Vörös Neon: „Itt jól megfér egymás mellett a drag queen show és a jótékonysági est Iványi Gáborékért”
A Vörös Neon közönségét aligha lehet kormánypártisággal vádolni. Ez már a Téli álom című előadás legelején kiderült, amikor is az első táncos produkció után a drag queen – vagyis női ruhába öltözött férfi – konferanszié a Magyar Péterről nemrég kiadott propaganda-képregényt figurázta ki, arról kérdezve az embereket, milyen politikus-szuperhősöket látnának még szívesen ilyen formában.
A listát a Jakab Péterre megtévesztésig hasonlító Parizerman vezette, de Mészáros Lőrinc, Lázár János és Orbán Viktor is kapott egy-egy mesterséges intelligenciával kidolgozott alteregót.
Az előadás gerincét az adventi-karácsonyi tematika adta – március elején kicsit már megkésve, de jövő héten le is kerül a műsorról év végéig, amikor majd újra aktuálissá válik. Mindenesetre a bő 100 fős közönség szemlátomást vette a lapot: akár arról kérdezték őket, mi volt a legkínosabb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptak, akár arról, ők is féltek-e a mikulástól, amikor gyerekként bele kellett ülniük az ölébe, mindig akadt jelentkező, aki megosztotta a saját vicces vagy akár pikáns sztoriját.
Az oldott hangulathoz persze hozzájárult, hogy a hagyományos színházakkal ellentétben itt végig lehet enni-inni, és rendszeresen fel is hívták rá a figyelmet, hogy nyugodtan rendeljünk, érezzük jól magunkat.
Ebben a közegben olyan sikamlósabb beszólások is simán belefértek, mint amikor a konferanszié egy hölgyvendég mellméretére tett dicsérő megjegyzést, vagy egy férfinak utalt arra sokat mondóan, hogy szívesen töltené vele az éjszakát.
Ami normális esetben simán zaklatásnak számítana, az itt a show és a játék része, láthatóan senki nem is akadt fenn rajta. Na de honnan jön egyáltalán ez a koncepció, amihez hasonlót aligha találni Magyarországon?
Amikor visszamenőleg elveszik a költségvetésed 80%-át
A Kultúrbrigád története 2012-ben kezdődött, a társulat tagjai – akik korábban színházi kritikusokként dolgoztak – ekkor kezdtek el maguk is színházat csinálni. Az első előadásuk Martin McDonagh Vaknyugat című darabja volt az Átriumban, ami egyben a hely első saját bemutatója is volt. A következő években több sikeres produkciójuk született, például az Igenis, miniszterelnök úr! és az Az Őrült Nők Ketrece.
Ezt az időszakot azonban erősen befolyásolta a kulturális TAO támogatás megszüntetése. A rendszer korábban fontos bevételi forrás volt a független és magánszínházak számára, a megszüntetése ezért különösen súlyos következményekkel járt – különösen, mivel visszamenőleges hatállyal történt.
„Ha novemberben elmondják, hogy a következő évben nem tudsz hozzáférni az egész, abban az évben termelt TAO-jogosultsághoz, az azt jelenti, hogy visszamenőleg elveszik a költségvetésed 80%-át. A legtöbb színház ezt benyelte, mi viszont nyíltan tiltakoztunk ellene” – idézi fel Zsedényi Balázs producer.
A társulat azzal érvelt, hogy a TAO volt az egyetlen olyan támogatási forma, ami nem közvetlenül állami döntéshozókhoz kötődött, hanem teljesítményalapú volt. Ha ez megszűnik, akkor a színházak kiszolgáltatottá válnak a politikának.
A finanszírozási problémák miatt új megoldások után néztek. Közösségi támogatási rendszereket hoztak létre különböző támogatói szintekkel, és igyekeztek alternatív bevételeket találni. Ennek ellenére az Átrium működtetése egyre nehezebbé vált – végül 2024-re úgy érezték, hogy a helyzet nem tartható fenn tovább. Még megpróbálták nagyobb helyszínen játszani az előadásaikat, ezért a RAM Colosseumba költöztek, amelynek kétszer akkora nézőtere volt.
Mivel erre már nem láttak lehetőséget, úgy döntöttek, hogy lezárják a korszakot. Búcsúként turnéra vitték Az Őrült Nők Ketrecét, amely végül az Arénában ért véget. De nem pihentek szinte semennyit: „Októberben szögre akasztottuk a színházcsinálást, novemberben pedig megnyitottuk ezt a helyet” – meséli már a Vörös Neon kávézójában ülve.
Lebontani a negyedik falat
A hely ötlete nem sokkal korábban született meg: alig két hónappal a nyitás előtt találták ki, vagyis nem azért hagyták abba a színházat, hogy ezt elindíthassák. Fő inspirációjuk az volt, hogy a mulató vagy varieté jellegű szórakoztatás más viszonyt teremt a közönséggel, mint a hagyományos színház.
„A színház alaphelyzete, hogy van négy fal, de ebből a negyedik – ami a nézőtér és a színpad között van – nincs ott, az csak virtuális. A jó színház pedig megpróbálja ezt a negyedik falat lebontani, hogy a közönség és a színpad találkozzon. Nekünk minden előadásunkban volt ilyen gesztus, hogy ez a fal ne legyen ott.”
A kabaré és mulató műfaja Magyarországon a két világháború között virágzott, később azonban eltűnt. Zsedényi szerint ezek a helyek egykor a közéleti reflexió terepei voltak. „Magyarországon egy ilyen kabaré-színpadi helyzet sok esetben közéleti: reflektál a körülöttünk lévő valóságra – humorral, szatírával.”
