SZEMPONT
A Rovatból

Kajner Péter: Az aszálykatasztrófa miatt világosan ki kell mondani, bizonyos területeken fel kellene hagyni a szántóműveléssel

Az öntözés messze nem elég, mert Magyarország mezőgazdasági területének mindössze körülbelül 3%-a öntözhető - mondja a szakértő. Kukoricatermesztés helyett gyepesíteni, erdősíteni kellene, hely kellene az ártereknek, a gazdákat pedig az államnak kellene kártalanítania.


Orbán Viktor összehívta a héten az Aszályvédelmi Operatív Törzset, és "aszályvédelmi szemlét" tartott, amiről videót is kitett. A Kossuth Rádióban arról beszélt, 200 munkagépet és ezer embert mozgósítottak. A miniszterelnök azt is kijelentette, a tiszások és Brüsszel szerinte akadályozzák az aszály elleni védekezést, mert el akarják érni, hogy a kormány ne adhassa ingyen az öntözéshez használt vizet a gazdáknak. Válaszul Magyar Péter arról írt, szerinte egészen szánalmas, hogy Orbán Viktor úgy tesz, mintha akár csak egy fűszálat is keresztbe tettek volna 15 év alatt az aszály okozta károk megelőzéséért. Szerinte a kormány csak ígérget, de semmit nsm tett a vízgazdálkodás fejlesztéséért.

Ahhoz, hogy lássuk, valami nagyon nincs rendben, nem kell a határt járnunk. Ha csak Budapesten lepillantunk a hidakról a Dunára, láthatjuk a rendkívül alacsony vízállást. A HungaroMet adatai szerint mérések kezdete óta az idei volt a legszárazabb június, a szokásos havi csapadékmennyiségnél 83 százalékkal kevesebb eső esett. Mekkora a baj, és mit tehetnénk valójában? Erről beszélgettünk Kajner Péterrel, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértőjével.

– A földeken, a kerteken, az útszéli füves részeken egyértelműen látszik a szárazság. Mennyire súlyos a vízhiány?

– Az ország szárazodik. Európa ma a világ leggyorsabban melegedő kontinense, és Magyarország is extrém gyors ütemben melegszik. 1901 óta 1,6 fokkal nőtt az ország éves középhőmérséklete. Ez erőteljesebb párolgást idéz elő, így bár a csapadék mennyisége statisztikailag nem csökkent jelentősen, a víz gyorsabban elpárolog, tehát kevesebbnek tűnik, az élőlények kevésbé tudják hasznosítani. A melegebb levegő több vízpárát képes magában tartani, ami azt is jelenti, hogy az elpárolgott víz nem biztos, hogy helyben csapódik ki, és lehet, hogy csak hosszú idő után, pusztító vihar formájában tér vissza. Mindezek miatt fokozódik a szárazodás. Idén például rendkívül csapadékhiányos téllel indítottunk: a Duna nagymarosi vízgyűjtőjén az átlagos téli csapadék mennyiségének csupán 60%-a hullott, a Tiszán a szegedi vízgyűjtőre pedig csak az átlag 52%-a. A tiszai vízgyűjtőn gyakorlatilag hó nem halmozódott fel a télen. Elmaradtak a tavaszi áradások. Bár a tavasz valamivel hűvösebb és csapadékosabb volt, ez messze nem pótolta a téli hiányt. Most, júniusban hirtelen berobbant a hőség, és jelenleg sem látszik, hogy enyhülne.

Míg a 2022-es évet az évszázad aszályaként emlegették, úgy tűnik, 2025 még annál is súlyosabb lehet.

Most még rosszabb helyzetbe kerülhetünk, mint akkor, amikor egész Európa, így Magyarország is szenvedett a vízhiánytól és a hőségtől.

– Ugyanakkor emlékszünk arra is, hogy tavaly szeptemberben alig tudták megfékezni az árvizet.

– A tavalyi események jól példázzák, merre tolódik az éghajlatunk: egyre több az extrém időjárási helyzet, amelyek súlyossága is fokozódik. A tavalyi dunai árvíz például a Boris nevű ciklon hatására következett be, ami Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban okozott rendkívüli esőzéseket. Nálunk a korábbi Duna menti árvízvédelmi fejlesztéseknek és az összehangolt védekezésnek köszönhetően sikerült megőrizni az árvízi biztonságot. Az árvízvédelemre felkészültünk, és szerencsére a ciklon leginkább csak a peremével érintette Magyarországot. Ugyanakkor a Tisza vízgyűjtőjén eközben is aszály uralkodott. Tehát

miközben a Dunán árvíz volt, az Alföldön aszály, ami jól mutatja a szélsőségek párhuzamos jelenlétét.

