SZEMPONT
A Rovatból

Úgy érzik, életük legjobb döntése volt: 3 gyerekkel és egy lakókocsival vágott neki egy magyar család Észak-Amerikának

Egy év alatt Alaszkától Mexikóig jutottak. A gyerekek jártak sivatagban, őserdőben, hegyekben és kanyonokban, közben folyékonyan megtanultak angolul. Szüleik a legjobb iskolának tartják az utazás közbeni tanulást.

Link másolása

Egy 30 négyzetméteres lakásnak megfelelő lakókocsiban él tavaly nyár óta az ötfős család és nagytestű kutyájuk.

Most épp Mexikóban, de bejárták már Kanadát, az Egyesült Államokat és annak távolabbi pontját, Alaszkát is.

Az apa, Molnár Attila a sofőr. Két héttel az indulás előtt vizsgázott le a kamionnyi méretű szerelvény vezetéséből. A lakókocsi 3.5 tonna, és egy 2.5 tonnás személykocsi húzza. Korábban otthon csak kisebb lakókocsit próbáltak pár napig.

„Ez egy akkora lakás, mint az első otthonom volt Budapesten. 10 méter hosszú, majdnem három méter széles. Ha állunk, bővíthető az oldala, de utazáshoz vissza kell szűkíteni. A hálószobánkon túl van egy nappali és étkező rész meg egy konyha. Hátul pedig a gyerekeknek van egy emeletes ágyuk, ami igazából négyszemélyes. Van egy fürdőszoba, káddal kézmosóval és vécével – mutatja be Attila átmeneti otthonukat. Frissen elkészült családi házukat inkább kiadták, hogy elutazhassanak.

Nyolc hónap útvonala

Zsuzsa ötlete volt a hosszú kempingezés. Gyerekkorában

sokat sátoroztak a szüleivel, testvérével és Skodájukkal bejárták Európát. Emlékeiből úgy gondolta, az ő gyerekei is gazdagodnának az utazásokkal.

Férje egyetértett és a cél kiválasztásában sem volt vita. Egyikük az Egyesült Államokra, másikuk Kanadára volt nagyon kíváncsi. Ez lett hát a terv, megtoldva Mexikóval.

A szülők úgy gondolták, gyermekeik most vannak abban a korban, amikor a családdal töltött idő a legfontosabb, és már értékelik is a közös utazásokat.

Öt nagy bőrönddel vágtak útnak a 8 éves, nagyon kíváncsi Ábellel, a 6 éves, mindenkivel szót értő Borival, és a másfél éves, mindig mosolygó Ákossal.

A két nagyobb kapott egy dobozkát, amibe maguk válogathatták össze, milyen kincseket akarnak magukkal vinni. Került be ujjnyi műanyag figura és összegyűrt nagy plüss is. Pakoltak téli ruhákat is, mert fagypont körüli hőmérsékletre is készülni kellett. Vittek tanszereket, könyveket is. A kempingezéshez azonban kint kellett bevásárolni edényeket, tányérokat, ágyneműket, tisztítószereket. Echo kutya nem utazhatott velük, egy másik légitársaság vitte őt Montrealba pár nap múlva. Akkora vihar volt a landoláskor, hogy a villámlás miatt nem hagyhatta el a gépet.

„Plusz 8 órát várt ott szegény étlen-szomjan a ketrecben. Nagyon fáradt volt utána” – mesélte Zsuzsa.

Echo ma már élvezi a család adta biztonságot, a hosszú kirándulásokat, otthon pedig szívesen asszisztál Ákos játékaihoz.

Lassan egy éve van úton a nagycsalád és a szülők úgy érzik, életük legjobb döntése volt eljönni.

„Mindent megérnek az élmények, amiket a gyerekekkel együtt szerzünk. Így ők megtapasztalják az alsó tagozatos biológia és földrajz tankönyveket élőben, és mi is sokat tanulunk közben. Jártunk sivatagban, magas hegyeken, őserdőben, láttunk apályt és dagályt, vízesést, rengeteg különleges állatot, megtanultak angolul és mernek is beszélgetni, nyitottabbak lettek. Pár szót tudtak csak, amikor elindultunk, és ma már nagyokat trécselnek a kempingben mindenkivel” – mondja Attila.

