SZEMPONT
A Rovatból

„Az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik” – bemutatjuk a négy magyar űrhajósjelöltet

240 jelentkezőből négyen maradtak. Túl vannak asztrofizika és űrdinamika órákon, erőnléti edzéseket tartanak, megtanulnak kisgépet vezetni és begyakorolják a kísérleteket, amiket a Nemzetközi Űrállomáson végeznek majd.

Link másolása

Az ember gyerekkorában vagy kukás, vagy űrhajós, esetleg óvónéni szeretne lenni, ám a legtöbbünk végül egészen más pályát választ. Az viszont tény, hogy a dolgok jelen állása szerint mind a kukás, mind az óvodapedagógusi pálya elérhetőbb közelségben van, mint az űrhajózás.

Mindeddig két magyart képeztek ki asztronautának, de csak egyetlen egy repült, és az sem ma volt, hanem 44 évvel ezelőtt: 1980. május 26. és június 3. között.

Nem csoda, ha nagy várakozással készültünk a négy újabb magyar űrhajósjelölttel való találkozásra. A négy fiatalembert 240 jelentkező közül választották ki, több kemény rostán mentek át, míg végül bekerültek abba a szűk keretbe, akiket már hivatalosan is űrhajósjelöltnek nevezhetünk.

Ők négyen, Dr. Schlégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor, Szakály András bár mind különböző területről érkeztek, de abban egyformák, hogy mind fizikailag, mind szellemileg és mentálisan is a legmagasabb szinten teljesítették az eddigi kemény kiképzést. Elsőként az érdekelt, gyerekkorukban felmerült-e bennük, hogy űrhajósok szeretnének lenni.

Cserényi Gyula szerint gyermekkorban mindannyian gondolunk ilyesmire valamilyen szinten.

„Nekem is volt olyan névjegykártyám, amire rá volt írva, hogy autóversenyző, sebész, űrhajós, vadászpilóta. Nyilván Berci bácsi járt az űrben, de a mi generációnknak nem volt még igazán lehetősége ezen komolyabban elgondolkodni.”

Dr. Schlégl Ádám ehhez teszi hozzá, hogy az egyik legfantasztikusabb dolog ebben a programban, hogy a következő generációnak, a mostani fiataloknak megmutatja, nekik is lehetőségük van bekerülni egy űrprogramba.

„Persze gyerekként én is akartam űrhajós lenni, meg kukás, autóversenyző, vadászpilóta, de mivel ez nem volt realitás, így hát visszaszálltunk a Földre, és az ember elérhetőbb célokat tűztünk ki magunknak.”

Szakály András szerint bár az ember megnézett minden sci-fit, elolvasta Jules Verne könyveit, de azért realitása itthon az űrhajós karriernek nem sok volt. Így hát olyan szakmát próbált szakmát választani, ami valamennyire közel van ehhez a területhez, a repülőgép-tervezésnél kötött ki.

Kapu Tibor eredetileg vadászpilóta szeretett volna lenni, de amikor rájött, hogy a matematika meg a fizika is érdekli, akkor módosított az elképzelésein, és vadászgép-szerelőként akart dolgozni. Végül gépészmérnök lett, de gyerekkorában persze neki is volt kicsi űrsikló játéka. „Átlátszó raktere volt, amit ki lehetett nyitni. Nagyon-nagyon szerettem, de összetörtem annak rendje és módja szerint.”

A HUNOR jelöltjei

Cserényi Gyula – erősáramú villamosmérnök, 34 éves. A Robert Bosch vállalat ipartelepén a magasfeszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért felelt. Az akadályfutást műveli sportként.

Kapu Tibor – fejlesztőmérnök, 32 éves. A Műegyetemen gépészmérnökként végzett, dolgozott a gyógyszeriparban, hibridautó akkumulátort, és űrhajósok sugárzásvédelmét szolgáló berendezéseket fejlesztett. Ejtőernyőzik, 38 ugrás van már mögötte.

Dr. Schlégl Ádám – klinikai ortopédsebész, 34 éves. A Pécsi Tudományegyetemen végzett, majd a PhD-fokozathoz szükséges kutatómunkáját is ott folytatta. Gyakorló szakorvosként a tumorsebészet a területe, emellett egyetemi oktató is. Feketeöves karatemester, a Himaláján hatezer méter feletti csúcsra is eljutott már.

Szakály András – repülőgép-tervező mérnök, 41 éves. Budapesten végezte tanulmányait, ami után nemcsak a repülőgép-iparág óriásainál, de kis, feltörekvő cégeknél is dolgozott Ausztriától Nagy-Britanniáig. Az utolsó munkahelyén, Münchenben egy 120 fős mérnökcsapatot vezetett, egy elektromos meghajtású repülő prototípusát tervezték.

De hogyan is jelentkeztek a programra?

Tibor, aki komoly ejtőernyős múlttal rendelkezik, egy ugrótársa bejegyzését olvasta egy Facebook-csoportban: „Ha az ugráshoz elég bátrak vagytok, akkor nézzétek meg ezt is!” Végül a határidő legutolsó napján adta be a jelentkezését.

András amikor rákeresett a honlapra, először csak elmentette a könyvjelzők közé, hogy majd egy nyugodt pillanatban végigböngéssze. Mikor sorra vette a kritériumokat, megállapította, hogy mindnek megfelel. Úgy volt vele, „amennyiben alapból nincs semmi kizáró ok első ránézésre, akkor egy életre haragudnék magamra, ha nem próbálnám meg”. Megpróbálta.