A Vörös Neon nem a múlt rekonstruálására törekszik, hanem arra, hogy az alapelvekből kiindulva új formát hozzon létre. „Lemásolni azt, ami volt, nincs értelme. Megnézni, mik voltak az alapjai, és arra építeni valami újat – annak talán van értelme.”
„Ő visz végig az estén. Ő lesz a barátod, akiről azt érzed, hogy leülhetne melléd. Az, hogy a szombat esti műsorunkra két ilyen embert is találtunk, szerintem a Vörös Neon egyik legnagyobb erénye – amellett, hogy megpróbálunk a lehető legszélesebb spektrumban szórakoztatni. Nagyon nem szeretném, ha egyetlen billogot rá lehetne rakni a Vörös Neonra: hogy ez draghely, ez melegbár, ez jazzklub, ez színház, ez revü, ez orfeum. Egyik sem, de mindből van benne – együtt.”
Ehelyett az a cél, hogy különböző műfajok és közösségek találkozzanak. Így például jól megfér egymás mellett egy drag queen show és az Iványi Gáborék támogatására szervezett jótékonysági est is. „Ez csak arról szól, milyen világban szeretnénk élni.”
Dupla teltház Iványiék támogatói estjén
Az Oltalom Karitatív Egyesülettel régi kapcsolata van a Kultúrbrigádnak: már az Átriumban is voltak Oltalom-estek, sőt a RAM-ban is dolgoztak velük.
„Ha azt nézzük, kit támogat szívesen az ember, ők biztos a top 5-ben vannak. Az elmúlt 10-15 évük finoman szólva is méltatlan, és akkor nagyon elegánsan fogalmaztam. Szóval megkerestek minket ismét, hogy március 10-én legyen itt is egy támogatói est – mi örömmel mondtunk igent, és felrobbant a hely.”
Két óra alatt elfogyott az összes jegy, majd miután bejelentették a duplázást, alig két nap alatt az is teltházas lett. Az óriási érdeklődés miatt formabontó megoldással készülnek: a Dob utca egy részét lezárják aznap, lesz egy óriáskivetítő és hangtechnika, aminek köszönhetően az este 7 órás előadást élőben is követni lehet a Vörös Neon előtt.
Fellép: Falusi Mariann, Koltai Róbert, Mohamed Fatima, Pajor Tamás, Móser Ádám, Pajor Kristóf, Dietz Guszti, Haagen Imre, Till Attila, Fátyol Hermina, Háda Fruzsina, Puzsér Róbert, a Budai Pop Duó (Vitáris Iván és Balla Máté), Radnóti Zoltán és sokan mások. Jelen lesz Iványi Gábor és csapata is. Konferál: Gaskó Balázs.
Muszáj tabukat döntögetni
A helyszín megtalálása részben a véletlenen múlt. Eredetileg egy másik helyre tervezték a projektet, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy az nem használható. Ekkor találták meg a Dob utca 1-es szám alatti épületet, és azonnal lecsaptak rá.
„Csütörtökön megnéztük, pénteken azt mondták, hogy vagy kibéreljük, vagy átalakítják hostellé. Hétfőn leszerződtünk, a következő hét hétfőn pedig már szét voltak verve a falak.” A felújítás körülbelül három hónapig tartott, november közepén nyitottak meg.
Szűk fél év működés után a közönségük még formálódik. A régi Átrium-nézők csak részben követték őket ide, ami annak fényében nem meglepő, hogy teljesen más műfajról van szó. Fontos célcsoportjuk a harminc év feletti közönség, akik számára alternatívát szeretnének kínálni az éjszakai szórakozásban.
Gazdaságilag még korai végleges következtetéseket levonni, Zsedényi szerint minden új helynek kell legalább két év, amíg erre a kérdésre válaszolni lehet. Jelenleg folyamatosan kísérleteznek: keresik, milyen programok működnek a legjobban. A visszajelzések azonban biztatóak, sok vendég azonnal reagál a hely hangulatára.
A Vörös Neont legalább tízéves projektnek képzelik el, hasonló időtávban, mint az Átrium működtetését. A cél egy olyan tér létrehozása, ahol az emberek felszabadultan találkozhatnak egymással. Zsedényi szerint a szórakoztatásnak fontos szerepe lehet abban, hogy az emberek kilépjenek a mindennapi szorongásból.
„Muszáj tabukat döntögetni, muszáj kibillenteni magunkat a szorongásból. Ehhez olyan műfajokkal kell szórakoztatnunk a közönséget, amelyek felszabadítják őket. Mondok egy példát: most csináljuk a Ladies’ Paradise nevű estet, ami tulajdonképpen egy Chippendale-show és egy drag queen közös estje. Egy-két hét alatt elment rá az összes jegy.”
Március 21-én lesz a We Are The World premierje, ami a Téli álmot váltja, és ez is a kabaréshow vonalat viszi tovább: van egy konferanszié, ő visz végig a különböző jeleneteken. A tematika ezúttal az utazás és az ezzel kapcsolatos élmények.
Zsedényi szerint a szombat esti műsoraikhoz hasonlót biztosan nem találni itthon. „Ahhoz el kell menni legalább Hamburgig vagy Párizsig, hogy valami hasonlót láss. Ez nem a Moulin Rouge-vonal, senki ne azt várja: kisebb, emberközelibb, intimebb és személyesebb, de nagyon határozottan nyugati típusú és nyugati színvonalú kabaréműsor.”
(A képek a Téli Álom mellett a Make Magyarország Great Again és a Hogyan legyünk NER-feleség? c. előadásokból származnak.)