Szerinte nem összehasonlítható könyvben olvasni vagy

látni olyan folyót, ami oda-vissza folyik, mert az apálykor kifele megy a víz, dagálykor meg befelé. Jártak Kanadában olyan helyen, ahol a világon a legmagasabb, akár 15 méter a különbség dagály és apály között.

„Délután úsztak a hajók kikötve a parthoz, 6 óra múlva visszamentünk és mind az oldalukra dőlve volt a földön. Másfél kilométerre volt akkor a tenger a kikötőtől, annyit el lehetett sétálni a száraz homokon. A halászok tudták, hogy három órájuk van, amikor ki tudtak hajózni. Élőben látni ezt felejthetetlen” – meséli az apa.

A Grand Canyon hatalmas méretei és a Niagara vízesés is örök élmény marad mindenkinek.

„A gyerekek megjegyezték, hogy zúdul le az a rengeteg víz. Ha máshol látnak egy folyót, azon gondolkodnak, hogy a Niagarában ennél is több víz folyik ebben a másodpercben is, meg éjjel is. Rácsodálkoznak a nagy természeti jelenségekre. Voltunk nagy városokban is, de mindenki kedvence a természet. Gyakran emlegetik a gyerekek a nemzeti parkokat és hogy

olyan erdőben kempingeztünk, ahol senki nem volt körülöttünk és csak a vadállatok hangját lehetett hallani"

– mondja Attila.

Pelikánok repülnek
;

Zsuzsa szerint Ábelre nagy hatással volt a San Franciscó-i Alcatraz is. A már csak turistalátványosságként működő börtön kapcsán sokat beszélgettek a szabadságról, törvényekről és ilyen intézményekről. Kanadába azért mentek, mert kíváncsiak voltak az európaitól eltérő tájra, a hatalmas hegyekre, az óriási távolságokra, a különleges növényzetre.

Kanada nagyon fejlett, a lakókocsizáshoz is jól kiépített a rendszer. Attiláék egy olyan alkalmazást használtak, amivel nemcsak kempingekben, hanem magánterületeken, farmokon, templomokban is meg lehetett állni egy-egy éjszakára. Voltak alpaka- és wagyu marha farmon, lovardában, borászatnál és sörfőzdénél is.

„Mexikóban még csak a kaliforniai félszigeten jártunk. Ez a rész leginkább a rendszerváltás környéki Magyarországra hasonlít. Elég szűkek és helyenként rosszak az utak. Sok mindent kell fejleszteni, kevés a kemping, azokban az áramellátás sem mindig megbízható és a vizet sem lehet inni. Kannákban lehet tisztított vizet venni. A táj itt is nagyon gyönyörű, de teljesen más, mint Kanadában. Sivatagos, kaktuszos, porosabb, szárazabb, de szép a tenger a sziklákkal” – összegzi Attila.

Elmondásuk szerint

Kanadában arra is figyelnek, hogy egyik tóról a másikra sem lehet azonnal átmenni, csak ha bemegy egy vizsgálóhelyre, ahol ellenőrzik, nincs-e alga vagy egyéb szennyező anyag a kajakon, hajón. Aki nem vizsgáltatja be, annak 48 órát várnia kell.

Ezzel szemben Mexikóban még a szemétkezelés is problémás, a szelektív hulladékgyűjtés sincs úgy megszervezve, mint Kanadában.

Voltak olyan helyen is, ahol napokig nem volt térerő Mexikóban és Alaszkában is. Utóbbi helyen épp probléma volt a lakókocsival is.

„Egy mögöttünk lévő autó jelezte, hogy füstöl a kerék. Elsőre azt hittem, hogy csak valamit rosszul látnak, a felcsapódó sarat nézik annak” – kezdi a történetet Zsuzsa. Kiderült az egyik kerékben tönkrement egy csapágy, a lakókocsi nem mozdult.