Ádám először azt gondolta, hogy űrhajósok úgyis csak berepülő pilóták lehetnek, mikor azonban kiderült, hogy kutatóűrhajóst keresnek, és egy barátja felhívta a figyelmét arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelel, ő is azt érezte, mint András, hogy nem bocsátaná meg magának, ha nem adná be a pályázatát.

Gyula már korábban gondolkodott ezen, amikor az ESA (Európai Űrügynökség) keresett űrhajóst. Azt a lehetőséget akkor elszalasztotta, ezt viszont már nem akarta. Természetesen, házas emberként és szülőként megbeszélte feleségével, aki támogatásáról biztosította, így ez alkalommal élt a lehetőséggel.

A válogatások során a kör egyre szűkült, és amikor a mezőny már csak nyolcfős volt, akkor mindannyiuk számára egyértelmű lett, hogy a helyzet kezd komollyá válni és egyre jobbak az esélyeik.

A nyolcaknak Csillebércen egy nagyon kemény „technikai interjún” kellett helyt állni, amit inkább túlélőtáborként éltek meg a résztvevők.

Ott az volt a feladat, hogy minden nap egy kísérletcsomagot kellett elvégezni, majd a nap végén leadták nekik a másnapi elméleti anyagot is: két-háromórás elméleti oktatás formájában atomfizikát, vagy éppen sugárzástant. Mindezek után este héttől még meg kellett írniuk a jegyzőkönyvet az aznapi kutatás eredményeiről, amit még éjszaka el kellett juttatniuk az oktatóikhoz, mentoraikhoz. Hajnal három előtt nem nagyon kerültek ágyba, ha egyáltalán tudtak aludni. Mindez két héten keresztül tartott.

Ezután jutottak el oda, hogy kiválasztották négyüket. „Egyesével elénk tolták a papírt” – emlékszik vissza Tibor – „és amikor onnan hazament az ember, akkor realizálta, hogy mekkora munkát tett bele abba az elmúlt több mint egy évbe, hogy bekerüljön a négy kiválasztott közé.”

András így emlékszik erre a pillanatra: „nekem ott esett le igazából, hogy na, most itt változik valami, emlékszem, amikor megkaptuk a papírt, hogy igen, bekerültünk.

Utólag megkérdezték tőlem az ott ülő mentoraink, hogy „mi az, nem örülsz neki”? Mondtam, hogy dehogynem örülök, csak az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik.

Hogy miként lehet három hét alatt az addigi életet lezárni, elköszönni a munkahelytől, az semmiképpen sem egyszerű történet.”

Tibornak még viszonylag egyszerűbb volt, mert próbaidős volt még az aktuális munkahelyén, de így is érezte a menedzsment jóindulatát és támogatását. Ahogy András is, akinek elengedték a hat hónapos felmondási időt, és neki a megmaradt három hétben kellett betanítania az utódját és menedzselni a hazaköltözését Münchenből Budapestre. Gyula tíz évnyi munkáját hagyta ott, vezetői pozíciót, de maximálisan támogatták őt is. Neki legalább költöznie nem kellett, így most is minden nap vidékről jár Budapestre a kiképzésre.

Ádám főnökét sem lepte meg a kiválasztása, a jelentkezése óta tudta, hogy ez megtörténhet. Azt mondja: ha nem lett volna mögötte a klinika teljes támogatása, nem tudta volna végigcsinálni. A váltás még így sem volt egyszerű. „Az embernek volt három hete, hogy egy hivatást lezárjon: amennyi betegnek csak tudja, még lezárja a kezelését, a műtéteket megcsinálja. Akinek a kezelését nem tudtam lezárni, azt át kellett adnom egy megfelelő kollégának. Emellett kutatási projektekben is részt vettem, amikben mentorált hallgatóim, PhD-hallgatóim is voltak, ráadásul költöznöm is kellett. Volt három hetem, amikor a lehető legtöbbet kellett operálnom, minden kutatási projektemet, minden hallgatómat sínre kellett állítanom, és még egy költözködést is meg kellett oldanom, úgyhogy nem sokat aludtam abban a hónapban.”

Jelenleg a képzésük harmadik fázisa tart. Az első egy alapozó rész volt, ahol az űripar működésén túl alaptárgyakat is tanultak. A második fázisban már ennél magasabb szinten folyt a felkészítés.

Asztrofizikát, űrdinamikát is tanultak, kifejezetten az űrkutatással kapcsolatos tárgyakat. Most tartanak a harmadik fázisnál, amikor már az ISS-szel, tehát a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatos képzésük folyik.

Ezzel párhuzamosan folyamatos a fizikai felkészítésük is, erőnléti- és úszóedzéseik vannak, valamint a regenerációra is nagy hangsúlyt fektetnek.

Ami talán a legérdekesebb, hogy a második fázisban tanult alapozó tárgyakra (élettani, biológiai, számítógépes és mérnöki ismeretek) ráépül most már a HUNOR-program konkrét kísérleteinek a megismerése is. Ezeknek még csak egy részét ismerik, de hamarosan felvehetik a kapcsolatot azokkal a magyar egyetemekkel, cégekkel és kutatóműhelyekkel, amelyek megbízásából az adott kísérleteket el kell majd végezniük az ISS fedélzetén.

Az a cél, hogy minél előbb megismerjék ezeket a kísérleteket, és olyan szintre begyakorolják azokat Földi körülmények között, hogy a Nemzetközi Űrállomáson már csukott szemmel is meg tudják azokat csinálni, és ott már csak az olyan plusz kihívásokra kelljen figyelni, mint például a súlytalanság.

