Meryl Streep maga az iszonyat – így indult a Hatalmas kis hazugságok 2. évada
Mindannyian ismerünk ilyen nőket, a szerencsésebbek csak futólag, a pechesek közelebbről, a legszerencsétlenebbeknek pedig vagy az anyósa, vagy az anyja ilyen. Milyen is? Passzív-agresszív, végtelenül manipulátor, energiavámpír, mások nyomorán élvezkedő, empátiahiányos, számító ember, akiben tényleg van valami eredendően gonosz is, mert csak a gonosz képes arra, hogy lassanként megmérgezze vagy megfojtsa a környezetét. Vagy - és ez Streep karakterének másik stratégiája - a szemedbe mosolyogjon, aztán a kellő pillanatban még mindig mosolyogva hátba döfjön.
A Hatalmas kis hazugságok első évada igazi meglepetésszéria volt, csodálatos színésznőkkel, szuggesztív képekkel, vagány, asszociatív vágásokkal, feszesre írt forgatókönyvvel és furmányos sztorival. A szerzői szándék szerint az utolsó pillanatig nem tudtuk, kinek a halála kapcsán ülnek kihallgatószobában a főszereplők - ez volt az a bizonyos dramaturgiai fogás, ami a feszültséget és a nézői érdeklődést végig a maximumon tartotta. Ebben az évadban egyelőre nincs ilyen markáns elem, de még bárhogy alakulhat a dolog.
Az első szezon története szerint öt nő és gyermekeik sorsa csavarodik egyre jobban egymásba, amint elindul a tanév első osztályos gyermekeik számára a kaliforniai tengerparti városban. A sztori középpontjában az erőszak - iskolai bullying, nemi erőszak és családon belüli bántalmazás - állt, a végére pedig nemcsak azt tudhattuk meg, hogy ki állt ennek a horrorisztikus eseményspirálnak az origójában, hanem azt is, hogy ő maga volt az áldozat. Celesete (Nicole Kidman) férje, Perry (Alexander Skarsgård) igazi ragadozó volt, egy olyan férfi, akire tényleg illik a vadállat szó, aki a fináléban egy érzelmileg túlfeszített jelenetben törvényszerűen lelte halálát. Volt egyvalaki, aki lökte, négy másik, aki végignézte - és ez a titok tartja össze szorosan ezt az öt nőt, Madeline-t, Celeste-et, Jane-t, Renatát és Bonnie-t a második évadban.
Kérdés, hogy szükséges volt a folytatás, egyelőre nem kaptunk erre választ. Egy biztos: ha már folytatódik a sorozat, dramaturgiailag
a legjobb döntés volt megmutatni, milyen anyának volt ilyen fia.
Meryl Streep figurája, Mary Louise egy igazi kígyó, és nagyon jól kitalálták az alkotók, hogy ilyen kell, hogy legyen, ha már egy anya tudatalatti/elfojtott indulatait testesíti meg a gyermeke. Hidegrázósan játszik, erős mondatokat adtak a szájába. Logikus, hogy egy nem nyíltan, verbálisan agresszív anya fia fizikailag-lelkileg tartja majd terrorban a saját családját.
A sztori láthatóan azon a vonalon halad majd tovább, hogy az öt nő mennyire képes tovább élni a normalitásban egy ilyen titokkal, és mennyire tudják feldolgozni az eseményeket, illetve lesz egy nyomozós szál is, amit egy rendőrnő, illetve Streep figurája képvisel, aki jól szagolja, hogy nem baleset történt az ominózus éjjelen. Celeste ambivalens kötődése folytatódik a férjéhez annak halála után is, ami egy izgalmas vonal: elgondolkodtató, hogy a betegesen féltékeny, bántalmazó férfinak is voltak olyan finom, emberi pillanatai, amelyek a gyász folyamatában felélénkülnek. Hiszen senki sem fekete-fehér.