„Száz kilométerre volt a következő település mindkét irányba. Tehát a préri közepén, egy földúton álltunk három gyerekkel”

– mondja Attila.

„A tajgán!” – javítja nevetve Zsuzsa.

Nagy szerencséjük volt, mert ugyan csak napi 5 autó jár arra, de abból az egyik sofőrje nyugdíjazása előtt lakókocsi szereléssel foglalkozott. Ő segített leszerelni a rossz alkatrészt és megmondta, merre menjenek újért. Megadta a saját címét is, hogy aludhatnak náluk, ha nem járják meg a boltot egy nap alatt. Ezért csak egy képeslapot kért majd Magyarországról.

Egy kanadai házaspár a kutyájuk miatt hívta meg a családot, mert nekik is ugyanolyan fajtájú kedvencük volt.

„Három éjszakát aludtunk a kertjükben parkolva. Sokat beszélgettünk, minden este együtt főztünk, megtanítottuk őket gulyáslevest főzni, mert nagyon érdekelte őket a magyar konyha. A lovakért rajongó kislányomnak felnyergelte a saját lovát vendéglátónk. Az nagyon nagy élmény volt Borinak” – mesélte Zsuzsa.

Öt éve tervezik a nagy utat, de közben jött a Covid és az infláció miatt a benzin ára többszörösére nőtt Amerikában. Volt, amikor fájt a fejük a pénz rohamos fogyásától. A vártnál magasabb árak és a nem várt kiadások, mint új autóalkatrész és a járművek papírügyei miatti kétezer kilométeres kerülő jobban terhelték a bankszámlájukat, mint tervezték.

„Az otthoni költéseinknek a dupláját költjük el itt. Amerikában és Kanadában minden drágább, Mexikóban pedig a magyarországihoz hasonlóak az árak, pár dolog kicsit olcsóbb.

Itt most azzal spórolunk, hogy nem utazunk annyit, hosszabb távokat töltünk kempingben. Kis csillagtúrákat csinálunk, pár tíz kilométerre megyünk autóval – magyarázza Zsuzsa.

Amerikában nagyon sokan élnek állandóan lakókocsiban. Távoli munkavégzéssel keresnek pénzt vagy bérbe adják a farmjukat, otthonukat.

„Nemcsak nyugdíjas korban kezdik ezt az életet, hanem akár kisgyerekekkel is. Itt gyakoribb a home schooling, vagy inkább road scooling. Nem egyszerűen otthonról, hanem utazás közben tanulnak a gyerekek. Időnként bemennek vizsgázni, de online és a szülővel veszik át a tananyagot. Gondolkozunk mi is azon, hogyan lehetne hosszabb távon így élni”

– árulja el Attila.

De ahogy igazából a gyerekek miatt vágtak útnak, valószínűleg miattuk is fognak egy helyben maradni.

„Az otthoni barátokkal ma is beszélgetnek időnként, de úgy látjuk, jó lenne nekik hosszabban közösségben lenni vagy akár egy évig nem utazni, költözni. Érezhetően van igényük arra, hogy ne csak pár napos kempingbeli barátságaik legyenek, hanem egy kicsit hosszabb, elmélyültebbek is.”

A család szerint a kempingezés leginkább rugalmasságra tanít, sok minden változik és ahhoz kell igazodni, mindenkinek, a gyerekeknek is. Zsuzsa úgy érzi, ő már gyerekkorában is kapott ebből, de kell még fejlődnie neki is. Szeretne lassulást is tanulni a szerinte higgadt, nyugodt kanadaiaktól.

Mindkét szülő egyéves szabadságot vett ki, a pénzügyi területen dolgozó Zsuzsa minden idejét lefoglalja itt a 3 gyerek. Attilának is csak a a következő diplomájához szükséges plusz tanulás és az online vizsgák fértek bele. A szakdolgozatát veterán hajók felújításához szükséges műhely felszereléséről írta meg, útközben. Annyi mindent csinált már az életében, talán egyszer ezekkel fog foglalkozni.