De ha mindez nem lenne elég, a négy jelöltnek kisgépes repülésre is meg kellett szereznie a szakszolgálati engedélyt. Ez azért fontos, mert így élesben gyakorolhatták azt a kihívást, amit a repülős közeg jelent.

Repülés közben azonnali döntéseket kell hozni, és rengeteg műszert kell egyidejűleg figyelni. Ráadásul három dimenzióban mozog a repülőgép, ami másfajta gondolkodásmódot igényel.

Az emberben óhatatlanul motoszkál az a kérdés, hogy 44 évvel Farkas Bertalan repülése után a mostani lehetőség vajon újból csak egy egyszeri alkalom, amit sokáig nem követ semmi?

A jelöltek optimisták ezen téren, minden bizonnyal többet is tudnak minderről, mint a kívülállók. András tisztázza, hogy annak idején az Interkozmosz-program célja az volt, hogy minden „béketáborbeli” ország legalább egy űrhajóst fel tudjon küldeni, és nagyjából ezzel le is zárult a projekt. Bár azt még konkrétan nem tudja, hogy a HUNOR-programnak lesz-e folytatása, hogy további magyar űrhajósok is dolgozhassanak az ISS-en, de azt gondolja, nem is maga az űrhajós a HUNOR-program végső célja, hanem az, hogy

a következő hazai kutatógenerációk már számolni tudjanak azzal a lehetőséggel, hogy fel tudják juttatni saját programjukat a világűrbe.

Szakály szerint logikus lenne a következő időszakban egy következő űrhajóst felkészíteni, hiszen ez segítheti a további magyar programok előrehaladását.

A HUNOR-programot nem egy célként kell elképzelnünk, ez inkább egy ugródeszka, aminek pont az a célja, hogy a jövőben kinyissa a kaput Magyarországnak az űr irányába – ezt már Ádám mondja el.

Magyarország kifejleszti azokat a kompetenciákat, hogy ki tud válogatni és ki tud képezni űrhajósokat, de még ennél is nagyobb csapat dolgozik azon, hogy a magyar fejlesztőket, kutatóműhelyeket, egyetemeket és cégeket be tudják kapcsolni az űriparba.

Gyula szerint a HUNOR-programmal egy kapu nyílik a mai magyar nemzedékeknek. Fontos egyrészt az is, hogy motiválja az új generációt, a mostani kutatókat, hogy be tudjanak csatlakozni más, akár nemzetközi programokba is. És bár az űripar egy szűk ágazat, Tibor szerint az innovációs értéke mégis rendkívül magas.

„Már van tapasztalatunk ebben az iparágban. Elég említeni a Pille dózismérőt, amit még Farkas Bertalan vitt fel 40 évvel ezelőtt az űrbe, és azóta is egyébként azon nagyon ritka eszközök táborát erősíti, amelyek azóta is fent vannak.”

Bár erősen korlátozva van, mit vihetnek fel magukkal személyes holmiként az űrhajósok, de természetesen mindenki vihet egy-két apróságot. Érdekelt minket, mik is ezek. Mindannyian majdnem ugyanazt válaszolták, hogy ezen akkor gondolkoznak csak el, ha odajutnak, hogy reális közelségbe kerül a repülés, tehát ténylegesen kiválasztásra kerülnek, vagy legalábbis a végső párosba bekerülnek (ami a küldetésre kijelölt űrhajós mellett annak tartalék párját is jelenti).

És itt le is járt az egyórás időkeret, amit kaptunk az interjúra. Bár kérdésünk lenne még, de meg kell értenünk, hogy a négy fiatalembernek ez is egy kemény munkanap, egy azok közül, amelyek közelebb viszik őket a világűrhöz.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Raskó György a Sulyok-ügyről: Ha egy ügyvéd nem vette észre, miben vesz részt, akkor nem tudom, hogy szerezte a diplomáját
Az agrárközgazdász szerint körülbelül 500 ügyvéd élhetett meg remekül a zsebszerződésekből, amivel lebukni nagyon nehezen lehetett, noha páran mégiscsak bíróság elé kerültek.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. május 24.


Link másolása

Az elmúlt napokban újabb politikai botrány kavarta fel a magyar közéletet, miután Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció vezetője, komoly vádakat fogalmazott meg Sulyok Tamás köztársasági elnökkel szemben. Dobrev Klára szerint Sulyok Tamás a kilencvenes években ügyvédként részt vett olyan úgynevezett „zsebszerződések” lepapírozásában, amellyekkel külföldieknek játszottak át magyar földeket. A DK-s politikus egyenesen „köztörvényes bűnözőnek” nevezte a köztársasági elnököt.

A köztársasági elnök hivatalán keresztül visszautasította az őt ért vádakat, az állítva, hogy az államfő ügyvédi tevékenysége során mindenben a hatályos jogszabályoknak és ügyvédi esküjének megfelelően járt el. Raskó György agrárközgazdásszal beszélgettünk arról, mik is ezek a zsebszerződések, hogyan működtek, egyáltalán: lehetséges-e, hogy egy ügyvéd ilyen szerződést ír anélkül, hogy átlátná a szerződés mögötti jogellenes szándékot?

– Elég régen voltak már ezek a bizonyos zsebszerződések. Tulajdonképpen mik is voltak ezek?

– Az Unióba történő belépés előtt még az uniós tagállami polgárok sem vásárolhattak termőföldet Magyarországon, az unión kívülieknek végképp nem. Azonban mindenki tudta, hogy előbb-utóbb Magyarország az Unió tagja lesz, ezért a kilencvenes években és a kétezres években ügyvédek olyan szerződéseket kötöttek, melyek de facto vételi megállapodások voltak, de jure viszont hosszú távú bérleti szerződések.

Tehát bérleti szerződés formájában fizette ki az osztrák paraszt vagy földhasználó a földet a magyar tulajdonosnak, általában ezt az összeget egyben oda is adták a tulajdonosnak.

Ezek a hosszú távú bérleti szerződések, amelynek álcázták a vételt, jogilag rendben voltak. Ezeket ugyanis nem tiltotta a törvény, és ezért az ilyen hosszú táv után egyben kifizetett földbérletet a földhivatalok bejegyezték, és ez a lényeg. A földhivatalok álláspontja az volt, hogy az egy érvényes szerződés. Noha nyilvánvalóan a földhivatal is tudta, hogy ez valójában zsebszerződés. Ezeket a trükköket az egész országban használták az ügyvédek, és ahogy mondtam, a földhivatalok ezeket be is jegyezték, mert jogilag, legálisan ezt meg lehetett csinálni, de hangsúlyozom, hogy

a jogalkotó deklarált szándékával mindez ellentétes volt.

– A földhivatal nem tulajdonjogot jegyzett be, csak bérleti jogot.

– A bérleti jogot bejegyezte húsz vagy harminc évre.

– És ebből hogyan csinált aztán végül tulajdonjogot a zsebszerződő fél?

– Miután beléptünk az Unióba, Magyarország a földtulajdon szerzésre kapott 7 év derogációs időt, plusz 3 évet, tehát összesen 10 évet arra, hogy ne utasíthassa vissza a magyar fél az uniós agrártermeléssel foglalkozó vállalkozók földvásárlását. Tehát ez a 10 év lejárt 2014. április 30-án. Akkor a parlament hozott egy törvényt, amivel elismerte, hogy az uniós tagállami polgár,

amennyiben legalább három éven át Magyarországon földhasználóként művelte a földet, azokra vételi lehetősége keletkezett.

Tehát ha a tulajdonosnak volt eladási szándéka, akkor már a földhivatal nem utasíthatta vissza, hogy egy osztráknak, németnek vagy olasznak a tulajdonjogát bejegyezze, de kizárólag uniós tagállami polgárokra vonatkozott ez a kedvezmény.

– Ezek szerint még egyszer ki kellett fizetnie a földet az uniós polgárnak ezek után? Mert egyszer már kifizette a vételárat bérleti díjnak álcázva. Másodjára már nem kellett vételárat felmutatni a szerződésben? Tehát akármennyi forintért átírták a tulajdonjogot?

– Az a két fél megegyezése.

– Ez érdekes. Az adóhivatal szokta vizsgálni, ha a piaci ár alatt jelentősen történnek adásvételek. Akkor nem történt ilyen vizsgálat?

– Amennyiben az új tulajdonos vállalta, hogy legalább öt évig műveli a megvett földet, akkor nulla forint volt a rá kiszabott illeték. Így az adóhivatal vizsgálata nem volt releváns.

– Egy ügyvéd, aki ilyen ügyletben részt vett annak idején, lehetett-e úgy ebben benne jóhiszeműen, hogy fogalma sem volt arról, hogy miben vesz részt valójában?

– Nem, ezt kizártnak tartom. Az ügyvéd biztosan tudta, hogy miben vesz részt.

Ha az ügyvéd ezt nem vette észre, akkor nem tudom, hogy szerezte a diplomáját.

Persze az egy más dolog, hogy mi az, ami erkölcsileg visszatetsző és elutasítandó, és mi az, amit a jogszabály megenged...

– Tulajdonképpen egy ügyvéd, ha részt vett egy ilyen szerződésben, akkor a jog szerint nem volt kifogásolható, amit csinált, de mégis szembement a jogalkotó akaratával és a törvénnyel. Azaz kijátszotta a törvényt teljesen legális módon, egy kiskapuval?

– Igen. Aztán hozott a Fidesz egy törvényt, ami visszamenőleges hatállyal semmissé tette a zsebszerződéseket, mert rájöttek, hogy egymás után konvertálják át a hosszú lejáratú bérleti szerződéseket földtulajdonná.

– Ezt értsem úgy, hogy ha valaki ezzel a törvénnyel élni akart, akkor azt mondhatta akár a külföldi tulajdonszerzőnek, hogy enyém a vár, tiéd a lekvár, eddig tartott a bérleti szerződés. Volt, aki élt ezzel a lehetőséggel? Jártak így pórul külföldiek?

– Igen, történt ilyen.

– Korábban, a kilencvenes években, amikor ez még zajlott, lett-e bármilyen zsebszerződéses ügyből büntetőügy? Találtak-e meg ügyvédet vagy szerződő feleket hatóságok azzal, hogy így ügyeskedtek? Egyáltalán meg lehetett-e ezt fogni büntetőjogilag?

– Olyat tudok, akit ezért felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ha túlságosan feltűnő volt, akkor lehetett lebukni. Például egy székesfehérvári ügyvéd, aki sorozatban csinálta ezeket, ő lebukott. Egyenszerződést fabrikált rá, és zsinórban minden héten beadott négy-öt ilyen konverziós szerződést, ami ezért feltűnő volt, és akkor azzal elkezdtek foglalkozni. Ezt az ügyvédet konkrétan el is ítélték, a nevét nem tudom, de székesfehérvári volt.

– Csak azt nem értem, hogy ha ez forma szerint legális volt, mert ez egy kiskapu volt, akkor milyen alapon tudták elítélni ezt az ügyvédet?

