Török Gábor: Orbán jó gombokat nyomogat, de Magyar Péter érti ezt a játékot
A politológus szerint a miniszterelnök Ukrajnával provokál, hogy sarokba szorítsa ellenfelét. Magyar Péter azonban egy váratlan húzással átértelmezte a helyzetet.
Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán elemezte a választási kampány utolsó szakaszának legújabb fejleményeit. Azt állítja, az elmúlt napok eseményei legalább két dolgot megmutatnak. Az egyik, hogy
Orbán Viktor – saját politikai érdeke szempontjából – jó gombokat nyomogat, amikor Ukrajnát és annak elnökét választja ellenfélnek.
Szerinte a miniszterelnök támadja és egyre nagyobb erővel kényszeríti reakciókra Volodimir Zelenszkijt.
Az elemző úgy véli, Zelenszkij számára egy háborúban álló ország vezetőjeként nyilván nem a magyar kérdés a legfontosabb. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az ukrán elnök saját belpolitikai helyzetét talán még segítheti is, ha kemény mondatokat mond, éles válaszokat fogalmaz meg Orbán irányába.
„Leginkább azonban – ez már magyar belpolitikai dimenzió – Orbán Viktort és a magyar kormányfő hazai narratíváját támogatja minden ilyen szélsőséges, támadó megnyilvánulásával”
– idézi a politológus.
Török Gábor szerint Orbán belpolitikai nyeresége jelentős mértékben attól függ, hogyan reagál erre a helyzetre riválisa. Úgy látja,
Magyar Péter megmutatta, hogy – eltérően a 2010 utáni ellenzéki vezetőktől – érti ezt a játékot és képes nagyon rövid idő alatt új keretet kínálni.
„Putyin és Zelenszkij mondatait egymás mellé helyezve, az ukrán elnököt élesen támadva, az Európai Uniót pedig cselekvésre, elhatárolódásra felszólítva saját tábora számára villámgyorsan (át)értelmezte a helyzetet. A Fidesz általi pozícionálásától a lehető legtávolabb ment el, hogy ne tudja a kormányoldal – mint tette négy évvel ezelőtt az akkori ellenzékkel – sarokba szorítani” – írja. Az elemző szerint a Fidesz ettől még nyilván erre fog törekedni, saját szavazói számára valószínűleg teljes sikerrel, de ennél szélesebb körben már szükségük lehetne arra is, hogy Magyar Péter belesétáljon a csapdába.
A politológus a bejegyzését azzal zárja, hogy ez egy színvonalas kampány.
„Nem azért, mert annyira szép, nemes és különösen igaz lenne. Alapvetően egyik sem – általában ilyenek a kampányok. Hanem azért, mert politikai tudásban és politikai munkában hasonló minőség áll szemben egymással: ilyenre 2006 óta tényleg nem volt példa Magyarországon.”
A kampány utolsó heteiben Orbán Viktor látványosan Ukrajnát és Volodimir Zelenszkij elnököt tette meg egyik fő ellenfelének.
A konfliktus közvetlen előzménye az ukrán elnök januári davosi felszólalása volt, ahol az európai tétovaságot bírálva, név szerint célozva „minden Viktorra”, azt mondta: „ha valaki jól érzi magát Moszkvában, attól még nem kell kis Moszkvákká tenni az európai fővárosokat”. Orbán Viktor ezt követően több alkalommal állította, hogy Zelenszkij „beszállt a magyar választási kampányba”.
Azóta a Barátság kőolajvezeték ügyéből újabb konfliktus bontakozott ki, miután ukrán közlés szerint január végén egy orosz dróntámadás megrongálta a vezeték nyugat-ukrajnai szakaszának egyik szivattyúállomását, ami miatt leálltak a szállítások Magyarország és Szlovákia felé.
Ebben a közegben reagált március 5-én Magyar Péter, a Tisza Párt politikusa. Azt nyilatkozta, hogy
„egy külföldi állami vezető sem fenyegethet egyetlen magyart sem”, és Zelenszkijt a szavai tisztázására, illetve azok visszavonására szólította fel.
Mindeközben a kormánypárti kommunikáció Magyar Pétert „ukránbarát” állásponttal vádolja, amit az ellenzéki politikus rendre visszautasít.
