EGÉSZSÉG
A Rovatból

Háború dúl a szomszédban, teljesen természetes, hogy félünk – pszichológus mondja el, mit tehetünk

Knapek Éva szerint érdemes nyíltan beszélni a szorongásainkról, figyelni kell rá, hogy tartsuk a napi ritmusunkat, és a testmozgás sem árthat. Lelkileg sokat segíthet az is, ha bekapcsolódunk valamelyik adománygyűjtő akcióba.
Címkép: pixabay.com - szmo.hu
2022. február 27.


Link másolása

Napok óta tart az orosz-ukrán háború a határianktól pár száz kilométerre, katonák vonultak a magyar határra, menekültek tízezrei szorulnak segítségre, folynak a gyűjtések, mindenki a weboldalakat böngészi, mik az új információk... Ennek a másfél sornak az elolvasása is elég arra, hogy szorongani kezdjünk, ezért Knapek Éva pszichológust kértük meg arra, segítsen eligazodni az érzelmi kavalkádban, amit most valamennyien megélünk.

- A földrajzi közelség és az érintettség okán minden magyarban ott a félelem, mindenki tudni szeretné, mi történik Ukrajnában. Mit tudunk tenni?

- Természetes igény és törekvés bennünk, hogy megpróbálunk megfelelő kontrollérzetet kialakítani saját magunkban, aminek az egyik legkönnyebb módja, hogy minél több információt gyűjtünk. Egy másik természetes törekvés pedig az, hogy szeretnénk elterelni figyelmünket ezekről a nehézségekről. Sokan azért kezdenek el sorozatokat nézni, vagy online játszani, hogy ne kelljen a háborún gondolkodni. Mindkét esetben azt javaslom, hogy legyünk mértéktartóak. Ezek jó eszközök arra, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, de ha túlhasználjuk őket, akkor saját magunknak is árthatunk vele.

- Előbb a pandémia, most meg a háború. Mit tehetünk, hogy kevésbé viseljen meg bennünket a stressz?

- Nagyon fontos egy normál ritmust tartani az életünkben. Ha folyton feszültséget élünk meg, kibillenünk.

Ebben nagy segítségünkre lehet a napirend tudatos betartása. Próbáljunk meg magunknak kis feladatokat adni, és előbb-utóbb oldódni fog a gombóc a torkunkban, mert egyre több sikerélményünk lesz.

Ha folyamatosan ki vagyunk téve az információdömpingnek, az növeli a stressz-szintünket. Ha viszont valaki elnyomni próbálja, az sem jó, mert előbb-utóbb máshol fog kijönni. A leghelyesebb az, ha megosztjuk a környezetünkkel félelmeinket, aggályainkat, de próbáljuk meg ugyanakkor tartani a napi ritmusunkat is.

- A félelmeink kezelésében szerintem elképesztően fontos, hogy milyen szerepet töltünk be éppen. Ha mondjuk szülők vagyunk, akkor hogyan fejezzük ki az érzéseinket úgy, hogy mondjuk a gyerekekre ne hozzuk rá a frászt? Hiszen ők azért még nem feltétlenül tudják, mi történik... 

- Szerintem gyerek előtt sose nézzünk híradót, vagy olvassunk olyan témájú cikkeket, amik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak. Természetesen nem letagadni kell, kell róla beszélni, de meg kell válogatnunk, mit és hogy mondunk.

Jó, ha nem mondjuk nekik például, hogy a szomszédban van a háború,

mert jelentheti azt is a számukra, hogy a mellettünk lévő házban, és akkor még inkább megijednek.

- Egy háború ennyire közel az időseket is nagyon megviselheti.

- Őket azért érintheti még érzékenyebben, mert lehet, hogy maguk is éltek át hasonlót, és feljöhetnek olyan traumák, amelyek nem feltétlenül tudatosak, ezért erre a korosztályra is nagyon kell figyelnünk.

- Amikor úgy érezzük, hogy már nem tudjuk magunkat tartani, mit tehetünk?

- A testmozgás például segíthet. Az izmainkban is megjelenik az a feszültség, amit most átélünk, és nagyon sokat tudnánk magunkért tenni, ha ezt legalább napi 15 percben egy kis izommunkával levezetnénk.

- Ha felnőttek beszélgetnek a témáról, előfordulhatnak viták, még feszültebbé tehetjük egymást. Arra is van példa, hogy valaki egyáltalán nem akar erről beszélni. Ezeket a helyzeteket hogyan kezeljük?

- Azt mindenképpen fontos tiszteletben tartani, ha valaki nem akar erről beszélni. Semmit sem kellene igazából egymásra kényszerítenünk ebben a témában sem. Azt gondolom, hogy a társas támasz nagyon jó egészségvédő hatású megküzdési mód, tehát jó, ha megosztjuk egymással a félelmeinket.

Ha valamennyire ki tudjuk adni magunkból, adhat némi megkönnyebbülést, jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

A beszélgetésnek nem az a funkciója, hogy megnyugodjunk, hiszen nem biztos, hogy válaszokat kapunk, de támogathatjuk és erősíthetjük egymást, jelezhetjük, hogy itt vagyunk a másiknak. Ez már nagyon sokat segíthet.

- Aki viszont egyedül él, jobbik esetben egy kutyus és egy macska várja csak haza, nekik mit javasolna?

- Igen, ők még inkább ki vannak téve ennek. Ha tudjuk, hogy valamelyik ismerősünk, barátunk, ilyen helyzetben van, akkor mindenképpen igyekezzünk vele többet beszélgetni, keressük a társaságát. Nekik is azt javaslom, hogy keressék a barátaik társaságát. Ha nincs kihez fordulniuk, akkor a pandémia alatt kialakult online közösségek erre nagyon jók lehetnek. Új közösségeket fel lehet fedezni ott is, mi több, rengeteg adománygyűjtő akció is elindult, vegyünk részt önkéntesként, vagy adományozóként egy ilyen akciókban, azonnal a helyünkre kerülünk érzelmileg.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Tiszta tudattal, megbénulva várja kegyetlen halálát a kétgyermekes édesapa
Ugyanaz a betegsége, mint Stephen Hawkingnak volt és Karsai Dánielnek van. Az érintettek izmai sorban elsorvadnak, végül a lélegeztetőizmok bénulása öli meg a beteget.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 13.


Link másolása

Móré Sándor csupán 48 éves. A Blikk írt róla és a családjáról. A kétgyermekes családapánál 2021 augusztusában jelentkeztek az első tünetek, három hónap múlva már kézbe kapta a halálos ítélettel felérő diagnózist: amiotrófiás laterálszklerózis (ALS). Az ALS-szindróma elsorvasztja az izmokat mozgató idegsejteket:

a folyamat végére teljesen megbénul a beteg, utolsó, végzetes stádiumban a tüdő izmait bénítja meg a betegség, amitől a beteg megfullad. Eközben a mentális képességeket nem érinti, így teljesen tiszta tudattal kell a betegeknek végigélniük halálba vezető útjukat.

Sándor korábban autószerelőként dolgozott, rengeteget sportolt, összejárt a barátaival, a családjának élt. Amikor az orvosok ismertették kilátásait, teljesen összeomlottak családja tagjai, zokogásban törtek ki. A prognózis csupán 3-5 év volt, és az idő vészesen fogy.

Jelenleg már 24 órában segítségre szorul, önállóan nem képes felkelni, enni, de már beszélni sem. Csupán szemének mozgatásával kommunikál, amit a felesége igyekszik megérteni.

Egy ideig még bejárt a munkahelyére, és vezetett is, de sajnos nagyon gyorsan haladt a leépülése. Manapság lábra állni is csak úgy tud, ha felállítom, és akkor ugyan tartja magát, de már egy lépést sem képes megtenni. A lépcsők miatt 2022 októbere óta el sem hagyta az első emeleti lakásunkat” – mesélte a Blikknek felesége.

A korábban idősotthonban dolgozó Éva másfél éve csak a férjét ápolja. Emellett hetente háromszor jár hozzájuk egy nővér, akitől infúziót kap Sándor.

Felesége eteti, és az ő segítségével tud kiülni egy speciális székbe, hogy megelőzzék a felfekvéseket. Mivel a tudata teljesen ép, többnyire a sportműsorokat néz.

A felesége megígérte, amikor beteg lett, hogy mindent úgy csinál, ahogy szeretné. Sándor teljesen elutasítja a táplálását megkönnyítő gyomorszondát és a lélegeztetőgépet, a természetre bízza a végzetét. „Nagyon sokszor félrenyel, de nem akar kórházba kerülni, hiszen retteg attól, hogy amíg mi itthon valahogy kisilabizáljuk, hogy mit szeretne, ott senki nem érti majd meg őt.” – meséli Éva.

A pár 1997-ben házasodott össze, egy 25 és egy 23 esztendős lányuk van. Mielőtt Sándor megbetegedett, minden pénteken focizott a barátaival, és horgászni is gyakran eljárt. A betegsége előtt másfél hónappal még a családjával nyaralt, és paintballozott is.

Amikor gyógyíthatatlan betegsége kiderült, azt mondta a feleségének, „bárcsak több minőségi időt töltöttünk volna együtt”...

Éva így beszél férjéről és az életükről: „a férjem nagyon zárkózott, de amikor a tévében meglátja Karsai Dánielt, zokogásban tör ki. Ő nem biztos, hogy kérné az eutanáziát, de egyetért a küzdelemmel. Szeretné, ha adott esetben lenne rá lehetőség. Ha egyszer elmegy, és nem lesz többé, muszáj majd felépítenem egy új életet. Vissza kell rázódni azokba a szürke hétköznapokba, amelyeket korábban annyira utáltam. Most viszont csak arra vágyom, bárcsak minden a régi lehetne újra...

Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
A Rovatból
A kemoterápián is túl volt a halálra készülő kétgyerekes anya, mire kiderült: sosem volt rákos
Legfeljebb 15 hónapot jósoltak neki, az amerikai nő pedig már búcsúlevelet írt a meg sem született unokáinak is. Aztán az egyik kezelésen egyszer csak elkomorodott a nővér, majd az orvosért szaladt.

Link másolása

A texasi Lisa Monk vesekőre tippelt, de rákot állapítottak meg nála, miután fájó hassal orvoshoz ment. A 2022-ben kezdődő rémtörténetről ő maga mesélt a Daily Mail-nek. Elmondása szerint a lépén találtak egy kinövést, melyet – miután eltávolítottak – laborvizsgálatra küldtek. A mintát egymásnak küldözgették a laborok, míg végül a negyedik intézményben végre foglalkoztak is vele. Onnan arról tájékoztatták a két gyerekes, 39 éves nőt:

Egy rendkívül ritka és agresszív, az ereket támadó rákot mutattak ki a tőle vett mintában, ami alapján Monk 15 hónapon belül meg fog halni.

A nő azonnal alávetette magát a kemoterápiának. 2023 márciusában két intenzív kezelésen esett át, kihullott a haja, a bőre pedig elmondása szerint ezüst színűvé fakult. Az újabb meglepetés a harmadik, áprilisi kezelés alkalmával következett:

„A nővér a tüneteimről kérdezett, közben a számítógépet nézte. Hirtelen elhallgatott, elborzadva rám nézett, és azt mondta, orvosért kell mennie. Nagyjából negyed óra múlva jött az orvos, elmondott egy sor szakszót, majd közölte, hogy nincs is rákom.”

Monk ekkor még azt hitte, hogy ez csak annyit jelent, működött a kezelés. Ám miután az orvos gratulált neki ahhoz, hogy soha nem is volt rákos, rájött, miről van szó. Mint kiderült, hibás volt a laboreredmény.

Monk a lapnak elmondta, felháborítja a gratuláció, ő bocsánatkérést várna, mivel teljesen szörnyű dolgokat kellett átélnie, ráadásul a kezelés miatt teljesen eladósodott a családja. Elárulta, búcsúleveleket írt, üzeneteket hagyott a még meg sem született unokáinak, miközben a családja is gyászolta őt:

„Papíron csak pár hónap volt az életemből, de egy örökkévalóságnak érződött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
A magyar orvosi ügyeletről elküldték életveszélyben lévő apját, áttaxiztak Szlovákiába, ahol azonnal megműtötték – állítja egy komáromi nő
A beteg lánya szerint apja akár meg is halhatott volna, és fájdalmai olyan erősek voltak, hogy majdnem elájult. Ennek ellenére itthon félvállról vették a panaszát.

Link másolása

Vizsgálat nélkül elküldték a komáromi orvosi ügyeletről, mert nem vették komolyan a panaszait - állítja egy 76 éves férfi, akit ezután a lánya taxival vitt át Szlovákiába, ahol a komárnói kórházban még aznap életmentő műtétet végeztek rajta – számol be az RTL Híradója.

A férfinak annyira fájt a hasa, hogy állításuk szerint az ájulás határán volt már, és szinte szürke volt a bőre. A beteg szerint Magyarországon a doktornő „olyan furcsán viselkedett. Lekezelően, nagyképűen beszélgetett ott velünk. Azt mondta, hogyha maga tud menni, akkor nem beteg.”

Azt állítják, ezután vizsgálat nélkül elküldték őket. Az ambuláns lapon, amit a kezükbe kaptak ennek ellenére az szerepel, hogy a férfinak puha, betapintható volt a hasa és, egy utasítás: lássa SBA. A Híradó által megkérdezett orovosok szerint ez jelentheti egy kórház sürgősségi osztályát, sebészeti ambulanciát, vagy esetleg röntgent is – de ezt egyértelműen még a szakemberek sem tudták eldönteni.

Az ambuláns lapon arról is írnak, hogy a család ingerült volt, és több vizsgálatot követeltek. Éva szerint ez valóban így volt. Kétségbeesett, hogy nem veszik komolyan apja panaszait, pedig érezte, hogy nagy a baj.

Mivel a legközelebbi kórházi sürgősségi 30 kilométerre onnan, Tatabányán van, ezért a taxis javaslatára a körülbelül 7 kilométerre lévő, szlovákiai komárnói kórházba mentek. Azt mesélik, a férfi olyan rosszul volt, hogy a taxis nem fogadott el pénzt az útért.

„Közölték, hogy 9,5 centis szakaszon begyulladva és megfordulva van a bél. Ott a doktornő megmondta [...] hogyha akkor nem viszem be, akkor pár órán belül [...] meghal”

– mesélte a nő a Híradónak.

A férfi azt mondja, hogy traumatizálta, hogy Magyarországon nem vették komolyan és emiatt majdnem meghalt. Miközben Szlovákiában egyből segítettek rajta. „Nagyon rossz érzés, hogy az embert nem veszik semmibe se. Elismerésem. Kiváló orvosok. Becsületesek, rendesek. Nem úgy mint az a nő. Ahol fizettem 40 évig” – panaszkodott Attila a csatornának.

A műtét után a férfi még két hétig kórházban volt, és azóta is Szlovákiában kénytelen maradni, mert ezután is több beavatkozásra volt szüksége. Az ügyeletet szervező Országos Mentőszolgálat ellen a család pert fontolgat. Már meg is keresték őket, három és félmillió forint kártérítést kértek. Az OMSZ azonban – az ügyben lefolytatott belső vizsgálat eredményére hivatkozva – elutasította az igényüket.

Az RTL Híradó riportja

Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Csak űrhajós sisakban mehet ki a napra Tamás, ritka betegsége miatt akart a vonat elé ugrani a 15 éves fiú
A fiatal xeroderma pigmentosumban szenved, ami a bőr ultraviola-sugarakkal szembeni túlérzékenységét jelenti.
K. A., fotó: Unsplash - szmo.hu
2024. május 04.


Link másolása

Az űrhajósok sisakjához hasonló, hatalmas fehér sisakot kell viselnie Tamásnak, hogy kimehessen a napra. A 15 éves felvidéki fiatal egy ritka betegségben szenved, ami miatt korábban a vonat elé akarta vetni magát - írja a Blikk.

Tamás csecsemőként gyakran sírt fényérzékenysége miatt, majd a bőrén iszonyú elváltozások alakultak ki.

Három éves volt, amikor a budapesti Heim Pál Kórházban az orvosok rájöttek, hogy a fiú egy ritka betegségben, az úgynevezett xeroderma pigmentosumban szenved, ami a bőr ultraviola-sugarakkal szembeni túlérzékenységét jelenti.

Az érintetteknek ezért kerülni kell a napot, a Hold fénye azonban semmilyen problémát nem okoz számukra, így lényegében csak sötétedés után tartózkodhatnak gondtalanul a szabadban.

„Először azt mondták, talán fél éve lehet hátra, de tinédzser koránál tovább biztosan nem fog élni. Az egész betegségét az autizmusa miatt csak tinédzser korban kezdte igazán felfogni.

Amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan, teljesen magába fordult. Sajnos benne van a pakliban, hogy elveszítheti a látását és folyamatosan daganatok alakulnak ki a bőrén, amiket távolítanak el. Évente többször is kés alá kell feküdnie, s volt, hogy egy operáció során hat tumort is eltávolítottak róla”

- mondta a Blikknek Tamás édesanyja, Edina.

A fia első maszkját még síszemüvegbe építették, de ebben alig kapott levegőt és nem is látott ki rajta. A legutóbbit azonban már Floridából rendelték meg 600 ezer forintért, és a rajta lévő speciális üvegnek köszönhetően Tamás ki tud vele menni a napra. A sisakot a NASA kezdte el gyártani a betegeknek és az eszközt évente cserélni kell.

„Tavaly volt egy mély időszakom, nem tudtam feldolgozni a betegségem, ezért vonat elé akartam ugrani, de anyukám segítségével sikerült túllendülnöm rajta. Manapság már sok erőt merítek abból a rengeteg pozitív, bátorító üzenetből, amiket kapok.

Szeretnék egyszer következmény nélkül leégni a napon, a legnagyobb álmom pedig, hogy csak egy átlagos fiatal lehessek a sok közül” - mondta a Blikknek Tamás.

A fiatal most egy speciális kemoterápiás, kísérleti szakaszban levő gyógyszert kap, ettől várják a javulást.


Link másolása
KÖVESS MINKET: