„Lelkileg szörnyű volt látni, hogy mi lett belőlem” – egy kismama megdöbbentő története a koronavírussal

Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.

Rácz András Oroszország-szakértő egy Facebook-posztban elemezte azt a sajtóértesülést, amely szerint orosz titkosszolgálati tisztek érkeztek Magyarországra a választások befolyásolására. Bejegyzését azzal a Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró által megosztott információval kezdi, miszerint az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU három tisztje Budapestre érkezett, hogy a magyar választásokat a kormány javára befolyásolja, és erről az Egyesült Államok hivatalosan is értesítette a magyar kormányt.

A szakértő szerint az értesülés igazságát több kontextuális elem is alátámasztja. Rácz szerint egyrészt „kiindulhatunk Moszkva általános érdekeiből: soha nem volt készségesebb befolyásolási eszközük az EU-ban és a NATO-ban, mint az Orbán-kormány. Ergo, elemi érdekük, hogy Orbán maradjon hatalmon.”

Másrészt, mint írja, abból is kiindulhatunk, hogy Oroszország általában is törekszik a választások befolyásolására, és erre több példát is látni Moldovában, Romániában, Grúziában és Madagaszkáron is.

Harmadrészt, állítja Rácz, „kiindulhatunk abból, ami már hónapok óta zajlik, tehát az, hogy Moszkva aktívan kinyilvánítja, hogy a közelgő választásokon a Fidesz a favoritja.”

A konkrét sztorira rátérve a szakértő azt állítja, az információt leginkább az erősíti meg, hogy érdemben senki sem cáfolta. A magyar kormányról azt írja, a hivatalos képviselői napok óta nem mondanak semmit, aminek szerinte az az oka, hogy nincs jó válasz. Úgy véli, ha elismernék a GRU-sok érkezését, azzal „gyakorlatilag beismernék a hazaárulást”, ha pedig tagadnák, azzal „implicite hazugnak neveznék az amerikaiakat”. Az Egyesült Államok kapcsán megjegyzi, hogy onnan sem érkezett cáfolat Panyi értesülésére. „A cáfolat hiánya is azt jelenti, hogy igen, az USA tényleg adott át ilyen értesülést” – vonja le a következtetést.

Az orosz nagykövetség reakcióját Rácz úgy értékeli, hogy az a szovjet diplomáciai hagyományokat folytatva „olyasmit cáfolt, ami teljesen irreleváns”. Az oroszok ugyanis azt mondták, hogy „Szergej Kirijenko vagy Vadim Titov vezetésével egyetlen orosz delegáció sem dolgozik a nagykövetségen”, ami Rácz szerint irreleváns, mert a valódi kérdés az volna, hogy érkezett-e egy háromfős GRU-s csapat a választásokat befolyásolni, amiről viszont csend van.

– írja.

A poszt csúcspontjának nevezi az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának üléséről szóló hírt. Idézi a Telex tudósítását, miszerint a bizottságban elhangzott, hogy „valóban érkezett olyan jelzés egy nyugati partnertől, hogy oroszok érkeznek a választások befolyásolására”. A meglepő résznek azt tartja, ami ezután jött: a bizottságban azt is közölték, hogy a magyar szolgálatok arra jutottak, hogy a nevezett személyek nincsenek az országban.

Rácz ezt így fordítja le:

Rácz András a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy a magyar állam képviselői, „akiknek az ország szuverenitásán és nemzetbiztonságán, a választások tisztaságán kéne őrködniük, mégis mi a fenét csinálnak vajon...?! (És valahol csendben felsír Lánczi Tamás meg a Szuverenitásvédelmi (!) Hivatal....)”.

A parlament Nemzetbiztonsági bizottságának zárt üléséről a Telex számolt be, cikkük szerint a magyar szolgálatok valóban kaptak figyelmeztetést egy nyugati partnertől oroszok érkezéséről. A magyar fél közlése szerint a megnevezett személyek nincsenek az országban. Az ügyet elsőként Panyi Szabolcs (VSquare/Direkt36) írta meg európai nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva. Cikke szerint január végén érkezett Budapestre egy háromfős, GRU-hoz köthető csapat, akik diplomáciai fedésben dolgozhatnak, és az Egyesült Államok 2026. február 11-én osztott meg erről hírszerzési információt. A történetet több külföldi médium is szemlézte.