Török Gábor politikai elemző a Facebook-oldalán elemezte a választási kampány utolsó szakaszának legújabb fejleményeit. Azt állítja, az elmúlt napok eseményei legalább két dolgot megmutatnak. Az egyik, hogy
Orbán Viktor – saját politikai érdeke szempontjából – jó gombokat nyomogat, amikor Ukrajnát és annak elnökét választja ellenfélnek.
Szerinte a miniszterelnök támadja és egyre nagyobb erővel kényszeríti reakciókra Volodimir Zelenszkijt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt” – Magyari Péter Orbán búcsú nélküli távozásáról
Az újságíró egy Facebook-posztban kommentálta azt, hogy Orbán Viktor nem vesz részt az utolsó EU-csúcsán. Magyari szerint „Európa önjelölt fenegyereke” nem búcsúzik, „csak eltűnik csendben.”
Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.
Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.
Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”
Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.
Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”
Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”
„Európa önjelölt fenegyereke, a fokossal a többiekre rontó, a Brüsszel elfoglalását ígérő harcos nem vállalta, hogy ott legyen az utolsó ülésén. Távozása épp olyan kellemetlen, mint a jelenléte volt hosszú éveken át”
Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.
Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Telex korábbi főszerkesztője értékelte Orbán Viktor első, választási vereség utáni interjúját. Az újságíró szerint a miniszterelnök nem néz szembe a kudarc valódi okaival, például a korrupcióval.
Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.
Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”
Dull szerint a miniszterelnök jelezte, hogy szívesen „kivezeti a csapatot” újra a pályára, de más szerepet is elvállal, ha a párt úgy dönt.
„Kérdés, hogy ezek után, lesz-e kihívója Orbánnak”. A poszt kitér arra is, hogy a miniszterelnök nem látta előre a vereséget. Dull szerint „ez az üzenet abból a szempontból érdekes, hogy
Orbán a folytatásra úgy kér felhatalmazást, hogy az állítása szerint csúnyán benézte végig ezt a kampányt.”
Dull megemlíti, hogy Orbán Viktor egyfajta sorcserét is bejelentett.
Idézi a miniszterelnököt, majd hozzáteszi saját értelmezését: „»Akik most bejutottak az Fidesz frakcióba, azok nem azok az emberek, akikre szükségünk lesz« - vagyis Orbán megüzente jó pár embernek a felmondást, egyben támogatókat is gyűjt a Fidesz-listáról.”
A poszt szerzője szerint „valószínűleg az lesz képviselő, aki támogatja az elnöki folytatást.”
Végül Dull Szabolcs a szembenézés hiányáról ír. Úgy gondolja,
„a beszélgetésben érezhető volt, hogy Orbán a gyászmunkában meg a tagadás fázisában van.”
Példaként említi, hogy a miniszterelnök „Paks 2-t említette fő kormányzati kudarcként, erről szó sem volt a kampányban nagyon. És szerinte a hatóságok jól kezelték a korrupciós ügyeket.”
Dull Szabolcs ezzel szemben azt állítja, hogy a korrupcióról sok szó esett, és szerinte „alighanem a kétharmados vereségének ez az egyik fő oka, hogy ezzel nem nézett szembe eddig sem, és most sem.”
Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.
Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rácz András a NER-propagandistákról: „Nincs bocsánat, viseljék a következményeket”
Rácz András egy Facebook-posztban fejtette ki, hogy a NER-propagandistáknak nem jár megbocsátás a tetteikért. Szerinte a felelősségre vonás elmaradása azt üzenné, hogy a gyűlöletkeltésnek nincsenek következményei.
Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.
Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.
Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”
Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.
Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”
Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.
Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.
Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.
A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.
Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”
Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.
Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ungváry Krisztián: Az Orbán-uralom a magyar történelem egyik mélypontja
A történész a német Die Zeitnek adott interjúban, arról beszélt, hogy az uniós tagság alatt az ország arányaiban több támogatást kapott, mint Németország a Marshall-terv idején. A választás eredményének úgy örült, mintha őt választották volna meg, hajnali négyig járta az utcákat és ölelgette az embereket. Elmondta azt is, hogy mit gondol Magyar Péterről.