„Informatikus vagyok eredetileg, dolgoztam nagyvállalatoknál, aztán a Bátor Tábor Alapítványnak voltam az ügyvezetője és önkéntese. Részt vettem a Budapest School egyik iskolájának megalapításában is, ott a vécépucolástól kezdve az ügyvezetésig mindent vállaltunk, hogy a picike szervezet gyorsan fejlődjön” – avat be korábbi életébe Attila.

Szerinte fontos, hogy most a gyerekekkel ennyi időt tölthettek együtt.

Otthon ha 8-10 órát volt a munkahelyen, alig jutott idő egymásra. Itt most közösen döntenek a programokról és közösen élvezik az élményeket.

Családi futás is indult, Attilának és két nagyobb gyermekének minden másnap 3 kilométer a cél. Zsuzsa pedig a legkisebb után fut egész nap.

„Ákos San Francisco körül tanult meg járni, azóta örökmozgó” - magyarázza apja.

A szülők esténként leírják, mi történt velük. Történeteik olvashatók blogjukon és Facebookon. Májusban pedig kiadják e-könyvüket az egy év kempingezésről, angolul és magyarul is.

Azt még nem döntötték el, mikor utaznak haza. Mexikóból észak felé veszik az irányt és az USA-ban vagy Kanadában ér véget az út. Eladják a felszerelést, aztán kitalálják, hogyan tovább. Úgy érzik, nincs vége az utazásnak, de még kérdés, hogy másképp, máshol vagy máskor folytatódhat-e.

A következő úthoz 8 éves fiúknak már üzleti terve is van. Zsebpénzéből összegyűjtött egy kenyérpirítóra és arról is döntött, milyen szendvicseket fog gyártani a kempingben. Ehhez még angol és spanyol nyelvű menüt is írt.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csernus: Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk
Ügyesek voltunk, mert megmaradtunk, magyarul beszélhetünk. De az ügyességből egy ponton megalkuvás lett.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Csernus Imre az Index Konkrétan Rónai Egonnal című műsorának legutóbbi adásában lesújtó képet festett társadalmunk lelkiállapotáról. „Egy búvalbaszott, pesszimista, rosszindulatú nép vagyunk” – mondta a pszichiáter, akinek az elkövetkező hetekben jelenik meg legújabb könyve A magyar címmel.

A szakember úgy látja, hogy egy gyönyörű országban élünk, minden lehetőségünk meglenne arra, hogy jól érezzünk magunkat, de erre azért nem vagyunk képesek, mert érzelmileg nem vállalunk felelősséget, nem viselkedünk felnőttként. Ebből az önbecsapásból és gyávaságból fakad szerinte rengeteg egészségügyi problémája az embereknek.

Ebből a szempontból egy beteg nemzet vagyunk.

– mondta.

Közéleti állapotaink kapcsán elmondta, hogy azért vagyunk képtelenek a politikusainkon számonkérni az ígéreteiket, mert akkor egyúttal azzal is szembe kellene néznünk, hogy a saját ígéreteinek sem tartjuk be valójában.

Önmagunkkal viszont nem akarunk konfrontálódni.

A felelősségvállalás hiánya, a nem felnőtt viselkedés kialakít egy „öntudatlan populációt”, akikkel szemben viszont működik az „oszd meg és uralkodj” technikája.

Csernus arról is beszélt, hogy bár számtalan sportágban sikerült a történelem során a döntőig küzdeni magát a magyar csapatoknak, ám gyakran, váratlanul elbuktunk. Szerinte mindennek az az oka, hogy előre félünk a vereségtől, ez a félelem pedig megbénít minket.

A pszichiáter úgy látja, hogy akkor lehet belőlünk sikeres nemzet, ha bátrak leszünk, elkezdünk hinni magunkban, ha az érzelmeinkért is felelősséget vállalunk, de merünk beszélni a gyengeségeinkről, hiányosságainkról is. Mindez szerinte az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mert ezeket a rossz mintákat adjuk tovább gyermekeinknek.

A teljes beszélgetést ITT tudod megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET: