizikai egészséget (szív- és érrendszeri, krónikus légúti betegségek javulnak, erősödik az immunrendszer), és gyógyítóan hat a mentális egészségre: oldja a stresszt és a depressziót, segít a hiperaktivitás és a demencia kezelésében, erősíti a koncentrációt, hozzájárul az idegrendszer regenerálódásához és javítja a figyelmi, kognitív funkciókat. Összességében tehát nagyobb eséllyel fejlődnek és működnek jól pszichológiai értelemben azok, akik erősebben kötődnek a természethez.

Ami talán ezeknél is fontosabb:

a mentális zavarok megelőzésében kiemelkedő szerepet játszik a természettel való gyermekkori kapcsolat. 2021-től Magyarországon az első-második osztályos, hat-hétéves gyerekeknek nincs órarend szerinti környezetismeret tantárgyuk, a környezeti nevelés és érzékenyítés a szülők mellett a pedagógusok feladata.

A biológia tanári végzettségű Aczél Gergely, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Veszprém megyei csoportvezetője 2002 óta rendszeresen tart foglalkozásokat gyerekeknek, előadásain, a táboraiban és az erdei iskolai programjain a gyerekek boldogan viháncolva, észrevétlen tanulnak.

Mindenki Gergő bácsija szerint a mai világban a gyerekeknek kevés alkalmuk van arra, hogy az erdőt-mezőt járva kapcsolódhassanak a természethez, ezért játékosan, sok mozgással és mesével próbálja velük megszerettetni a természeti környezetüket, hogy ott barátságos közegben érezzék magukat.

Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek a szüleikkel is minél többet tartózkodjanak a természetben, ugyanis ha gyermekkorban nincs lehetőségük tapasztalatgyűjtésre és ismeretszerzésre, akkor felnőttként – a munka, a család és egyéb elfoglaltságok miatt - rendkívül korlátozottak lesznek a természetjárási lehetőségeik.

Aczél Gergely úgy tartja: ha a gyerekek családi kirándulás vagy piknikezés keretében minél többet kint lehetnek a szabadban, az már önmagában annyi élményt nyújt a számukra, amiből felnőtt korukban is tudnak táplálkozni.

A lényeg pedig az egyszerűségben és nem a szakmai felkészültségben rejlik:

a szülőknek a gyerekekkel elegendő egyszerűen csak jelen lenni a természetben.

Lazán álljunk ellen a kísértésnek, hogy minden növény és állat nevét fejből tudjuk, még akkor is, ha a mai világunkban erősen az ismeretekre összpontosítunk.

Az elsődleges az, hogy megszeressük, érdeklődjünk, nyitottak legyünk, és ha ez megvan, akkor jönni fog az ismeret is, hiszen a gyerekek utánanéznek mindennek, de a kíváncsiságot, az érdeklődést és a bizalmat csak gyermekkorban tudjuk elérni, azzal, ha minél többet vannak kint a természetben.

A puszta jelenlét gyakorlatát követi a balatonfüredi Arácsi Népház túravezetője, Törőné Horváth Ilona is, akinek a keze alatt generációk fordultak meg a Tekergők túracsoport tagjaként. Törőné nagyjából azóta túrázik, amióta megtanult járni, lételeme a mozgás, az úton levés, lehetőleg a természetben. A sport szeretete mindig benne volt, és a két fiával is rengeteget járt kirándulni. Természetes volt neki, hogy a gondjaira bízott nyári táborozó gyerekeket is kiviszi a szabadba.

A gyerekeken ő is azt tapasztalja, hogy csak el kell jutniuk a természetbe, utána a szabadság már beszippantja őket. Lehet, hogy ott van a chipses zacskó a táskában, de mennek, csinálják, megszeretik, s ráadásképpen társaságban, jó közösségben vannak, barátokra lelnek egymásban.

Csak nagyon ritka esetben látja – de azt már az első napon -, ha valaki nem fog menni többet.

Törőné minden nyáron a szárnyai alá gyűjt húsz-harminc általános iskolás korú gyereket, akikkel öt héten át járják a Balaton-felvidék, a Bakony és a szomszédos megyék turista- és kerékpárútjait, a közös élmények pedig eltéphetetlen szálat szőnek közte és a gyerekek között: évközben odaszaladnak hozzá, bárhol is látják meg Füreden, hogy alig várják a nyári túrákat. Sokan el se tudják képzelni mennyit adnak neki ezek a gyerekek, akik talán a végtelen szabadságot tapasztalják meg vele, hisz a balesetveszély megelőzésén kívül a túrákon nincs folyamatos fegyelmezés. Élnék a gyanúperrel – nem kisebbítve Törőné érdemeit -, hogy a természet hívó hangját ha őáltala tapasztalják meg a gyerekek, akkor őhozzá kötik a természet semmivel össze nem hasonlítható élményét is.

