Holoda Attila: Az üzemanyag nem lesz olcsóbb, de az ellátásbiztonság nő azzal, hogy a MOL megveszi a NIS-t az oroszoktól
Január 19-én megtörtént a bejelentés: a Mol megveszi a szerb NIS orosz többségi részesedését, ami nemcsak Szerbia egyetlen olajfinomítójának jövőjét, hanem a térség ellátásbiztonságát és Magyarország energetikai mozgásterét is átrajzolhatja. A MOL-nak így már három olajfinomítója lesz, az amerikai szankciófelügyelet pedig máris jóváhagyta a pancsovai finomító ideiglenes újraindulását, ami létfontosságú Szerbia üzemanyagellátása szempontjából.
Arról, hogy mindez mit jelent a magyar fogyasztóknak, a Janaf–Adria vezeték szerepéről és a várható piaci hatásokról Holoda Attila energetikai szakértőt kérdeztük.
— Örüljünk a MOL szerbiai terjeszkedésének?
— Ha van önnek MOL részvénye, akkor örüljön, mert erősödött a vállalat helyzete.
— És nemzetgazdasági szinten, magyar állampolgárként van okunk az örömre? Vagy ehhez semmi közünk?
— Igazából nekünk nem sok közünk van ehhez. Ettől nem lesz olcsóbb az üzemanyag Magyarországon, bármennyire is próbálják ezt sugallni, hiszen az üzemanyagok árát nem ez, hanem a nemzetközi jegyzési ár határozza meg. Mi a mediterrán jegyzési régióban vagyunk, és a mediterrán jegyzés alapján áraznak minket, ahogy a környékbeli országokat is. Egy biztos:
Mondjuk egy olyan esetben, mint ami tavaly történt Százhalombattán, van másik saját finomító, amelyik tud segíteni. A MOL elég régóta törekszik arra, hogy megvesse a lábát a lehető legtöbb közép-európai és balkáni országban. Régi vágya volt, hogy ebben a térségben is piaci lehetőségeket szerezzen. A MOL Szerbia már elég régóta működik, nagyjából 2009-10 környékén hozták létre azt a benzinkúthálózatot, ami azóta is nagy stabilitást jelent az ellátás szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy a MOL sikeresen alkalmazta a két nagy finomítójánál a technológiák és az ellátási lánc optimalizálását. Ha ehhez kapcsolódik egy újabb finomító a közép-európai térségben, az stabilabb megjelenést és ellátást tud biztosítani. A pancsovai finomító ellátását jelenleg a Janaf által birtokolt Adria kőolajvezeték teszi lehetővé, ami horvátországi kikötőből szállít kőolajat.
Sokat vitatott kérdés a drága tarifa, de ez is más megvilágításba helyeződik. Ahogyan a horvátok jelezték sokszor, a tarifa mindig azon múlik, hogy mennyi olajat szállítanak ezen a vezetéken. Előbb-utóbb a MOL rá fog kényszerülni arra, hogy az orosz olajra vonatkozó embargó alóli mentesség megszűnésével növelje az Adria vezetéken szállított olajmennyiséget. Ha ez még kiegészül a szerb finomító ellátásával, az azt jelenti, hogy jóval nagyobb mennyiséggel és kedvezőbb tarifával számolhatnak.
— Miből futotta a MOL-nak erre a felvásárlásra?
— Ez nem olyan nagy összeg. Körülbelül 1,5 milliárd euró lehet a vételár, de a pontos összeget nyilván nem fogjuk megtudni. Egy olyan nagy olajvállalat, amelyik könnyedén ki tud osztani több százmillió dollárnyi osztalékot, könnyen tud ilyen tételekre akár banki hitelt is szerezni. A bankok szívesen finanszíroznak egy ilyen terjeszkedési opciót, és ez nyilvánvalóan egy jól megtérülő beruházás lesz.
— Milyen állapotban van a NIS? Mennyit kell még rákölteni, hogy megfeleljen a MOL elvárásainak?