Korábbi sajtóanyagok szerint a budapesti orosz nagykövetség körül évek óta megfigyelhetők szokatlan jelenségek, például létszámmozgások és tetőantennák, miközben az EU új szankciós eszközökkel reagál az orosz hibrid fenyegetésekre. A moldovai választásoknál alkalmazott orosz befolyásolási módszereket, mint a trollfarmok, aktivistahálózatok és szavazatvásárlás, a cikkek a magyarországi művelet lehetséges forgatókönyveként említik.

Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt, nemzetbiztonsági elemző és az orosz hibrid hadviselés szakértője a 444.hu Helyzet: van! című műsorának vendégeként fejtette ki véleményét az orosz titkosszolgálatok feltételezett magyarországi tevékenységéről.

Buda Péter a műsorban azzal kezdte, hogy véleménye szerint nem kellene meglepődni azon, hogy az orosz titkosszolgálatok műveletekbe kezdenek a magyar választásokon, mivel állítása szerint ezt teszik a régió összes országában. Kiemelte, hogy ezeket a műveleteket mindig az adott környezethez igazítják, a mostani helyzetet pedig az teszi különlegessé, hogy szerinte

Az interjúban szóba került Szergej Kirijenkó, Putyin első kabinetfőnök-helyettesének személye is, akit Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró információi szerint a Kreml a magyar kampány befolyásolásával bízott meg. Buda Péter szerint Kirijenkó nevének felmerülése komoly jelentőséggel bír. „Az, hogy az ő neve is megjelenik ebben, az azt jelenti, hogy nincs a véletlenre bízva. Tehát nem egy-két kósza titkosszolgálati műveletről van szó, hogy »toljanak meg valamit«, hanem annak a fajta külpolitikai stratégiának van alá rendelve, amelynek közvetlen felügyelete Putyin alá van rendelve” – mondta a szakértő. Hozzátette, a Kirijenkó által levezényelt moldovai beavatkozás „makettszerűen” mutathatja, mire lehet számítani Magyarországon is.

Kiemelte, hogy „nem mi kezdtük” a háborút, hanem „mi meg akarjuk védeni a Nyugatot”. Álláspontja szerint egy információs háború még mindig jobb, mint egy valóságos. A módszerekről szólva kifejtette: „Tulajdonképpen a gyakorlat az ugyanaz, mint a szovjet időkben volt, nyilván alkalmazkodva a mai digitális technikákhoz. Ha ezeket megismerjük, akkor azonnal fel fogjuk ismerni, hogy kinek a keze van emögött. Ezek a fajta aktív intézkedések a propagandáktól – beleértve a szürke és fekete propagandáktól – a dezinformáción keresztül, a hamisítványok felhasználásával történő lejáratáson át a befolyásolási műveleteken keresztül egészen a szabotázs akciókig terjednek.”

Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e együttműködés a magyar kormány és az orosz szolgálatok között ebben az ügyben, mivel a NAV és a TEK is részt vett az akcióban, Buda Péter azt válaszolta: „Természetesen”. Hozzátette azonban, hogy ez a kooperáció szerinte inkább politikai szinten képzelhető el, és nem tartja valószínűnek a magyar szolgálatok operatív részvételét.

Ez egy extrém forgatókönyv, de nagyon sokáig azt sem hittük, hogy eljutunk odáig, ahova most eljutottunk. Érdemes ezzel hipotézisszerűen foglalkozni” – figyelmeztetett. Szerinte egy ilyen eseménnyel könnyen össze lehetne mosni az ukránellenes hangulatot az ellenzék kritikájával.

A magyar titkosszolgálatokon belüli esetleges megosztottsággal kapcsolatban bizakodóan nyilatkozott: „Én hiszek abban, hogy vannak olyan kollégák, akik felesküdtek az Alkotmányra és azt komolyan gondolták, tiszta az értékrendjük”.

A magyar-amerikai viszonyra gyakorolt hatásról szólva elmondta, az amerikai szolgálatok bizonyára közelről figyelik az eseményeket.

– fogalmazott.

Mától nem lehet drágább a benzin 595 forintnál, illetve a gázolaj 615 forintnál a magyar autósok számára. Az üzemanyagárstop újbóli bevezetésével reagált a kormány a kőolaj hirtelen drágulására. Az egész világot megdöbbentette, hogy hétfőn 119 dollárig drágult egy hordó olaj, ami több mint 30 százalékos emelkedésnek felelt meg a pénteki árhoz képest. Később az ár némileg korrigált, de az így is egyértelmű, hogy a piac tartós ellátási problémákra készül.

Milyen következményekkel jár a tartós drágulás, és jó válasz-e erre a választási kampányban bevezetett védett ár? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökével.

— Korábban is volt ársapka az üzemanyagon, bár most ezt védett árnak nevezik. Most viszont a világban máshol is gondolkoznak a bevezetésén, Horvátországban és Dél-Koreában már be is vezették. Most ezek szerint van ebben ráció?

— Erre ma még nem lehet megalapozott választ adni. Ha hisztéria tört ki a piacon, azaz túlságosan kileng az ár, viszont feltételezhető, hogy a kiváltó ok elmúltával visszaáll a kereslet-kínálat aránya, akkor elfogadható a megoldás, hogy kormányzati árszabály tompítja, fogja le átmenetileg a nagy kilengést. Ha viszont mennyiségi hiány van, azaz a kínálati oldalon lépett fel baj, nem kerül elég olaj a piacra, vagy pedig tartós költségemelkedés következik be, akkor nincsen közgazdasági értelme annak, hogy egy szűkössé váló és drágább termék árát ne hagyják emelkedni. Eddig az elmélet. A gyakorlat már függ a politikától: amelyik kormányzat szeret beavatkozni, vagy választás előtt népszerűséget akar szerezni, az könnyen nyúl ilyen eszközhöz. Nálunk például nagy hajlandóság van az állami beavatkozásra.

A közgazdasági alapkérdés most az, hogy az iráni háborút illetően melyik esetről van szó? Kilő az olajár, aztán a krízis közeli elmúltával a piaci árak visszamozdulnak, de addig is a kormányzat megnyugtatja a kedélyeket azzal, hogy ár-plafont vezet be, amelyek majd kivezet, ha világpiaci szereplők megnyugodnak. Ez az egyik eset. A másik, hogy a most megmutatkozó drágulás tartós lesz. Nos, csak egy bő hét telt el ebből az újabb háborúból, de két dolog már látszik. Ez nem háromnapos háború. Az olajpiac eleinte még bízott ebbe, úgy 3–4–5 napig. Ezek a napok elteltek, és egyáltalán nem látszik a háború vége. A megtámadott fél elhúzza a háborút, a visszacsapásait kiterjeszti az térség olajlétesítményekre. Maga is elszenvedett támadást olajlétesítményei ellen. Azt is látjuk, hogy a tankerhajók beragadtak oda, ahonnan a világ olaj- és földgázellátásának olyan egyötöde jön.

Hogy mennyire, azt még nem tudni, a stratégiai elemzők meg az energiakereskedők óránként átgondolják a helyzetet. Én azt valószínűsítem a hírek és elemzések alapján, hogy az energiaárak sokáig magasan maradnak. A „sokáig” most azt jelenti, hogy nem napokon belül korrigálódnak vissza.

— Arról is szó volt, hogy a G7 országok felszabadítják a stratégiai olajtartalékaikat, hogy ezzel próbálják mérsékelni az olajárat. Ám ettől egyelőre elálltak...

— Tartalékok minden rendszerben vannak, ezek általában nem elhúzódó válságra, hanem havária-esetre vannak kalibrálva. Általában a 90 napos tartalék a norma, ami az elsőnek említett, azaz rövid lefutású esetre vonatkozik. Ám a beszélgetés pillanatában nem tudni, hogy ez az iráni háború meddig tart. A biztosítási díjak máris megemelkedtek, ez költségtényező. A tankerhajók, amelyek ott vannak egy hete, nem tudnak kijönni, teljes kapacitások esnek ki a hajózási piacról.

Ebből megint csak az következik, hogy a kínálati oldal gyengülni fog. A kereslet meg, ha pánik van, felmegy, ez egy önbeteljesítő jóslat. Az izgatottságot lehet lehűteni a központi készletek felszabadításával. De ez csak akkor életképes, ha ez a konfliktus a következő egy-két héten belül megoldódik.

— A világ olajellátásának kb. 20%-a esett így ki, ami a legnagyobb kiesés a '73-as arab olajembargó vagy a szuezi válság óta. De megmaradt még 80%. A többi nagy termelő felpörgetheti a kapacitásait, hogy mérsékelje az olajárat?

— Előbb a világpiaci árról. Igaz, hogy az itt beragadt olajat Kína, Japán szokta venni, de ha ekkora volumen kiesik a globális kínálatból, akkor az egész világban felmegy az ár. És így is lett. Az Egyesült Államokban, amelyik nagy piac is, de nagy kitermelő is – ott is felment a nyersolaj ára, és máris az egy héttel ezelőtti 2,90 helyett 3.50 az olcsóbb benzin gallonja. Ez az összekapcsolt hálózatok logikája: igaz, hogy a Kína által rendelt szaúd-arábiai olaj ragadt be, ami Kínának rossz elsősorban, de az áremelkedés elterjed a piacon.

Ami a folytatást illeti: a korábbi krízisekkel azért nehéz egy az egyben összevetni a mai helyzetet, mert a világ konjunktúrája kevésbé függ a nyersolajtól, mint a ’70-es években, amikor az nagyon nagy súlyú termék volt. Azóta komoly részt hasított magának az atom-, szél- és napenergia, de persze ettől továbbra is stratégiai súlyú termék. Arra a kérdésre, hogy növelhetik-e a termelők a kapacitásaikat, a válasz az, hogy igen, de a felfuttatáshoz idő kell, és a szereplők is nagyon különösek. Például Venezuelában rossz az olajipar technikai állapota, nem lesz képes gyorsan felfutni. Oroszországra embargó vonatkozik. Felmerült most, hogy az embargót az amerikaiak esetleg újragondolják, ami mutatja, hogy az egész nem volt végiggondolva.

Tehát ezekben a napokban mindenhol osztanak-szoroznak a nagy olajcégek meg az ipari felhasználók, a kormányzatok, és próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek ezzel a helyzettel. Átmeneti vagy középtávú kilengés? Kínos epizód, vagy pedig egy tartós, akár energiaellátási válságig, turbulenciáig elvezető ügy? De azért gazdasági világválságot nem mondtam.

— Nálunk már korábban elkezdődött az olajkrízis, amikor még nem is volt Iránban háború. Ez a helyzet még jobban felnyomta az árakat, ami miatt be kellett vezetni a védett árat a benzin és gázolaj esetében. Tehát ez az egész olajpiaci helyzet ránk nézve mit jelent?

— A magyar szituáció azért sajátos, mert bár negyedik éve folyik a háború, a magyar kormányzat bűnös feledékenységből vagy más okból, de nem készült fel arra az igen nagy valószínűségű esetre, hogy a keleti beszerzési vonalat baj éri. Nagyon kevés dolgot lehetett előre látni 2022 február végén, de azt igen a harmadik napot követően, hogy ha tőlünk keletre háború van, akkor arról a beszerzési forrásról sürgősen le kell válni. Az nem érv, hogy tíz százalékkal olcsóbb, mint más. Ugyanis

Tehát az, hogy a szabadpiacon az Urals-típusú olaj olcsóbb szokott lenni a többinél, meg hogy azt 1960-as évektől arra szokott rá a magyar olajfinomító, harmadlagos ügy ahhoz képest, ami várható volt. És ami most be is következett. Inkább az a csoda, hogy négy évig nem történt nagyobb baj. A mi ügyünk ezért alapvetően ellátásbiztonsági és volumen-kérdés: jön-e, és lesz-e elegendő kőolaj? Mesterségesen alacsonyan tartani az árat állami intézkedéssel? Nem jó stratégia. Láttuk ezt egyébként 2021-22-ban, amikor volt egy nagy és eléggé tartós világméretű áremelkedés, és az Orbán-kormány megint csak primér politikai okok miatt, a környezetünkhöz, sőt a beszerzési költséghez képest is abszurdan alacsony szinten rögzítette az üzemanyagárakat. A legrosszabb pillanatban adtak egy impulzust a kereslet növelésére. Akkor egyébként nem is annyira a kínálattal volt annyira baj, mint az árral. Most viszont ráadásul mennyiségi gond is van: a Magyarország felé irányuló kínálat technikai és egyéb okok miatt korlátos. Ezen egyáltalán csak ront az olyan ár-oldali szabályozás, amelyik a megtakarítás ellen hat.

Roppant népszerűtlen ugyan, de ki kell mondani: ha egy termék szűkössé válik, akkor az logikusan drágább, mint korábban. Csakhogy minálunk már évek óta, de most különösen nem logikák, hanem napi lejáratú politikai számítások érvényesülnek mindenben. Az ember már csak abban reménykedik, hogy a következő parlament és kormány felállásáig nagyobb baj ne következzen be, mert lehet látni, hogy ezzel a társasággal semmilyen komoly ügyet megoldani már nem lehet. Sőt, a mai Magyarországon a politika inkább generálja az ügyeket, de nem képes megoldani a tényleges bajokat.