– Miért nem tudjuk ezt a hatalmas vízmennyiséget megfogni, megtartani itt, helyben? Ezzel ki lehetne egyensúlyozni ezt az hatalmas ingadozást?

– Igaza van, most már el kellene fogadnunk, hogy nincs „káros” víz. Amit csak lehet, meg kellene tartani az országon áthaladó vízkészletből. Ma még nincs lehetőségünk egyik nagy folyónk vízgyűjtőjéről a másikra vizet átvezetni, és lehet hogy ha lenne, onnan is hiányozna, ahonnan elvezetik. Az aszály ellen viszont nem az aszály idején lehet a leghatékonyabban védekezni, hanem megelőző lépésekkel. A legjobb, ha minél több vizet tartunk meg a tájban. A Vízügy részéről elindult a gondolkodás ebbe az irányba, sőt, idén év elején stratégiaváltást is meghirdettek, amelynek lényege a vízvisszatartás és a komplex vízgazdálkodás előtérbe helyezése, vagyis az extrém víztöbblet és -hiány elleni védekezés egyaránt. A vízgyűjtőkön, ahol lehetett, idén igyekeztek megtartani a vizet, valóban komplexebb szemlélet irányába mozdulnak el. Létrejött a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság is.

Az agrárium részéről azonban egyelőre nem látunk ehhez hasonló nyitottságot.

A Vízügy elindította a „Vizet a tájba!” programot, amely – többek között – lehetőséget ad a gazdálkodóknak, hogy önkéntesen felajánlják területeiket időszakos vízborításra. Már több száz ilyen felajánlás érkezett, de országos léptékben ez még mindig kevés. Most valóban arra lenne szükség, hogy az agrárszektor is irányt váltson, és a vízvisszatartást prioritásként kezelje.

– Ha sikerülne elegendő vizet megfogni és eltárolni, akkor öntözéssel ellensúlyozni lehetne az aszályos időszakokat?

– Bizonyos kultúrák esetében, korszerű technológiákkal van helye az öntözésnek, de az országot jellemző, egyre fokozódó aszályhajlamot az öntözés önmagában nem tudja ellensúlyozni. Nagyságrendileg kell elképzelnünk a problémát:

Magyarország mezőgazdasági területének mindössze körülbelül 3%-a öntözhető. Ha ezt megdupláznánk vagy megháromszoroznánk is, akkor is legfeljebb 10% körüli területről beszélhetnénk.

Mindeközben a természetes élőhelyeknek is szüksége van vízre, nem csak a mezőgazdaságnak. Ráadásul a felszíni és felszín alatti vízkészleteink is csökkennek. Tehát az öntözés lehet egy válasz, de csupán egy a sok közül, és nem is a legfontosabb. Az ellen kellene fellépnünk, hogy a víztartalékaink, akár a talajban, akár a folyókban, tavakban, ne csökkenjenek folyamatosan. Ennek legfőbb módja, ha elkezdjük ezeket a készleteket visszatölteni. Ehhez gyökeresen meg kellene változtatnunk a belvízgazdálkodást is.

A belvizet nem ellenségként, hanem víztartalékként kellene kezelnünk. Ahol lehet, újra össze kellene kapcsolni a folyókat az ártereikkel, hogy az árhullámok vizéből minél többet biztonságosan kivehessünk a rendszerből.

Emellett nem szabad megfeledkezni a talajművelés reformjáról sem. A jelenlegi intenzív művelés: szántás, vegyszerezés, műtrágyázás, tönkreteszi a talajszerkezetet, így az egyre kevesebb vizet képes megtartani. Át kellene térnünk takarásos, illetve talajregeneráló művelésre, amely megőrzi a talaj szerkezetét és vízmegtartó képességét. Terepi tapasztalataink már elég jelentősek, főként a Tisza vízgyűjtőjéről. A WWF Magyarország együttműködik a Felső-Tiszai Vízügyi Igazgatósággal a Tisza-programunk keretében. A Beregi tározó térségében idén nyáron is volt egy tesztjellegű vízborítás egy erdőterületen, amelyhez az erdőtulajdonosok is hozzájárultak. A víz kivezetése pozitív hatásokat eredményezett a tájban.

– Erre van együttműködési hajlandóság a gazdák részéről?

– Elsősorban a támogatási rendszert és a termékstruktúrát kellene újragondolni. Vannak már biztató jelek: 2023-ban született egy rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy vízborította területek után is lehessen terület alapú támogatást igényelni. Az önkéntes részvételen alapuló Agrár-környezetgazdálkodási Programban tiltják a víz elvezetését. Ezek azonban még nem ösztönöztek valódi változást. A rendszeresen belvízzel sújtott területeken például egyértelműen területhasználat-váltásra lenne szükség.

A víz tartós jelenlétére érzékeny szántóföldi növények, például a kukorica termesztését ki kellene vezetni ezekről a területekről, helyettük például gyepesítésre, vizes élőhelyek kialakítására, erdősítésre lenne szükség.

Természetesen ez nem történhet meg a gazdálkodók kárára. De be kell látni: a klímaalkalmazkodás érdekében a teljes agrárstratégiát új irányba kellene állítani. Ma a stratégia a gabonatermesztésre, szántóföldi tömegtermékek előállítására fókuszál. Ezzel szemben el kellene indulni egy klímaalkalmazkodást előtérbe helyező, változatosabb termékstruktúra felé, amelyhez ösztönzőket is rendelnek. Egyes jelek már utalnak erre az irányváltásra, de jelenleg úgy tűnik, mintha épp a legnagyobb baj közepette fordulnának vissza ebből a stratégiából. Olyan hírek is érkeznek, hogy a vízvisszatartást ösztönző támogatásokat vagy nem írják ki, vagy azok nagyon késnek. Ez nem jó irány. Ez az év valószínűleg lapot húz a 2022-esre, de már most meg kellene kezdeni az agrártámogatási eszközökkel való felkészülést a jövő évi aszályokra.

Ezek az aszálykatasztrófák ugyanis nem évszázadonként, hanem akár két-háromévente is előfordulhatnak, mint látjuk.

Fel kellene készülni arra, hogy az őszi, téli csapadékosabb időszakokban (ha lesznek) betározzuk a vizet a tájainkban, talajainkban és ebben érdekeltté tegyük a gazdálkodókat is.

– Korábban kiépült egy csatornahálózat szivattyúállomásokkal, amely azonban az elmúlt harminc évben elhanyagolt állapotba került. Van, ahol már fák, bokrok nőnek benne. Ennek a felújítása segíthetne abban, hogy ne sivatagosodjon el az a termőterület, ahol még most is van mezőgazdasági tevékenység?

– Ennek a csatornahálózatnak az elsődleges funkciója az volt, hogy a vizeket elvezesse a földekről. Körülbelül 43 ezer kilométernyi csatornarendszerről beszélünk, ami hosszabb, mint az Egyenlítő, és eredetileg többségüket az úgynevezett „káros vizek”, vagyis a belvizek elvezetésére tervezték. Ahhoz, hogy ezek a csatornák ma már a klímaalkalmazkodás és az aszályokkal szembeni felkészülés szolgálatába állíthatók legyenek, át kellene őket alakítani, illetve úgy kellene őket üzemeltetni, hogy a víz pótlására is alkalmasak legyenek. Kerülni kellene például a csatornák őszi előürítését, tavaly már ezt kezdeményezte a Vízügy. Ez jó irány, és erre kellene nagyobb léptekkel továbblépni. Tehát ez a csatornarendszer némi átalakítással akár alkalmas lehetne arra, hogy a felgyülemlett és eltárolt árhullámokat ne csak elvezesse, hanem visszajuttassa a földekre egy aszályosabb időszakban. Koncsos László professzor és kutatócsoportja a Budapesti Műszaki Egyetemen immár húsz éve keres megoldásokat a Tisza-menti szárazodásra. Kutatásaik arra mutatnak rá, hogy

ha nem vezetünk ki nagy mennyiségű vizet az Alföldre, amely a leginkább aszály sújtotta térség hazánkban, nem tudjuk megállítani a talajvíz szintjének folyamatos csökkenését. Évente 1-5 centiméterrel csökken a talajvíz szintje az Alföldön.

Ennek oka részben a csökkenő felszíni vízkészlet, részben a túlzott vízkivételek, részben pedig az egyre erősebb párolgás. Ez a folyamat fokozatosan kimeríti a vízkészleteinket. A megoldás az lehet, hogy a korábban a folyószabályozás során leválasztott mély ártereket újra összekapcsoljuk a folyóval. Zsilipekkel, csatornákkal szabályozott módon kellene lehetővé tenni, hogy az árhullámokból bizonyos mennyiségű víz betározható legyen ezekben a mélyebb fekvésű területekben. A belvízcsatornáknak ebben nagyon is fontos szerepe lehet. De nem elegendő csupán a csatornák kotrása, mélyítése, vagy a benőtt növényzet eltávolítása. Ha ezekből hiányzik a vízpótlás, az még ronthat is a helyzeten. Egy mélyebb csatorna ugyanis mélyebbről képes kiszívni a talajvizet, vagyis tovább gyorsítja annak eltűnését. A csatornák „helyreállítása” tehát önmagában nem cél az üzemrend módosítása, valamint a vízpótlás megvalósítása nélkül. Koncsos professzorék számításai szerint körülbelül több mint 200 ezer hektárnyi területet lehetne alkalmassá tenni arra, hogy a vizet megtartsuk és beszivárogtassuk. A belvizeket, illetve az árhullámokat szét kellene teríteni ezeken a területeken, ez azonban tájhasználat-váltást is igényel.

Ekkora területen akár két köbkilométernyi víztöbbletet is el lehetne helyezni, ami több mint a Balaton vízmennyisége. Ez jelentős lehetőség. Világosan ki kell mondani: bizonyos területeken fel kellene hagyni a szántóműveléssel.

Ez a területi kompromisszum viszont megtérülhet, hiszen így megelőzhetjük, hogy az Alföld egy jelentős része végzetesen kiszáradjon vagy félsivataggá váljon.

– Nyilván azokat, akiknek a szántóföldje ezekre a területekre esik, kártalanítani kellene, ahogy ön is mondta korábban. Ehhez gondolom, kormányzati együttműködésre is szükség van.

– Ezekre a célokra lennének források. A közös agrárpolitika (KAP) keretéből el lehetne indítani a Vízvédelmi célú nem termelő beruházások, illetve az Élőhelyfejlesztési beruházások nevű támogatásokat. Emellett létezik egy távlati, de ígéretes eszköz is: a „vízprémium” munkanéven futó támogatási forma, amely elindíthatná a gazdálkodókat ebben az irányban. A támogatások újrastrukturálásával ésszerűbb agrárszerkezet alakítható ki, és a következő uniós ciklusban ezeket a célokat kiemelt prioritássá kellene emelni. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a felszín alatti és felszíni vízkészletek szűkülése nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ipart és a lakosságot is érinti.

A vízkészletek csökkenése egyre élesebb konfliktusokat vetít előre, az iparfejlesztés és a lakossági vízhasználat területén is. Víztakarékos ipari modellekben és takarékos lakossági felhasználásban kell gondolkodjunk.

A folyamatok felgyorsultak, a vízkészleteink csökkennek, és ezzel kell majd együtt élnünk. Minél előbb elkezdjük az alkalmazkodást, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy mérsékeljük a károkat.

– Az idő közben csak telik, a sivatagosodás már elindult. Nem vagyunk már elkésve? Van egy átbillenési pont, amin túl már csak futunk az események után?

– Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy olyan állapot, mint húsz évvel ezelőtt, már nem lesz. Az éghajlatváltozás egyértelmű irányba halad: a szárazodás folytatódni fog, a vízkészletek csökkenése pedig kétségtelenül veszélybe sodor bennünket. Minél hamarabb lépünk, annál kevesebb kárt szenvedünk el. Nem merném azt állítani, hogy teljes mértékben helyreállíthatjuk a vízkészleteinket, de a csökkenés lassítása elsődleges cél kell, hogy legyen. Be kell látnunk, hogy beköszöntött a 21. század. A 19. századi logikával már nem tudunk érvényes válaszokat adni ezekre a kihívásokra.

– Mi lenne a javasolt út? Lecserélni a jelenleg termesztett növényeket szárazságtűrő fajtákra? Felmerül ilyenkor a kérdés: a genetikailag módosított (GMO) növények szóba jöhetnek-e? Ezek ugyan most tiltva vannak, de léteznek szárazságtűrő GMO-növényfajták is.

– Ez valóban lehetne egy irány, de jelenleg a GMO-nak nagyobb a kockázata, mint a látható haszna. Ugyanakkor rendelkezésünkre állnak a génbankjaink, amelyek hatalmas, kiaknázatlan potenciált rejtenek. Ezekből új növényfajták is bevonhatók lennének a termesztésbe. Ráadásul nemcsak szántóföldi növényekben kellene gondolkodnunk. A jelenlegi agrárstruktúra szinte kizárólag a szántóföldi növények előállítására fókuszál. Ezeket többnyire ipari módszerekkel termeljük, így egyre kevesebb embernek adnak megélhetést, és közben a birtokszerkezet is folyamatosan koncentrálódik. Azt mondhatjuk, hogy

némi készpénzért (illetve néha pár cég jelentős extraprofitjáért) cserébe feláldozzuk a víztartalékainkat, és a termőföldjeinket. Ez hosszú távon nem fenntartható.

Nemrégiben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy Magyarország klímatörvénye elégtelen célokat tűz ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Bár globálisan Magyarország kis kibocsátó, de éppen ezért, mint az egyik legsérülékenyebb ország, minden tőle telhetőt meg kellene tennie az emisszió csökkentéséért is. Jelenleg az az uralkodó álláspont, hogy a kibocsátáscsökkentést már megoldottuk, mert a rendszerváltás idején összeomlott a szocialista ipar, és változott az energiafelhasználás szerkezete. De valójában nem oldottuk meg a problémát. Ha az éghajlatváltozás lassítása egyáltalán cél lehet, ahhoz nekünk is jelentős lépéseket kellene még tennünk. Egy új klímatörvény megerősíthetné a kibocsátáscsökkentési és az alkalmazkodási kötelezettségeinket is.

– A kormány most az aszály csökkentésére azt javasolta, hogy kifizeti a gazdáknak az öntözés költségeit. De az öntözhető földterületek aránya csekély, és még ezek közül is csak kevés rendelkezik megfelelő infrastruktúrával. Másrészt: mivel is öntözünk? Ez így, bár lehet jó szándékú lépés, inkább tűnik látványelemnek, mint valódi megoldásnak.

– Valóban, ez közgazdasági szempontból is vitatható. Ha valaminek nincs ára, az emberek hajlamosak nem takarékosan bánni vele. Ha az öntözés költségeit átvállalják, azzal pont a vízfelhasználást ösztönzik. Kármentésként, rövid távon ésszerűnek tűnhet, de hosszabb távon mintha mindig azt üzennék a gazdálkodóknak, hogy nincs itt semmi gond, lehet folytatni ugyanazt a gyakorlatot, termesszünk vízigényes kukoricát akár aszályos területen is, majd az állam kifizeti a vízszámlát. Ez a szemlélet nem fogja kezelni a problémát. Ráadásul az öntözés önmagában is technológiaigényes és költséges, még akkor is, ha a vízért nem kell fizetni.

Ez inkább a nagyobb gazdálkodók számára jelent reális lehetőséget, akik már kaptak állami támogatást az öntözőrendszereik fejlesztésére.

De egy újabb extrém aszályos év esetén az is előfordulhat, hogy hiába öntöznek, a légköri aszály miatt az öntözés is kárba vész. Ha az agrárstratégia továbbra is a kártérítésre és a vízpazarló öntözésre épül, akkor nem fogunk tudni megbirkózni az egyre súlyosabb szélsőségekkel. Egy közgazdász barátom mondja, hogy az öntözés olyan, mint a vagyonvédelem. Az ember kerítést épít, kamerákat szerel fel. De ha jó a közbiztonság, akkor kevesebbet kell költeni ezekre. Ugyanez igaz a vízgazdálkodásra is: ha a tájat vízzel látjuk el, akkor az öntözés iránti igény is csökkenhet. Ha viszont a táj vízmegtartó képessége leépül, akkor az egyéni védekezéssel, például öntözéssel is, egyre kevesebbet tudunk elérni.

– Eddig főként nagy gazdaságokról, szántóföldekről beszéltünk, de mi, egyszerű polgárok is tehetünk valamit a saját környezetünkben? Régen divat volt a gyönyörű gyep, amit öntöztek, nyírtak, ez ma már nem működik. Elpárolog a víz, kiég a fű, miközben ez az egész rengeteg vizet emészt fel.

– Teljes szemléletváltásra van szükség a házikertek szintjén is. Ne rövidre nyírt gyepet ápoljunk, hanem inkább ligetes, fákban, árnyékban gazdagabb, változatosabb kertet, ami jobban megfogja a vizet. Ahogy ön is mondta: a rövidre nyírt pázsit már nem fenntartható, sem vízgazdálkodási, sem biodiverzitási szempontból. Az olyan növények, mint a tuja vagy a fenyő is kiszáradnak. Kertjeinket ne ilyen típusú növényekkel töltsük meg. Az angol nemesi divatot idéző pázsit ideje lejárt. A hosszabbra hagyott, változatos növényzet, valamint az esővíz megtartása, például tartályokban, sokkal fenntarthatóbb megoldás. Hagyjuk hosszabbra a növényzetet és örüljünk a legelésző méhek és dongók látványának! Van, aki ezt gaznak látja, de igazából ez a jövő. Az aszályok gyakori vendégek lehetnek, de tudjuk tompítani ezek hatását, ha ésszel alakítjuk környezetünket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET: