Ami a skizofrénia mögött van: miért hiszi valaki, hogy megfigyelik, el akarják rabolni, vagy a halálát kívánják?
Egy hónappal ezelőtt mutattuk be a 27 éves Klári történetét, aki azért keresett meg bennünket, hogy saját példájából kiindulva nyíltan beszéljen arról, mivel jár a skizofrénia, hogyan tud segíteni a betegeknek a környezetük, illetve milyen reakciókat kellene mindenképp elkerülni.
A cikk megjelenése után több olvasói visszajelzést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy fontos lenne a betegség hátteréről is beszélni: pontosan mi okozza az egyes tüneteket, és milyen kezelési lehetőségek ismertek.
Dr. Szűcs Zsuzsanna, a tatabányai Szent Borbála Kórház pszichiáter rezidense válaszolta meg a fenti kérdéseket.
(Megjegyzés: a betegség szakmailag helyes írásmódja szkizofrénia, azonban mivel a köznyelvben az s betűs alak ragadt meg, ebben a cikkben is végig úgy hivatkozunk rá.)
Számos előítélet él az emberekben a pszichiátriai, különösen a skizofrén betegekkel kapcsolatban. Régebben a skizofrénia tüneteit mutató embereket kirekesztették, sokszor börtönbe is kerültek, elkülönítették őket, a társadalom perifériájára szorultak.
A bebörtönzés szerencsére már a múlté, a stigmatizálás viszont továbbra is jelen van, hiszen az emberek általában félnek attól, amit nem ismernek. A megbélyegzés pedig már azáltal is csökkenthető, ha tisztázzuk az alapvető félreértéseket, ez az interjú fő célkitűzése.
Mi is a skizofrénia?
Egy krónikus mentális betegség, ami pszichotikus epizódokban zajlik. Pszichózisról lényegében akkor beszélünk, ha valaki másképp érzékeli a valóságot, a valósággal való reális kapcsolata megszakad, ez pedig az egész személyiségére és viselkedésére kihat.
Pszichózist nemcsak skizofrénia okozhat, hanem számos egyéb állapot, például egyes hallucinogén kábítószerek fogyasztása is. Ha valakinél a pszichózis jelei észlelhetők, elsők között érdemes azt is tisztázni, használt-e bármilyen tudatmódosító szert, ami hasonló hatást idézhet elő.
A skizofrénia periódusokban zajlik: egy pszichotikus epizód során felerősödnek a betegség tünetei, viszont lehetnek olyan periódusok, amikor a fő tünetek nem jelentkeznek. Előfordulhat az is, hogy több-kevesebb tünet egy epizód után megmarad, állandóan jelen van.
A betegség kialakulásában genetikai és környezeti hatások is szerepet játszanak. Akinek a családjában, felmenői között előfordult, sokkal nagyobb eséllyel alakul ki a betegség. Ha pedig a genetikai hajlam adott, a környezeti hatások, például a droghasználat (különösen a marihuána) elősegítheti a skizofrénia kialakulását.
„Ez sajnos egyáltalán nincs benne a köztudatban, nem hangzik el az iskolák drogprevenciós előadásain, pedig nagyon fontos lenne” – magyarázza a doktornő.
Tehát nem arról van szó, hogy a marihuána automatikusan skizofrénia kialakulásához vezet. Azonban ha valaki genetikailag hajlamos a kórképre és emellett rendszeresen használ marihuánát, sokkal nagyobb a kockázata a betegség kialakulásának.
A skizofrénia tünetei széles skálán mozognak, eltérőek lehetnek két különböző diagnosztizált beteg esetében is. Ez az úgynevezett spektrum betegségek jellemzője.
Általában fiatal felnőttkorban (15-35 éves kor között) jelentkeznek az első, környezet számára is észlelhető eltérések, nagyon gyakran megfigyelhető egy törés az életvezetésben.
Ha nagyon leegyszerűsítjük, a tüneteket az agyban lévő dopamin- és szerotoninszint eltérése okozza, gyógyszeres terápiával ennek a visszaállítását célozzák meg. Fontos azonban, hogy ez csupán egy tüneti terápia, ami a betegség kiváltó okát nem szünteti meg.
A skizofréniában szenvedő emberek gyakran tagadják, hogy mentális problémájuk lenne, nem érzik magukat betegnek. Emiatt főként a kezdeti időszakban a családnak, ismerősöknek nagyon nehéz rávenni őket arra, hogy forduljanak orvoshoz.
Márpedig az időben megkezdett terápia lényeges, mivel minél több idő telik el kezelés nélkül, annál nehezebb pozitív irányban befolyásolni a tüneteket.
A tünetek
A teljesség igénye nélkül három nagy csoportra oszthatók: vannak pozitív, negatív és kognitív tünetek.
A pozitív tüneteket azért hívják így, mert a normális működésre rakódnak rá. Az egyik ilyen a téveszme, melynek több típusa ismert. Lényege, hogy a valódiságáról az adott személy meg van győződve. Példa lehet rá, ha valaki azt hiszi, meg akarják őt ölni, üldözik, megfigyelik, vagy éppen ő Isten küldötte.
Fontos, hogy ezekkel a téveszmékkel nem érdemes vitatkozni, hiszen valódiságukról meg van győződve a beteg, így felesleges konfliktusokat generálhatunk.
Pozitív tünet a hallucináció is, melynek szintén számos fajtája lehetséges, a skizofréniára legjellemzőbb az ún. akusztikus (hallási) hallucináció.
Ez azért lehet különösen veszélyes, mert a hangok akár utasításokat is adhatnak, különböző cselekedetek megtételére szólíthatnak fel. Például arra, hogy ugorjon ki az ablakon az adott személy. Erre a tünetre különösen oda kell figyelni, hiszen megnöveli az öngyilkosság kockázatát.
Hallucinációk nem csak skizofréniában lehetnek jelen, számos egyéb állapotban és kórképben jelentkezhetnek. Például időskori demenciák, magas láz, kiszáradás esetén is.
A negatív tünetek jellemzője, hogy a normális funkciók rovására mennek, tehát azokat csökkentik. Ilyen lehet például, hogy a beteg visszahúzódóbb lesz, megszakít minden kapcsolatot a barátaival, elhanyagolja a tisztálkodást. Mások érzelmeinek felismerése és a saját érzelmi reakciójuk szabályozása is zavart szenvedhet. Erre lehet példa, ha egy halálhír hallatán valaki elneveti magát.
A kognitív tünetek közé a memória-, koncentráció-, figyelemzavarok tartoznak, jellemzően a beteg kevésbé tud koncentrálni, megjegyezni információkat. Ezeknek a súlyossága, jelenléte is egyénileg változik, attól is függhet, hogy mennyire előrehaladott a betegség.
A diagnózis és a kezelés
Ha jelentkezik egy beteg, akinél felmerül a skizofrénia gyanúja, először érdemes alaposan és célzottan kikérdezni, ezáltal átfogó képet kaphatunk a jelenlévő tünetekről, azok kezdetéről, életminőséget befolyásoló hatásáról. Ezt nevezik pszichiátriai interjúnak.
Ahhoz, hogy egy pszichiátriai betegség diagnózisát fel lehessen állítani, konkrét diagnosztikai kritériumoknak kell teljesülnie. Ez a skizofrénia esetén is így van. Pontosan meg van határozva, hogy mennyi és milyen tünet(ek)nek kell fennállnia, illetve fontosak az időbeli és a kizáró kritériumok is. Feltétel az is, hogy a fentiek valamilyen funkciózavart okozzanak az illetőnek.
A skizofréniában jelentkező első (és a betegség lefolyása során esetlegesen jelentkező későbbi) pszichotikus epizódot gyakran bevezető tünetek előzik meg.
Ilyen lehet például az alvászavar, rémálmokkal, hirtelen felriadásokkal. Erre utalhat az is, ha az illető mindenben jeleket lát, rejtett üzeneteket, olyan összefüggéseket képzel bele véletlenek sorozatába, amelyek valójában nincsenek jelen.
A diagnózis felállításához számos testi betegséget ki kell zárni, minden esetben kötelező agyi képalkotó eljárás (koponya CT, MRI) elvégzése, vérvétel, valamint fontos a hozzátartozókkal is beszélni.
Utóbbi azért is lényeges, mert a beteg sokszor nem minden tünetéről számol be (ehhez nagyban hozzájárulhat az is, hogy nem gondolják magukat betegnek), vagy próbálja azokat kevésbé súlyosnak feltüntetni. Sokszor ezek a hallucinációk, téveszmék a beteget magát is megrémisztik, félelmet keltenek benne, ezért nem mindig könnyű róluk beszélni.
A beteg viselkedésének megfigyelése sokat segíthet, így az apróbb jeleket is könnyebb észrevenni. Például ha az illető azt állítja, hogy nem hallucinál, de közben rendszeresen a szoba sarkai felé tekintget, vagy épp hangosan beszélni kezd valakihez, aki nincs ott. Ezek mind figyelmeztető jelek lehetnek.
A diagnózis felállításával párhuzamosan szükség van személyre szabott gyógyszeres terápia beállítására. Ezek a gyógyszerek az úgynevezett antipszichotikumok (pszichózis ellen ható) gyógyszercsoportba tartoznak. Vannak közöttük szájon át bevehető és izomba adott hosszú hatású injekciók is.
Utóbbi főként azokban az esetekben előnyös, amikor a betegnek hiányos a betegségbelátása. Illetve jóval kényelmesebb is, hiszen nem kell mindennap tabletták beszedésével bajlódni, elég adott időközönként eljárni az injekcióra.
Későbbiekben érdemes lehet a gyógyszeres terápiát egyéb nem-gyógyszeres terápiával kiegészíteni. Erre példa a pszichoterápia, mely pszichológusok közreműködésével zajlik. Fontos, hogy skizofrén betegek esetén a pszichoterápia önmagában nem elegendő, nem helyettesíti a gyógyszeres kezelést.
Hangsúlyos szerep jut a betegoktatásnak is. Fel kell világosítani a skizofrénia jellegzetességeiről, illetve arról, milyen tünetekre érdemes későbbiekben odafigyelni, milyen lehetőségek vannak arra vonatkozóan, hogy a betegségnek minél kisebb hatása legyen a mindennapjaira. A hozzátartozók esetében ugyanez a helyzet. Egy rendszeres orvosi felügyelet alatt álló, terápiában részesülő beteg teljes értékű életet élhet.
Jellemző tévhitek
A köztudatban a skizofrénia úgy szerepel, mint többszörös személyiség. Erre lehet példa, amikor a beteg egyik nap azt gondolja, hogy ő az ufók küldötte, másik nap viszont nem számol be erről. Ez nem azt jelenti, hogy valójában több személyisége van. Amikor ő az ufók küldötte, akkor éppen a téveszme kerül előtérbe, az lesz a fontos az illető ember számára.
Másik gyakori probléma, hogy az emberek azt gondolják, minden skizofrén ember közveszélyes és beszámíthatatlan. Inkább az a jellemző, hogy bezárkóznak a saját, téveszmékkel és hallucinációkkal tarkított világukba.
A köznyelvben kevesebb szó esik arról, hogy ezek a betegek önmagukra is veszélyt jelenthetnek. Például ha a már említett belső hangok utasítására kárt tesznek magukban vagy öngyilkosságot követnek el.
A következő általánosítás, amit hallani lehet, hogy a skizofrének bűnözők. Ez ebben a sarkított formában nem igaz. Bűncselekményt elkövetők között gyakran fellelhetőek bizonyos személyiségzavarok, ez azonban egy teljesen más diagnosztikus kategória, mint a skizofrénia.
Szintén tévhit, hogy a skizofrének értelmi fogyatékosok. Jelen lehetnek ugyan a fentebb említett kognitív tünetek, ez azonban nem azonos az értelmi fogyatékossággal.
Ezeknek a tévhiteknek egyenes következménye lehet a stigmatizáció. A betegek számára hatványozottan fontos az elfogadó közeg, hiszen annak hiányában még jobban felerősödhetnek bennük a skizofréniával kapcsolatos negatív érzelmek. Ez pedig a betegek elszigetelődéséhez, súlyosabb esetben a terápia teljes visszautasításához vezethet.
Az előbb elhangzottakból adódik, hogy a skizofrén beteg szoros utógondozást, személyre szabott és az aktuális állapothoz igazított terápiát igényelnek. Ehhez alapvető a rendszeres orvosi kontroll és optimális esetben az orvossal történő együttműködés. Fontos, hogy az orvos lehetőleg a családtagokkal is kapcsolatban legyen, hiszen előfordulhat, hogy ők hamarabb észlelik az állapotváltozást, mint maga a beteg.
„Végezetül fontos, hogy az interjú nem tér ki teljes körűen a betegség részleteire. Néhány kiragadott elemet tartalmaz, nem helyettesíti az orvosi diagnózist. Akár önmagunkon, akár hozzátartozónkon, ismerősünkön észleljük a fent felsorolt tüneteket, érdemes pszichiáter szakorvoshoz fordulni!” – hangsúlyozza Dr. Szűcs Zsuzsanna.
