Szíjjártó László: Nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel rendbetenni az egészségügyet
A Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkárának bejelentése szerint legalább kétfős mobil ellenőri csoportok jelenhetnek meg a magyar kórházakban, hogy ellenőrizzék, az orvosok és a szakdolgozók munkaidőben valóban jelen vannak-e az egészségügyi intézményekben. Az ellenőrzés a betegeket is érinti, az ő esetükben azt vizsgálják, valóban bent fekszenek-e a kórházban.
A minisztérium szerint vannak orvosok, akik több munkát is vállalnak egy időben, és meglehetősen rugalmasan kezelik a munkaidőt. Továbbá az is bevett gyakorlatnak számít, hogy többletfinanszírozásért több napnyi bentfekvést jelentenek a kórházak, mint amennyi időt ténylegesen bent töltött a beteg. Dr. Szíjjártó László gyermekgyógyásszal, pulmonológussal, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökével beszélgettünk az intézkedés okairól és várható következményeiről.
– Valóban előfordulhat az, amire a minisztérium hivatkozik?
– A probléma valóban fennállhat és fenn is áll valószínűleg. Ám megint arról van szó, hogy egy létező probléma úgy interpretálódik a hírekben vagy a felügyelő szervek részéről, az államtitkárság részéről, mintha általános lenne. Ez egyrészt irritáló, sőt sértő a nagy többségben tisztességes kollégákra nézve, másrészt pedig nem a megfelelő megoldások felé vezet. Ennek a problémának a megoldása nem egy szigorú ellenőrzés lenne, hanem az okok, a problémák őszinte feltárása, nyílt megbeszélése, és utána egy átfogó rendezési terv kidolgozása, amiben aztán mindenki, aki abban illetékes, részt vehet, és utána motivált is abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak.
Az orvos kollégák egy jelentős része, a kamarában tisztséget vállaló kollégák egy jelentős része egyáltalán nem ért egyet ezzel a fajta problémamegoldással, és teljesen más, korszerű, jól működő egészségügyi rendszerben megszokott megoldásokat szeretnénk látni. Szeretnénk, ha azokban részt vehetnénk mi is, de nem ezt tapasztaljuk. Természetesen vannak olyan orvos kollégák, akik sajnos nem igazán korrektül intézik a munkájukat. A morális hozzáállásuk, szemléletük nem megfelelő.
Tehát van rendetlenség az egészségügyben, amelynek része ez is, de nem ez az általános. Az orvos kollégák, ápoló kollégák döntő többsége nemhogy betartja a munkaidőt, de általában sokat túlórázik, és ennek a túlórának egy részét nem is fizetik ki.
– Ha azt mondja, hogy ez nem általános jelenség, mégis mennyi lehet ennek a valódi előfordulási aránya?
– Ezt nem találgatni kellene, hanem korrekt felméréseket végezni, amik kapcsán valós, releváns adatok keletkeznek, melyekre aztán lehet megoldási javaslatokat, reformokat kidolgozni. Becslésem szerint kevesebb mint 10%, és ebben vezető pozícióban lévők jócskán érintettek. A jelenség fő oka a nagyfokú szakemberhiány kompenzálása.
– Hogyan lehetne ezt korrekt módon felmérni?
– Ha én ezt a feladatot kapnám, hogy oldjam meg ezt a problémát, akkor én azt mondanám annak, aki ezt a feladatot adta nekem, hogy nagyon szép, hogy ezt a problémát meg akarjuk oldani, de ennek az egyetlen problémának a megoldása nem vezet igazán sikerre, mert az egész rendszer gondjait együtt kell megoldani.
– Nevezetesen?
– Nevezetesen egy átfogó egészségügyi átalakító reformot kellene kidolgozni, ami az egészségügyben uralkodó elavult szemléletet, a finanszírozást, a képzést, továbbképzést, az összes területet érinti. A fő oka ennek az egész problémának a nagyfokú orvos- és ápolóhiány. Abban a pillanatban, hogy nincsen ilyen mértékű szakemberhiány, a kollégák nem fognak több munkahelyen egy időben dolgozni.
– Az orvosok esetében ezt részben mintha rendezték volna, ott volt egy nagy béremelés. Ez vezetett-e valamilyen létszámemelkedéshez?
– Valóban volt egy nagyfokú béremelés, de az egyáltalán nem oldotta meg a probléma lényegét, azt, hogy növekedjen a szakemberek száma. Egy tűzoltó intézkedés volt, hogy ne csökkenjen drasztikusan a létszám, és pont jókor jött a pandémia előtt, amikor még nagyobb szakemberhiány alakulhatott volna ki. Több évtizede nagyon alacsony bérek voltak az orvosoknál, ahogy az ápolóknál is, és emiatt rengeteg orvos elvándorolt. Elhagyta az országot több ezer orvos, illetve egyre inkább átment a magánszférába.
Azon kellett volna elgondolkozni, hogy ennek mi van a hátterében, miért alakult ez így ki? És hogy mi lesz ennek a következménye? Szükségünk van-e erre hosszabb távon? Az orvosok bérrendezését sem úgy kell elképzelni, hogy akkor az összes orvos bérét rendezték. Az orvosok egy részénél ez valóban segített, hogy megtartsa őket a pályán és ne menjenek el, főleg nyugdíjas kollégák maradtak emiatt tovább a rendszerben.
A hálapénzt viszont betiltottuk, nagyon helyesen, ugyanakkor számos egyéb problémát nem oldottunk meg. Az orvosok egy része kapott béremelést, ami arra volt elég, hogy ne hagyják el a pályát, de ahhoz, hogy több orvost a pályára csábítsanak vagy megtartsanak, ez kevés volt. Továbbá egy elég aktív, főleg operatív szakmában dolgozó rétegnek ez inkább érvágás volt, mint jövedelemrendezés, ami további torzulással kompenzálódott, ami sokakat tovább lökött a magánellátás felé.
– Ezek szerint a béremelés nem volt elégséges, és a magánszektor továbbra is szívja el az orvosokat.
– Így van, ráadásul a béremelés nem volt minden szektor számára teljes, tehát az alapellátásban nem volt ezzel egy időben bérrendezés. Ott később volt valamennyi, de az még mindig nem érte el azt a szintet, ami ahhoz kellene, hogy a háziorvosi ellátásban a kollégáknak ez megfelelő legyen. Korábban inkább a kórházi ellátásból kerültek szakorvos kollégák az alapellátásba egy magasabb jövedelem reményében. Ma meg ez megfordult, mivel az alapellátás finanszírozása nem elégséges. Egyáltalán nem vonzó a háziorvoslás, egyre nő a betöltetlen praxisok száma.
– Visszatérve még az ellenőrzésekre. Hogyan lehet ezt másképp csinálni?
– Mi a célja ennek? Ez itt a kérdés. Az, hogy feltárjanak szabálytalanságokat, hibákat, és utána szankcionáljanak, vagy pedig az, hogy valós adatokhoz jussanak, amiből aztán tudnak tervezni? A nevéből kiindulva, azaz „ellenőrző”, én arra asszociálok, hogy hibákat, hiányosságokat, szabálytalanságokat akarnak feltárni, amit aztán majd szankcionálnak, vagy helyre tesznek. Miközben ennek az egész jelenségnek az oka az alulfinanszírozottság, a rossz financiális struktúra, amit meg kellene reformálni, ami nem történik meg nagyon régóta. Mindig csak egy kicsit toldozzák, foldozzák.
És ez még a jobbik eset. Az is gyakran előfordul, hogy bent is tartják a beteget, feleslegesen, szakmai szempontok szerint indokolatlanul. Ráadásul ez főleg gyerekeknél fordul elő, de felnőtteknél is megtörténik. Ez ártalmas, főleg a gyerekeknek, hospitalizációs ártalom, csak azért, hogy a finanszírozást le tudják hívni. A rövidebb befektetéssel ugyanis kevesebb pénzt kap a kórház.
– De ha benn is van a beteg, mennyivel kap több pénzt a kórház? Hiszen ugyanúgy el kell látni azokra a napokra.
– De a költség nem változik. Maximum ennivalót kap többet. Esetleg valamilyen költség keletkezik azzal, hogy bent gyógyszert kap. A költségek nagy része az orvosok, ápolók bére. Az meg nem változik. Azt mindenki látja, hogy az év végére a kórházak jelentős többségének, szinte mindegyiknek hatalmas adóssága halmozódik fel, amit aztán minden év végén szanálnak. Ez már nagyon régóta így van. Hogy lehet ez?
Nem beszélve arról, hogy nálunk azért komoly hiányosságok vannak, nem egy jól működő rendszert kell finanszírozni, hanem egy nagyon-nagyon sántikáló, lerobbant, elavult rendszert, mert az infrastruktúrája, a személyi állománya mind-mind nagyon komoly hiányosságokkal küzd.
– Azt szokták mondani, hogy az ilyen elavult és rosszul működő rendszerek egyszerre mérhetetlenül szegények és pazarlóak.
– Ezt szokták mondani, és ez valóban így van. Egy komplex, átfogó, nagyon átgondolt, nagyon jó felmérésekkel megalapozott reform segíthetne, ami várat magára. Bár van egy felmérés megoldási ajánlásokkal, egyetlen cég által elkészítve, ez a BCG, a Boston Council Group, de azt is titkosították.
Egy válságágazatnak nincs saját minisztériuma, évek óta a Belügyminisztériumhoz rendelik az egészségügyet. Ez eleve nonszensz, és ezért nagyon nehezen hihető, hogy egy ilyen fajta struktúrában jó megoldások fognak születni. És hát nem csak nehéz elhinni, de ez is a tapasztalat. A különböző megoldási kísérletek, amelyek a propagandában sikernek vannak beállítva, évek óta csupán részmegoldásokat hoznak, nagyon gyakran inkább rontanak a helyzeten. Azaz még több szakember távozik a rendszerből az intézkedések kapcsán. Ilyen volt a szolgálati jogviszony bevezetése, a szakdolgozói bérrendezések elmaradása, a különböző szankciók a bevezetése, ami részben megalázó, mert vegzálják az egyébként becsülettel, normálisan dolgozó kollégákat. Szó volt korábban arról, hogy nyilván van valahány százaléka az orvostársadalomnak, akik nem becsületesek, nem tisztességesek, manipulálnak, rossz szemléletben nőttek fel, arra szocializálódtak, hogy nekik jár a hálapénz, hiszen alacsony a jövedelmük.
Ez a fajta ellenőrzés és szankcionálásos dolog, nem fog működni, nem fog megoldást hozni. A kórházak, amikor jön az ellenőr, átmenetileg úgy csinálják majd, hogy ne bukjanak le. De ha mégis lebuknak, akkor mi lesz? Leváltják a vezetőt? És akkor mi változik? Vagy pénzbüntetést kapnak, amit miből fizetnek ki? Az adósságukból? Én nem nagyon értem, hogy aki ezeket az intézkedéseket megtervezi a Belügyminisztériumban, mire gondol. Az egészségügy nem rendőrség, hogy majd a korrupt rendőrt eltávolítom, vagy nem tudom, hogy képzelik, hogy mi lesz a következménye egy ilyenfajta ellenőrzési rendszernek. Az biztos, hogy nem fogja megoldani a szakemberhiányt, a minőség garantálatlanságát, és rendet sem fog teremteni.
És persze ez is egy csapda, hogy ha én bírálom az ilyen intézkedéseket, akkor úgy tűnik, mintha védeném a tisztességtelen egészségügyi dolgozókat, akik valóban visszaélnek a helyzettel, és nem korrektül végzik a munkájukat, pedig nem erről van szó. Én nem ezeket a kollégákat védem. Azt gondolom, hogy ezekkel a kollégákkal is kellene foglalkozni, de alapvetően nem ők a fő probléma, hanem az egész rendszer. És valós megoldás csak az egész rendszer professzionális átalakításától, fejlesztésétől várható. Azt pedig nem lehet titkos tervek alapján, parancsuralmi módszerekkel végezni.