– Azt tudták bizonyítani, hogy színlelt volt a szerződés. Magam is vásároltam rengeteg területen földet, persze legálisan, mert magyar mezőgazdasági vállalkozóként megfeleltem minden feltételnek, legalább 300 szerződést kötöttem én is az ország különböző részein, ahol valamilyen érdekeltségem volt. Nyilvánvaló, ezért jól informált vagyok ezekről a tranzakciókról. Azt merem állítani, hogy

Magyarországon legalább 500 ügyvéd foglalkozott abban az időben ilyen szerződésekkel,

és mindegyik megtalálta a maga megszövegezését, sokan annyira megtalálták a kiskaput a törvényben, hogy a Fidesz-kormánynak legalább háromszor kellett a földtörvényt módosítani, hogy sorban bezárja ezeket a kiskapukat. Például ma már nem lehet úgy bekerülni a közös tulajdonú földhasználatba, hogy megveszek egy aranykorona értéket, és akkor utána, ha már belül vagyok, akkor ott az elővásárlási jogommal élek. A kiskapukat sorba zárták be, de addig, amíg a törvény betű szerinti értelmezésébe belefértek ezek a trükkök, addig az ügyvédek ezen nagyon jól kerestek.

– Sulyok Tamással és az ő tevékenységével ez ügyben találkozott-e akkoriban?

– Azt az ügyet ismerem, ami most előkerült vele kapcsolatban, de magát az urat személyesen nem. Akkor hallottam először a nevét, amikor alkotmánybírónak nevezték ki. De nekem nem arrafele volt érdekeltségem, azon a részen én nem vásároltam földet.

– De azt mondja, hogy azt az ügyet azért ismeri. Kimondható, hogy az vélhetően egy zsebszerződés volt?

– Valószínűleg ilyenféle trükkös szerződés volt. Nem láttam a pontos szövegét, de a tapasztalatom szerint nagy valószínűséggel abba az „ügyvédi kreativitás” kategóriájába tartozik, amit aztán

a Dunántúlon százával, ezrével csináltak ügyvédek. Ott Csongrád megyében konkrétan az olasz tulajdonszerzés volt a legnagyobb.

– Amit Sulyok Tamás csinált?

– Amiben állítólag ő is benne volt. De ha ez 2004. május 1-je előtt készült, akkor ez teljesen legális volt.

– Az ön becslése vagy tapasztalata szerint körülbelül mennyi földet szerezhettek meg zsebszerződéssel Magyarországon?

– Biztos, hogy elérte a 200 ezer hektárt.

– Ez arányaiban mekkora hányada a magyarországi termőföldeknek?

– Magyarországon nagyjából 5,5-5,6 millió hektár mezőgazdasági terület van, ehhez viszonyítva a 200 ezer hektár, csupán 0,25 százalék lehet. Az ország egyes részein ez lehet, hogy elérte a 10 százalékot is, mert szerintem Vas és Zala megyében inkább a 10 százalék közelében van. Viszont az ország többi részén már nagyon kicsi lehet az arány, mondjuk Békés vagy Szolnok megyében, lehet, hogy csak pár tized százalék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Egyre tragikusabb a helyzet a napelem-pályázatoknál: a családoktól követelheti vissza az állam a csődbe ment kivitelezőknek kifizetett előlegeket
A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint az állam mondvacsinált okokkal húzza a kifizetéseket, egyre több kivitelező cég megy csődbe vagy tűnik el, és a pályázó családok nagyon rosszul járhatnak.

Link másolása

A három éve indult napelemes pályázatok kifizetései tragédia közeli helyzetbe kerültek, ami több ezer családot és vállalkozást érint - állítja a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség.

A 33 ezer pályázatból mindössze 5000 teljesült, és ezek közül is csak a felét fizették ki.

Nagyon magas a hiánypótlások aránya, ami megakasztja a záró kifizetéseket, és a kivitelezők nem tudják befejezni a beruházásokat. A szövetség szerint a kialakult helyzet miatt egyre több cég megy csődbe, és nem tudják visszafizetni az előlegeket sem, amit így a pályázó családoktól követelhet az állam. Ők így nemcsak napelem nélkül maradnak, de az önrészt is bukják, valamint még az állam felé is tartozásuk keletkezik. Az egyre drámaibb helyzetről Szilágyi Lászlóval, a szövetség alelnökével beszélgettünk.

– Mi a legrosszabb, ami egy napelemes pályázaton elinduló családdal történhet?

– Az év elejétől egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy több napelemes pályázatban résztvevő kivitelező csődközeli helyzetbe került, vagy felszámolták őket, vagy egyszerűen bezárták a cégeiket. Ha a kivitelező felvette az előleget, majd eltűnik, akkor a pályázatokat csak úgy lehet folytatni, ha egy új kivitelező befejezi a beruházást és visszafizeti az előleget.

Ha a cég fizetésképtelenné vált, vagy nem hajlandó visszafizetni az előleget, akkor nem tudják megoldani a kivitelezőváltást, és ezek a pályázatok nem fognak teljesülni.

Emiatt sok pályázat határideje lejár, és nem fejeződhet be. Ezzel kapcsolatban mi kérvényeztük a kormánynál, hogy abban az esetben, ha egy céget kizárnak a pályázatból, például rendőrségi ügy van ellene, illetve felszámolták, fizetésképtelenné vált, ne vesszenek el ezek a beruházások. Ebben az esetben a minisztérium a cégtől próbálja meg jogi úton behajtani ezeket az előlegeket, de ez ne hátráltassa a kivitelezőváltást és a pályázat lebonyolítását. Azt is kértük, hogy

ne a pályázóktól, ne a családoktól követeljék vissza az előleget, mert jelen pillanatban, ha meghiúsul a pályázat vagy kivitelezőváltásra van szükség, és a kivitelező nem fizeti vissza az előleget, az addigi kifizetéseket visszakövetelhetik a pályázó családoktól.

Erre kaptunk egy szándéknyilatkozatot három hónappal ezelőtt a helyettes államtitkártól, hogy szándékában van a minisztériumnak ebben segíteni, és nem a családokat szeretnék ezzel terhelni. Azt akarják, hogy a beruházások befejeződjenek, és támogassák a kivitelezőváltást. Ez a szándék nagyon kedves volt, de nem született meg az a nyilatkozat, amelyben jóváhagynák a kivitelezőváltást anélkül, hogy az előleget visszafizetnék. Ez egy nagyon sok családot negatívan érint.

– Dehát itt végső soron az egyik szerződő fél a magyar állam, amelyik vállalt bizonyos határidőket a kifizetésekre, amiket rendre nem tart be. Ez ellen nem lehet jogilag fellépni?

– A pályázat kiírást menet közben módosították és kivették belőle azt a határidőt, ami rájuk vonatkozott volna. Jelenleg nincsen határideje dokumentációk elbírálásának. Korábban volt, 60 napon belül kellett feldolgozni. Ezt a részt kitörölték. Semmilyen határidő nem vonatkozik most a pályázatok feldolgozására és kifizetésére. Ugyanakkor a magyar államnak, mivel európai uniós forrásból vannak ezek a támogatási összegek, vannak határidői, amiket vállalt.

Hónapokkal ezelőtt kértük, hogy minimum egy évvel hosszabbítsák meg a pályázatot, hogy legyen idő adminisztratívan is és fizikailag is elvégezni ezeket a beruházásokat.

Szerintem a magyar államnak is az az érdeke, hogy megegyezzen európai uniós szinten a határidő-módosításról. Az állam elleni jogi fellépéssel az a baj, hogy a támogató arra hivatkozik, hogy a pályázatokban nagyon magas a hiánypótlások aránya. Mi viszont azt vettük észre, hogy nagyon durva adminisztratív akadályt gördítenek a sikeres teljesítés elé. Például a napelemek elkészültek, fent vannak a tetőn, a dokumentációkat a kivitelezők benyújtották, tehát elméletileg le vannak zárva ezek a projektek, viszont mondvacsinált hiánypótlásokat kérnek, ami miatt a kifizetéseket visszatartják. Mondok egy példát. 30 napnál nem régebbi NAV igazolást kérnek, ami rendben is van,

de utána további hiánypótlásokra szólítanak fel, mondjuk 60 nappal később, vagy 90 nappal később, azt is elküldi a pályázó, de közben lejár a NAV igazolás.

Azaz ők nem tartják be a határidőt, de új NAV igazolást követelnek. Van olyan cég, amely már négyszer-ötször elküldte a NAV igazolást, mert mindig 30 napnál nem régebbit kell beküldeni, viszont ők nem válaszolnak 30 napon belül. Mire a lebonyolító válaszol, lejár a dokumentumok érvényességi ideje. Nagyon bürokratikus a rendszer, és 95 százalék feletti a hiánypótlások aránya. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag szinte az összes befejezett pályázatnál kérnek valamilyen hiánypótlást. Gulyás Gergely miniszter egy februári vagy januári kormányinfón beismerte, hogy ez olyan magas arány, aminek egyértelműen a rossz pályázati kiírás lehet az oka. Ennek ellenére nem változtatnak rajta.

– Az Európai Unió illetékes szerveivel nem vették fel a kapcsolatot, hogy ugyan mondják már meg, mi történik itt?

– Mi még nem, mert nem mi vagyunk azon az oldalon, akinek ezt meg kell tenni. Véleményem szerint a támogatónak kellene ezt megtennie. Viszont mivel láthatóan ez nem történik meg, ezért a szövetség is keresi az európai uniós jogi fellépés lehetőségét,

mert itt ez az egész pályázat be fog dőlni.

Ami a szörnyű mellette, hogy elindult közben az új pályázat, a sajtóban már leginkább arról hallani, hogy az milyen szépen növekszik és milyen sok kifizetés történt, de az ugyanebből az alapból működtetett, évek óta tartó pályázat éppen csődbe megy, ami egy eléggé ellentmondásos dolog. Úgy gondolom, hogy először a futó pályázatokat kellene sikeresen lezárni, és utána új pályázatot indítani. Január 15-én jelent meg az új pályázat, mi azóta ezt hangoztatjuk és kérjük a minisztériumokat, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az előző pályázat lezáródjon. Január óta nem történt érdemi előrelépés.

Jellemzően, amikor van egy kis sajtóvisszhangja a dolognak, akkor néhány pályázat hirtelen átmegy.

Nem tudom, hogy összefügg-e vagy nem, de utána nem sokkal mindig újra leáll a kifizetési hajlandóság.

– Vannak olyan pályázatok, amiknek már lejárt a támogatói okirata?

– Igen.

– És akkor azt vissza kellene fizetni?

– Nem, mert kérelmeztük a halasztásukat központilag, amire azt a választ kaptuk, hogy a támogatói okiratok lejárata után három hónapi türelmi idő van még, hogy a kivitelezések befejeződjenek. A jelenlegi pályázati keretrendszer erre lehetőséget ad. Nagyon sokan most ebben a három hónapban járnak már. Tudok olyanról, akinek ebből a három hónapból már csak másfél hónapja van hátra.

– És hogy áll ezeknél a megvalósítás?

– Teljesen vegyesek a kivitelezések. Nagyon sok helyen egy kapavágás sem történt. Van, ahol a három fázis kialakítása történt meg, ami egy másik probléma, de a lényeg az, hogy kötelező a három fázis kiépítése a családi házaknál, amivel nem értünk egyet szakmailag. Sok helyen ez megtörtént. Van, ahol le lettek szállítva esetleg napelemek, van, ahol már fent vannak a tetőn,

de úgy gondolom, hogy többségében nem történtek meg a kivitelezések ezeknél a pályázatoknál.

Nagy arányban, akár 70-80 százalékban nem történt még fizikailag telepítés.

– És ha ez a három hónap türelmi idő lejár, akkor vissza kell fizetni az egészet úgy, ahogy van, és megszűnik a támogatás, a jogosultság is?

– Jelen pillanatban ez a helyzet, és azért küzdünk, hogy ez ne következzen be, mert ez elfogadhatatlan.

– Vannak-e olyan kivitelezők, amelyek már csődöt jelentettek és eltűntek a pénzzel?

– Ha a csődöt nem is jelentették, de olyan, hogy eltűntek a pénzzel, igen. Konkrétan is tudunk olyan cégről, melynek a károsultjai megbízták a szövetségünket. Ez közel 200 magánszemély,

ahol a cég úgy zárt be, hogy nemcsak az előlegeket vette fel, hanem még külön önrészt is kértek ezektől a családoktól. A cég ügyvezetőt váltott, egy ismeretlen új ügyvezetővel bezárta az irodáját, kihúzta a telefonjait, és teljesen elérhetetlenné vált.

Ellene rendőrségi feljelentések vannak, és sikerült elérni, hogy a pályázati rendszerből már kizárták. Tehát őt már nem lehet választani ebben a pályázatban, mint ajánlott kivitelező, és kaptunk egy nyilatkozatot is a helyettes államtitkárságtól és az EMMI-től, hogy engedélyezik az egyoldalú szerződésbontást ezzel a kivitelezővel és új kivitelezővel való szerződést.

Viszont amíg vissza kell fizetni a családoknak a korábban említett 40 százalék előleget, addig az új kivitelező nem tud semmit sem csinálni.

Tehát erre várnak ezek az ügyfeleink. Az elmúlt egy hétben további három-négy kivitelező neve is felmerült – hívogatnak a bajba jutott pályázók, és említik, hogy ők már tízen vannak, már ötvenen vannak, már százan vannak, és sajnos az elmúlt időszakban több cég is hasonlóan járt el. Nem olyan gyors egy cég csődeljárása, és be kell vallanom, nem mindegyik kivitelező járt el jóhiszeműen, és próbálja megoldani a helyzetet. Vannak, akik nyilván saját hibájukon kívül, de bezárták a céget. Mire végigmegy jogilag az a folyamat, hogy a céget tényleg felszámolják, és lezárul a csődeljárás, azt ezek a pályázók nem fogják tudni megvárni.

– Jelenleg átlagosan körülbelül mekkora önrészeket fizettek be ezek a családok?

– Az én tudomásom szerint, akikkel én beszéltem, ott 4-500 ezer forint körüli összegekről beszélünk.

Külön kiemelném, hogy ez az RRF pályázat kifejezetten az alacsony jövedelmű családokat támogatta volna 100 százalékos napelemes támogatással.

Tehát pont olyan emberekről beszélünk, akik amúgy sem a felső tízezerhez tartoznak, hanem kifejezetten egy szegényebb réteghez. Ezek az emberek azért vágtak bele ebbe a pályázatba, mert hittek a napenergia műszaki előnyeiben, és még a kis megtakarításukat is odaadták önrészként. Őket fenyegeti most az, hogy esetleg a csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált vállalkozóknak az önrészét is tőlük veszik el úgy, hogy még napelemük sem lesz a végén. Szóval most nagyon jogos félelem a bajba jutott családok részéről.

A helyzettel kapcsolatosan elküldtük kérdéseinket a KTM illetékes államtitkárának. Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Szakértő az iráni elnök balesetéről: esélyük sem volt a túlélésre, el kellett volna halasztani az utazást
Kis-Benedek József szerint hibázott Ebrahim Raisi és delegációja, amikor a repülés mellett döntöttek. A biztonságpolitikai szakértő nem tartja valószínűnek, hogy merénylet történt volna.

Link másolása

Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő az ATV Start című műsorában elemezte az iráni helikopter-baleset körülményeit. Vasárnap délután zuhant le a gép, mely az iráni elnököt szállította, a balesetben Ebrahim Raisi elnök mellett Hossein Amir-Abdollahian külügyminiszter, Al-e Hashem ajatollah és Malek Rahmati kelet-azerbajdzsáni főkormányzó is életét vesztette.

„Esély sem volt arra, hogy életben maradjanak, egy helikopter úgy esik le, mint egy kő”

– fogalmazott Kis-Benedek. A szakértő szerint ilyen időjárási körülmények között hiba volt helikopterrel utazni:

„El kellett volna halasztani az utazást [...] olyan időjárási körülmények voltak, amikor nem illik repülni.”

Kis-Benedek József arról is beszélt a műsorban, hogy – bár meg kell várni a hivatalos vizsgálat végét – nem tartja valószínűleg, hogy szándékos merénylet történt az iráni elnök ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„A szakma eddigi tapasztalatai alapján közel nulla az esélye annak, hogy bárki túlélje” – a verőcei tragédiáról kérdeztük a Pest Megyei Kutató-Mentők elnökét
Hamarosan lezárulhat az eltűntek utáni kutatás intenzív szakasza – árulta el Balázs László. Ráadásul a szakemberek már mostanra is alig tehetnek többet annál, mint hogy a víz felszínét nézik.

Link másolása

Valószínűtlen, hogy túlélőt találjanak, hamarosan pedig le is zárulhat az eltűntek keresésének mostani, intenzív szakasza – tudtuk meg Balázs Lászlótól, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat elnökétől, akit a verőcei hajóbalesetről kérdeztünk.

Nyolcan utaztak szombat este azon a motorcsónakon, melyet letarolt egy szállodahajó. Egy ember súlyos sérülésekkel ugyan, de partra tudott úszni, két áldozat testét pedig a következő órákban megtalálták. Öt embert azonban azóta is eltűntként keresnek.

– Hogyan kell elképzelni ilyenkor a mentést, a keresést az eltűntek után? Hogyan zajlik egy ilyen?

– Amikor a segélykérés beérkezett a 112-n keresztül, akkor az elsődleges beavatkozók – a területileg illetékes hivatásos tűzoltók, mentők, rendőrök, vízi rendészek – kezdték meg a kutatást, vagy a mentést. Ebbe kapcsolódtunk be mi, mint együttműködő, közreműködő szervezet.

Mi az első pillanatoktól kezdődően hőkamerás drónokkal segítettük a kutatást.

Erre azért volt szükség, mert az eddig ismert egyetlen túlélőnek a partra érkezési helye volt az egyetlen konkrétum az első egy-két órában, hiszen akkor még nem lehetett ismerni, hogy pontosan mi történt. Bíztunk abban, hogy esetleg más túlélő is partra juthatott, aki megtalálásának a leghatékonyabb módja a hőkamerás drónok használata. Mivel nem lehetett tudni a helyszínt, ezért fölfelé is, Nagymaros irányába, illetve lefelé is zajlott ez a jellegű keresés, miközben a parton a tűzoltók láncban vizsgálták át a területet, a vízen pedig különböző kishajók, a vízi rendészet és egyéb hivatásos szervek dolgoztak, és próbálták megtalálni az eltűnt személyeket. Utána, ahogy múlt az idő, ez a keresési metódus átváltozott az eltűntek vízfelszínen kutatására.

– Most tehát elsősorban a vízfelszínen kutatnak? Vagy esetleg már a vízfenéken is?

– Most már nagyjából tudjuk, hogy mikor és hogy nagyjából mi történt. Viszont a baleset óta nagyon sok idő eltelt, és a Duna folyása sajnos nem sokat segít. Egy nagyon-nagyon hosszú Duna-szakaszról beszélünk, annak teljes keresztmetszetében. Itt már nincs értelme a valódi kutatásnak műszaki eszközökkel, hiszen ekkora területet nem lehet átnézni, úgyhogy vízfelszínen dolgozunk.

– Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hajókkal mennek a vízen és figyelik, látnak-e esetleg egy testet?

– Igen, konkrétan erről van szó. Azokat a prioritást élvező részeket, ahol felakadhat egy test, ahol kisodorhatja a víz, négyzetméterről négyzetméterre próbáljuk átnézni. Ez egy nagyon nagy terület, hiszen nem tudjuk, hogy meddig sodródtak el.

– Arra van bármi esély, hogy valaki esetleg kijutott a partra a baleset után, csak még nem tudott kapcsolatba lépni senkivel? Akár olyan sérülést szenvedett, ami miatt ez – egyelőre – nem volt lehetséges?

– Azt tudom mondani, hogy

a szakma eddigi tapasztalatai alapján közel nulla az esélye annak, hogy bárki túlélje.

A mostani kutatásban résztvevő egységek most már inkább az áldozatokat keresik.

– 2019-ben a Hableány tragédiája is május végén történt. Ez egy veszélyesebb időszak a hajózás számára, gyakoribbak ilyenkor a balesetek?

– Nincs ilyen jellegű összefüggés. Ami a leginkább befolyásolhatja a túlélési esélyeket, az igazából a Duna hőmérséklete. Egy olyan balesetről beszélünk, aminek a mechanizmusa most már nagyjából ismert, hatalmas erők dolgoztak — valójában a Dunának és az időszaknak ehhez nem sok köze van.

– Szintén a Hableány tragédiájánál történt, hogy az utolsó áldozatot egy hónappal később találták meg, egy embert pedig azóta sem. Előfordulhat, hogy most is nagyon sokáig elhúzódik a keresés?

– A keresést egy operatív törzs irányítja, vagy a vízi rendészet koordinálja. Az, hogy meddig tart, az ő döntésük. Az intenzív része vélhetőleg lassan lecseng, ezt követően pedig a normál hétköznapokban a vízi rendészet a megszokott módon figyeli a vízfelszínt és járőrözik. Illetve, nagyon sokszor állampolgári bejelentések alapján találni meg az elsodródott eltűnteket.

– Az intenzív rész az azt jelenti, ami most történik, amikor hajókkal konkrétan keresnek?

– Igen, ami ezután jön majd, az pedig az általános. A vízi rendőrök mindennap járőröznek, vannak kötelezően bejárandó utak, és eközben értelemszerűen figyelnek.

Az biztos, hogy nem tart már sok napon keresztül, amikor nagyon sok ember keresi őket.

– Általában meddig tart az intenzív keresés? Vagy ez mindig eseti?

– Nem lehet megmondani, hogy általában meddig tart, ez nagyon változó. Ez diplomáciai, szakmai, vagy akár politikai döntés is lehet.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk