Az tuti, hogy párat kihagytunk, ugyanis amikor egy intim jelenet megírására/forgatására kerül sor, az alkotók nagy általánosságban kétféle változat közül választanak: vagy rettenetesen unalmas ágyjelenetet mutatnak be gyönyörűen megvilágított képekkel - vagy, mint az alábbi példák mutatják, általában konkrét műfajhoz kapcsolódóan vagy szerzői bátorság következményeként: furcsa, röhejes, meghökkentő módon ábrázolják két ember legtestközelibb találkozását.

Utóbbiakon azért jobban lehet mulatni, és még az élethez is közelebb állnak. Íme:

Felkoppintva

Judd Apatow szerethető vígjátékában Ben (Seth Rogen) és Alison (Katherine Heigl) találkozása igazi abszurdum, hiszen a fiú érdeklődése meglehetősen leszűkül a füves pipára és a bulikra, a lány pedig ambiciózus tévés műsorvezető. Egyikük sem gondolja, hogy pár hét múlva egy terhességi teszt miatt újra találkoznak és örökre összefonódik az életük, pusztán azért, mert totál beállva szexeltek egyet, és közben érthető módon elsiklottak egy félreértés felett, ami az óvszerhasználatot érintette.

Superbad - avagy miért ciki a szex?

Nem kimondottan szexjelenet, de az egyik legviccesebb szcéna, ami a témában készült. Az akkor még jó duci Jonah Hill volt a Superbad nagy felfedezettje, akinek kretén karakterét mindenki szívébe zárta. A jelenet magáért beszél, az aggódók kedvéért eláruljuk: Hill karaktere a történet végére megtalálja a boldogságot. Kábé. Vagy legalábbis már nem kell több péniszt rajzolnia.

40 éves szűz

Andy (Steve Carell) negyven éves egyedülálló férfi, és a film nagy részét azzal tölti, hogy próbálja elveszíteni a szüzességét (bár először igazából nem is akarja, mert tök jól elvan anélkül). Már megint egy Judd Apatow film, ami a rendező pályájának egyik csúcspontját jelöli, és igazából bármelyik jelenetet választhatnánk belőle, annyira vicces mindegyik, beleértve a szőrtelenítős-gyantázós pillanatokat, vagy bármelyik párbeszédet Andy munkahelyén, az elektronikus áruházban.

Amikor aztán sor kerülne arra, hogy szíve választottjával ágyba bújna, kiderül, hogy Andynek fogalma sincs az óvszer használatáról. Ráadásul még Katherine Keener figurájának lánya is feltűnik az ajtóban, csak hogy a pillanat még kínosabb legyen. Steve Carell ezzel a filmmel helyezte fel magát a filmes térképre, és azóta letörölhetetlen. Érdekes módon épp azért is - és nemcsak a humora miatt - ellenállhatatlan ebben a filmben, amire csak az utóbbi években helyezte a hangsúlyt szerepválasztásainál: erőssége a komoly mélységek, emberi gyengeségek drámai ábrázolására.

Koszorúslányok

Paul Feig 2011-es filmjének középpontjában egy egyedülálló, magát teljes katasztrófának érző nő (Kristen Wiig) áll, akinek egyetlen kapcsolata sem mondható igazinak - az antipatikus fickót Jon Hamm játssza remekül - , mivel reggel muszáj lekopnia, és a kapun átmászva kénytelen távozni. A filmet egyébként két kategóriában is Oscarra jelölték, az egyik nominált épp Kristen Wiig volt, aki Annie Mumolóval együtt írta a forgatókönyvet. Végre egy vicces szexjelenet, ami nem a szereplők közti végtelen vonzalomról és arról szól, hogy ki mennyire gyönyörű - hanem arról, hogy miként próbál egymásnak - de főleg magának - örömet szerezni két ember, akik igazából tök idegenek egymásnak.