A német Die Zeit készített interjút Ungváry Krisztián történésszel, amelyben Orbán Viktor rendszeréről és Magyar Péterről is kérdezték. A történész a választás hétvégéjéről azt mondta, hogy bár általában este 10-kor fekszik, most hajnal fél 4-ig járta Budapest utcáit.
„Lépten-nyomon megöleltem valaki, és köszönetet mondtam, mintha engem választottak volna meg képviselőnek, miközben én csak történelmi műsorokat készítek a YouTube-on. Az emberek majdnem sírtak, mindenhol fiatalok voltak, akiket áthatott a felszabadulás érzése! Engem ez az 1989-es rendszerváltásra emlékeztetett”
– mondta a történész.
Ungváry szerint az 1989-es átalakulás konszenzussal ment végbe, amikor az állampárt demokratikusan átalakult. Ezzel szemben a mostani helyzetről úgy fogalmazott: „Most viszont az állampárt egyre több burkolt és nyílt erőszakot alkalmazott a hatalom megtartása érdekében, beleértve Orbán politikai ellenfeleinek megfigyelését is.”
„Az Orbán-uralom a magyar történelem egyik mélypontját jelenti”.
A történész élesen bírálta az Orbán-kormány külpolitikáját, amely szerinte szembement Magyarország ezeréves nyugati orientációjával. Kiemelte, hogy az uniós tagság alatt az ország arányaiban több támogatást kapott, mint Németország a Marshall-terv idején.
„Az elmúlt 16 évnek aranykornak kellett volna lennie.”
Szerinte ehelyett „egy szisztematikus, államilag végrehajtott[kifosztáskorszaka lett egy politikai család szolgálatában. Ez a legnagyobb katasztrófa”. A Die Zeit újságírójának kérdésére, hogy Magyar Péter nem túloz-e, amikor győzelmét az 1848-as forradalomhoz és az 1989-es rendszerváltáshoz hasonlítja, Ungváry nemmel válaszolt. Szerinte „a választás történelmi fordulópontot jelent”.
„Sem az Egyesült Államok, sem Oroszország, sem Kína nem akarta, hogy Orbán uralma véget érjen.”
A történész a Tisza Párt fölényes győzelmével magyarázta azt is, hogy Orbán Viktor fenntartások nélkül elismerte a vereséget.
„Itt egy olyan rendszert szavaztak le, amely a klasszikus értelemben már nem volt demokrácia, hanem egy hibrid rezsim, amely alattomos módszereket alkalmazott a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására”.
Ungváry szerint a Fidesznek számítania kell arra, hogy sokan elszámoltatást követelnek majd a „szisztematikusan végrehajtott bűncselekményekért”.
„A »bűncselekmény« szót nem meggondolatlanul használtam, mivel ez a rendszer egyértelműen bűnöző módon gyakorolta a hatalmat.”
Ezt azzal indokolta, hogy a rendszer „bűnös módon szervezett választási csalásokat, állami alkalmazottakat fenyegetett meg, politikai ellenfeleket figyeltetett meg, és visszaélt a parlamentáris rendszer intézményeivel”. Magyar Péterről a történész úgy vélekedett, hogy a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltjének előnyt jelent, hogy nem balliberális, mert azzal szerinte nem lehet többséget szerezni Magyarországon. Ungváry jelentős elmozdulásokat lát Magyar Péter retorikájában is. „Korábban még Wass Albertet idézte [...] most viszont a konzervatív-liberális írót, Márai Sándort.”
A német Die Zeit készített interjút Ungváry Krisztián történésszel, amelyben Orbán Viktor rendszeréről és Magyar Péterről is kérdezték. A történész a választás hétvégéjéről azt mondta, hogy bár általában este 10-kor fekszik, most hajnal fél 4-ig járta Budapest utcáit.
„Lépten-nyomon megöleltem valaki, és köszönetet mondtam, mintha engem választottak volna meg képviselőnek, miközben én csak történelmi műsorokat készítek a YouTube-on. Az emberek majdnem sírtak, mindenhol fiatalok voltak, akiket áthatott a felszabadulás érzése! Engem ez az 1989-es rendszerváltásra emlékeztetett”
– mondta a történész.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