— Azt oroszok 2008 óta rengeteg fejlesztést hajtottak végre. A NIS pancsovai finomítója kifejezetten magas komplexitási mutatóval rendelkezik; a finomítókat ez alapján szokták értékelni. A százhalombattai MOL finomító 10,3 körül van, a pozsonyi 11,2-11,3 körül, a pancsovai finomító Nelson Index mutatója pedig 9,6, tehát egészen jónak mondható.
A százhalombattai 160 ezer hordós, tehát az egy magasabb kategória. Ezzel együtt nem az lesz a MOL legnagyobb problémája, hogy nagyon sok pénzt kell a technológia fejlesztésébe fektetni, mert ezt az oroszok már megtették, és ez a vételárban is tükröződik. Az oroszok körülbelül 4 milliárd eurót fektettek be az elmúlt időszakban. Nyilván nemcsak a finomítóba, hanem másba is, de ez egy komoly összeg. Az oroszok most szorult helyzetben vannak, kénytelenek voltak megválni ettől a tulajdonrésztől, hogy Szerbiában megmaradhasson a finomítás és az üzemanyag-ellátás.
— Az orosz többségi tulajdon volt a probléma. Maradt még orosz tulajdon a vállalatban, vagy teljesen kivásárolták őket?
— Úgy tűnik, hogy teljesen kivásárolták őket. Két, a Gazpromnyefthez köthető cég birtokában volt 56 százalék, és ezt az 56 százalékot értékesítik a MOL-nak. A híradások arról is szóltak, hogy az Abu Dhabi székhelyű ADNOC is bevásárolja magát, és a szerb állam is növeli a jelenlegi, körülbelül 29-30%-os részesedését. Ennek a részleteit nem ismerem, és nem is hozták nyilvánosságra. Egy biztos:
Lássuk be, a balkáni területen, de máshol is, egy ilyen nagy befektetés után a tulajdonos szereti rajta tartani a szemét a vállalaton és megtartani az irányítási jogokat.
— Technikai kérdés: a finomító jelenleg üzemel? Újra kell indítani?
— Amennyire tudom, már újra is indult. Melegen tartották, nem állították le teljesen, csak csökkentették a feldolgozói kapacitást. Úgy tudom, már az ügylet hírére felmentést kaptak a szerbek, hogy egy nagyobb szállítmány líbiai kőolajat fogadjanak és dolgozzanak fel, tehát a finomító újraindítása folyamatban van. De hadd tegyek hozzá valamit: a NIS nem csak a pancsovai finomítóból áll. A NIS egy integrált olajvállalat, amelynek szénhidrogén-bányászati területe is van.
A MOL a teljes vállalat 56%-át szerezte meg, ami azért is kedvező, mert a cégnek közel 90 éves tapasztalata van a Pannon-medence kutatás-termelése területén. Ez új löketet adhat a vállalatnak, felpörgetheti a szénhidrogén-kutatást és valószínűleg a termelést is Szerbia területén, a MOL szakértelmének bevonásával.
— Ez jól hangzik, de az oroszoknak is megvolt ez a tapasztalatuk.
— Természetesen, ők is fejlesztették, de tegyük hozzá, hogy az oroszok nem a Pannon-medencében szerezték a tapasztalatuk nagy részét, míg a MOL igen. Nem véletlen, hogy a MOL INA többségi tulajdonbavételét követően felpörgött a horvátországi szénhidrogén-kutatás és -termelés is; ebben a MOL megjelenése játszotta a főszerepet. Az oroszok persze nagyon jó cégről beszélünk, de a Gazprom Neft, bár nevében Gazprom, nem egy klasszikus Gazprom cég. Valamikor Sibneftnek hívták, és a tulajdonosa Roman Abramovics volt. Amikor a nagy szovjet privatizációs időszak volt, óriások jöttek létre: a Jukosz, a Lukoil és a Sibneft. Abramovics is elkövette azt a hibát, hogy politikai babérokra tört, ami nem tetszett a fontos embereknek. A börtönfenyegetést, amit Hodorkovszkij nem tudott elkerülni, ő úgy kerülte el, hogy felajánlotta a Sibneftet. Politikailag így került a cég nem a klasszikus orosz olajvállalatokhoz, mint a Rosneft vagy a Tatneft, hanem a Gazpromhoz, amely addig inkább földgáz kitermelésével, kutatásával és szállításával foglalkozott. Ettől függetlenül a Gazprom Neft egy nagyon jól szervezett cég volt, rengeteg amerikai szakértelmet és tudást építettek be, amit a szerbek is értékelhettek, hiszen a korábbi szerb tapasztalatokhoz képest sokkal fejlettebb technikát, technológiát és gondolkodásmódot hoztak be.
— Most még Magyarországnak van egyfajta mentessége az orosz kőolajra vonatkozóan. Vihet orosz nyersanyagot a szerb finomítóba, vagy azt máshonnan kell ellátni?
— Jelenleg ennek a finomítónak egy betáplálási útvonala van, az Adria kőolajvezeték Szerbia felé leágazó része, azaz kizárólag tengeri eredetű olajat tudnak feldolgozni. Az utóbbi években azonban felerősödött az a projekt, amelynek keretében a Druzsba vezeték százhalombattai végpontjától építenek egy vezetéket a korábbi újvidéki finomítóig, ahonnan már van összeköttetés Pancsovára. Ezzel lehetővé teszik, hogy a Százhalombattára a Druzsba vezetéken érkező olajból is eljusson Szerbiába, így nem lesznek kiszolgáltatva kizárólag az Adria vezetéknek.
A Druzsba vezetéken keresztül Németországba jelenleg is érkezik kazah eredetű olaj. Bár molekuláris szinten ez vélhetően orosz, a kazahok annyit betáplálnak a rendszerbe, amennyit a németeknek értékesítenek. Másrészt a MOL tavaly elkezdett arról beszélni, hogy a Druzsba vezeték Ukrajnán belül összekapcsolódik a Fekete-tengeri felé Brodynál, ahonnan csővezeték vezet Odessza kikötőjéhez. Így lehetőség van arra, hogy tengeri szállítású azeri vagy kazah olaj úgy jusson a vezetékbe, hogy az tényleg nem orosz. Ezen keresztül a magyar, a szlovák és később a szerb finomítóba is szállíthatnak más eredetű olajat. Az oroszok ezt a vezetéket soha nem támadták, mivel az ukránoknak még mindig van belőle tranzitbevételük, tehát ez számukra is fontos. Kérdés, hogyha már nem orosz olaj jön rajta, hanem mondjuk kazah vagy azeri, akkor vajon továbbra is megkímélik-e? Ezt nem tudhatjuk, ahogy az sem, meddig tart ez a háború.
Összehangolják mind az input oldalt, tehát a nyersolaj beérkezését, mind pedig az üzemanyag-választékot. Azt a terméket az a finomító állítja elő, amelyik abban a térségben a leghatékonyabb. Ennél jobb megoldás kevés létezik egy cégnél, mint hogy több finomítója van, és azok között optimalizálja a termékek kihozatalát.
— Az, hogy a MOL főleg orosz eredetű nyersanyagot dolgoz fel, és most is egy orosz érdekeltséget vásárolt ki, számít-e a megítélésében?
— A többi nyugati cég is piaci alapon működik, mondjuk úgy, hogy irigylik a MOL-nak ezt a lehetőségét. Ehhez persze kellett a politikai támogatás és a magyar külügyminiszter asztalverése is. De az, hogy sikerült fenntartani ezt a lehetőséget,
Kihasználták, hogy az embargó miatt az orosz olaj ára jelentősen lecsökkent, miközben a MOL ugyanazon a piacon működik, ahol a konkurensei Brent áron árazott olajból állítanak elő üzemanyagot. A MOL töltőállomásain sem olcsóbb az üzemanyag, mint máshol. Azaz mi, magyar fogyasztók ebből semmit nem érzünk, hiszen ugyanannyiért adják, mint a konkurencia, viszont a MOL-nak hatalmas haszna van. Ennek a haszonnak a jelentős részét pedig lefölözte a magyar állam, így a háborús nyerészkedés állami szinten valósult meg.