Esetleg ha mi, szülők többet járnánk a gyerekeinkkel az erdőt-mezőt, akkor bennünket is ilyen boldog tapasztalatok kötnének össze a gyermekeinkkel…

Persze az tud némi izgalommal járni, amikor a családi túra alkalmával a gyerek boldogan nekiesik egy galagonya- vagy sombokornak, amit a szülők nem ismernek. Csípőből jön a válasz: „nyugi, anya, Ica néni megtanított rá, az ott vadmálna, kóstold meg!”. Törőné mindenesetre rengeteget kirándult a saját fiaival is, elszakíthatatlan szálak kötik őket a természethez, egymáshoz és az édesanyjukhoz is.

A Föld nevű luxusszálló tehát mentális szempontból is nélkülözhetetlen közegünk, a receptre felírt természet pedig egyáltalán nem utópia:

a skóciai Shetland-szigeteken az egészségbiztosító olyan kiegészítő kúrákat támogat, mint a madárles vagy az ajánlott túraútvonalakon történő heti többszöri kirándulás, Japánban pedig az 1980-as évek óta megelőzési céllal használják a tudatos jelenléttel egybekötött erdei sétákat.

S hogy miért velünk született igény a természet iránti vágyódásunk? A tudomány szerint evolúciós kötődésről van szó, vagyis hogy „az ember nemcsak testi, de lelki, pszichés értelemben is természeti lény, súlyos következményekkel jár, ha kiszakad a rendszerből”. Evolúciós környezetünkként kötődünk a bioszférához, ehhez adaptálódott a fiziológiánk, a hormon- és idegrendszerünk.

A kutatási eredmények sokak vesszőparipájára kovácsolnak patkót, akik szerint a Balatonra nem kell csörgősipkát húzni, nem áll jól neki. Elég, ha az ember önfeledten ringatózik a tóban, a környező rétek tücsökciripelésében vagy belegázol az erdő fái között tova szaladó patak hideg vízében.

A csendes mélázásban pedig egyszer csak összeáll a Tüskevár színes-szagos, széles vászna: „a Balaton tükre rózsaszínű lángot vetett, mert messze, valahol Kenese mögött ekkor bukkant fel a nap. A nagy víz felett megmozdult az lenyúlt köd derengő lepedője, egy varjú károgott valahol, s a világosság érintésére fehér sirályok szálltak fel a tündöklés tenyeréről”.

Mihók Barbara, PHD: Ökológusként és mentálhigiénés szakemberként meggyőződése, hogy az emberi jóllét és a természeti értékek védelme egyazon érem két oldala, egyik sem képzelhető el a másik nélkül. A Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG), az SZTE GTK és az Ökológiai Kutatóközpont munkatársaként fenntarthatósággal és környezeti igazságossággal foglalkozó kutatásokat folytat. A kutatás mellett mentálhigiénés segítőként is dolgozik. Abban hisz, hogy az összekapcsoltságunk révén erősödünk, legyen szó emberi vagy nem-emberi létezőkkel való kapcsolatainkról.

Törőné Horváth Ilona: 1997 nyarán Füreden kezdett túratáborokat szervezni, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a nyári forróságban, egy nyugati fekvésű teremben foglalkozzon a gyerekekkel reggel nyolctól délután négyig. A kínzás helyett inkább kivitte őket a levegőre – még ha az meleg is volt -, de inkább az erdei levegőt választotta egy szoba levegőtlensége helyett. Gyerekkora óta ő maga is túrázott, tehát nem kellett sokat gondolkodni a megoldáson. A túratáborra a gyerekek azonnal vevők voltak, így indult a Tekergők túracsoport, ami ma már huszonhét éves hagyomány.

Aczél Gergely: A természet már gyermekkora óra vonzotta, járta a kis faluja határát. 2002-ben kezdett gyerekekkel táborozni, túrázni, később erdei iskolai programvezetőként gyűjtött tapasztalatokat a Vértesben. Saját környezetnevelői programot dolgozott ki, ezzel járja az óvodákat, iskolákat, hogy közelebb vigye a természethez a gyerekeket, akik még őszinték és nyitottak rá. Még nem csontosodtak be, mint a felnőttek. Minden foglalkozás alkalmával egy szeretet-közösség jön létre, mindenki jól érzi magát, miközben tanulnak és sokat mókáznak. Gergő szerint ennél több nem kell.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk