ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Így szexelnek a fiatal magyar nők: negyedük egyáltalán nem él nemi életet

Rendhagyó, reprezentatív kutatás készült a magyar nők szexuális szokásairól a JOY Magazin megbízásából. Lássuk a legmeghökkentőbb eredményeket!


Szeptember negyedike a szexuális egészség világnapja. Ennek alkalmából az egyik legnépszerűbb női magazin, a JOY reprezentatív kutatást készített a magyar nők nemi életéről, szexelési szokásaikról. A JOY Ország Szextesztje a 18-49 éves magyar nőket veszi górcső alá, tabuk nélkül. Kire, mi igaz az eredményekből?

A magyar nők közel negyede nem él nemi életet

A 18–49 év közötti nők közel negyede (20%) saját bevallása szerint egyáltalán nem él szexuális életet – derül ki a kutatásából. A többségnek (60%) azonban havi rendszerességgel van része testi örömökben, köztük azonos (16-16%) azoknak az aránya, akik havi 1-2 alkalommal szexelnek és azoknak, akik jóval többször, egy hónapban 10-12 alkalommal is megteszik ezt. A mindennap hancúrozók és az évente csak egyszer-kétszer lepedőakrobatázók tábora azonos méretű, 7-7 százalékban fordulnak elő a nagyon aktívak és a roppant keveset szexelők is.

Kutatások szerint azok a nők a legboldogabbak, akik heti 1-3 alkalommal élnek nemi életet, ebbe beletartozik az önmagukkal való játék is. Az ennél több szex nem növeli a boldogság érzetét, míg a kevesebb hosszú távon vezet csak egészségügyi vagy mentális problémákhoz. A szexet darabszámra mérni soha nem jó dolog, nagyon egyéni, hogy kinek mennyire van szüksége, lehetősége, a szex mennyisége nagyban függ az egyéni lehetőségektől, életkortól, körülményektől

– mondta az adatokat látva Rozs Erika szexuálpszichológus.

A harmincasok a legrendszeresebbek a szexben

Nem kell leírni az idősebbeket, ezt erősíti a JOY-kutatás eredménye is, amely szerint a mindennap szerelmeskedők között a 40–49-es korosztályból vannak a legtöbben (8%), négy százalékuknak pedig egyenesen naponta több együttlétben is van része. A legfiatalabbak között 7%, a harmincasok körében pedig mindössze 5% vallott arról, hogy a szex a mindennapok része. A felmérés tanulsága, hogy a 30-asok szexuális élete a legkiegyensúlyozottabb, 71%-uk havi rendszerességgel szexel, míg a fiatalabbaknak a 64%-áról, a negyveneseknek pedig csak a feléről mondható el mindez.

Idővel a heti 3-ból havi 1 lesz

Az azonban jól látszódik, hogy rendszeresség ide vagy oda, a kor előrehaladtával az intim összebújások száma bizony csökken.

Míg a huszonévesek többsége havi 10-12 alkalommal bújik ágyba párjával, addig a harmadik ikszüket taposók a havi 5-6 alkalmat preferálják, a negyvenesek pedig havi egy-két alkalommal szexelnek.

Ha a korosztályi bontást nézzük, akkor szembetűnő, hogy a harmincasok között vannak a legkevesebben azok is, akik egyáltalán nem élnek nemi életet, esetükben ez az arány 16%, míg a húszasoknak a 20%-a, a negyveneseknek pedig 24%-a él szexmentesen.

„A szex mennyisége nagyban összefügg az életenergiával, ami az élet teljes hossza alatt pulzál. Hol több, hol kevesebb az energia erre. Az, hogy a fiatalok többet szexelnek, nem biztos, hogy minden esetben minőségi szexet jelent, míg a kevesebb szex lehet, hogy jobb minőségű, ami hosszabb időre ad kielégültséget a nőnek” – mondta a szexuálpszichológus.

Árt a házasság a szexuális életnek?

A házasság nincs jó hatással a szexuális életre. A párkapcsolatban élők 10%-a naponta szexel, 86%-uk pedig havi rendszerességgel, ez a házasok esetében 5%-ra, illetve 72%-ra csökken.

Még beszédesebb az az adat, hogy míg a papír nélkül romantikázók negyede havi 10-12 alkalommal is szexel, addig a házaspárok többsége havi 1-4-szer teszi ezt meg.

Az adatokat elnézve úgy tűnik, hogy a házasság nemhogy megfelezi, hanem harmadára csökkenti a szexuális együttlétek számát.

„Nem állítanám, hogy a házasság nincs jó hatással a szexre. Inkább azt, hogy megváltozik a szex” – kommentálta Rozs Erika.

Csökken a spontán együttlétek száma, sokszor rutinná válnak az összebújások. A házasság biztonsága, az, hogy tudom, hogy a párom mellettem van, csökkenti azt a bizonytalanságot, ami a szex mozgatórugója lenne. A házasság egy bonyolult pszichodinamikai folyamat, ahol két ember a hétköznapokban egymásra reagál. Sokszor az önismeret hiánya, a fel nem dolgozott gyerekkori traumák blokkolják a házastársak intim fejlődési lehetőségét

– mondta a szakértő.

Hosszúra nyúlnak az erotikamentes szünetek

A JOY felmérésében rákérdeztek, hogy mi volt a fiatal magyar nők leghosszabb, szex nélkül töltött időszaka. A részt vevők 31%-a úgy nyilatkozott, hogy egy évnél több idő eltelt már felnőtt életében hancúr nélkül. Azonos arányban (18%) vannak azok, akik néhány hetet vagy maximum fél évet nélkülözték a szexet. Mindössze 11% mondta azt, hogy néhány nap volt a leghosszabb szexmentes időszaka.

A szex nélkül töltött idő nem biztos, hogy valóban szexuális öröm nélkül telik. Egyrészt létezik a maszturbálás, mint egy fontos szexuális örömeszköz. Másrészt szakítás után, a feldolgozási időszakban lehetnek olyan időszakok, amikor az embernek még magához sincsen kedve, de ahogy a trauma oldódik, úgy tér vissza a libidó is

– mondta a szakértő.

„A JOY Magazin számára mindig is fontos volt a nők támogatása testi-lelki önelfogadásuk terén, hiszen ha ezzel nincsenek rendben, az többek között a (leendő) párkapcsolatukra is rányomhatja a bélyegét. Az elhidegülés, vagy akár a szexualitás teljes hiánya fájóan aktuális probléma a magyar nők körében is, ezért is szerettünk volna a kutatással a mélyére ásni az aktuális hazai hálószoba-helyzetnek.

A szex és az ezzel kapcsolatos kérdések, tanácsok sosem volt tabutéma nálunk, és szeretnénk, ha olvasóink körében sem lennének kimondatlan vagy zavarbaejtő kérdések a témában.

A joy.hu/szex rovatban barátnők között, barátnői tanácsokkal találkozhatnak olvasóink, biztonságos és elfogadó közegben” – mondta el Alberti Petra, a JOY Magazin főszerkesztője.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk