News here
hirdetés

EGÉSZSÉG

A nap, ami örökre belém égett: az orvosom ekkor közölte velem, hogy daganatom van

Ki lehet mászni a gödör mélyéről, még akkor is, ha egy súlyos betegség lökött oda minket. Ezt a tanulságot vonta le kolléganőnk saját történetéből.
Ganzler Orsolya - szmo.hu
2021. március 16.


Link másolása

hirdetés

Vannak dátumok, amik egyszerűen beégnek az agyunkba. Ilyen lehet mondjuk a házasságkötés napja. (A történtekre minden bizonnyal a férjek is tisztán emlékeznek, csak az évforduló napjának beazonosításával vannak néha problémáik.) Vagy a gyermekünk születése. Netán valamilyen újrakezdéshez kötődő dátum. Az én beégett évfordulóm napja: március 16.

Tizenhat évvel ezelőtt ezen a napon tudtam meg, hogy rákos vagyok. Voltam.

Magam sem értem teljesen, hogy miért ez lett az a nap, ami garantáltan minden évben eszembe jut. Mert hát az oké, hogy egy ilyen betegséggel-küzdelemmel terhelt év nyomot hagy, de hát miért nem a negatív kontrollvizsgálat maradt emlékezetes? Vagy az utolsó kemoterápiás kezelés napja? Vagy ha már a kevésbé lelkesítő momentumok kerülnek előtérbe, akkor az első kemó?

Gondolhatnák rólam ismerőseim, hogy papolok itt rendszeresen a pozitív gondolatokról, meg az erős akaratról, aztán tessék, évről-évre ezzel nyúzom magam, hogy előszedem a rossz emlékeket.

De nem.

A kulcs az lehet, hogy bár az emlék sokkoló, nem egyértelműen rossz. Mert aznap valahogy az életem változott meg. Hosszú távon. Még ha akkor, abban a pillanatban ennek csak töredékét is érzékeltem.

És biztos vagyok benne, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Bizonyításképpen pár éve egy betegtalálkozón, ahol gyógyultként tartottam előadást úgy 150 embernek, meg is kérdeztem, hogy ki az, aki pontosan emlékszik a dátumra, amikor a rákos diagnózist közölték vele. Több tucatnyi kéz lendült a magasba – az enyémmel együtt.

hirdetés

Mi is történt 2005. március 16-án?

Ugorjunk vissza az időben tizenhat évet: 2005 januárjában ultrahangos vizsgálatnál egy megnagyobbodott nyirokcsomót találtak a bal hónaljamban, és miután hematológus szakorvossal kellett konzultálnom, akiből megtaláltam a lehető legjobbat, ő műtétet javasolt. A műtét utáni héten, épp egy hosszú hétvégét követően pedig jelenésem volt nála a kórházban, beszélni akart velem a leletekről.

Kora délután volt, mikor várakoztunk Bátai doktorra a Hematológiai és transzplantációs osztály folyosóján anyukámmal. Azért, hogy egy irodában beszélgethessen velünk pár percet, mindenféle védőruházatot kellett felöltenünk – ez a transzplantált betegek miatti protokoll. Emlékszem, hogy minket leültetett arra a két darab székre, ami a helyiségben volt, ő meg felült az íróasztalra. Aztán beszélni kezdett.

Elmondta, hogy a szövettani vizsgálatból kiderült, hogy a nyirokcsomó, amit eltávolítottak a műtétnél, az bizony egy daganat.

A betegségem neve Hodgkin-limfóma, más néven nyirokrák, aminek az a speciális tulajdonsága, hogy a nyirokrendszerben terjednek szét a rákos sejtek, ezért nem lehetünk biztosak abban, hogy ha a hónaljamból kivették a daganatot, nincs-e máshol is, vagy nem fog-e később kialakulni. Ezért kemoterápiát kell kapnom, miután átmentem mindenféle előzetes vizsgálaton.

Ültem ott, hallgattam a doktort, és mintha egy rossz filmbe kerültem volna. Pedig nem. Ez volt akkor az én filmem, kicsit tragikusnak tűnő verzióban, de igazi főszereppel.

Bátai doktor mesélt még a kezelésről, és persze mondta, hogy kérdezhetek. És én mit kérdeztem?

- Ki fog hullani a hajam?

- Nem rögtön, de igen.

Ekkor kezdtem sírni. Mintha ez lenne az egészben a legrosszabb. Pedig ez csak egy mellékhatás. Egy, a sok közül. Tény, hogy egy olyan, amivel a leginkább azonosítják a daganatos betegeket. Nincs haja? Parókát hord? Akkor biztos rákos!

Aztán kiderült, hogy a kezelés után egy-két évig nem tanácsos a gyerekvállalás. Még jobban rázendítettem. A doktor meg is kérdezte:

- Tervezett most gyereket?

- Nem, de hát akkor is!

Volt szó még gyógyulási esélyekről (akár 80%), arról, hogy mi van, ha mégsem hat első körben a kemó (jöhet egy másik kezelés, vagy akár sugárterápia, és még akkor is legalább 60% a gyógyulási esély). De a párbeszédünkből egy momentumra emlékszem még nagyon tisztán:

- És akkor Ön lesz a kezelőorvosom?

- Ha azt szeretné, akkor igen, én leszek.

- Nem tudok jobb megoldást.

És ezt nem csak azért mondtam, mert mondjuk nem volt tele a noteszom hematológus-szakemberek telefonszámaival, akikről tudhattam volna, hogy emberileg is pont olyanok, akik a gyógyulásomat segíthetik. Egyszerűen így éreztem, hogy Bátai doktor lesz az én emberem. Talán mert már az is meggyőző volt, amit addig tett értem. Talán mert úgy gondoltam, hogy véletlenek nincsenek. Jó fél évvel később kiderült, hogy a megérzésem helyénvaló volt: ő pont az az orvos volt, akire szükségem volt, ő hozott ki a rákból.

Folytatni a hétköznapot - csak épp egy daganattal

De vissza március 16-hoz. Ott zokogtunk anyukámmal a Szabolcs utcai kórházban, de fel kellett állni a székből, haza kellett menni, folytatni kellett a hétköznapot. Mert hát végső soron az volt, szerda. Még az irodába is bementem délután.

Sosem gondoltam volna, hogy ha ilyen dráma ér, mennyire hamar képes lehetek tisztán gondolkodni és pont azt tenni, amit kell. Szerintem ha bárki megkérdezett volna korábban, mit csinálnék, ha egyszer csak kiderülne, daganatos beteg vagyok, azt felelem, hogy biztos bezárkózom, nekiállok Nick Cave-et hallgatni, vagy valami más, kellően depresszív zenét, és napokig csak agyalok, hogy miért történik ez a rossz velem. De nem így lett.

A kórházból hazaérve értesíteni kellett a családtagokat, hogy mégis mi volt az orvosnál, és egyértelmű volt számomra, hogy szó sem lehet mellébeszélésről. Megmondtam kerek-perec mindenkinek, akivel csak aznap, vagy később beszélnem kellett: rákos vagyok, a betegség neve Hodgkin-limfóma, ritka, de jól kezelhető, én is fogok kemoterápiát kapni, mint sokan mások, de meg fogok gyógyulni, mert meg akarok gyógyulni. Minél többször mondtam ezt el az érdeklődő rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, annál jobban tudatosult bennem is, hogy így lesz.

Mert tényleg valahogy megvilágosodtam: rendben, rákosnak lenni nem lehet leányálom, és a kemoterápiáról sem túl szép dolgokat hall az ember, de ez most egy feladat, amit le kell gyűrnöm, és nincs is más út, mint az, hogy a végén egészséges leszek.

Nem gondoltam bele, hogy meg is halhatok. Egyetlen egyszer, valamikor a kezelés közepénél, görkorcsolyázás közben átfutott az agyamon pár percre, hogy lehetne akár úgy is.

Kérdések, amikre nincs válasz

Másnapra azt is tudtam, hogy dolgozni akarok tovább, mellőzni akarom a betegszabadságot, amíg csak lehet, mert nem akarom azt, hogy minden nap a lakásban tengve-lengve azt érezzem, hogy valami nincs rendben. Normális életet akartam, amennyire csak lehet.

És azt is hamar tisztáztam magamban, hogy van három kérdés, amikre ugyan nagyon szeretnék választ kapni, nem fogok soha:

1. Mitől lett a daganat?

2. Mióta van ott egyáltalán?

3. Miért pont velem történik ez és miért pont most?

Félreraktam a kérdéseket, és azóta sem találtam rájuk választ – bár a kezelés mellett igénybe vett pszichoterápia alatt a „mitől lett?” lelki hátterét boncolgattuk azért, de akkor sem lehetett egy egyértelmű kiváltó okot megnevezni. Van és kész. El kell fogadni. És tovább kell lépni.

Továbblépni. Ez lett számomra március 16-a üzenete.

Hogy adódjon bármilyen nehéz helyzet, mindig meg kell találni az utat a továbblépéshez, nem szabad beleragadni a gödörbe. Sajnálhatjuk magunkat, nyalogathatjuk a sebeinket, ami egy trauma után abszolút jogos, mondhatni helyénvaló – egy ideig. De ahhoz, hogy a dolgok változzanak, mi magunk is kellünk. Másként nem megy.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
EGÉSZSÉG
A Rovatból
hirdetés
Kemenesi Gábor: „Ez a majomhimlő történet egyre rosszabbul fest”
A szakemberek szerint legalább két különböző majomhimlő-járvány van jelenleg.

Link másolása

hirdetés

Újabb vizsgálatok és adatok alapján a szakemberek úgy vélik, hogy sokkal komolyabb a majomhimlő terjedése, mint ahogy azt eddig feltételezték. Sőt, jóval régebben jelen van már az Afrikán kívüli területeken is, mint eddig vélték.

Az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ szerint legalább két, különböző járvány zajlik Európában és Amerikában - írja a statnews.

Az amerikai vizsgálatok szerint 10 mintából 3 más, mint amit eddig Európában találtak. Az ősük közös, de sokkal inkább különböznek egymástól, mint a többi vírus. A három fertőzés Nigériában, Nyugat-Afrikában és Közel-Keleten vagy Kelet-Afrikában történhetett. Ezért a szakértők úgy vélik, hogy a vírust már többször is behurcolták Nigériából, és jelenleg is terjed.

Május közepe óta, amikor az Egyesült Királyság egészségügyi hatóságai felhívták a világ figyelmét a majomhimlő terjedésének tényére, Európában, Amerikában, a Közel-Keleten és Ausztráliában mintegy 40 országban közel 800 megerősített esetről számoltak be.

"Ha szokatlan bőrkiütéses betegséget lát, vagy olyasmit, ami úgy néz ki, mint egy szexuális úton terjedő betegség, úgy néz ki, mint a szifilisz, vagy úgy néz ki, mint a herpesz, valószínűleg el kell gondolkodnunk a majomhimlő vizsgálatán" - mondta egy szakember.

hirdetés

A magyar szakértő, Kemenesi Gábor virológus szerint:

"Ez a majomhimlő történet egyre rosszabbul fest. Úgy tűnik egy ideje már elkezdődött a történet. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy sikerült Afrikán kívüli állatokra áthurcolni, ez magyarázná a két külön klasztert. De ha nem ez akkor valami hasonló megdöbbentő lesz".

A Közép- és Nyugat-Afrika trópusi esőerdeiben is ritka vírust Európában, az Egyesült Királyságban azonosították először 2018-ban. Tünetei a jellegzetes kiütések mellett a láz, fejfájás, izomfájdalom, hátfájás, duzzadt nyirokcsomók, hidegrázás és fáradtság. Az ember és ember között nehezen terjed. Még nincs ellenszere, de a korábban feketehimlő ellen készült vakcinák nagyfokú védelmet biztosítanak ellene.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
EGÉSZSÉG
A Rovatból
hirdetés
Véres köhögést, fejfájást és szédülést is okozhat az Elf Bar
A „manórúd” egyik legnagyobb problémája, hogy 18 év alattiak is hozzájuthatnak, és a termék semmilyen bevizsgáláson nem esik át.

Link másolása

hirdetés

A Magyar Ártalomcsökkentő és Környezeti Betegségekkel Foglalkozó Tudományos Egyesület szakmai állásfoglalást adott ki az Elf Bar dohánytermékről – számol be a Blikk.

A dr. Szondy Klára tüdőgyógyász által jegyzett írás szerint a "manórúdként" is ismert Elf Bar dohánytermék nikotintartalma eszközönként változó lehet: van 0 %-os, de létezik belőle 2-5 %-os is.

Egy 600 slukkra elegendő, 5 %-os termék 14 doboz cigaretta nikotintartalmának felel meg.

Bár a nikotin önmagában valóban kevesebb káros egészségügyi hatással bír, mint a dohány égése során keletkező kátrány és füst, ám ekkora mennyiségben fejfájást, mellkasi fájdalmat, szédülést, illetve

az illóanyagok mennyisége miatt – a hörgő nyálkahártya irritációja révén – akár vérköpést is eredményezhet.

Előbbiek elsősorban a nagy adagú, nem bemért nikotintartalom miatt alakulhatnak ki.

A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának klinikai főorvosa, a Magyar Ártalomcsökkentő és Környezeti Betegségekkel Foglalkozó Tudományos Egyesület elnökségének tagja által megfogalmazottak szerint az Elf Bartól eltérően a trafikokban kapható termékek ismert, legális gyártóinak – mint például a hevített dohánytermékek vagy e-cigaretták – kötelességük forgalomba hozatal előtt bevizsgáltatniuk és engedélyeztetniük a termékeiket, ezért ismerjük azok működését.

hirdetés
Ezzel szemben az Elf Bar egyáltalán nem bevizsgált termék.

További aggodalmakra adhat okot, hogy míg Magyarországon kizárólag 18 év felettiek vásárolhatnak dohányterméket, amihez csak a Nemzeti Dohányboltokban juthatnak hozzá legálisan, addig az Elf Bart bárki korlátlanul meg tudja rendelni az interneten is.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
EGÉSZSÉG
Megvan a hosszú élet titka? 90 évig is élhetünk, ha erre odafigyelünk
Sem az extra edzés, sem a szupervitaminok nem olyan hatásosak, mint az, amit most felfedeztek a tudósok.

Link másolása

hirdetés

Az egészség megőrzéséhez elengedhetetlen a kiegyensúlyozott étrend és testmozgás, de ez még nem minden! Az orvosok 159 255 nőt vizsgáltak meg, és azt találták, hogy az optimisták nagyobb valószínűséggel élik meg a 90 éves kort, mint azok, akik túl nagy teret engednek a negatív gondolatoknak – írja a The Sun.

A Journal of the American Geriatrics Society című folyóiratban megjelent kutatási eredményben az orvosok azt írták, hogy

az optimizmus az élettartam 5,4 százalékos megnövekedésével függ össze, ami átlagosan 4,4 évet jelent.

Az optimizmus és a hosszabb életkor közötti összefüggés minden etnikai és faji csoportban megfigyelhető, de a nőkre inkább jellemző:

ők ugyanis 10 százalékkal nagyobb valószínűséggel élik meg a 90 éves kort, mint azok, akik kevésbé optimisták.

A kutatók szerint az eredményeket befolyásolták az olyan életmódbeli tényezők, mint az egészséges élelmiszerek, az embereket körülvevő támogatói hálózat, sőt még a kávéfogyasztás is:

Dr. Dan Liu, a kínai Southern Medical University munkatársa elmondta, hogy azok a felnőttek, akik naponta mérsékelt mennyiségű cukorral édesített kávét ittak, körülbelül 30 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg bármilyen okból kifolyólag és kevesebb eséllyel szenvednek rákban vagy szívbetegségben, mint azok, akik nem kávéznak.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
EGÉSZSÉG
„A férjem halála után megállapították, hogy összetört szív-szindrómám van”
A diagnózis létező betegség, egyes esetekben akár halálos is lehet.

Link másolása

hirdetés

Shannon Dingle házastársa váratlanul, egy családi nyaraláson vesztette életét. A 37 éves édesapa a család hat gyermeke közül hárommal éppen a vízben játszott, amikor egy hullám akkora erővel csapott le rá, hogy három helyen eltört a nyaka – írja az Insider.

Shannonnak sosem voltak szívproblémái a nyaralás előtt, de amikor a tragédia után hazaértek, erős mellkasi fájdalmat érzett. A hat gyermekkel magára maradt nő olyan erős tüneteket produkált, hogy orvoshoz fordult, aki megállapította,

a gyász miatt összetört szív-szindrómában szenved.

A stressz és a bánat miatt a szíve egyes részei ugyanis túlságosan összeszorultak.

„Olyan érzésem volt, mintha egy polip szorosan a szívem köré tekeredne”

– írta az édesanya.

Az összetört szív-szindróma általában átmeneti, pár héttel a történtek után Shanonnak is javultak a tünetei.

hirdetés

De ez nem mindenkinél van így:

előfordul, hogy valaki belehal a gyászba.

Ez történt Joe Garciával, a texasi lövöldözésben meggyilkolt tanárnő férjével is, aki két nappal felesége halála után halt meg szívrohamban.

Nem véletlen tehát, hogy a szomorúságot gyakran ábrázolják kettétört szívekkel:

„Megtanultam, hogy az összetört szív nem egy cuki emoji. Nem vagyunk ilyen szintű gyászra teremtve, néha a szív nem tudja túlélni a fájdalmat”

– fogalmazott Shannon.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: